Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-25 / 4. szám

2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 4. sz. 1906. január 25. Téli ima. — A «Protestáns Pap» januári számából. — Pihen az élet! ... Suttogása lombnak Lágy-édes hangon most nem hallható Pihen az élet ... völgynek és halomnak Csendet parancsolt a Mindenható E néma csendben ajkam is lezárva — | — S esak titkon száll fel lelkem hő imája! Oh égi felség! királyok-király a! Te gyermekidnek édes atyja vagy Tavasz-mosolygás, nyári nap sugára Osz-hervadás, vagy zordon téli fagy: Mind szent kezed remek-szép alkotása, Mely térdre hullat s késztet hő imára!... S midőn buzgó imában így Tevéled — Mint gyermek, atyjával— beszélgetek: Bágyadt szivem, hervadt lombként, feléled S röpülve-futnak a fagyos hetek, — Boldog tavasz derűje kél szivemben S az áldásos nyár langy szellője lebben!... Óh jó atyám! nem kérek én Tetőled Dús gazdagságot, fényes hir-nevet, Csak azt, mitől a bágyadt szív feléled A gondolatra, hogy: „atyám szent!“ Buzgó imádság boldogsága: vágyam Mig élek s vetve lesz a siri ágyam!... BORZSÁK ENDRE. KÜLÖNFÉLÉK. — Gróf Zichy Gyula püspök be­iktatása. A pécsi egyházmegye uj püspöké­nek, gróf Zicky Gyulának beiktatása folyó évi február 7-ére van kitűzve. Á templomi beiktatás minden része szabályozva van, melyben az egész pécsi egyházmegye pap­sága, a törvényhatóságok, hivatalos körök, küldöttségek és a polgárság vesz részt. A templomi beiktatásokon kivül más ünnep­ségek, a főpásztor egyenes óhajára, el­maradnak, mivel csak a közelmúltban a püspököt, édes atyjának elhalálozásával, mély gyász érte. A beiktatási ünnepség részleteit a káptalan fogja megállapítani. — Miniszteri látogatás. Báró Feilitzsch Arthur földmivelésügyi miniszter e hó 21-én vasárnap este érkezett Hidjára azon célból, hogy másnap meglátogassa úgy a szekszárdi mint a tolnai selyemgyárt. Minthogy azonban Szekszárdon éppen most szünetel az összes gyári munka, sőt a felügyelőség tisztviselőinek egyrésze is távol van, hogy előkészítsék az ország külömböző részeiben a teendőket a leg­közelebbi selyemtenyésztéshez; és végül mivel az időjárás is éppen hétfőn reggelre változott nagyon kellemetlenné, ezért a miniszter ezúttal csakis a tolnai selyemgyár megtekintésére szorít­kozott. Ezen alkalommal elismerését és köszö­netét nyilvánította Tolna nagyközség elöljáró­ságának azon áldozatkészségéért, a mellyel an­nak idején lehetővé tette a fonoda felállítását. Megkérte egyúttal Fischer uradalmi igazgatót, miszerint tolmácsolja köszönetét báró Drasche- nak azon jóindulatáért, amelyet a gyár irányá­ban tanúsított a közel múlt időben, midőn a gyár mellett vezető utca kibővítéséhez szüksé­ges területet saját kastélykertjéből ingyenesen volt kegyes átengedni. A miniszter Balogh Vil­mos miniszteri tanácsos, Viczián és Miskolczy titkárok kíséretében kedden reggel tért vissza Budapestre. Bezerédj Pál a miniszter tiszteié» téré estebédet adott, melyen Szekszárdról Hazs- linszky Géza kir. törvényszéki elnök és Si- moatsits Elemér vármegyei főjegyző is részt vett. Bezerédj Pál ez alkalommal a miniszternek vetített képekben bemutatta a selyemtenyésztést. A behívott póttartalékosok család­jainak segélyezése. D'öry Pál, Tolnavár­megye hazafias és alkotmányvédő alispánja a behívott póttartalékos katonák családjai­nak segélyezése végett a főszolgabiróságok utján a következő fe hivást bocsájtotta ki: «Valamennyi községi- és körjegyzőnek. Felhívom, hogy a múlt december havá­ban tényleges szolgálattételre bevonult pót- tartalékos katonák neveit s ezek vissza­maradt családjainak vagyoni helyzetét az alábbi mintának megfelelő alakban kö'zsé- genkint mutassa ki s a kimutatást legkésőbb folyó évi január hó 30 án hozzám közvetle­nül terjessze föl. Szekszárd, 1906. január hó 19-én. Döry Pál alispán.» Esküvők. Jagica Vince uradalmi gazdatiszt folyó hó 22-én d. u. esküdött a kölesdi evan­gélikus templomban örök hűséget Várkonyi Erzsikének, Várkonyi Iván gindlicsaládi jegyző és neje szül. Jasek Gizella leányának. Nász­nagyok voltak a menyasszony részéről Vár- konyi Imre gyönki jegyző, a vőlegény részé­pedig Apáth Alajos uradalmi kasznár. Koszorús leányok voltak: Várkonyi Gizella, Várkonyi Zoltán és Steiner Olga. — Darázsy János szekszárdi posta- és távirda altiszt folyó hó ,30-án tarja esküvőjét özv. Reich Istvánná szül. Plank Julannával. — Kristóffy ur takarékoskodik. A Fejérváry imparlamentális kormány belügyi ügyvivőjét, Kristóffy urat megszállta a takarékosság szel­leme. Kár, hogy a takarékosságot nem a tör­vénytelen megyefőnökök fizetésének elvonásán, hanem a szegény dijnokok fizetésének beszün­tetésével kezdette meg. így folyó évi február hó 15-től beszüntette özv. Dénes Zoltánná vármegyei gépirónőnek, Várady József, Kli- vényi Gyula és Szászy József tolnavármegyei dijnokok fizetését, akik most télnek idején ke­nyér nélkül maradnak. — Előléptetés. A királya Dorner Zoltán kaposvári kir. törvényszéki elnököt kúriai bírói címmel és jelleggel ruházta fel. — A népbanki igazgatói állás Háry Ede halálával megüresedett a szekszárdi népbanki igazgatói állás, melynek be- és be nem tölté­séről sok szó esik most. Egy erős áramlat in­dult meg, amely az igazgatói állást takarékos- sági szempontból beszüntetni óhajtja és az igazgatói teendők végzését az intézet egyik tisztviselőjére kívánja ruházni, aki bizonyos honoráriumért kényelmesen megfelelhet a meg­bízásnak. A külön igazgató alkalmazása a mel­lett, hogy egyrészt megterhelné az úgyis magas személyi kiadásokat, másrészt felesleges is a népbank mostani szervezete alapján. A legtöbb népbanknál különben sincs igazgató. A főelv legyen a takarékosság és az intézet érdeke, hogy a betevők minél alacsonyabb kamatláb mellett juthassanak kölcsönhöz. A választmány­nak azon terve, hogy az igazgatói állást beszün­teti, a részvényesek körében is nagy helyesléssel találkozik, mivel a népbanknak a tisztviselők fizetésére forditott 12.000 koronát kitevő eddigi kiadása semmiképen nem áll arányban az inté­zet anyagi helyzetével és sokkal nagyobb összeg, mint a mennyit más jelentékenyebb megyei pénz­intézetek, melyeknek forgalma szintén lényege­sen nagyobb, hasonló címen fizetnek. — A szegedi megyefönök származása. Nagy Mihály szegedi megyefőnökről s annak szár­mazásáról sokat írtak a lapok. Némelyek sze­rint Kecskemétről való Nagy (Grosz), mások szerint pedig tolnamegyei Mözs községből szár­mazik. Atyja ácsmester volt és Mözsről Tolnára, majd Tüske és Leperd pusztákra került, végre Szakoson korcsmáros lett. A szegediek által gyűlölt megyefőnök dr. Nagy Mihály a szak- csi kerületben már képviselőjelölt is volt, de megbukott. Később átlépett a bírósághoz, ahol ügyész volt. Mikor később, Bánffy alatt kép­viselőnek megválasztották, nyugdijaztatta magát. —- Eljegyzések. Pischhoí Jenő műasztalos eljegyezte Schmiedeg Mór táglagyáros unoka- hugát, Hanák Jolán kisasszonyt, Budapestről. — Deutsch Zsigmond zombai uradalmi gazda­tiszt eljegyezte Spitzer Mór bonyhádi vendéglős nevelt leányát, Arankát. — Breuer Bernát helybeli törekvő iparos eljegyezte Bleier Gizella kisasszonyt Dunaföldvárról. — Könyvnyomdászok mulatsága. A Szek­szárdi Könyvnyomdászok február hó 17-én, a «Szekszárd-Szálló» nagytermében, hangverseny- nyel egybekötött táncmulatságot rendeznek a népkonyha javára. Ezen önzetlen törekvés nem szorul dicséretre. — Joggyakornok kinevezése. A pécsi k% ítélőtábla elnöke Mehrwerth Árpád végzett jog­hallgatót, Mehrwerth Ferenc szekszárdi kir. kereskedelmi tanácsos fiát, a pécsi kir. Ítélő­tábla kerületébe díjtalan joggyakornokká ne­vezte ki. — Sikerüli hajtóvadászat. Fónagy József, az ismert sportmann, múlt vasárnap bogyiszlói vadászterületén hajtóvadászatot tartott. A vadá­szaton előkelő társaság vett részt Szekszárdról és környékéről. A 16 puskás, nem kevesebb, mint kilencszáz darab nyulat ejtett el. Ekkora vadászzsákmány méltán kelt meglepetést a Nimródok körében. — Vívó-klub. Halbleib József vivótanár szekszárdi kurzusát sokan látogatják és egy­általában olyan nagy érdeklődés nyilvánul a vívás iránt, hogy Simontsits Elemér vármegyei főjegyző vivóklubbot szándékozik Szekszárdon szervezni. Ha ez sikerül, akkor Halbleib jeles vivótanár letelepszik Szekszárdon. — (Sió.) Névnapi ajándék, maoska a muff- ban vagy mégis a papa a - szamár. Mulatságos esetről értesítenek bennünket, amely a mellett, hogy a leghumorosabb kimenetelű volt: okulás és tanulás céljából hasznára válhatik sok «rom­lásnak indult hajdan érős» családapának. Egyik vigkedélyéről ismert munkatársunk kapva-kapott ez alkalmon, hogy az eset részleteit össze­gyúrva, hir alakjában tálalhassa olvasóközön­ségünk elé. Az eset, mely olyanformán esett meg, mint a hogyan annak lefolyását éppen nem remélték; nem nagy ribilliót csinált. Egy gaval­lériájáról ismeretes családapa feleségének név­ünnepére igen szép muffot vett. Hazamenet egyik hivatalnoktársával találkozott s betértek egyik közeli vendéglőbe néhány barátságos szóváltásra. A muffot először alaposan meg­vizsgálták, szörnyű dicsériádákat zengtek a hit­vesi figyelmességről • s aztán a vendéglősné ágyára helyezték. És. most jött, vagyis jobban mondva, hozták a bort, egyik üveggel a másik után. A vége pedig az lett, hogy a két jó barát hazainduláskor már rózsás színben látta a vilá­got. Azonban mig ők ^az ivás nemes művésze­tével voltak elfoglalva, a vendéglősné sárga kis cicája — egyéb dolga híján — bekvártélyozta magát a muffba s abban mély álomra hajtotta fejét. A jó férj azonban az alkohol hatása alatt ezt nem vette észre s mint aki jól végezte dolgát, ismét a papírba csomagolta a muffot, melyben a kis macska hűségesen aludt. Reggel — vasárnap lévén — férj uram átadta az aján­dékot, üdvözlő szavak kíséretében. Meghatott­ság, ölelkezés, csók, stb. A mama még meg­jegyzést is tett, hogy bizonyára jó meleg lehet, mert igen nehéz. Aztán a családtagok közül ki­ki a dolgára ment, a papa a hivatalba, a mama pedig a korzóra. A szép muffot a nyakára akasztja s kezeinek keztyübe bújtatása közben kiér az utcára; legott egy társasággal találkozik. Mindjárt feltűnik az uj muff; gratulálják a név­napi ajándékért, mit hölgyecskénk elfogad és kezecskéjét a muffba bujtatta. De abban a pilla­natban erős nyávogás hallatszik, a másik pil­lanatban pedig ijedelem, sikoltás ... és a muffból kibújik egy borzas, sárga- macska­csemete s hanyat-homlok rohant az utcán ke­resztül. A meglepetést humor váltotta fel s a társaság egyik kedélyes férfi tagja még egy másik macskát is próbált a muffban keresni, azonban e helyett talált egy kis — nedvességet. Mindazonáltal a muffnak semmi baja most, sőt igen gyönyörű, úgy, hogy irigylésre méltó. Ostromálták is a szép hölgyet, hogy hol sze­rezte és csakhamar kitudódott, hogy a muff Eisler Rezső (azelőtt Pick Béla) divatáru üzletéből való, ahol a legfinomabb igényeket kielégítő szép és olcsó farsangi és egyéb pipere­cikkek és sok-sok minden jutányos áron kap­ható. A muff-esetben még csak azt jegyezzük meg, hogy az ajándékvivő családapa legidsebbik fia a fentebb említett cégnél járt és megkérdezte, hogy mindegyik muffban lehet-e macskát is kapni I Tagadó válasz után a kis buksi csak annyit mondott: «No hát, mégis csak a papa volt a szamár!» — Eddig a muff története: | többiről a nevezett cég nyújt fölvilágositást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást, F. Hoffmann-La Sieche & Co. Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents