Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-13 / 50. szám
XXXIV évfolyam 50 szám Szekszárd, 1906 december 13 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/9 évre 6 K, l/* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé Olvasóinkhoz! Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt. mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési d[jak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a ,, Tolnamegyei Közlönya a „ Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesületu -nek hivatalos közlönye. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körébe mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Leánykák palotája. Lapunk legutóbbi számának vezető cikkelyében elmondtam az okokat, melyek a városi iskolaszéket arra késztették, hogy a szekszárdi polgári leányiskola számára uj helyiségről gondoskodjék. Akkori Ígéretemhez képest most előadom nézeteimet arra nézve, mi módon kellene és lehetne az építésre szükséges nem jelentéktelen összeget előteremteni. . A vallás- és közoktatásügyi minisztérium, mint már említettem, az uj iskola épület tervének és költségvetésének elkészítésével a helybeli államépitészeti hivatalt bízta meg. Nevezett hivatal főnöke: Alacs Zoltán közreműködésével, Komjáthy Sándor építész-mérnök a tervet már nagyjában elkészítette s miután azt megtekinteni alkalmam volt, állíthatom, hogy Szekszárd ismét egy monumentális épülettel gazdagodik, mely az e téren előállítottakat ha nem is szárnyalja túl, de éltán sorakozik melléjük. A költségvetés még nem kész, de a tervezők hozzávetőleges számítása szerint 80.000 koronába fog ke ülni, A telek 30,000 koronányi vételára egészben törlesztve lévén, 80.000 korona az az összeg, melynek előteremtéséről a városnak és iskolaszékének lesz feladata gondoskodni. S ez nem is valami nehéz dolog. Ma napság már a pénzintézetek adnak a telekre oly összegű évjáradékos kölcsönt, melylyel az épület felemelhető. Az egyedül megfontolandó nehézség..usu^án az, váljon rendelkezik-e az iskolaszék oly jövedelmi fölösleggel, mely a felveendő kölcsön évi kamatainak fedezetére szükséges. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy igen is, ez a kedvező esély a legnagyobb valószínűség szerint fennforog. Már múltkori cikkemben említettem, hogy az iskolaszék évi 4000 néhány száz korona fölösleggel rendelkezik; a mely a íelveendő kölcsön kamatainak törlesztésére elégséges. Igaz ugyan, hogy a üu- és leányiskola kettéválasztása bizonyos kezelési költségemeléssel jár, hogy többet ne említsek: külön szolgaszemélyzet alkalmazása válik szükségessé; de ez a többlet is, nézetem szerint, fedezhető lesz, ha a kiadások kezelése körül nagyobb takarékosság fog alkalmaztatni sa 100 holdat kitevő iskolaföldeknek a következő évben történendő bérbeadásánál nagyobb bérösszeget sikerül elérnünk, a mi feltétlenül bizonyos. Tekintetbe véve már most, hogy lehetetlennek tartom, miszerint úgy az állam, mint különösen a város, mely annélkül, hogy bármiféle anyagi áldozatot hozna, egy 110,000 korona értéket képviselő ingatlan tulajdonosává válik, elzárkózzék az elől, hogy az esetleg, legföllebb évenkint néhány száz koronát kitevő hiányt fedezze, úgy bátran hozzáfoghatunk a terv kiviteléhez és pe'dig annyival is inkább, mert mire az uj iskolaépület elkészül, az iskolaszék az évi fölösleg íolytán már ismét 8 — 10,000 korona tőkével fog rendelkezni s az állam is, ha egyebbel nem is, legalább a felszerelési költségek fedezésével fogja a fontos kulturális vállalatot támogatni. Hosszas fontolgatással, túlhajtott körül- I tekintéssel, még sohasem sikerült valami I fontos ügy megoldását elősegíteni; mig j ellenben a határozottság, a megváltozhatatlan akarat s az ügy iránti meleg lelkesedés csakhamar legyőz minden útjába gördülő, I áthághatlannak hitt akadályt. Fel tehát a munkára tisztelt városi j iskolaszék! Ha sok száz leányka egészsége, fejlődésüknek biztosítása a szivükön fekszik I önöknek, a miről én, mint az iskolaszék j elnöke, már több Ízben meggyőződést sze- I reztem magamnak, úgy nem fognak Önök TARCA. Erzsébet asszony szerencséje. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Irta: Honthy István. I. Erzsébet asszony a történet előzményeiben csak Erzsébetként szerepel. Egyszerűen csak Erzsébet volt 1; hűséges, gondos, önfeláldozó Erzsébetje egy mellbeteg asztalossegédnek, aki ugyan — ha a sors kedvezett volna neki — butorgyáros is lehetett volna, mert volt hozzá tanulsága és munkaereje, de hát nem kedvezett. S igy csak asztalossegéd maradt, mindaddig, a mig mellbeteg nem lett. Mert kérem, ez is foglalkozás vagy — húsz hétig. Ennyi időre orvos is, patika is, sőt még táppénz is megjár a dolgozni nem tudó iparossegédnek, csak legyen, tagja a betegpénztárnak. Igaz ugyan, hogy a táppénz nem sok, az orvosság ritkán segit, a tekintetes doktor ur pedig a húsz hét alatt tiz bárátságós szót se kegyeskedik odadobni a betegnek; de hát édes istenkém, ha mindenkinek a kedve szerint akarnánk ezt a világot berendezni, akkor csakugyan nem látnánk a világot a nagy és sokféle rendtől! Mikor pedig a húsz hét eltelik, akkor a beteg vagy meggyógyuljon és újra munkába álljon ; vagy menjen a kórházba. Onnan legalább nem kell eljárnia az orvoshoz, helyébe megy az és addig gyógyítja, a mig — lehet. Mert ha nem lehet, akkor még onnan is^ vagy haza küldik a beteget, vagy pedig addig adagolnak neki valami se árt, se használ patikaszert, a mig egy szép napon kikerül a betegszobából a halottasházba s onnan a koporsó gyaluíatlan négy deszkája közt a temetőbe. Nos hát Erzsébet asszony ezen cseppet se izgató, ámbár tanulságos történet előzményeiben, mint Erzsébet egy mellbeteg asztalossegéd hűséges, önfeláldozó felesége volt. Olyan, mint lesznek azok az egészséges, pirospozsgás, jóter- metü egyszerű leányok, a kik nagyon árváknak érzik magukat a szegénységben, az örökös munkában és úgy gondolják, ha már örökösen kell dolgozniok, hogy a száraz kenyeret meg szerezhessék, legyen legalább valakijük, a kiért dolgozzanak. S nem azért mennek férjhez, mint a selyemben, bársonyban nevelt kisasszonyok, hogy úrnők lehessenek és udvarlókat tarthassanak, hanem azért, hogy a maga asszonya lehessen mindegyik. A maga asszonya, hűséges felesége az urának és gondos, sokat bajlódó anyja a gyermekeinek. Mert ezek az egészséges, pirospozsgás, egyszerű leányok, mint asszonyok, sorban hozzák erre a világra a gyerekeket, akik úgy nőnek egymásután, mint az orgonasipok. Nem ernyednek el az idegeik, nem lesz lusta a vérük forrása a napi munkában s bizony-bizony illatos budoárok finom, törékeny és életunt asszonyai irigyelhetik tőlük a boldog, szerelmes éjszakákat. Erzsébet asszony is ilyen volt, mint Erzsébet. Egyszerűen csak Erzsébet annak a mellbeteg asztalossegédnek, a ki már egyizben megpróbált húsz heti gyógyítás sikertelensége után dolgozni, de a mint a gyaluval egypárt végig- surolt a gyalupadon, piros, meleg vérsugár szökött ki a reszketős ajkai közül és úgy vitték haza kocsin a műhelyből, a hová azután soha többé nem tette be a lábát. Otthon sirva-riva toporgqtt a beteg apa ágya körül négy apró gyerek, Erzsébet pedig, azt se tudta, mihez fogjon. Sót adjon az ura szájába, hogy el ne fogja újra a vérhányás, vagy előkeressen valami félbehagyott kanalas orvosságot s azt itassa vele. Avagy — óh jaj ! — magára gondoljon talán; csititsa a halottra választó ijedtségét, hogy ne zakatoljon úgy a szive s ne érezze meg az a csöpp magzat, akit a szive alatt hord már s aki megköveteli a maga kényelmes nyugalmát, minden felindulástól ment békességét. Végre is a beteg segit mindnyájunkon. A gyerekeket addig simogatja sovány, reszkető kezeivel, amig elhallgatnak s aztán ddainti magához Erzsébetet, leülteti az ágy szélére s szól hozzá:' — Hallgass rám, Erzsébet. A jó Isten meg
