Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-13 / 24. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 jtínius 13 Itt már aztán mintha annak a 40;000 koronán felállított ércszobornák az elfojtott zokogását hallanám vagy talán elfojtott panaszkodását . . . De nem, Garay kegyeletének megsértése volna az, ha Szekszárd városa nem értené meg annak a szobornak a néma szavát és nem sietne a költő árvájához, hogy letöröfje- annak a bizonytalan sorstól való félelem által könnyes orcáját. Első sorban Szekszárd várbsának morális kötelessége ez, mert hiszen Itt született Garay, fészkéből itt kele szárnyra, Könnyű pacsirta gyanánt égbe röpitni dalát, Hallja egész ország s örömében reszket a fészek. Hogy mennyi fény háramlóit Garaytól e városra, azt nem szükséges fejtegetni. Itt dalolta hires dalát a költő : «Magyar hölgynek születni nagy és szép gondolat.» A magyar nők eszméje volt a tulipán, a melylyel egy országot akartak nagygyá tenni. Én hiszem, hitvallásom lesz, hogy a szekszárdi nők, az «Egyesült Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet» melyet mindig ott láttunk eddig legelői, ahol nemeset és szépot kell.tt tenni, kezébe veszi a költő árvájának a sorsát s tapintatos módon siet annak a 70 éves árvának utolsó éveit a szeretet melegével és aranyos sugaraival bearanyozni. Azután köztudomású, hogy az árva mily nagybecsű ereklyéket szándékozik adni Múzeumunknak. Nem-e ajánlhatna fel a Muzeunregylet — Tolnavármegye törvényhatósága segítségével — bizonyos összeget az ereklyékért ? Ez talán a legalkalmasabb mód volna a költő árváját kiragadni a válságos helyzetből. Ez legalább az alamizsnaadásnak még a látszatát is eloszlatná, mert hiszen kapna ellenértéket, — ránk nézve megbecsülhetetlen értékű ereklyéket, melyek csak emelnék, eddig is hires Múzeumunk, országos hírnevét. Vagy talán volna a városnak alapja, mely- évi segélyt kaphatna s igy ide ‘ igazi szeretet között élhetné i i van sok. t. v. polgármestere, szépen megindokolt ivi*. .tban, mivel az árvára «az Írás és olvasás a legnagyobb nehézséggel jár, fordulna a kormányhoz, hogy az eddig az özvegy által élvezett segélyt hagyja meg továbbra is az árvának. A főgimnázium tanuló ifjúsága fo yó hó 26-án szokásos évi táncmulatságát tartja, hajói tudom, az ifjúsági segitő-alap javára. Tekintsen el most ettől a céltól. Adja a tiszta jövedelmet erre a célra Hiszen az ifjúság oly sokat köszönhet Garaynak, tanulták müveit s legalább mindenik elszavalta valamelyik hires dalát már egyszer. Mily lélekemelő volna, ha épen az ifjúság volna az első kimutatni, hogy mily szépen adózik a nagy költő emlékének. Ezt cselekedhetné a polgári fiú és leányiskola is. A polgári iskolában Garay kör is van. Annyival inkább ajánljuk ezt az eszmét az ifjúság figyelmébe. Ennyit Garaynk árvája joggal megvárhat tőlünk, illetőleg Garay emléke iránti kegyeletünk követelheti ezt. De addig is, mig a legalkalmasabb módot megtaláljuk, a Nőegylet vegye kezébe ezt az ügyet; indítson gyűjtést, amelynek a névsorában mindannyian ott legyünk — s tapintatos módon siessen segítségére az árvának, — mert kitudja, hátha a «Közérdekben» közölt és vázolt helyzete az árvának most a el enben is nem-e sivárabb és aggasztóbb . Siessünk, mert addig nem nézhetünk nyugodtan és büszkeséggel Garaynk érc alakjára s az egész szobor csak gúnyolódás, — szatira lösz tészünkről, mig tettel is be nem bizonyítjuk, hogy mindenben méltók vagyunk arra, hogy Garay, a halhatatlan emlékű költőnek ércszöbra emelje városunk fényét s növelje annak hírnevét és dicsőségét. A magyár nők, kiket hallhatatlanná ő tett, bizonyára megtalálják érre a legalkalmasabb formát és módot. Szabé Géza. Pesti levél. — Koronázási jubileum. — Régi szokása a magyarnak, hogy mindent — megünnepel. Lehet, hogy ebből a szokásból, de lehet, hogy — az utóbb oly általánossá tett — loya- lis készségből eredt ennek a koronázási jubileumnak megünneplése is. Nagy hű-hó semmiért! Elköltött a magyar nemzet törvényhozása — jórészt ugyan szükséges dolgokra — egy pár milliót, eljött néhány napra Pestre a király, — sőt vagy 7 órai időre a trón örököse is — s csupán azért, hogy egy misét hallgassanak végig Meg egy püspöki beszédet. Melyet azonban a felség is, meg mások is kívülről tudtak már az ünnepség előtt! Hát csak ezért talán mégis sok és nagy áldozatot hozott a «magyar nemzet». Vagy talán csak nem azért volt ez a cécó, hogy egynémely ember v. b. 1.1. vagy rendjeltulajdonos lehessen ?! * Pestre jön a magyar király! ! . Ez izgatta vagy egy hétig az egész várost. Megszoktuk mi magyarok, hogy nem igen jön közibénk a mi királyunk . . Pedig hogyha tudná . . . | . . . Micsoda rajongó lelkesedéssé1 fogadta érkezésekor az az emberáradat, amely várta . . . Olyan ovációban részesült, mint Osztrákiában bizonyára még soha . . . .‘ . :-' S mégis . . . * Legjobban jellemző közviszonyainkra s a magyarság királyszeretetére az a közvetlen mód, ahogy a királyt mindenütt és mindig fogadják. Vasárnap délben — bejelentés nélkül — közönséges udvari batár robog végig az Andrássy utón. S egy pillanat alatt több száz méternyi vonalon megmozdul a nép : — közelébe jutni annak az embernek, aki tulajdonképp királyunk volna s akit — hejde sokan — még csak nem is láttak soha ... Oly közvetlen közelébe jutott az udvari kocsinak a közönség, hogy szinte azt hihetni: egy pillanat s megtörténik az, — ami még tán királlyal meg sem esett — hogy: kifogják kocsijából a lovat! . . . * A nép királyszeretetének ilyen frappáns megnyilatkozásaikor igazán megérdemelné az a budai várpalota, hogy ne csak vendégül, hanem lakóul tisztelhesse a magyar királyt! * A trón rendszerinti örököse Ferenc Fer- dinánd, akiről egyebet sem tudunk, mint azt, hogy nem szeret rólunk még csak hallani sem. S ha ezzel együtt eszünkbe jut az is, hogy a magyar trón — szerződésben biztosított jog szerinti örököse; hát érthető, hogy igazat adunk annak a fetfögásnak, mely a frtrn-őrökőihefesét helyteleníti. Merthogy mért legyen olyan ember királya egy nemzetnek, akit a nemzet még csak nem is ismer s aki maga sem akarja megismerni azt. Vagy nem-e a leghatározottabb ellenszenvet igazolja az is, hogy a koronázási jubileumra reggel 7 órakor érkezik s már d. u. 3 órakor vissza is indul Bécsbe, hogy csak minél hamarabb kijusson ebből az országból . . . * Nehéz időket élünk . . . De hogy ezután mi következik, arra igazán kiváncsiak lehetünk! Mert igy nem maradhat I Ez az egy: bizonyos! * Ilyesfajta a főváros hangulata a koronázási jubileumi cécó — után 1 Aminthogy minden mulatságot keserű — kiábrándulás követ. Budapest, hétfő, junius 10. frg. / Államsegély és a tanitói korpótlék. Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő folyó hó 12-én tartott közigazgatási ülésben a következő fontos előterjesztést tette: 1. Az 1907. évi XXVII. törvénycikk 12. §-a értelmében az iskolafentartók, amennyiben a tanítók járandóságait a javaslatnak megfelelőleg akár önerejükből, akár államsegély elnyerése utján nem rendeznék, 3 évi átmeneti .idő alatt a tanítóknak csupán, az 1893. évi XXVI. t.-cikk által meghatározott járandóságokat tartoznak biztosítani s e célból az 1907. évi junius 30-ig engedélyezett állami segélyek élvezetében .1910. évi szeptember 30-ig meghagyatnak, azonban az államsegély kiutalása ez esetben is" a tani tők kezéhez történik ; 2. hogy ~az 18.3. évi XXVI. t.-eikk alapján engedélyezett fizetéskiegészitési és korpótlék segélyeket fentemlitett miniszter ur 1907 junius végével beszünteti és azokat 1907 julius l-től 1910 szeptember 30-ig a tanítók nevére folyóvá teszi olyképpen, hogy az államsegélyeket a tanítók bélyeges nyugtatványára a kir. adóhivatalokból előleges havi részletekben vehetik fel, az összes nyugták azonban az iskolaszék elnöke,. a. január, és. julius- haviák- pedig- még a kir. tanfelügyelő által is láttamozandók, tehát az iskolaszéki elnökök a most julius 1-én esedékessé váló államsegélyről nyugtákat már nem állíthatnak ki; 3. hogy a kir. tanfelügyelő az első, tehát már a julius havi nyugtát is csak akkor látta- mozhatja, ha a tanító előtte az eskü letételét okmánynyal igazolja; 4. hogy bármilyen jellegű elemi népiskolánál első Ízben alkalmazott rendes tanító köteles magyar állampolgárságát a kir. tanfelügyelő előtt igazolni. Továbbá köteles a kir. tanfelügyelő vagy ennek megbízottja és az illetékes iskolai hatóság előtt a következő hivatalos esküt az állam nyelvén, tehát magyarul letenni: «Én, N. N. rendes tanitó, esküszöm az élő Istenre, hogy ő Felsége apostoli királyom, magyar hazám és annak alkotmánya iránt tán- torithatlan és rendületlen hűséggel viseltetem, az ország szentesített törvényeit és törvényes I MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúlj hazánk természetes szénsavas-vizek királya: iíSSAGrNESSS; Milleniumi kitt Kitűnő at gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomo Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! ay Főraktár: SALAMON TESTVÉREK cégnél, SZEKSzIrdO.V.
