Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-01 / 9. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 9. sz. 1906. március 1 2 TÖVISEK. ;pAndré István. Nemcsak a világraszóló nagyok és az országos jelesek, dicsők érdemlik meg a nyilvános elismerés babérját, hanem a társadalmi élet szükebb körének egyszerű és kicsiny, de eszes, iparkodó és becsületes alakjai is. Ne csak mindig a felségesen ragyogó napról-, I bájos holdról és a tündér-szép csillagokról zengjen a költő «igazságos» dala, hanem szenteljen legalább egy rövid strótát a nyári esti kicsiny fénybogárnak is. E gondolat vezérelt engem, mikor nagy haragosom André István uron, hivatásom szerint nemes boszut akarok állani a nyilvánosság terén, adván a t. közönség kezébe az ő szellemi fotográfiáját. André István (mint neve is mutatja) francia származású; a közelmúlt francia belügyminiszter André első unokatestvére. Ezt titkolja, mert szégyenli — szerénységből! — Pedig a Pallas Nagy Lexicon 20-ik kötetének 5677842-ik lapján olvasható családi geneológia szerint, ősei Versailles-ban laktak, honnan egy ágazat, a napóleoni hadjáratok idején, Magyarországba költözött s Czegléden és Monoron (Mon ór-ara- nyon!) telepedett, meg. így lett André István az én «földim». Hát azt elismerem, hogy ő derék ember, jó ember, becsületes ember, e mellett szorgalmas és művelt iparos, ha Amerikában laknék, még eszessége és ügyessége által — egy kis szerencsével — köztársasági elnök is lehetne (mint egykor Lincoln Ábrahám); nálunk — eddig! — nem vitte magasabbra, mint «ipar- egyleti és ev. ref. olvasókőri elnök». Nem is kívánkozik nagyobbra, pl. főispánság, kormánybiztosság, mikre ma — mikor a fénybogár is Nap akar lenni! — joggal aspirálhatna. De ő, mint « szabász-művész» mindenkor a maga szakmájához szabja magát. O igy okoskodik: — «Hiszen a rendszabályban, a szabályos magaviseletben, sőt az isteni szabadságban, mindenütt dominál e szó «szab» — vagyis: az én mesterségem. Miért cserélném ezt fel mással ?.. Nem én! . . . A mai kormánybiztos vastag, hegyes szuronynyal, ő azonban csak kicsiny fényes tűvel, de biztosan és szabályosan kormányozza művét s oly fényes sikereket ér el a kis tűvel, hogy nincs az a kormánybiztos, ki vastag pangaréttal ily áldásos munkát végezhessen. Egyszóval: nagyon derék és hasznos ember az ő kicsiny körében az én kedves földim André István! És mégis — mint föntebb mondám — nemes bosszút akarok rajta állni e tövisemmel. Megakarom őt szurkálni szellemi pánganéttal, érdeme szerint. Ugyanis, talán méltóztatnak emlékezni, még a Házfeloszlatás előtt, akkori jogosult jókedvemben, egy tréfás Tövis-1 írtam az «Uj palást»-ról, melyben egy kissé meg- szurkáltam az én kedves «földimet» is. Kihívott érte párbajra, — olyformán, hogy szerető «földi» daccal ellopta a régi palástomat volt Zsiga bácsi minden kincse. Mindegyiket egytormán szerette s nem adta volna oda senkinek egy világért sem oda! Igazán nagy, nemes jellem volt mert csak ilyen nagy jellem képes hamar és igazán megbocsátani. Teljesen megelégedett sorsával. Szive mely csak szeretni tud, áldotta a megbékült királyt magasztalta bölcseségét s bámulta lovagiasságát. Szerette igazán, mert hisz melyik magyar nem rajong királyáért, a ki megérti nemzete vágyódását s teljesiti azt. A nagy kuruc. a ki királya ellen harcol hazájáért, mint a gyermekét féltő oroszlán, most már királyáért ontotta volna nemes vérét. Ha a jövőbe látott volna?! . . . Kincseivel gyakran beszélgetett. Kossuth képe előtt könyörögve állt meg: Oh mi rajongva szeretett Demosthenesünk, jöjj vissza országodba, hisz itthon boldogság, szabadság van! Rákod képe előtt nyugodtan állt meg : A te lelked itt van közöttünk ! A királynak hála telt szivvel hosszú életet kívánunk. A kardra, mely villámként villogott s a lobogóra, melynek lo- bogása mellett ezrek lettek félistenekké, mins annak formájára (mint Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremté) csinált nekem egy isteni «legyen» szóval pár óra alatt oly szép uj palástot, hogy — nem palástolhatom el! — ez sokkal többet ér a réginél. íme, a sértett önérzet és a fényes tű hatalma! . . . Eddig helyes a bosszú, — de mikor makacs megátalkodottság önzetlenségével kijelenté, hogy az uj palást a régi barátság, a «földi» viszony fejében grátisz === ingyen készült: megharagudtam, — s ime, hogy a párbajban ne én legyek a bukott hős, őt, a szabászművészet kitűnő bajnokát, a fényes tű hatalmas Ügyességű nagy mesterét, ezennel összeszurkálom a nagy nyilvánosság előtt a töviseim gyilkoló hegyével, hogy a lovagias párbaj divatos szabályainak elég tétessék. Reményiem, hogy a párbaj segédek, a m. t. nagyközönség — megunva az ádáz harcot s megelégelve az «első vér»-1 — kegyesen közbelép és elválaszt, békére hiv fel bennünket. Legyen!—én jobbomat nyújtom a kedves »földim»-nek; hisz neki a vezető, nekem a kereszt-nevem : André. Legyen köztünk örök barátság és szent békesség. Sőt még e párbajért — hálám fejében — ime e tövisek szellemi virágaiból csokorrá kötött március első napi szerény ibolya búkét tűzök érdemes keble legszebb kabátjának legfelső gomblyukába! — Isten éltesse őt sokáig! . . . Palást. Jön az erőszak. Húzzátok meg országszerte Azt a bus harangot, Eltemettek durva kézzel Sirba egy koporsót. Kárpátoktól — Adriág Dunatájtól — Tiszatájig Öltözzetek gyászba, Nines már többé alkotmánya, S elveszett a honnak drága Ősi szabadsága. Küldje rá a Mindenható Romboló hatalmát, Ki durva zsarnokságnak Odadobta magát, S elfeledve magyar létét Megtagadta ősi vérét Bées felé hajolt, S undok vad hiéna módra Hallgatott a bécsi szóra S a honra tiport. Polgártársak! Honfitársak! Jól vigyázzatok! Rátok tőr e durva önkény Résen álljatok! dig büszkeséggel s nyugodt öntudattal te- j kintett. Úgy i éldegélt lassan, csendesen, dolgozott s apránkint szerezte vissza birtokát. Öregsége napjait azonban megédesítette, vidámmá tette két gyermek, kik az ő pártfogása s szeretetteljes gondoskodása mellett szépen fel is serdültek. Mindkettő árva gyermek, Zsiga bácsinak távoli rokona, kiket gyermekeiül fogadott s kikre nagy szeretetét pazarul halmozta. Egyik fiú, a másik kisleány, Atilla — igy hívták a fiút komoly csendes természetű gyerek, vas akarattal, igyekezettel, szorgalommal telve. Rendkívül ragaszkodással viseltetett Zsiga bátyja iránt, mert nélküle nem tanulhatott volna, nélküle rettenetes küzdés lett volna fiatal élete. Háláját azzal igyekezett kimutatni, hogy, szorgalmasan tanult s mindig első tanuló volt az iskolában. Attila nemes szép lelkének szép volt a hajléka is. Teste erős és izmos; termete magas. Gesztenyeszinü hajával élénk ellentétben állott halavány arca. Barna szeme mélységes gondolkozásáról, tüzes lélekről tett tanúságot. Ő volt Zsiga bácsi büszkesége, de egyLegyen minden háznak ormán Lengjen a gyászlobogó — Bées szavára, a hazára S ősi vármegyénk nyakára Jön a hazaáruló. De csak jöjjön az erőszak Minden fegyverével, Jöjjön az abszolutizmus Szurony erdejével, Velünk van a jog s igazság, Jöjjön hát a durva gazság, Alkotmányt tipró, Beteljesül majd az átok S reszket akkor minden álnok Undok hazaáruló. Felvirrad még egy jobb kor Örök hajnala, S kivirul még szabadságunk Letört rózsafája. Feltámad majd nemsokára S kik rátörtek a hazára • S fellázadtak ellene, Rosszuálló Megváltóként Porba sújtja érte őket Szabadsagunk Istene. Szabó Géza. K #1 n N F ÉI. F — A vö t föisp n búcsúja. Gróf Széchenyi Sándor v ' . t. t, v* >lt vármegyei főispán ma, csütöitökön d e. 11 óiakor búcsúzik el a vármegyei isz viselőktől a vármegyeházában. A vármegyei tis/.tvi élőkét D'óry Pál alispán vezeti gi of Széchenyi Nándor elé. — Tolnavarmegye főjegyzője lemondott az állásáról. Simontsits Llemér Tolnavármegye főjegyzője múlt szombaton lemondott az állásáról és az alispánhoz benyújtott levelében kérte nyugdíjaztatását. Ez az esemény a legszélesebb körben nagy szenzácziót kelltett. Simontsits Elemér azért hagyja el állását, mert az abszolutizmus alatt nem kíván szolgálni ami valóban oly hazalias tett, a mely nem szorul bővebb magyarázatra Azt his ik, hogy a főjegyző, ha a márciusi közgyűlésen a törvény- hatósági bizottság bizalmat szavazva neki, úgy visszavonná lemondhat. Ezzel kapcsolatban felemlítjük, hogy . Tolnamegye központi tisztviselői Dörv Pál alispán elnöklete alatt értekezletet tartottak és kimondották, íogy add/g, amíg —————•■■■.«jnni kiwi m ■>| úttal jobb keze is. Nagy tanulékonyságánál fogva, csakhamar megtanulta a gazdaság vezetését s felmentette Z-iga bácsit a munka alól. Azt szokta mondani, hogv bátyjának most már a pihenés kell. Mu. wtkuzben figyelte tanulmányozta a nép lelket. Erezte, hogy nagy dolgokra van hivatva. A kis hajnalka is kicsiny volt, mikor Zsiga bácsi magához vette. De most már bájos kis leányka, nem is leányka, hanem egy égő' piros rózsa. Sötét fekete naja koszorúba volt tűzve fejecskéje körül, szeme két nyíló búzavirág, ajka pirosló pipacs. Mikor kacagott, mikor csilingelni kezdett a kis pipacs, olyankor kerekded arcán két kis gödröcske keletkezett, amely ellenállhatatlan édességét, kedvességet varázsolt arcára. Ez a kislány teljes ellentéte volt Attilának. Jókedve, élénkségé felvidította az egész házat. Senki sem tudott búsulni, aki az ő nevető szemeibe vagy jóságot sugárzó arcára tekintett. Korán reggel versenyre szállt az éneklő madarakkal, csattogott mint a fülemile. Megnézte virágos kertjét, szaladt viragtól-virágig. Nyihk-e már a rózsa, kitárta-e kebelét a vérvörös szekfű TüdöbetegsegeK, rsuruum, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenhM „Roche“ eredeti ceomagoláet. F. Hotfmann-La Ileche & Co. Basel (SráJejL
