Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-18 / 29. szám
1907 Julius 18 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 hogy minél több javaslat terjesztessék be, hogy a nagygyűlés anyaga minél teljesebb és a közélet szükségleteiből meritett kérdésekből álljon. Ha valamely javaslat előadására senki sem jelöltetnék meg, arra a Szövetség küld ki szónokot. TÖVISEK. Hogy készül a vers ? Egyik szőkefürtü, mosolygószemü leányismerősöm azt az interpellációt intézte hozzám, hogy mint afféle poéta-mesterember meséljem el neki: hogy készül a vers. Ez pedig olyan kérdés, hogy talán maga Hazafi Veray János, hazánk legnépszerűbb «fűzfán fütyölője» se tudott volna megfelelni rá, noha ő «szemlátomást» szokta kiugratni bajusza alól megrovási kalandjait. Hát még az igazi ihletszülte vers, mely a magány méla csendjében, a zakatoló, erősen lüktető szív valamelyik rejtett mélyéből tolul tolll egyre ? . . . Hát bizony én is megszeppentem akkor egy kissé s egy tréfás körmönfont körmondattal elütöttem valahogy a dolgot s kibújtam a válaszadás alól. De mikor láttam, hogy a kis bakfis mily huncutkás, gúnnyal kevert mosollyal néz rajtam végig azóta, ha összetalálkozunk, mintha mondaná : «Micsoda ember vagy te, aki még a mesterségéről se tud számot adni ?» fel tettem magamban, hogy mégis csak megmagyarázom ezt a titkot ; (ne gondolja a kicsike, mintha épenséggel nem tudnék megfelelni az ő kiván- csiskodására) hogy is készül egy vers ? Hát biz arra nagy sor felelni. Terem az kérem mint a vadvirág az erdőn, de legkevésbbé ott, hol az ember gondolja. S hogy mi módon ? Az ihlet a rejtett magányt szereti; olyan helyen pedig tanú nem szokott lenni, csak a tündöklő, fenséges kék égbolt, vagy az imbolygó fényű csillagok és néhány csacska, szünetlen dalozó kis madárka. Ezek pedig nem árulják el azt a titkot. * * * No hát majd elárulom én, had tanuljon valamit belőle a kis bakfis. El fogom magyarázni, szépen, okosan, a |cimtől egész a névaláírásig. Módomban van; tapasztalásból tudom. Rendes körülmények között a verseimet esténkint szoktam irni, «nyilvánosság kizárásával» — még pedig a következő egyszerű módszerrel. Bekészitek az asztalomra mindenek élőt egy darab ötös kuba szivart; azután egy adag sonkaszeletet, a megfelelő kenyérporcióval és harmadszor rendes körülmények között fél, rendetlen körülmények között pedig egy liter vörös bort. Egy jó vershez ezek a kellékek feltétlenül megkivántatnak. Mikor aztán megszáll az ihlet, először fülem mögé dugom a tollszárat, másodszor megeszem mindazt, ami előttem megehető és elkezdek barátkozni a boros üveggel s rágyújtok a kubára. No de harmadszor’ mikor ezekkel végeztem, rendesen készen is vagyok — alszom a karosszékben, mint az utazóbunda. Vagyis láthatja a kis bakfis, e «fából-vas- karika» feleletből, hogy épen ennek az egy mesterségnek nincs semmiféle szisztémája. i * * Régi közmondás, hogyha egy leány valamit kifőz az ő fejecskéjében, azt keresztül viszi, ha törik, ha szakad. Leány kérése parancs, azt vagy meg kell tenni, vagy — teljesíteni kell. E kettő között kellett nekem is választani. Úgy történt a dolog, hogy tegnap vagy tegnap- előtt — vagy . . . denique azon a tegnapi napon, amelyben az én szöszke bakfisom meglátogatott minket a mamájával — én javában aludtam kis szobámban a pam- lagon. Mellettem hevert ez a kézirat, A kis huncut nem elcsente és elolvasta . . . s rettentő méregbe jött. Felrázott álmomból: «Hát azt gondolja maga, hogy én ilyen irka-firka bolondsággal megelégszem» — szólt neki pirulva s szemem elé tartotta a kéziratot. «Bocsánatot esdek — csókolom a parányi kis kacsóját — hiszen ez csak a bevezetés». Igen ? ... a bevezetés ? Nos hát üljön ide mellém és élőszóval mondja el nekem a folytatást. Előre is mondom, hogy nem szabadul tőlem, mig meg nem értem egészen «töviről-hegyire», hogy miként készül a vers. Nem szabadulhattam. Na jól van, megpróbálom. * * * Először is nyújtsa ide a kacsóját. Ugyan ne bolondozzon, mondja inkább .. . Hiszen éppen azt akarom ; kezdődik a vers. Megcsókoltam' a felém nyújtott kacsot s aztán formális szerelem valllomást rögtönöztem : Édes kis babuska én szeretem magát s e pillanatban úgy érzem magam, mintha az Isten kezembé adta volna a tárogatót azaz hogy . . . úgy érzem magam, mintha, azaz hogy (bensül- tem alaposan) eh! egyszerűen kimondom, hogy szeretem édes babuska, akar-e az én kis édes feleségecském lenni ? Hah—hah! maga bolondos, mit beszél itt össze ilyen zöldségeket — hol itt a vers ? Hol itt a rim ? Újé! Ugy-e hogy felsült! Dehogy is sültem, sőt készen van a vers fele. Hogyan ? így ni: Megfogtam puha kis kacsóját, S ráleheltem forró csókomat. S szivem mélyéről előtörve Bevallottam néki titkomat. Szeretem édes kis babuska, Szeretni fogom amig élek . . . Akar-e lenni kis babuska Az én édes kis feleségem ? Jé! Hiszen ez ugyanaz, amit maga az előbb mondott. Az hát, de Hallgassa tovább. De hajh! Babuska még csak csöppség. S hogy mondám neki — ő kinevet. Azt mondja rá, hogy: «Ugyan kérem Ne beszéljen itt zöldségeket.» Azt hiszi, hogy e vallomás Üres fecsegés, semmi más. Pedig ha tudná s azt felelné — »Szeretlek viszont édes én is —« Nem telne el egy rövidke perc, Megtudná, hogy mi a poézis, Megtudná, hogy készül a vers. Nini, ezt meg én mondtam! Hát igy készül a vers ? Dehogy igy készül, ezzel csak azt akartam mondani — versben, hogy majd valamikor, ha szerelmes lesz Babuska, majd csak akkor tudja meg, hogy miként készül a vers, feltéve ... Feltéve, ha poéta ideálom lesz ? Dehogy, még a legprózaibb ember is verset ir, ha szerelmes. Az ideál aztán megtudhatja tőle ezt a titkot, hogy készül a vers — feltéve, hogy ha igazán szereti azt a bizonyost. Bakuska is csak ilyenformán tudhatja meg. Ebben a pillanatban Babuska mamája lépett a szobámba — s igy vége szakadt az oktatásnak. Mit csináltok gyerekek. Magyarázom a Babuskának, hogy készül a vers — mondám nevetve. Nos és már tudod a titkát Babuska ? Még nem — de (itt jelentősen rám nézett) majd megtudom egyszer ő tőle. Én tőlem kis Babuska ? — kérdém. Igen. Magától akarom megtanulni. . . . Azóta, ha találkozom vele az utcán, elpirul — de ebből látom, hogy kezdi érteni a verskészités titkát. Riporter. Nők hivata Alig múlik el nap, hogy vai 'e közöljön valamit a nők hivatását ^ara ennek, mégis mint a bibliai asszon., ^orsója, kimeríthetetlen marad s mindig kíváncsian olvassuk, hogy vájjon Ki ir róluk s mit találtak ismét ki számuKra, ami leginkább megfelelne rendeltetésüknek. Most, hogy a feminizmusnak annyi pártolójával találkozik az ember itt nálunk is, nem tudom megállani, hogy egyet-mást ne Írjak erről a Francia és Németországból reápk szakadt abszurdumról. Sokat olvastam a feminizmusról, figyelemmel, mély érdeklődéssel, de meghódolni s a feminizmus eszméjét magamévá tenni nem tudtam. A nők, kiknek kezébe van letéve a család jóléte és a társadalmi élet boldogulása, ezen két főtényező, a nők akarják a férfiakkal való egyenjogúságukat kivívni? Miért? Talán nincsenek megelégedve azon magasztos hivatással, melyet a Gondviselés a nők számára kijelölt? Igen elégedetlenek ! Egyenlők, egyenjogúak akarnak lenni a férfiakkal, ügyvédek, orvosok, bírák, mérnökök, stb. Mindez igen szép, de nem nőnek való. Maradjon a nő azon körben, működjék azon a téren, hová a Gondviselés helyezte. Vizsgálják csak a feminizmus pártolói a nő lelkületét, ideg- rendszerét, vájjon alkalmasnak bizonyul-e a felsorolt pályák bármelyikére is ? Habár a nőt valódi hivatása a családi körbe helyezi is, nincs kizárva, hogy magasabb célokért küzdjön, válasszon olyan pályát, mely neki, való. Pld. óvónő, tanítónő is a nyilvánosság előtt szerepel, anélkül, hogy rendeltetése köréből kilépne. Ez nem vonja el a nőt családjától, mert hiszen az iskolában is családi életet él s képzelhetünk-e szebb hivatást, mint a gyermekek nevelését, tanítását. Ez az alap, itt van azon szilárd talaj, melyen az állam, a társadalom felépül, az emberiség jóléte nyugszik. Egy óvónő, tanítónő ha a valódi családi életet nélkülözi is, némileg kárpótolva van, mert pályáján szintén gyermekeket oktat, nevel. Az ilyen nőkből soh sem válhatik oly savanyu vén kisasszony, mint egyéb férfiaknak való pályán haladó hölgyekből. A nö maradjon a családi körben, kormányozza a kis hajót okos olőre látással, ne irtózzunk a háztartás gondjaitól. Ne tekintsük prózai dolognak, hanem ideális oldalról nézzük a konyhában való foglalkozást. Kell-e idealisabb valami, mint a családfőt megkímélni a felesleges gondoktól ? okos mérséklettel beosztani, hogy jusson is maradjon is, mert a rendezett házi élettől függ a férfi nyugalma, és a család boldogsága. Még valamit. Ugy-e mi mindnyájan hódításra vágyunk s legalább egy szivet mindenki akar magának biztosítani ? ! Ezért is legyünk jó gazdasszonyok ! Nem régen egy nagyon öreg nénikétől hallottam ezt a jó kis mondást, hogy »a férfiak szivét a gyomrukon keresztül lehet meghódítani,« azaz a jól elkészített táplálék biztosítja a nő számára a férfi elismerést. Vannak azonban közöttünk, a kiket nem elégít ki a nő ezen szerény hivatása, azaz a feministák, a kik harcolnak az egyenjogúságért, a mi majdnem fizikai lehetetlenség. Hagyjuk meg a férfinak való pályát a férfiaknak, a családi é’etben is hagyjuk meg a férfit a családfőnek, mi pedig elégedjünk meg a nyak szerepével, mely a főt mozgatja. Csak arra ügyeljünk, hogy egészséges nyakkal, a főt helyes irányban forgassuk. Keller Jolán KÜLÖNFÉLÉK. yí Kinevezés- A m. kir. pézügyminiszter Győtbiró Benő Szekszárdi pénzügyigazgató helyettest, eddigi állomAhelyére pénzügyi tanácsossá nevezte ki. — BeszámolÓ.Bzabó Károly folyó hő 14-én tiorongós, esős iőőmen alig 250—200 főből álló mzönség jelenlé®oen mondta el beszámolóját sfcekszárdon ajffrosháza udvarán. A beszédben.
