Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-08 / 6. szám

XXXIV. évfolyam

6. szám

Szék száré. 1906 február 8

Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők

Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők

Felelős szerkesztő Főmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS

Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, 1jt évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 IC 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garraond soionkint 30 fillér

Csalárd színjáték.

Bécsben nap-nap után elkeseredve tapasztalták, hoí>y a nyomorgatott magyarság túlnyomó nagy részében oly szívós az ellent- állás, oly határozott az alkotmány védelme s oly magasztos az önzetlen hazafiság térhódítása, hogy ezen nagyarányú mozgalom elnyomására s a nemzet végleges letörésére eddig alkalmazott erőszakos eszközök elégtelenek ; gondoskodni kell tehát a mindenáron elérendő cél megvalósítása érdekében hatásosabbakról, melyek az osztrákok harci tárházában bőségesen találhatók. De minthogy a császárvárosban a külszínre sokat adnak s az érdeklődő külföld előtt is szeretnék a folyó harcot úgy feltüntetni, hogy itt tulajdonkép a magyarság a támadó fél, mely megakarja szorítani a kiegyezésben biztosított uralkodói felségjogokat s a hatalom csak arra szorítkozik, hogy a nyughatatlan nemzetet annak csorbítatlan elismerésére kényszerítse; kell tehát rendezni egy kis kibékülési színjátékot, hogy a bevezetendő katonai önkényuralom s az esküvel erősített alkotmány teljes felfüggesztése némileg a | kényszer jegyében szülessék meg. Felhívták tehát Andrássy Gyula grófot, hogy mutassa , be azon tervezetét, melynek alkalmazasa mellett a békés kiegyenlítés megvalósítható lenne., Andrássy ismerve az ellenfél ravaszságát, a legnagyobb mérvben leszállította a nemzeti jogos követeléseket; a közös hadügyminiszter úgyis tett, mintha a tervet elfogadhatónak találna; de mikor döntésre került a sor, feltámadott a szeptember 23-diki hires öt pont második javított kiadásban s minden egyéb törvényen alapuló követelés teljesithetlennek lett kijelentve.

íme tehát, mondják a külföldnek, az országgyűlési többség az, mely a kiegyezési törvényben biztosított felségjogokat akarja megnyirbálni s a 38 év óta érvényben levő gyakorlat felforgatására tör; jogos tehát minden intézkedés, mely ezen káros mozgalmat elnyomni s a már is teljesen felforgatott államrendet szabályos kerékvágásba terelni hivatott lesz.

így gondolkoztunk, igy vélekedtünk s igy hittük megírhatni a legújabb békekisér- Iet történetét, midőn egyszer csak, nagy hirtelenében, végig suhant az országon a béke létrejöttében való erős hit fuvallata s mindenki szájról-szájra tovább adva, hirdette, hogy meg van a béke. — A malom alatti politikusok össze is ültek rögtön s rásütötték a szövetkezett ellenzék vezető férfiaira a gyáva meghátrálás, vagy legújabb műszóval élve, a leszerelés bélyegét. Pedig hát csak az történt, hogy azok a teljesen megbízható politikusok, kiknek vállaira nehezül jelenleg az ország sorsának alakulása iránti sötét gond, egy Bécsből kiindult békekisér- letet nem utasítottak pöffeszkedve vissza, hanem a királyi üzenetre, mely az országgyűlési többséghez, — evvel tudvalevőleg jó ideig szóba sem akartak állni, — intéz- tetett, jól nevelt emberekhez illően, azt felelték: ám kisértsük meg az egyezkedést;- tán sikerül mindkét hárczoló felet kielégítő módon, a békés fejlődés útjait biztosítani.

Hát tisztelt rövidlátó urak, ez még sem jogfeladás, sem leszerelés, sem hazaárulás.

Ám az a kérdés, hogy az ország sorsát egy kártyalapra akarjuk-e feltenni, a jelszóval: mindent, vagy semmit; ha ezt akarjuk, akkor helyesen cselekszünk, ha a felénk nyújtott békejobbot visszautasítva, kereken kijelentjük, hogy nem alkuszunk; de ha úgy vélekedünk, hogy mégis jobb lenne a bekövetkezendő nagy harcz káros következményeit elkerülve, ha egyátalán lehetséges, az ország kétségbevonhatlan jogai érvényesítését békés tárgyalások utján megkísérlem, — akkor nem dobhatunk követ vezérpolitikusainkra, hogy azok a rettenetes felelősség tudatában, mely reájuk sulyosodik, arra határozták magukat, hogy egyetlen kínálkozó alkalmat sem mulasztanak el, mely jogfeladás nélkül, a nemzeti nagy küzdelem békés befejezését biztosíthatja.

Feltevésünk bevált, a kiegyezés fonala újra elszakadt; mert Bécsben még nem érzik a külpolitikai helyzet olyatén nyomását, mely az eseményeket uraló tényezőket a magyarság törvényes követeléseinek teljesítésére kényszerítse; — maguk jóindulatából tudvalevőleg nem szok- -ták ~evt megtenni" a szövetkezett eífenzék pedig a maga egészében, vezérférfiait is beleszámítva, soha sem fog a bekövetkezendő szenvedésektől megfélemlítve, egy a nemzetet megalázó béke megkötésébe belemenni. Alig lesz tehát béke mostanában. Helyesen teszünk tehát, ha nem dugjuk kivont kardunkat hüvelyébe, hanem elszántan készülődünk a további lankadatlan harcra. Apponyi Albert gróf is társaival egyetemben most ül tanácsot a hősi vármegyék további ellenállásának szervezése tárgyában.

Mert az egész békekisérletnek, nézetünk szerint, az lett az egyetlen eredménye, hogy mi csalódtunk abban, hogy azt hittük, miszerint Bécs jóindulata felénk fordult; Bécs pedig csalódik abban a feltevésében, hogy mi már kellően megpuhultunk.

Boda Vilmos.

Tolnavármegye közúti hálózatára vonatkozó keresk. miniszt. rendelet.

Tolnavármegye közönségének.

A vármegye törvényhatósági bizottságának 1905. évi augusztus hó 10-én tartott közgyűlésében a törvényhatósági úthálózat megváltoztatása tárgyában 221 |922l. kgy. szám alatt hozott s a vármegye alispánja által 1905. évi dec. hó 4-én 10.570. sz. a. kelt jelentésével felterjesztett véghatározatra a jelentéshez csatolt összes iratok visszazárásával a következőkről értesitem a Cimet:

1. e határozat A. alatti részének 1., 2., 3.,

4., 5. és 6., továbbá B. alatti részének 1., 2.,

3., 4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. sz. alatti pontjaiban foglalt azon megállapításukat, hogy

1. a székszárd—si/montornyai törvényhatósági közutnak Sárszentlörinc községtől Simon- tornyáig vezető kiépittetlen szakaszait 1642 km. hosszban;

2. a székszárd—bikácsi törvhat. közutnak Szekszárdtól Nagydorogig terjedő kiépittetlen szakaszát 26' 11 km. hosszban;

3. a gyünk—hogy észt törvhat. közutnak Hőgyésztől a diósberényi u. n. «horhói» községi útig terjedő kiépittetlen szakaszát 340 km. hosszban;

4. a székszárd—lengyelt törvhat. közutnak Szekszárdtól a Paradicsom pusztáig terjédő kiépittetlen szakaszát 1042 km. hosszban:

5. a tamási—pincehelyi törvényhatósági'1 közutnak Tamásiból a Pincehely előtt elvonuló fővasuttal való keresztezéséig terjedő kiépittetlen szakaszát 13’80 km. hosszban ;

6. a tamási—dombóvári törvényhatósági közutnak Nagykónyitól Kocsoláig terjedő kiépittetlen szakaszát 832 km. hosszban a törvényhatósági úthálózatból kihagyja, ellenben:

1. Orosházától a pincehelyi vasúti állomáshoz vezető hozzájáró útig terjedő községi közutat 84 km. hosszban.

2. Medinától Szedres községen és Apáthi pusztán át a Hidjaapáti vasúti állomásig vezető községi közutat 6.75 km. hosszban ;

3. Madocsától—Dunakömlöd vasúti állomásig vezető községi közlekedési (vicinális) útszakaszt 5’36 km. hosszban;

4. Györköny községtől a nagydorogi kiépített útig vezető községi utak 4 km. hosszban;

5. Hogy észtöl (csicsói elágazásnál) a Diós- berény «horhoi» útig vezető községi közutak 170 km. hosszban;

6. a dombóvári útból kiágazólagFadd községen át Gerjen községig vezető községi utak 1143 km. hoszzban;

7. a székszárd—agárdi községi utak 2’24 km7 hosszban;

8. a he’xzegfalva—dunaföldvári községi utat 0’980 km. hosszban;

9. a kovácsi.—tevéi—murqai községi közutat (a székszárd—tamásii törvényhatósági közutba beágazólag) 843 km. hosszban;

10. lápafö—szakos—kocsolai vicinális útszakaszt 10-30 km. hosszban az úthálózatba felveszi, — Hőgyész, Kalaznó, Varsád, Kistormás, Kölesd, Medina és Felsőnána községek által közösen, továbbá Hőgyész község részéről még külön benyújtott felebbezéseknek elutasitá- val — ezennel helybenhagyom.

2. A határozat azon megállapításával szemben, mely szerint a cim a székszárd—kese- lyüsi törvényhatósági közutból kiágazó Őcsény, Decs és Pilis községeken át Várdombig vezető községi útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét elhatározta az 1905 évi 1993 sz. a. kelt rendeletben ezen útra vonatkozólag kifejtett álláspontot ez úttal is fenntartom s megjegyzem, miképp célszerűbbnek találom, ha a cime eme útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele helyett inkább a most is a törvényhatósági úthálózatba tartozó pilisi, decsi, és őcsényi vasúti hozzájáró utaknak az illető községek belterületén át való megfelelő meghosszabbítását határozná el.

3. Hozzá nem járulhatok azon megállapításhoz sem, mely szerint a dunaföldvár—bölcskei községi közlekedési közutak törvényhatósági úthálózatba felvette, a Bölcske községet az állami közúttal összekötő utat pedig a törvény- hatósági úthálózatból kihagyta.

Célszerűtlennek találom ugyanis e megállapítást abból az okból, mert Bölcske község Dunaföldvárral különben is vasúttal van összekötve s igy a közlekedési érdekeknek inkább megfelel, hogy a bölcskei vasúti állomástól az áll. közutig terjedő útszakasz a törvényhatósági úthálózatban meghagyassék.

4. A Nagyszokoly község részéről a »félsö- i/reg—nagyszokoly—fürgedi< községi közdűlő közutnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételének mellőzése miatt benyújtott felebbezést — figyelembe vehetőnek nem találtam, — mert az adatok szerint, ezen útvonal csak helyi közlekedési érdekeknek szolgál.

5. Megfontolás tárgyává teendőnek találtam azonban a hidegkút—miszla—pincehely— nagyszékely—sárszentlőrinci közúti bizottság, továbbá Kudvig József és Stroh Reinhardt, va-