Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-13 / 37. szám
2 TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY 1906 szeptember 13 De hát mi is volt ott Bonyhádon ? Miért Öltözött ünnepiesbe mindenki, a sok, előkelő vendég, aki szeptember 4-ére Bonyhádra sietett ? Kérdésünkre vonatkozó feleletet megtaláljuk az iskola régi, elsárgult lapu jegyzőkönyveiben, iratkötegeiben . . . Elmondja azt az a német nyelven irt elaboratum, mely egy Tolnamegyében magyar és német tanítók nevelésére s általában magyarosító középiskola fölállításának szükségességét mondja ki. Ezt az claboratu- mot Lágler György akkori kistormási pap nyújtotta be az alkalommal, mikor a győri gimnázium kiegészítéséről volt szó. A tervezetet félre tették. De nem ment az feledésbe. Néhány évig nem esett róla ugyan hangos szó, azt az egyház jelesei egy Nagy István, lőrinci szuperinlendus s Zsivora György szivükön viselték az ügyet. És amikor a győri i'skola kiegészítése lekerült a napirendről, a szegények fillérjeiből megalapították 1806-ban a lőrinci középiskolát. 1806-ban! Száz éve! Ilyen múltra tekint vissza a bonyhádi gimnázium 1 S hogy száz év alatt mily szolgálatot tett, mennyi jeles embert szolgáltatott édes magyar hazánknak, a társadalomnak, azt e szűk cikk keretében igy elmondani, amint azt csakugyan kellene, a hely szűke miatt lehetetlen. Egy Petőfinek, egy Bulassának elég csak nevét is említeni s ez többet mond minden ékes szavakba öntött bővebb közléseknél. Igen ők és a többi sok nagy a bonyhádi, a? vimmár száz éves bonyhádi gimnáziumban tanulták 5 meg a hazát, a magyar hazát imádni. Itt tanulták meg, hogy : Isten és haza ! S aztán elszáliva az alma materből — magas röptű sasokká lőnek ők . . . | És *ez az :skola száz év elmúlásával, mi-J kor büszke önérzettel néztek vissza múltjára, reményteljes bizodalommal nézhet a jövőbe is. — A 100 év nem öregbítette, sőt 100 év múltán megujhodva,| megiljodva, hatalmassá nőve bontakozik ki egyszerű voltából! Az intézet, mely az egybegyült személyek filléreik alapján kezdte „meg-.nemes.* misszióját, a protestáns áldozat készséggel lehetővé téve most mint főgimnázium folytatja a megkezdett utat. Ma a 101 -ik működési évben, mint főgimnázium nyílik meg s igy még fényesebb tüzű fáklyaként lobog majd a jövőben a tudomány ezen oszlopcsarnoka ... Tudjuk már, hogy miért az ünneplés, miért a hálaadó zsolozsma s a könyörgő fohász! Száz éves küzdelem a kultúra történetében! Ezt ünnepli ma, ezt a hatalmas valóságot a bonyhádi gimnázium.^^_^^^_^^^M De hát van-e egy intézetnek, egy igazában vett intézetnek története, múltja? Nincs bizony, mert az intézet történetét az alkotók, a vezetők, a fentartók története képezi. És ez maga is drága kincs! A már kidőlt oszlopok s a mostani erők : az ő történetük az iskola története, az ő múltjuk az iskola múltja, ők össze vannak forrva, elválaszthatatlanul s igy az elismerés, a hála, a történet őket illeti. És csodálatos, hogy a gimnáziumnak száz éves fönnállása, a főgimnázium megnyitása egy időpontra esik az iskola két legrégibb tanárának búcsú-, illetve jubiláris ünnepségével: Mint főgimnázium nyílt volna-e meg ma a bonyhádi gimnázium, ha nincs egy Marhauser Imréje, egy Gyalog Istvánja ? Az ő fáradtságot, lankadást nem ismerő buzgó munkálkodásuk gyümölcse ért meg a mai nappal . . . Óh, mily boldog lehet az a kertész, aki az ő ápolta palánta ilyetén gyümölcsözését megérheti. * * Az ünnepély lefolyásáról következőkben számol be a szűk kerethez mérten, saját tudósítónk: Már egy nappal az intézet ünnepe előtt is volt egy ünneplés. A tiz év előtt végzett növendékek tartották találkozójukat. Nem kötött szerződés, de szivük szeretete a tanárok s az iskola iránti hálaérzet, tisztelet tartá őket össze. Ha nem is lehettek jelen teljes számban, teljes lélekkel voltak ott. Testületileg vonultak fel az intézetbe, hol is a tornacsarnokban gyülekezve, a tanári kar •— felfüggesztve a beiratás.t — szintén fölvonult. Fáik Henrik tanár mondott, magas szárnyalásu imát. Utána a társak nevében Koritsánszky Ottó köszöntötte a tanárokat s: az iskolát, hála érzetüket tolmácsolva s megemlékezve a hármas ünnepről. Gyalog igazgató mondott szeretetteljesen köszönetét a tisztelgésért, rámutatva, hogy ez az első alkalom, hogy az intézetnek svolt tanítványai hosszabb idő múltán összejönnék -áz^‘ alma mater iránti hálájukat kifejezési-e ‘ juttatni.“1 • Délben 20 teritékü közebéd volt, melyen I Eibach Kornél köszöntötte igen szellemes; be--‘ szédben a tanárokat. ■ ■' ••• ’ Lenn voltak a tiz év múltán összejöttek. Kirchner volt tanáruk sírjánál is, hova Éelber Béla szép beszéd kíséretében elhelyezte koszorúi okát. V; A nagy ünnep, az iskola, az egyházmegye örömünnepe másnap, szeptember 4-én volt. Reggel 9 órakor harangzúgás hivta egybe ünneplésre a híveket. Az ág. ev. templom nagy hajója teljesen megtelt közönséggel, ott volt a megye szine-java. Ott voltak a jelenlevők között: Gyurátz Ferenc püspök, Ihász Lajos kér. felügyelő, gr. Apponyi Géza főispán, Döry . Pál alispán, Si- montsits Elemér főjegyző, Totth Ödön t. ügyész, Horváth Sándor főesperes, Szeniczey Géza felügyelő, Sass László, Perczel Dezső, Hazslinszky Géza, Sántha Károly, Tassy N. Wéber János, Bancsó János, dr. Jozgits János, dr. Rosenthal Tóbiás, Mihalevics főesperes, Kátay Endre, Bonyhád község küldöttsége, a ref. egyházmegye küldöttsége, a kath. és zsidó hitközség küldöttségei, Kistormás küldöttsége, a szekszárdi, felsőlövői, gyönki, soproni tanintézetek küldöttségei. Az ének bevégeztével Fáik Henrik imádkozott, majd Horváth Sándor főesperes mondott sziveket megkapó beszédet. Egy ének s a hálaadó istentisztelet véget ért. Erre megmozdult a nagy és díszes tömeg s felvonult a gimnáziumba, melynek hatalmas tornacsarnoka alig volt képes befogadni az egybegyűlteket. A magyar nemzet miatyánkja után Gyurátz Ferenc püspök nyitotta meg csaknem minden mendata után a lelkes éljenzésektől megszakított beszédével az ünnepélyt. «Aztmondják — úgymond —hogy nincsen válaszfal a különböző egyházak, felekezetek között i Pedig van, mint a hogy volt is s lesz I is, de hogy ez a válaszfal a szeretet, a tisztelet és egyetértés virágaival van befuttatva, azt itt ez a régi intézet bizonyítja ...» A- hatalmas beszéd nyomán percekig tartó éljenzés támadt. Majd Gyalog István igazgató nyitotta meg a főgimnáziumot, elmondva röviden a gimnázium történetét. Utánna Beke Andor szavalta nagy hatással Sánthá' Károly hatalmas alkalmi ódáját. Az ünnepélyt Ihász Lajos zárta be. . ,VA szózat .után következett a Gyalog- jubiltfum^>: -jí ( ■ -,&Elsőnek a tanári kar köszöntötte föl a negyed század óta működő társát. Beke Andor tomácsolta az érzelmeket. Oly válogatott, szép kifejezésekben tette ezt, hogy nem maradt szem köny nélkül. Ugyancsak megkapó volt Marhauser Imrének, e 23 évig itt működött tanárnak búcsúja. Üdvözölték még a volt tanítványok, akik a jubileum emlékére Gyalog István alapítványt létesítettek. Az, ünnepség után 250 teritékü közebéd volt, melyen számos pohárköszöntő hangzott Belzebub: (Visszacsenget.) Halló ! Ki beszél ? Egy hang: A pokol birodalmának budapesti udvari szállítója. És ott ? Belzebub: (Mérgesen.) Itt Belzebub. Mit akar már megint ? Menjen a . . . A hang : A szállítmány be van csomagolva, parancsát várom Felség. Belzebub: (Dühösen.) Szigorúan és rendbírság terhe alatt utasítom, hogy a szállítmányt tartsa vissza; működését szüntesse be a további rendelkezésemig. Addig is menjen fürdőre, úgy hallom, hogy reomában szenved. A hang: (Álmélkodóan.) Felség ! Lehetséges ez ? Ennyi jóság ! A holnap reggeli gyorsvonattal azonnal utazom Siófokra. Belzebub: ('Kíváncsian.) Mért épen Siófokra ? A hang: Tudja Felség, az itt nekilendült tulipán mozgalom . . . Belzebub : Ah ! Igen! ön is hordja azt a jelvényt ? A hang: Parancsára Felség!. Megkérem alázattal, egy kis előlegre volna szükségem. A feleségem . . . Belzebub: (A kagylóba ordít.) Nem adok ! Sózza be a feleségét. Punctum. A hang: (Siránkozva.) Hát a szállítmány ? Belzebub : Tegyen vele, amit akar ! (Dühösen odavágja a kagylót s visszafekszik a medvebőrre.) (Egyszerre iszonyú lárma, dübörgés, ordi- tozás hallatszik. Belzebub felugrik s a revolverét felkapja az asztaláról.) Belzebub : Hah! Mi ez ? Összeesküvés ? Palotaforradalom ? (Az ajtón egy dúlt alak, Lucifer rohan be s pihegve szól.) Luczifer (ijedten): Felség! 16 szállítmány érkezett meg, a kapukat bezárattam és eltorla- szoltattam, de kívülről megostromolják. Mit csináljunk ? Belzebub: Ne félj attól Lucifer, erősek ezek a falak, csak hadd dörömböljenek. De mondd csak, talán akadna közöttük egy pár, akiket még befogadhatnánk? Udvari poétámat még a múltkor elcsaptam — olyan iszonyú verseket csinált — talán akadna közöttük, aki érti ezt a mesterséget. Lucifer: Nem hiszem Felség, az egész szállítmány nagyon gyatra, nem valók azok még a pokolba se. Belzebub: Akkor akasztasd ki a táblát, hogy megtelt; én miattam dörömbölhetnek addig, ameddig nekik tetszik. Ide ugyan nem jön be hosszú ideig senki . . . Lucifer: Parancsára Felség! (El.) (A «megtelt» táblácskát kiakasztják akapura, mire kívülről óriási lárma, szitok, káromkodás hallatszik, a kárhozottak dühösen rohannak a kapunak.) Lucifer : (Belép.) Parancsát végrehajtottam Felség. Megyek a dolgom után. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor »Roche“ eredeti csomagoláet. 9, Haffmana-La Roche A Co. Basel (Svájc). JRoehe a Kapható Mreti rtnddetn a gyógymrtárafc- ban. — ált ivagarJciut t— koros«. Ifi uaquafl
