Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-20 / 51. szám
1906 december 20 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY foglalkozást közvetítő és cselédszerző üzletekre vonatkozó szabályrendelet fölött. A szabály- rendeletben 10 koronáig 1 korona, 20 koronáig 2 korona, ezen felül pedig 3 korona volt megállapítva. Boda Vilmos a tarifát magasnak tartja és igy indítványozza, hogy az felére szállíttassák le. Török Béla a cselédszerzési dijat 20 koronáig 1, ezen felül pedig 2 koronában kívánja megállapítani. A képviselőtestület többsége Boda Vilmos indítványát fogadta el. A közvetítési dijat a gazdák fizetik. Dr. Hirling Ádám polgármester a postu- és távirda, valamint a csendőrlaktanya egy helyen legyenek és erre a célra legalkalmasabb a .Széchenyi-utcában levő Martin-féle házat tartja. A tervet Dicenty László szekszárdi építésszel elkészíttette. A költségekre nézve úgy egyezett meg, ha ő lenne a vállalkozó, akkor a tervért semmit sem kap, ha a város építtet, akkor a mérnöki tarifa szerint a dij felét, ha más lenne az építő, úgy a megállapított díjnak csak a negyedrészét kapná meg. A beterjesztett költségvetés szerint 169,000 korona. A város az építkezésbe csak úgy megy bele, ha a kincstár a befektetett tőkének 7 százalékát biztosítja. A posta- és távirdahivatal 4500, a csendőrség pedig 9500 korona évi lakbért fizetne. Leopold Kornél dr. hosszabb beszédben kifejti, hogy nem a városnak, hanem főleg a kincstárnak érdeke, hogy a postapalota és a csendőrségi laktanya építtessék. Van a városnak sokkal fontosabb és közvetlenebb más érdeke. Hangsúlyozza, hogy c-:ak azon esetben menjünk bele az építkezésbe, ha az kockázattal nem jár. Felemlíti a nagy- vendéglő megvételét, mely számítása szerint nem hozza meg a befektetett tőkének a kamatait. Végül a képviselő-testület egyhangúlag elfogadta dr. Hirling polgármester előterjesztését, mely szerint a tervezetet és költségvetést felterjesztik a kereskedelmi és honvédelmi miniszterekhez. A katonaságnak Szekszárdon leendő elhelyezése iránti kérelmezés igen élénk vitát provokált. A tanács javaslata az volt, hogy 3 zászlóalj honvéd-gyalogságot kérjen a város a honvédelmi minisztertől s kérelmének támogatására kéressék fel a főispán és az alispán. Boda Vilmos a katonasághoz fűzött vérmes reményeket leszállítja. A katonaság — úgymond — csupán a vendéglősök, pékek és mészárosoknak válik hasznára. Kimutatja azon hátrányokat, melyek a katonaság itteni elhelyezéséből származhatnak. A katonaságot politikai tekintetben romlott szelleműnek tartja, kik gyakran összeütköznek a békés polgárokkal. Ha valakinek kedve támadva a vendéglőben katonák jelenlétében a Kossulh-nótát huzatni, azok le is vágnák. Hisz láttuk, hogy a törvénytelen kormány a honvédséget arra használta fel, hogy velők az ország népképviselőit az országházból kizavarták. Dr. Hirling Ádám polgármester a város fejlődése és fellendülése szempontjából óhajtja, hogy legyen Szekszárdon katonaság. Dr. Leopold Kornél Bodávál szemben egész más álláspontot foglal el, akinek felfogását pesszimismusnak nevezi. Minden város versenyez a katonaságért, mert a katonaság sok hasznot hoz. Igen is kapjunk katonaságot; ótt van Debreczen, az is kuruc város, de azért van katonasága. Végül kifejti, hogy örömmel üdvözli a tanács javaslatát és azt meg is szavazza. A kepviselőtestület határozatát * a polgár- mester enunciálta, mely szerint a város három zászlóalj honvéd gyalogságot kér s ennek támogatására gróf Apponyi Géza főispánt -és Döry Pál alispánt megkéri. A polgármester bejelenti, hogy a kövézet- vám szedéséhez szükséges műszaki teendők elkészítésével Fejős Károly mérnököt bízta meg, mit helyeslőleg tudomásul vettek. Ezzel a tárgysorozat kimerittetett. Rendkívüli képviselőtestületi ülés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 17-én d. u. 2 órakor rendkívüli ülést tartott. A képviselők csekély számban jelentek meg. Dr. Hirling Ádám polgármester, elnök üdvözölvén a megjelenteket, az ülést megnyitja. Mielőtt a tárgysorozat tárgyalásába bocsájt- j koznék, szomorú kötelességet teljesít akkor, midőn jelenti, hogy id. Zsigmond Ferenc, a képviselőtestület egyik legrégibb tagja, elhunyt. I A megboldogult a legviharosabb időkben váró- I sunknak bírája volt, ki ezen minőségében, de | úgy is mint ember, a közügyekben élénk részt vett, többek közt a tűzoltó egyletnek egyik alapitója volt. A képviselőtestület az elnöklő polgármester indítványát egyhangúlag elfogadta és id. Zsigmond Ferenc emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítésével Horváth Ignác és Mutsenhacher Ödön képviselők bízattak meg. A tárgysorozat első pontja rövid időt vett igénybe, u. i. felolvastatott a választás alá nem eső képviselők 1907. évi névjegyzéke, mi észrevétel nélkül elfogadtatott. Hosszabb eszmecsere fejlődött ki a tárgysorozat második és utolsó pontja felett. Molnár Lajos rendőrkapitány kérvénye napidijak és útiköltség kiutalványozása iránt. A rendőrkapitány jól megindokolt kérvénye felolvastatott, melyből kitűnik, hogy mily fáradságot és utánajárást igényelt Molnár részéről az, mig a város a csendőrséget előnyös feltételek mellett megkapta. ! Több ízben járt e miatt a fővárosban, a minisz-> ; teriumban, részint a képviselőtestület megbizásá- I ból, de több ízben megbízás nélkül, mivel csak I folytonos sürgetés által érhetett el eredményt, mint azt kérvényében kitejti. A tanács javaslata, hogy a megbízásból folyó kiadások fizettessenek ki, mig a megbízás nélküliek nem. Boda Vilmos volt az első, ki szólásra emelkedett. Kétségtelen — úgymond — hogy a rendőrkapitány rendkívüli tevékenységet fejtett ki a csendőrség megszerzése körül. Ami a kérelmezett összeget illeti, véleménye szerint amennyire a megbízatás terjed, oly mértékben feltétlenül ki j.kell utalványozni. Dr. Spányi Leó azok közé tartozik, ki a „ város kiadásait a legszűkebb korlátok közé szorítani igyekszik, de jelen esetben szűkkeblű eljárásnak tartaná, ha a képviselőtestület megragadná a 1 elmet, annál is inkább, mivel a személyes utánjárást és a fáradtságot, — mely eredményre vezetett — el kell ismerni. Schneider János nem helyesli á rendőrkapitány azon eljárását, hogy oly későn terjeszti elő kérelmét; ezt minden egyes alkalommal meg kellett volna tennie. Nem zárkózik el attól, hogy a munkát honorálni kell, de jelen esetben a tanács javaslatához járul hozzá. Dr. Spányi többször hangoztatja a méltányosságot, legalább a készkiadásoknak a megtérítését óhajtja. Dr. Hirling felszólalása után Horváth Ignác beszélt még a tanács javaslata mellett, mire a közgyűlés túlnyomó rész^ a tanács javaslata értelmében határozott. Az ülés 3 órakor ért véget. Ez ügyben tudósítónknak volt alkalma a rendőrkapitánnyal beszélgetést folytatni és arról értesült, hogy a képviselőtestület téves alapon kezelte a kérdést, amennyiben egyesek — úgy látszik — azt hitték, hogy a rendőrkapitány eljárásáért honoráriwm iránt adott be kérvényt, pedig ezt megszerezni egyáltalában nem akarta, sőt azt el sem fogadná, hanem csupán a felmerült s általa ki is fizetett kiadások megtérítését és a szabályrendelet értelmében esedékes napidijak kiutalását kérte és nem kérvényezte s ezt nemcsak méltányosnak, hanem ,feltétlenül jogosnak is tartja. Kérvényt nem is adott be, hanem jelentéssel mutatta be az utiszámláját. ________________gj ___3_ fo gózva, úgy ment velük tovább. Szikla Balázs erre már nyomába ért egészen, el is kerülte s hallotta, amit szólt : —- Hejh, gyerekek, mért vagytok az utcán ? ; Nem fáztok ? Mért hagyjátok a pubit magát ? i A hangja szinte zengzetesnek tetszett most j Szikla Balázs előtt, aki hogy jól megnézte, hát ; beismerte maga előtt, hogy ilyen szép, szabá- j lyos arcot, ily pici ajkakat, ilyen nagy mély- i séges kék szemeket bizony még nem látott. És { picik vottak az asszony kezei, bár edzettek, { erősek a munkától és kicsin lábai minden fáradt- j ság mellett is kedvesen, lebilincselően, haladt | tova karcsú, formás és kívánatos alakja. Szikla Balázs jól megjegyezte magának, j hol lakik a feketeruhás, sokgyerekes, fiatal asz- | szony. És még aznap délután újra felbandukolt j abba a külvárosi, hegynek kapaszkodó, köves | utcába, négy nagy csomag cukorral rakván ! teli a zsebeit. Úgy számított, hogy az asszony | gyerekeit majd csak meglátja az utcán. S nem is csalódott. Most már mind a négy kint játszott i a kapu előtt s mind oda szaladt hozzá, mikor | a legnagyobbat megszólította : — Jer csak ide, kis lányom. Ugy-e, a mamátok nincs itthon ? —r Nincs bizony. Elment mosni a Grosz doktor urékhoz. — Hát nesztek mindegyiteknek egy kis cukor. Ezt a levelet pedig adjátok oda a mamának. De jó helyre tegyétek el addig, majd a mama vesz rajta kalácsot, ami benne van. A nagy lány okos tekintettel nézegette a kis levélkét. — Bizonyosan papiros pénz van benne, hogy nem csörög. Mennyi bácsi ? Van.vagy öt, vagy száz forint ? Szikla Balázs elmosolyodott. — No annyi nincs, kis lányom, de vidd be a lakástokba és tedd el jó helyre. És legyetek jók, szeressétek a mamátokat. — Úgy is szeretjük, felelték erre kórusban I a cukrot ropogtató gyerekek és mentek be a legnagyobb öröm után a fehér, kicsi házba. III. Abban a hegynek kapaszkodó, köves, szűk utcában el is feledték már Erzsébetet . . . Pedig egyszer de sokat beszéltek a szerencséjéről. Es irigyen emlegették, hogy van valakije. Soha vele nem látták ugyan, annál kevósbbé tudták kilesni, hogy ő megy e hozzá, vagy ez jön ide, a kis külvárosi utcába, de mindenki szemlátomást látta, hogy Erzsébetnek jól megy a dolga. Egyideig még eljárt mosni, majd abbahagyta. Igaz, hogy ekkor már úgy se tudott volna a mosóteknő előtt hajladozni, de mégse kellett bemennie neki a klinikára, hanem egy szép reggelen nagy szekér jött a kis bútoráért; I magáért, meg gyerekeiért pedig valóságos puhaülésű bérkocsi 1 elvitte őket a kis, szűk utcából. Erzsébet azt mondta a szomszédoknak, hogy elköltözik a nagynénjéhez, aki künt falun AZ EGYED Ül ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES' HASH/VJTÓSZER.
