Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-11 / 2. szám

2. szám XXXIY. évfolyam Szekszárd, 1906 január 11 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Srerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét minden közlemények intézendők Felelős szerkesztő illető BODA VILMOS Főmunkatárs Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön HORVÁTH IGNÁCZ Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/a évre 6 K, M évre 3 Számonként 24 fillér e lap nyomdájában K Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Sötét tervek. A politikával csak némileg is foglalkozó magyar embernek a figyelmét bizonyára nem kerülte el az a kétszínű játék, melyet min­den jobb érzés teljes figyelmen kívül hagyá­sával, a bécsi politika, a lefolyt héten, bo­szorkány konyhájából kiröpitett. Mig egy­részről Lukács László volt pénzügyminiszter, a Bánffy Dezső-féle kormány «gyöngye» — az uralkodó tisztelte meg e címmel — erősen hangoztatva, hogy minden megbizás nélkül, de azon biztos tudatból kiindulva, miszerint minden illetékes tényezőnél a béke utáni vágy feltalálható, tárgyalásokba bocsátko­zott a szövetkezett ellenzék vezérférfiaival; addig másrészről az ügyvezető kormány a legnagyobb erélylyel folytatta nemzetrontó munkáját s minden hazafias érzést tanúsító vármegye és város élére, uj, bármire vállal­kozó megyeíőnököket neveztetett ki, kik a közönség lelkes tüntetése ellenére, szurony­erdő között, foglalták el hivatalukat s vár- , ják a parancsot, hogy a nemzet letörését 1 célzó működésüket rtiegkezdheísék, Ismerve a bécsi körök ravasz, furfangos észjárását, minden fejtörés nélkül megálla­pítható, hogy a kinevezett megyefőnököknek mi lesz a hivatásuk? — Egyszerűen ez : az elrendelendő uj választásokon egy oly kép­viselőházat hozni össze, melynek többsége minden lelkifurdalás nélkül megszavazza a huszonötezer főnyi újonc létszám emelést; az uj ágyuk és katonai felszerelésekre köve­telt 450 millió korona hadi sarcot; bele­egyesül, hogy a közös vámterület Ausztria hasznára további tiz évig fenntartassék ; le­mond a magyar államnyelvnek a hadsereg körében való érvényesüléséről; végül bele­egyezését adja, hogy Magyarország, dacára az 1867-ik évi kiegyezésben foglalt egyen­rangúságnak, megmaradjon alárendelt tartó ­Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér mányi helyzetében s lakossága legyen egy­szerűen néptörzs, nem pedig szabad állam polgársága. Ezt a gonosz tervet, természetesen tör­vényes alapon és eszközökkel végrehajtani nem lehet, az uj megyefőnökök úgy fognak tehát eljárni, mint eljártak a főispáni be­iktatások és eskütételek alkalmával. Köz­gyűlést hívnak össze, melyen a bizottság többsége vagy nem jelenik meg, vagy ha meg akarna jelenni, nem eresztik a terembe; egy pár gézengúz eddig is akadt minden vármegyében, ezután is fog találkozni, kik a megyeíőnököt tervei kivite ében támogat­ják. Ezek azután összealkotják mindenre vállalkozó egyénekből a képviselőválasztások vezetésére hivatott központi választmányt, melynek természetesen lesz gondja reá, hogy oly egyének legyenek választási elnökök, kik jó pénzért, vagy valami gondtalan, jöve­delmező állásért megcselekszik azt a gaz­ságot, miszerint úgy állítják fel a katonai kordont, hogy a hazafias választó el sem jut az urnához, szavazatát leadandó; vagy pedig megvásárolt embereik áltaHegy kis parázs verekedést idéztetnek elő, hogy mód­jukban álljon az ellenzéki választókat fegy­veres erővel széjjelkergetni s ily módon a készen tartott tiz emberükkel a nekik alkaL más egyént jelöltetni és képviselővé kiki- áltatni. Sőt azt is megteheti egy ilyen vá­lasztási elnök, hogy a választást megelőző napon, — ilyenkor szokás a jelölést neki átadni — bujkál és nem lesz sehol található i igy a megbízottak feladatuknak meg nem felelhetnek. A választási napon azután körül­véteti magát katonasággal, senkit sem eresz­tenek hozzá, csak a maga tiz, megvásárolt emberét, kik azután ajánlanak és választa­nak Bécsnek kedves képviselőt. Azt fogja erre minden tisztességesen érző és gondolkodó ember mondani, hogy az képtelenség, miszerint ily nyilvánvaló törvénytelenségek követtessenek el; de hát nem történtek-e ha nem is ily arányú, de ezekhez nagyon is hasonló galádságok akkor, mikor még nem is folyt élet-halál harc a hatalom és a magyar nemzeti álláspont kö­zött ; mikor még csak arról volt szó, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki legyen-e a képviselő? Mikor még nem a magyar nem­zet letörése s a császári akarat előtt való feltétlen meghajlásának kierőszakolása volt az annyira óhajtott cél, hanem csak párt- politika volt az uralkodó, melynek meghódolt mindenki: fent és lent egyiránt. Azután meg, mióta csak a nemzetnek szentesített törvényeken alapuló, kétségtelen jogai érvényesítése érdekében megindult a harc, vajon a bécsi utasításokat követő kormány nem követ-e el, úgyszólván napon­ként, égbekiáltó törvénytelenségeket, mint az országgyűlés folytonos elnapolása, a megyefőnökök eskütételének torzképe, a póttartalékosok behívása s az állam jövedel­meinek felhatalmazás nélküli kezelése, Biztosok lehetünk benne, hogy a mi eddig történt, az csak eszköz, egy Bécsnek feltétlen meghódoló magyar képviselőház létrehozatala pedig a végleges cél. Azután csodálkoznak rajta, hogy a gyalázatos játék szemlélése folytán feldühö­dött nép öklét használja, azok ellen, kik ennek a minden erkölcsi kelléket nélkülöző rendszernek, rut anyagi érdekből, szolgála­tába szegődnek. Mikor még azon sem lehetne csodálkozni, ha a törvénytelenül megválasz­tandó hazaáruló bandát, valamelyik, kissé ekzaltáltabb hazafi, elkeseredésében, a har­mincnégy millió koronába kerülő fényes par­lamenti palotával együtt a levegőbe röpítené. Boda Vilmos. TÁRCA Tépeló'dés. — Anikó emlékkönyvébe. — Hogy mily nagyon szeretem, senki azt ne tudja, Kis madár ne dalolja, ha felé van útja. Pajkos szellő, kis patak, arról ne csevegjen, Hisz ezt magamnak is bevallani alig-alig merem. Vagy hát igen, mondjátok: tudom, hogy ő szeret, Tenger zúgja, orditsa, tombolják a szelek ! Hadd tudja meg mindenki, hogy üdvömnek árja Nagy mint tenger s földi szív,' magába hogy zárja? De balga hit, csalódás ; hisz ez csupán álom, Öleltem őt, csókoltam, most hiába várom. Alom az csak ami volt— hogy is higyjek benne? Csak ha mindig kis feje, szivemen pihenne. Csitt hát azért, csend legyen! ’Sz mondják történt [régen Hogy mennyből szállt le angyal — mese az ma [éppen. Csillag vagy te angyalom s ott ragyogsz aZ [égen, Távol tőlem. Szegény szív — nyugodj meg hát [szépen! Sr. A szőke asszony. — A «Tolaaraegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Irta: Szirmai Gyula. Kúszó, rózsával befutott falusi lakház zöldre mázolt ablakredőnyeivel búcsúpillantáso­kat lövel a leáldozó nap aranyszínű sugara. A kerti virágok ozondus illatárja üdito mámorral lopódzik be az ablakredőny nyílásain ; a bokor­beli fülemile melancholikus dalt csattog a sű­rűben. Az ablakredőny egyik szárnya óvatosan felpattan,, kinyílik, kisérve egy pici fehér kéz és. egy szőke fürtös fejecske által. Kenderessy mérnökné ez a szép, asszony, kinek igéző alakja most megjelent az ablakban. Ennivalóan kecses fejecskéje, fehér arca, szőke fürtéi, kék szemei észbontóart hatottak a férfi- világ lovagjaira, kik is Kenderessynét a «szép asszony* jelzővel tisztelték meg. Amint felpattant az ablakredőny, Kende- r.essyné szemei fűrkészőleg tekintettek a távolba. A holdvilág szelíd fénye beezüstözte a szőke asszony arcát, aztán elbújt egy felhőfoszlány mögé, mintha nem akarna szemtanúja lenni a történendőknek. Kenderessyné vár valakit. A férje távol van, hivatalos dolgai szólli- tották el messzire. A rossz nyelvek azt suttog­ják, hogy a «Tilos»-ba jár a szép asszony; szerelmes. De hát távol levő férje tetteiért ki számol ? Ki ad elégtételt a szép asszonynak azért a sok elhanyagolás, mellőzés, megaláztatásért, mely­ben az élvhajhászó ‘ férj őt részesítette? Ki kár­pótolja H veszteségeiben, őt a fiatal asszony­kát, kinek a? élet rózsás utain mindig csak a tövisek jutottak osztályrészül ? Pedig ebben bő része volt Kenderessyné- nek. Férje csak kényszer házasságot kötött vele; mint könyelmü életű legényembert az él­vezetek elragadták és adósságot-adósságra haí- mazva,- már-már az erkölcsi bukás §zélén állott, midőn mostáni nejével házasságot' kötve meg­menekült a züllés utjától. És Kenderessy hálátlan volt neje iránt. Mint mérnök folyton utazott, noha több eset­ben alkalma lett volna egy helyen megtelepedni. De ő neki ez nem kellett. Benne volt már a kóborló természet. Nem kellett neki 1 rendes hivatali élet, a békés családi otthon. Rossz szel­leme folyton más vidékre űzte. Ledér exiszten- ciák társaságában töltötte szabad óráit. Ily körülmények között nem csoda aztán ha neje elhídegült tőle. Hisz még oly fiatal volt: élni vágyott, szivében megtermett a szerelem édes érzete. * Csendes, holdvilágos este volt. A fák le­velei nesztelenül csókolták egymást, a tavaszi szellő mistikus suttogását mi sem zavarta..

Next

/
Thumbnails
Contents