Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-22 / 12. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906 március 22 hajnalig mulatott. Az iskolákban is tartottak ünnepélyeket, hogy lelkesítsék a tanuló-ifju- ságot. Ozora. A hazafias ozorai polgári olvasókör régi hagyományához képest az idén is megünnepelte a magyar szabadság hajnalhasadásának emlékét. Az ünnepélyt megelőzőleg díszközgyűlést tartott, melyet Dely Gyula elnök nyitott meg és kérte a kör tagjait, hogy továbbra is tartsanak ki a nemzeti ügy mellett. ' Nagy hatást keltett Hegyi Károly, a kör jegyzőjének ily cimü felolvasása: «Visszaemlékezés 1848 március 15-re.» Utána Krézler Antal elszavalta «Március 15.» cimü költeményt. A közönség lelkesen elénekelte a Hymnuszt és a Szózatot. Az ünneplő társaság azután vacsorához ült, melynek izletességeért Raisz Károlynét dicséret illeti. Vacsora alatt szónoklatot tartottak: Dely Gyula, Sóthy István és Cholnoky Lajos Ozora község szeretett főjegyzője. Sóthy István indítványára gyűjtést rögtönöztek a rikkancsok segélyezésére. Összegyűlt 7 korona 10 fillér. Vacsora után a lelkes társaság vig poharazás között hajnalig maradt együtt. Döbrököz. Méltó kegyelettel és nagy lelkesedéssel ünnepelték meg Döbröközön is március 15-ikét. Kora reggel már nemzeti lobogók jelezték, hogy ma nemzeti ünnep van, s az «Olvasókör» ösz- szes tagjai misére gyűltek össze, a róm. kath. templomba, hol a misét végig hallgatták. Az Olvasókör helyiségét ez alkalomra feldíszítették nemzeti jelvényekkel. Este a Döbrököz község élelmességének szine-java zsúfolásig megtöltötte a nagy termet, hogy a dicső ünnepélyen jelen legyenek. Az első szónok Heller Samu volt, azután Bence Miklós községi jegyző emelkedett szólásra, ki szintén lelkes szavakban emlékezett meg a nagy nap jelentőségéről, még Cégényi János tartott alkalmi felolvasást nagy tetszés mellett. Ezután az «Olvasókör» helyiségében a vidám hangulat reggelig tartotta együtt az ünneplőket. Zamba. Zomba község lakossága az idén is méltóképen ünnepelte meg r-i'oius 15-ét. Már a kora reggeli órákban az össlcj középületeken és sok magánépületen is lengett a nemzeti szinü zászló. Reggel 8 órakor ünnepélyes szent mise volt, melyen — dacára a nép elfoglaltságának is — sokan vettek részt. Könnyeket csalt ki a buzgó hívők szemeiből, derék kántorunknak Radics Gyulának gyönyörű éneklése s megható volt a mise végén, amikor a rk. olv. kör dalárdája énekelte a Himnuszt. Este 7 órakor a «Róm. Kath. Olvasó Kör» ünnepélye volt, a melyen az összes intelligens elem és köri tagok vettek részt. «Tavasz elmúlt» énekével kezdődött az ünnepély, mely után Razgha Lajos plébános pár szóval ecsetelte a szabadság ünnepét. Utána Rubint Anna szavalata következett. Ezután Schlehta K. tartott fölolvasást mire ismét Razgha Lajos gyönyörű beszéde zárta be az ünnepélyt. Végül a dalárda a Himnuszt énekelte. Ez után közvacsora volt. Szárazd. A Szárazdi Polgári Olvasókör nagy közönség jelenlétében márc. 15-én hazafias ünnepélyt rendezett, melyen a nap fontosságát Torda Lajos lelkész ecsetelte. Megünnepelte a napot az ev. egyház és iskola is de a politikai község nem; még csak zászló sem volt kitűzve a községházára. Csak azt szeretnénk tudni, miért nem ünnepelt a politikai község, ki vette rá ilyenre, holott hazafias tevékenységét el kell ismernünk. A Tolnai Jótékonysági Nőegyesiilet 25 éves jubileuma. A tolnai jótékonysági nőegyesület mint már e lap h asábjain említve volt, az idén tartotta meg 25 éves fennállásának jubileumát. — A nőegyesület ez előtt 25 évvel lett megalakítva. Célja volt a kisded nevelés. Boldogult Pécsy József, Tolna tevékeny prépostja, 1881-ben mint ő maga is mondja: összehívta „Tolna lelkes honleányait,“ hogy azok újra életbe léptessék az ovodát. mely tudvalevőleg már a harmincas években Tolnán a kisdedek nevelésével foglalkozott. Tolnán volt Magyarország legelső óvodája és óvónőképző intézete. Van is megyénkben élő tanú, Totth Ödön Tolnavármegye ügyésze, ki mint kis gyermek ezt az ovodát látogatta. Az ovoda mellett óvóképzőt is szerveztek, mely később mint országos óvóképző intézet Budapestre tette át lakóhelyét. Azon alkalommal elvették Tolnáról az egész berendezést és az alaptőkét, a ház a kincstár tulajdonában maradt, ma is az államé s ez idő szerint a magy. kir. pénzügyőrség lakik benne. Megszűnt 48 után az ovoda és az óvóképző s csak 1881 ben alakult meg a nőegyesület, mely az ovoda életbeléptetését tűzte ki célul. Boldogult Geisz Józsefné, mint a nőegyesület elnöke, vette kezébe az ügyet, az ő fáradozása eredményéből rövid idő múlva már működhetett az ovoda. Annak idején 110 tagja volt a nőegyesületnek. S minthogy alaptőkéje nem volt, sok munkába került a kisdedovó fentartási költségének megszerzése. Megpróbálták a régi ovoda és óvóképző vagyonának visszaszerzését, de ez nem sikerült, csak a régi ovoda bútorait s némi felszereléseit, mely egyébként most is az óvodában van használatban, sikerült visszaszerezni. Annak idején bizony nagy gond volt az évi iköltség megszerzése. De volt lelkesedés és az megtette a hatást. A megalakítás körül nagy érdemeket szerzett a nőegyletnek ez idő szerinti elnöknője; Tenzlinger Lajosné, ki annak idején, mint a választmány tagja, azt a helyes eszmét pendítette meg, hogy táncmulatságok rendezésé által szerezzünk jövedelmet. Volt is tánc meg mulatság 10 éven keresztül, Tolnán csak a nőegyesület mulatságai sikerültek. Ezek a mulatságok oly szépen jövedelmeztek, hogy az ovoda fenntartása semmiféle nehézségekbe nem ütközött. Későbben természetesen más-más egyesületek is keletkeztek és a nőegyesület mulatságai már nem jövedelmeztek annyit. A megalakítás körül és a további fenntartás mellett vannak érdemei Csirik Teréznek, ki ez idő szerint al- elnöknője az egyesületnek. Hervadhatatlan érdemeket szerzett Taubner Adolfné, ki 24 év óta pénztárosnője az egyesületnek s ezen idő alatt fáradhatatlan működésével, takarékosságával megőrizte és szaporitotta az egyesület pénzét. A megalakítás, további fenntartás és az egyesület életképessége körül érdemeket szerzett: Tenclinger Lajos, az egyesület jegyzője, Brai- kovits Ferencné, Wittinger Sándorné, Steindl Józsefné, Rozmayer Ferenc, Parti Ferenc, Lambert Ede és még sokan, akik még ma is tevékeny részt vesznek az egyesület működésében. Az óvodánál mint óvónő működött rövid ideig Varga Józsefné, azóta s most is özv. Kertics Lajosné. A nőegyesület 15 éven át tartotta fenn az ovodát. Ezen idő alatt az állam adott évi részletekben összesen 3800 korona segélyt, adományok-, tagdijak- és táncmulatságokból befolyt összesen 28750 korona. Kiadás volt a 15 év alatt 21200 korona, s igy az alaptőke 15 évi fennállás után 7550 korona volt. A kilencvenes években az adományok, tagdíjak és mulatságok jövedelme a közöny miatt mindinkább kevesebbek lettek, az ovoda fentartása már oly nehézségekbe ütközött, hogy néha a kiadások fedezésére az alaptőkéhez kellett nyúlni. A nőegyesület ekkor elhatározta, hogy az ovodát továbbra nem tartja fenn s igy 10 évvel ezelőtt a község vette át az ovodát. A nőegyesület ekkor alapszabályait megváltoztatta s lett: jótékonysági nőegyesület belőle. Mint ilyen 10 év óta sok könnyet szárított fel, melyeket a nyomor, szenvedés és az élet viszontagságai sajtoltak ki a nyomorral küzdők szemeiből. A tiz év alatt eleinte évenkint jövedelmének arányához képest szegény gyermekeket ruházott fel karácsony táján és adott pénzbeli segélyt olyanoknak, kik nyomorúságukban rászorultak. A legutóbbi években a nőegyesület a szegény gyermekeAet nem ruháztatja, hanem felkeresi a nyomorult szegényeket, öreg elaggottakat, a betegeket, kik nyomorognak s azoknak adnak a körülményekhez képest pénzsegélyt vagy ételt, rendelnek egy-egy betegnek ebédet a betegség idejére, szóval felkeresik a szegényeket, betegeket és nyomorultakat saját kunyhójukban s ott nyújtanak segélyt, ahol az legszükségesebb. Fölkeresik a betegeket s nemcsak lelki vigasztalást, hanem anyagi segítséget is nyújtanak. A lelkipásztor, amidőn türelemre, Istenben való hitre, bizalomra inti, megsúgja a nőegyesület valamelyik intéző tagjának, hogy itt vagy ott szükséges lenne egy kis anyagi segély. így tesz az orvos is és a nőegyesületnek mindig van egy-egy tagja, ki felkeresi a szenvedőt és a nőegyesület erejéhez képest megvigasztalja azt. Ez a jótékonysági nőegyesiilet áll igazán rendeltetésének magaslatán, kár, hogy ez idő szerint oly kevesen pártolják s emiatt nem tehet annyit, mint a mit a szükség kíván. Alapításkor volt 210 tagja a nőegyesületnek, most tagjainak száma 60. Ami bizony nem sok. Minden jobb módúnak, ki — évenkint 4 korona — áldozhatna a szegények nyomorának enyhítésére, kötelessége volna tagjává lenni az egyesületnek, mert senki'sem tudja, hogy, a sors végnapjaiban mily helyzetbe hozza. A nőegyesület a legutóbbi 10 évi -működése alatt a szegényeket segélyezte 5800 koronával, alaptőkéjét pedig 10,000 koronára egészítette ki. A szegények segélyezése, illetőleg azok felkeresése körül nagy buzgalmat és munkásságot fejt ki különösen az elnöknő, Tenclinger Lajosné, Csirik Teréz és Steindl Józsefné. Az idén volt 25 éve, hogy az egyesület fenáll s alaptőkéje is ez idő szerint elérte a 10,000 koronát. Emiatt a közgyűlés elhatározta, hogy megünnepli fennállásának negyedszázadát. Társasvacsorát rendeztek, táncmulatsággal egybekötve. A jubileum a Tolnai Körben lett megtartva, melyet ez alkalommal a nőegyesület tagjai maguk díszítettek. Gyönyörűen terítették meg az asztalokat, virág girlandokból asztalfutót alakítottak s számtalan gyertyatartó, kis virágkosárkák, gyümölcs és süteményekkel megrakva, elragadtatták a szemlélőt. Az estélyen 106-an voltak jelen. Midőn az asztalnál helyet foglaltak, megjelent egy női bizottság, Wittinger Sándorné és Steindl Józsefné egy-egy óriási virágcsokrot nyújtottak at az elnöknő és al- elnöknőnek. A szónok néhány szives szóval felhívta őket, hogy a nőegyesület összes tagjainak adományaiból egybegyült összegért szerzett virágcsokrot fogadják szívesen, oly szívvel, mint a milyennel adták. Legyen a virágcsokor szeretetök, hálájuk és tiszteletük jelképe s nyilvánítsa mindazt, amit éreznek. Szóval azt kifejteni úgy sem tudják, majd megmondják a virágok jelentőségükben, mit éreznek az egyesület tagjai szeretett elnöknő és alelnöknőjük iránt. Megható volt a jelenet, a jelenlevők éljeneztek, majd az elnöknő a meghatottság hangján köszönetéit mondott és az érdemeket a tagokra hárította, kik szives közreműködésükké az egyesület működését lehetővé teszik. Majd asztalhoz ültek. A második fogásnál felállott Tenclinger Lajosné elnöknő és nagy figyelem között gyönyörű beszédet mondott; megemlékezett boldogult Geisz Józsefné alapitó tagról, üdvözölte az összes alapitó és rendes tagokat, a jelenlegi választmányi tagokat és különösen kiemelte az alelnöknőt és pénztárosnőt, kik fáradhatatlan buzgalmukban a nőegylet életképességét, tevékenységét képviselik. A beszéd úgy tartalmával, mint alakjánál fogva nagy hatást gyakorolt a jelenvoltakra. Mindenki sietett őszinte elismerés hangján üdvözölni az elnöknőt és tiszttársait. Ez után alulirt ismertette az egyesület megalakításának és működésének történetét, megemlítette, hogy a 25 évi működés alatt mily összeget juttatott: a gyermekeknek, az óvoda céljainak és a szegényeknek. Kitűnt, hogy a többi között a tolnai Drasche-féle uradalom ezen 25 év alatt több mint 800 m8. kemény fát bocsájtott a nőegylet részére, hogy azt a szegények között évről-évre kiossza. Fekete Ágoston prépost üdvözölte a nőegyesületet, mely jótékonyságu működésében a szeretet és anyagi vigasztalás körében működik és ténykedésével sok nyomorúságot enyhít s ezáltal az Istenben és az emberi szeretetlen való bizalmat fentartja. Brezlmayer József magas színvonalon álló allegorikus beszédben Tenclinger Lajos, az egyesületnek tevékeny és buzgó jegyzőjét éltette, dr. Kiss Miksa egyesületi orvos pedig Taubner Adolfnét, az egyesületnek érdemdús pénztárosát, ki 24 év óta szakavatott buzgalommal vezeti a számadásokat, végzi, nem nem annyira nagy, mint inkább sok apró munkából álló kiadásokat s azt mindenkor nagy lelkiismerettel és ügybuzgalommal végzi, A jelenlevők nagy tetszéssel fogadták a beszédet és örömmel üdvözölték e pénztárosnőt. Csirik Teréz alelnöknő nagy buzgalmának adván kifejezést, ez alkalomra saját költségén apró kártyalapokra nyomattatta a nőegyesület tisztikarának és összes tagjainak névjegyzékét, mit a jelenvoltak között kiosztottak. Szép és sok beszéd hangzott még el az asztal körül, éltetvén a nőegyesület kiválóbb tagjait. Asztalbontás után az ifjúság táncra perdült s vigap folyt a mulatság, mint régen, mikor még alakulóban és első éveiben volt az egyesület, melyet annak idején — táncoló egyesületnek mondottak. Nem sorolom fel a jelenvoltakat, hiszen részt vett Tolna és vidékének intelligens eleme. Nem hagyhatom azonban megemlítés nélkül mindazokat, kik a jubileum rendezése körül tevékeny részt vettek. Ezek közül első sorban megemlítem a nőegyesület választmányának tagjait: Brezlmayer Józsefné, Breikovits Ferencné, Hellermann Antalné, dr. Kiss Miksáné, Krausz Béláné, Ludvig Ferencné, Máté Károlyné, özv. Schveller Ferencné, Steindl Józsefné, özv. Skertics Lajosné, dr. Szily Gézáné, Tenclinger Istvánná és Wittinger Sándorné. Azonkívül a tagok közül a rendezésnél tevékeny részt vettek: Breitenecker Alfrédné, Bozó Gézáné és özv. Szigethné Bor- sódy Iza. Máté Károly.