Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-22 / 47. szám
TOLNAMEQYEI KÖZLÖNY 3 1906 november 22 világosítsa lel mértékadó tényezőinket, hogy mi is emberek vagyunk, fáradságos munkánkért nekünk is jogunk van a léthez! Szerteszórva az oldott kéve módjára törnek meg bennünket egyenkénti Azért vállvetve karoljuk fel mindnyájunk érdekét! Közös jobblétünkért közösült erővel lépjünk a síkra és győzni fogunk, mert győznie kell igazságos ügyünknek. A szervezkedést Dunaföldvár nagyközség segéd- és kezelőszemélyzete már kimondotta, egyúttal megjelölvén az utat, melyen a siker felé haladnunk az adott viszonyok között célszerűnek látszik. Nekem jutott a megtisztelő bizalom osztályrészül, hogy az első szervezkedés szózatát összes kartársaimmal közöljem. Midőn tehát ezt bizalommal a szebb jövőben közrebocsátom, szivem teljes hevével kiáltok hozzátok, Magyar- ország elhagyatott községi-, segéd- és kezelő- személyzete: Excelsior! — Föl a menyekig! Mutassátok meg, hogy győzni tudtok, mikor a viadalra kényszerítenek. Dunaföldvár, 1906 november 12. Bauer Károly segédjegyző, a szervezkedő biz. elnöke. TÖVISEK. Erzsébet. Ifjúságom virágait elhullattam, kenyerem javát megettem, de soha még ilyen szép Erzsébet- napot nem értem. Nem is Erzsébet volt az, hanem egy mosolygó arcú, nevető szemű, jóságosán szelíd, bakfis, ártatlan Erzsiké, csókolni- való, ennivaló! . . . Épp e miatt a vásár is jól sikerült — azt mondják. No mert nem volt sem a szokásos arccsipő hideg, sem a szokásos por, vagy hagyományos sár ; eltiltotta őket a hatóság és az egészségügyi bizottság, tekintettel az epidemikus gyermekbetegségekre. Tehát «felsőbb rendeletre» oly aranyos, szép, melep időnk lett az Erzsébeti vásárra, hogy nem léptünk se porra, se sárra s könnyű ruhákban nem járó, lebegő, tündér-szép sok nőt kicsalt a levegő balzsamos illatú nagy édessége Erzsébet napján a nagy vásártérre, hol elkelt sok apró-áru és barom (sőt sok tolvajt is fogtak ottan karon ! . . .) talán volt, aki a szivét is eladta s leányvásárt csinált — kuttyaebadta ! . . . < Az Erzsébet-napi szokatlanul szép, aranyos, meleg, derült időhöz olyan nem jól illett az a pár fekete lobogó, mely (úgy tudom: szintén «felsőbb rendeletre« ! . . .) kitüzetik ilyenkor a középületekre s különösen az iskolákra, dicső emlékezetű Erzsébet királynénk névnapja alkalmából. Hogy az Ő emlékezete fenntartassék közöttünk : helyeslem, aláírom! (Ámbár .protestáns szempontból a meghaltak elki üdvösségéért évről-évre történő requiern- tartás: tilos! . . .) Node — mondom — hogy az Ő dicső emlékezete fennmaradjon közöttünk : helyeslem. De nem tudom megérteni azt: miért éppen Erzsébet-napján hirdesse gyász zászló, mise és emlékbeszéd a nagy halott kiváló érdemeit ?! . . . Mily balga felfogás : halottnak névnapot tartani! . . . Nem jobb volna ezt az ünnepet a halálozás évfordulati napján (gondolom szept. 11.) tartani meg ?! . . . Nem ám, mondja a felsőbb rendelet, mert akkor vakáció van, ez az ünnep pedig «kiváltképpen» tanügyi ünnep, arravaló, hogy tanár és tanuló édesen megpihenjen, a dicső királyné halhatatlan érdemein merengvén! . . . Régi közmondás szerint: «Így sültek ki a sógor lovai!» Vagyis hát az Erzsébet-nap — «Scholaris occasio vacationis!» iskolai szüneti alkalmatosság, minthogy a tiz hónapban oly kevés a vakáció! . . . * Csak azon csodálkozom véghetetlenül, hogy miután a népiskolákat a felsőbb hatóság a járvány miatt bizonytalan időre bezáratta: miért nem tiltotta el a gyermekeket a vásárból is ? Hisz van már csendőrünk, rendőrünk elég ?! ... Pedig azt mondják — akik kint jártak — hogy a vásárban megfordult pár ezer gyermek. Borzasztó ! Hogy terjed majd most a gyermek- halandóság ! ?! . . . Különben e helyütt — alkalmilag szives köszönetét mondok dr. Kramolin urnák, hogy «Vörheny» c. cikkemről a társ-lapban megemlékezni kegyeskedett. így legalább élhetek a «zárszó» jogával. Hát kérem, főorvos ur, ama cikkecském megírása óta . csak jobban megerősödtem abbeli hitemben, hogy a ref. népiskolák bezárása: legalább is felesleges és túlságos óvatosság volt, minden szóravaló komoly ok nélkül, mert itt a kór egyáltalán nem mutatkozik. Csaknem 2000 lelkes gyülekezetemben november hóban eddigelé — hála Isten ! — még egyetlen egy halott se volt (mit Dömötör Miklós is hitelesen igazolhat!). Tetszik mondani: «van beteg elég!» Kétlem, kérem szeretettel, .mert betegség esetén, vallásos híveim ősi szokása előbb imádkoztatni j a szenvedőért, mint orvost hívni. (Azért-e, hogy j olcsóbb, azért-e, hogy többet használ: nem tu- j dóm, de igy van!) És november hóban még se I kis gyermekért, se öreg emberért nem imádkoz- tattak, úgy, hogy szegény Szabó József nagy- I beteg tanítómért kellett több ízben imádkoznom, szivem szerint is ugyan, de részben azért is, hogy el ne felejtsem a betegekért való könyörgést. Egyébbiránt nekem mindegy, ha nyitva lesz az iskola, ha zárva, csak a tanügy ne vallja kárát; mert hajh! régebben megírta a próféta — mint a vörhenyt felfedezték — eme nevezetes igéit: «elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való!» Szegény gyerek, ha iskolába jár: vörhenyben, ha nem jár : butaságban vesz el. Óh egek! adjatok kivezető utat e Scilla és Kharibdisz közül! Hiszem is, hogy a normális egészség most már majd csak helyreáll, mert van elég csendőr, lesz alkapitány is, jön a sok disznótor, lesz ott gyerek — s lány is! Hát a lakodalmak nagy, isteni kéjjé, mily piros arccal megy az ifjú feléje!------Ez kell a magyarnak, nem vörheny s iskola, kivált a gyerek-had kiállt «soha! — soha!» Hej szép is az élet ily futó járványban, — miért nem lehetek tavasz-fák árnyában ? miért nem lehetek — hogyha kissé vén is —újra virgonc gyerek és tanuló én is ? — mikor a tudomány elmaradhat — s bármi: fő, hogy nem szabad az iskolába járni! Palást Magyarország Községi Segéd és Kezelőszemélyzetéhez! A dunaföldvári községi segéd- és kezelő- személyzet áthatva az összes kartársak tudásával, képzettségével és éjjelt is nappallá tevő munkájával arányban nem álló és a megélhetésre sem elegendő díjazás csekélységétől, tudva és látva a községi segéd- és kezelőszemélyzet I betegsegélyezése, szabadságideje, szolgálati viszonya, előléptetése, végre nyugdija körüli tarthatatlan állapotokat, az ország összes községi segéd- és kezelőszemélyzetének érdekében szervezkedett, szervezkedéséhez minden érdekeltet meghív és kebelében az időleges szervezkedő bizottságot megalakította. Szervezkedésében először az ország összes segéd- és kezelőszemélyzetének erkölcsi támogatásáról óhajt biztosítékot nyerni, hogy ebből buzdulást merítve szervezését az összes hason- alkalmazottakra kiterjessze egy országos segéd és kezelőszemélyzeti gyűlés összehívása által. Felkérünk tehát minden kartársat, aki mozgalmukkal egyetért, hogy küzdelmünkhöz csatlakozását nálunk jelentse be! Egy pontosan irt nevet, állást és lakhelyet a »Csatlakozom mozgalmatokhoz« kifejezést tartalmazó levelező lapból már tudni fogjuk, hogy jajkiáltásunk bennetek visszhangra talált. Tudjuk, hogy nálunk hivatottabbak is vannak a mozgalom vezetésére. Nem is akarjuk sorsunk intézését magunkhoz ragadni. Csak szétszórt és egymástól elszigetelt helyzetünk Most folyik az építkezés, mely megteremti az ország legnagyobb, legimpozánsabb arányú női áruházát. Az építkezés a beállott épitkezési sztrájk miatt nem folyik oly gyorsan, mint azt az energikus lelkű tulajdonos szeretné, de azért minden valószínűség szerint karácsonyra ámulatba fogja ejteni az érdeklődő női sokaságot. A felvetett kérdésre Holzer Simon ur készséggel számol be nem értéktelen tapasztalataival. Nagyjából ezeket mondotta: — Sokat olvastam és eleget tapasztaltam arról a divatos nyavalyáról, melyet Klaptomá- niának neveznek. A legérdekesebb esetek egyike mikor önömániával (vásárlási tébolylyal) láttam párosulva. Az a nő, ki azt a két betegséget együtt hordozta magában, a jobb osztályba tartozott. Elég megnyerő külseje volt, de emlékezem, hogy feltűnően Ízléstelenül öltözködött. Férje jó ideig a vidéken lakott, hol úgy a vásárlási tébolyt, mint a lopást könnyebb volt ellenőrizni. Mikor magas, ideges termetével először jelent meg üzletemben, feltűnt szemének félénk tétova tekintete. Gyorsan, szinte hadarva beszélt, s legalább tiz cikket: pellerint, Váltók leszámítolása •• Kölcsön- ingatlanokra ••• Előleg árukra, sorsjegyekre, értékpapírokra •• Jelzálogkölcsönök konvertálása kosztümöt, bundát, blúzt stbbit jelölt meg, mint olyat, a mire sürgősen van szüksége. Vásárolni keveset vásárolt, miután összesen tizennégy forint volt nála. Beszédközben megmondta nevét és lakását. Csak, mikor elment, tűnt fel segédemnnk, hogy egy értékes selyem-bluz hiányzik. Mindjárt gyanúba vettük s természetesen azt hittük, hogy hamis címet mondott be. Minthogy a lakás, melyet megjelölt, nem volt messze, elküldtem egyik intelligens segédemet, ki félóra múlva, nem csekély meglepetésemre megjelent a selyem-blúzzal. — Mi történt ? kérdeztem. — Semmi különös, hangzott a válasz. Mikor odaértem, egy öreg ur fogadott. Alig mondtam neki, hogy ki vagyok, bement a másik szobába, s néhány perc múlva vissza hozta a blúzt. Elmondta, hogy felesége egyébként áldott jó lélek, már évek óta szenved a betegségben. Megkért, hogy ne éreztessük vele túlságos szigorral, ha ismét eljönne. — Azután folytatta Holzer ur, két ízben jött el. Minthogy nagyon vigyáztunk, nem lopott semmit, de rendelésein meglátszott az igyekezet, hogy szívesen rnegtette volna. — Ami általános tapasztalásomat illeti, megkell mondanom, hogy nálunk a Kleptomania legalább az én üzletemben nem mutatott soha ijesztő arányokat. Fordultak elő ismételten lopások, de azokat professziónátus tolvajnők követik el, kik rendszerint erre alkalmas köpenyben jelennek meg. Néha, de nagyon ritkán megtörtént, hogy egy kis kosárban is eltűnt egy-egy apró női cikk. Mondhatom a rendőrséget még egy esetben sem kellett igénybe vennem. Sokkal nagyobb veszedelme az üzletnek a házi tolvaj, de ez nem Kleoptomániás. Olyan óvintézkedésekre, minőt a párizsi nagy áruházakban alkalmaznak, hol a plafonra helyeznek el egy obszervatóriumot, melyben direkt a megfigyelésre állandóan helyet foglal egy tisztviselő, nálam szükség nincsen. Az áruk nagy része sem alkalmas arra, hogy köny- nyen lábuk keljen, de azthiszem hogy maga a Kleptománia is szórványosabb és enyhébb tünetek között lép fel, mint a nyugoti nagy metropolisokban . . . Lucián. Szek^zárd, Széclienyi-utca 648-ik szám Távirati cim: Generali, Szekszárd 9940. az. cheqne-számla a m. kir. postatakarékpénztárnál A Trieszti Általános Biztosi Társaság (Generali) kötvén; kiállítási joggal felruházó főügynöksége -
