Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-04 / 40. szám
oldalról fenyegeti ellenség, de azért helyzete elég veszedelmes arra nézve, hogy a hazafiak nagy táborát tömörítse és egyesítse s az erélyes védelemre előkészítse. Hát hogy az osztrákok, a nekik hasznos függő helyzetét országunknak, fenn akarják tartani s ezért ellenünk harcba menni készek, az még érthető és megbocsát ható. Hogy azok, kik hálával tartoznának nekünk, minduntalan az ez elleni vétség bűnébe esnek, habár fájdalmas húrokat érint is, de mégis elszenvedhető. De hogy akadnak vértiszta magyarok, kiket a költő szerint: ez a föld ápol és eltakar, — kik szinte a haza ellenségeinek kezére dolgoznak, az már a legnagyobb mértékben elkeserítő. Volt hajdanában egy nagy nemzet, mely a közbünbe esőket a tarpeji szikláról taszította le. Vajon nem lehetne a mi budapesti Gellért-hegyünket hasonló célra berendezni ? Boda Vilmos _2 ______________________ Ho nvédség Szekszárdon. Még soha sem voltunk olyan közel ahhoz, hogy helyőrséget kaphassunk, mint most. Mert eltekintve attól, hogy úgy a közös, mint honvédgyalogezredek szaporítása alkalmával Tolnavármegye okvetlen kap egy-egy háziezredet, miután a kis Moson vármegyével ketten vannak csak a Dunántúlban háziezred nélkül, — most van szó arról, hogy a 19. honvédgy. ezred Kaposvárott állomásozó 3. és 4. zászlóalját, — mely utóbbi tisztán tolnamegyei legénységből áll, — megfelelő laktanya hijján onnan elhelyezzek. Hová helyezzék? Minden városban van katonaság, csupán Szekszárdon nincs! Az első feltétel természetesen, hogy megfelelő laktanyát építsünk, de hát ez igen jó üzlet szokott lenni és nem is fog túlsókba kerülni, mert egy honvédzászlóalj létszáma körülbelül 15 tiszt és 150 ember, csupán az őszi gyakorlat ideje alatt, melyet különben rendesen távol tölt a csapat a laktanyától, emelkedhetik a létszám 400—500 emberre és 20 tisztre. De e felemelt létszám csak 35 napig tart s erre számítva legfeljebb néhány fabarakkot kell felállítani, melyben őszszel a póttartalékosok is elhelyezhetők. Nem kell tehát valami túlságos nagy lak- ! tanya, legfeljebb ha mindjárt a jövendőbeli ezredre | számítunk, melyből különben egy zászlóalj valószínűleg Dunaföldvárra vagy Dombóvárra kerül, I — mondjuk 8 nős tiszt számára kell pavillont I építeni, mely a parancsnoksági irodákat is számítva, körülbelül 30 szobából állana, azonkívül legfeljebb 500 emberre laktanyát, hozzá egy kis raktárt, istállót, gyengélkedők házát. Ez olyan csekély költséggel jár, hogy számba sem jöhet a vele járó előnyökkel szemben. Ha csak a két kaposvári zászlóaljat kapjuk is meg, ez is egész éven át 30 tisztet és 300 embert hoz a városba, melylyel mondjuk 8—10 tiszti és ugyanannyi altiszti család jár. Tavasztól őszig a tiszti létszám a tartalékos tisztekkel 38—40-re emelkedik, a legénységi létszám pedig augusztás— szeptemberben a tartalékosokkal 800—1000 emberre, október—november hónapban a kiképzésre bevonuló póttartalékosokkal 500—600 emberre emelkedik. Tessék kiszámítani, mit fogyaszt annyi ember, s akkor mindenki be fogja látni, hogy érdemes volna lépéseket tenni, mielőtt a pécsi sator-táborba helyeznék át a kaposvári zászlóaljakat. Mert egyedül . újságcikkekkel sohasem fogunk katonaságot szerezni 1 Ha azután helyőrségünk van, bizonyára csapatösszpontositásokat is fognak a vidéken tartani, ami a vasút igénybevétele nélkül is lehetséges, mert lovasságunk Tolnán van, Pécsről két napi menettel átjöhetnek az ottani csapatok, Fehérvárról ugyanannyi idő alatt az ott felállítandó tüzérezred. — .Hogy egy-egy ilyen manőver mekkora hasznot hoz egy vidéknek, az elképzelhető. És most itt volna az alkalom, mindezen dolgoknak az alapkövét lerakni. TÖVISEK. ____TOLNAMEGYE1 KÖZLÖNY Bo rzsák. Olyan személy, akit nálunk és a vidéken, jelentéktelensége és kicsinysége dacára, már csak koránál és hivatalos állásánál fogva is, majd mindenki ismer; és olyan tárgy, amit az egész világ összes bortermő vidéke ismer, használ és megbecsül igy szüret-táján. Tehát nagy 5-vel írva egy kis ember neve, kis &-vel írva egy hatalmas nemzetközi szüretelési munkaeszköz, — az isteni nedűnek, mely már a feltalálóját, Nor't is föidhöz vágta, mikor az azt mondta a telilöltöít pohárnak: »No mégl« az isieni nedűnek — ismétlem — mint ragyogó művészi képnek hitvány kerete, akárcsak, mint a hogy a gyarló test: az isteni léleknek hitvány porhüvelye! Most nem a nagy B-vel, hanem a kis b-vei írott borzjsákról akarok néhány szót szólni, mint igazán aktuális tárgyról. Szivrepesztő érzés fog el, mikor a kis b-vel Írott névrokonaimat a borzsákokat ott látom lógni a boltok ajtói előtt — mint szüreti disz- zászlókat. — Nem az bánt, hogy. ime a boi- zsákok in effigie felakasztattak (s hogy tényleg ezt szeretné látni a nagy B-s borzsákkal az ő sok oktalan ellensége!); nem az bánt, hogy e borzsákok eladók (mert hisz nagy B-vel írva nem eladó soha!); — hanem leverő rám nézve a gondolat, hogy a hajdani hires szekszárdi bikavér vörösbor ragyogó arany-korszakának — úgy látszik — örökre vége! ... A jó nehéz vörösborok csillaga letűnt; a valódi ékszer nem kell a drágaság miatt, inkább a talmiarany, mely sokkal olósóbb; a vékony fehér- és hitvány sillerborgyártás mániája kisért s olcsó korcsmái bortermelésre rendezkedett be divatosan a társadalom, a szőlősgazdák. — így szorította ki, az adóprés a borsajtót, a fehér és sillerbor a vöröset, a borzsák a kádat! Sajnálom Szekszárd egyedüli jó hírnevét a vörösbor eltűnése által 1 Pedig hát nekem voltaképpen örülnöm kellene, hogy kis & — s névrokonom újra divatba jött. Ámde, ha elgondolom — és látom is! — hogy azt a szegény borzsákot ilyenkor hányán s mily kegyetlenül megtiporják, csakhogy lelkét, az isteni nedűt kiadja: önkénytelenül is szánalom érzet, kél szivemben iránta. Fájdalmamat csak az enyhíti, hogy névrokonomat nem csizma- sarokkal (mint sok durva ember a feleségét!) hanem mezítelen és megmosott lábakkal tiporja, egy szent cél érdekében: »a lélekért, mely elevenít!« csak az enyhhi, hogy névrokonom egy évben egyszer, én pedig állandóan ki vagyok téve e nyomásnak, sajtüásnak, tiprásnak, kíméletlen és lelketlen bánásmódnak — bizony Isten — ^érdemtelenül! ... No de, az meg megvigasztal erősen, hogy az a buta kis b-s borzsák nem tudja vissza- rügni a rajta gázoló kegyetlen bánásmódját, mig a nagy B-s borzsáknak van ereje és bátorsága, hogy mindenkor kimondja az igazat s ne tűrjön fölötte lábbal tipró zsarnoki önkényt, íme a különbség a nagy »B« és ki& «b« betű között. Különben, hadd kiáltsam el már egyszer én magam: »Éljen a borzsák!« »Éljen a jó, vig és bő szüret!« Palást. 1906 október 4 A „Tolnamegyei Közlöny“ kiadó- hivatala kéri mindazon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Müncheni levél. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredtti tárcája. — Irta: Koritsánszky Ottó. München, 1906. szept. 30. Tram, tram, tramtramtram, tram, tram, tramtramtram 1 Amint meghallom, fölugrom a pamlagról, amelyre ledültem, hogy kipihenjem egy kissé az utazás, a sok járás-kelés, nézés-látás fáradalmát. De amint megüti fülemet a «tram, tram, tramtramtram» elfelejtem a fáradtságot s uccu az ablakhoz. Már messziről csillog a Landwehr Strassen közeledő gyalogos csapat sárga fém veretű sisakja. : Jönnek. Elöl nyolc dobos, nyomában nyolc trombitás, azután a banda, majd a tiszt és a csapat. Kívülről jönnek a Therésien Wie- seről, ahol most nagy a dáridó ! Majd hogy egész Bajorország itt van. Térdig érő bőrbugyogós, mesztelen térdű hegyi népség, hosszú vászon nadrágos, szalma ka- lapu éjszaki bajorok, aztán :i cg pörge kaiapuak, mellette (hej, nem daru, se nem gém toll!) bolyhos, ördög tudja micsoda madár tolla. Egyik «sss»-set beszél, a másik elnyeli a szóvégi «e»-t. Hogy miért vannak itt? Hm! Hát most folynak az «október festen»-ek, az októberi ünnepek. I. Maxmilián császár 1810-ben nősülésekor ly en időtájt nagy népünnepet rendezett. Későbben a kolera nagyon pusztított a jókedvű bajorok közt. A nép elszomorodott királyának fájt ez. Mit teszen. Házassága évfordulója emlékére nagy — országra szóló — népünnepet rendezett. Ott hol ma is folyik, a Terézia-rét- ségen, az óriási Bavária szobor előtt, melyet elfoglalt török ágyukból öntöttek s amelynek fejébe kényelmes lépcsők vezetnek föl. És a bajor nép él Tél ej tette a veszedelmes nyavaja sok áldozatot kívánt dühöngését. Elhiszem azt) Mert olyant még ember nem látott, ami ott főijük. Tegnap 41, ma 20 különvonat hozta Bajorország minden részéből a vigadni akar ókat. Olcsó pénzért eljuthat ilyenkor a bajor Münchenbe. Olyanféle kép, mint nálunk Budapestre István király napja körül. Két hétig tartanak ezek az ünnepek. A legfontosabb napok szeptember 29., 30. és október elseje. Ma például a szerencsétlen Ottó királyt az uralkodásban helyettesitő Luipold regens- herceg is ott kint volt. Délután 2 órakor puskaropogás, sortűz jelezte a Residenziából való elindulását. Ekkor már telve volt az útvonal néppel, amerre csak ment, nagy csomó . ember állott sorfalat. Először a kormány tagjai jöttek, utánuk négyes fogatokon a hercegek. Majd a «seib- garde». Megkérdem szomszédomtól, hogy kik ezek a fehér köpenyű, nagy csizmáju délceg, a legtöbb kövéredésnek induló urak. Didididiiiissse ? — ismételte kérdésemet. De ekkorra már megijedtem, hogy no te ugyan jótól kérded. Azonban ő nyugodtan folytatja — a szegény — hebegésével: Didididiiiissse siind die hahahahahappppppp-hahaccscshacsics. Nagyot lélegzett, mint ki nehéz munkát végzett. Emeli az étvágyat H a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadist hurutok, szamár- köíiögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JBathogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor tfRoehe“ eredeti csomagolást, V« Hoffmann-La Roche & Co. ituscl (Srájc), M« é I __ „ Kapható ©rvoai rendeletre a gyígyszertás &***• “ Art üvegeokitt 4.— korona. t l
