Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-02 / 31. szám
2 keserűbb fájdalom és bánat részesévé is tévé őt. Atyja éppen pappá való felszentelése előtt való napon halt meg. Első papi funkciója volt, hogy atyját eltemette. Egyházi elöljárói Elberfeldbe küldték káplánnak. Itt volt a legényegyesületek bölcsője, de a tulajdonképpeni szervezett Kath. Legényegyesületek megalakítása Kölnben történt meg, ahová elöljárói Kolpingot 1849. április 3-án, mint .karkáplánt disponálták. Érdekes a Legényegyesületnek Kölnben való megalapítása. Kolpingnak először 7 tagja volt. Ezekkel egy iskolaépület tantermében jött össze. Előadásai, meggyőző érvei nemsokára többeket csaltak körébe, úgy, hogy a tanterem nem volt már elegendő a segédek befogadására. Más helyiségbe vonult — de ez is kicsinynek bizonyult. A harmadik helyiségbe már 300 taggal vonult be. Midőn már itt sem fértek el, Kolping 12.300 tallérért házat vett hitelbe. (Mi is erre jutunk.) Hogy ez adósságát törlessze, — mint maga megvallja — sokszor igen lealázó kolduló utat kellett megtennie, de azért mégis kifizette adósságát és megkezdte működését. Vasárnap a főistentisztelet után rajzóra volt. Délután és este Kolping oktató előadást tartott. Hétfőn az előadási órák voltak: írás, számolás, olvasás és Katekizmus. És igy ment ez a többi napokon is. Kolping azonkívül Betegsegélyző és Takarékegyesületet is alakított egyesületi házában, a mely intézmény a legényeket lelkesedéssel vonzotta egyesületébe, hol alkalma nyílott Kolpingnak, hogy a fiatal legényeket derék mesterekké képezze, munkásságra, takarékosságra és vallásosságra serkentse. Kölnből a Legényegyesületek csakhamar elterjedtek Németországban és Bonn, Koblenz, Trier, Mainz, Münster, Hildesheim csakhamar a Legényegyesületek főszékei lesznek. Németország után München, Innsbruck, Salzburg és Bécs alakítanak Legényegyesületeket. A bécsi egyesületnek első elnöke az akkori székesegyházi hitszónok: Gruscha, a mostani bécsi bíboros herceg érsek volt. Ugyancsak Gruscha vette fel a Kath. Legényegyesületbe Angster Bácsit, a pécsi orgonagyár tulajdonosát is. ő személyesen ismerte Kolpingot is. 1856-ban már Budapesten is megalakul a Kath. Legényegyesület, melynek elnöke Szabódy kegyes, tanitór. tanár volt. Kolping sokat utazott a legényegyesületek megalakítása érdekében. Legszebb utazása volt, mikor 1862-ben Rómát látogalta meg. IX. Pius pápa a legszivélyesebben fogadta és egy gyönyörű miseruhát ajándékozott Kolpingnak és kinevezte titkos kamarásává. De ekkor már egészsége hanyatlott. A következő évben még Ostendében volt, de előrehaladott betegsége napjait megrövidítette. 1863 szeptember 4-én délután 2 órakor visszaadta lelkét teremtőjének — meghalt. Sírját gránit kőlap fedi e felírással: «Itt nyugszik Kolping Adolf, kéri az ima alamizsnáját.» E sorok képezik Kolping Adolf élettörténetének vázlatát. Rövid sorokban nem lehet az ő nagyságát feltüntetni. Kölnben két évvel ezelőtt szobrot emeltek tiszteletére. Neve — műve fennmarad! Az ő védőszárnyai alatt, az ő szabályai szerint munkálkodik egyesületünk is, amint a következő cikkeinkből látni fogjuk. Törekedjünk az ő nyomdokait követni, akkor Isten áldása lesz a tisztes iparon! Wölfél Ferenc segédlelkész, elnök. A sajtó és a nyomdaipar helyzete Oroszországban.* Szt.-Pétervár, 1906. julius 23. Szerkesztő urnák még külföldön tartózkodása alkalmával tett ígéretem beváltom s felkeresem soraimmal, hogy tudósítsam e szerencsétlen, hatalmas ország nyomdaiparáról most, amidőn az egész világ lesi, türelmetlenül várja az itt végbemenő dolgok fejleményeit. Nem létezhet a világon még egy hasonló ország, hol oly kényes helyzetben lenne a nyomdatulajdonos és alkalmazott, mint itt Oroszországban és mégis hatalmas faktornak elismert egyéniség úgy a munkaadó, mint az alkalmazott. Bizonytalan a helyzetünk — amint a kilátás mutatkozik — még hosszú ideig. A duma * A «Nyomdaipar Magyaror szágó«» című szaklapból, mely Molnár Mór szerkesztésében Szekszárdon jelenik meg, vettük át ezt az érdekes levelet, mely bűén vázolja, mily nagy szerepe van a könyvnyomtatásnak a világeseményekben. (országgyűlés) feloszlatása következtében az összes szentpétervári nyomdákat kémek és rendőrök veszik körül, mindannak dacára van a népnek igen sok titkos nyomdája, hol a lázitó röpiratokat és falragaszokat készítik. Egyes nagyobb nyomdák tulajdonosai és lapkiadók rövid időn belül hirtelen meggazdagodnak, mig mások, kik vétenek a nyomban készülő rendeletek ellen, vagyonukat veszítve, börtönbe jutnak. Az alkalmazottak az egész városban — kivétel nélkül — a legjobb fizetésben részesülnek. A vidékről nem igen jöhetnek a fővárosba nyomdai alkalmazottak. Óriási izgatottság és agitáció folyik most úgy a nép között, mint az udvar körében. Hogy mi vár ez országra most, hogy a dumát feloszlatták, azt megjósolni egyelőre lehetetlen. Épp ezért — e nevezetes fordulat alkalmával — úgy a nép, mint az udvar érdeklődése a sajtó és nyomdák működése felé fordul. Tegnapelőtt a Typographia intézőjétől, Butowskytól, az itteni nyomdatulajdonosok azon értesítést vették, hogy mindazon nyomdákat azonnal bezárják, melyek a birodalmi duma bizottságától az agrár-kérdésben bármily, a néphez intézendő nyomtatványt készítenek. Ezen hirt az itteni «Rjetsch» is közölte. Szigorú cenzúra uralkodik egész Péter- várott s az országban. Vidéki városok nyomdái is felügyelet alatt vannak s igen megnehezítik az illetőknek, hogy a hivataloknak, ipari vállalatoknak s egyeseknek szükséges nyomtatványokat a kellő időben elkészíthessék. Egész Oroszországban kedvezőnek lehetne venni most a nyomdaipar helyzetét, mert a munkát drága pénzen kell a rendelőnek megfizetni, a kiállításra pedig vajmi kevés gondot fordítanak s igy az ipar halad, de fejlődni egyáltalán nem tud. A lapok helyzete nehéz. Megtörtént, hogy a nép érdekeiért síkra szálló lapok szerkesztőségét éjnek idejen az ott dolgozó alkalmazottakkal bezárták úgy, hogy oda senkit sem be, sem ki nem eresziettek, mig ezt a nép erőfeszítésével, vér- és emberáldozat árán megakadályozta. A «Dwadzaty Wjek» lap nyomdájában úgy a szerkesztőség, mint a nyomda személyzete körében nagy izgatottságot idézett elő egy laptársuk azon közleménye, hogy éjjel munka közben úgy a nyomdát, mint a szerkesztőséget fel akarták robbantani és ezt jóval a tett keresztülvitele előtt még megakadályozták. A «Birschewija Wjedomosti» udvari körökhöz közel álló lap szerkesztőségében és nyomdájában békésen dolgoznak, mert itt — egyelőre — nem kell tartaniok a nyomban készülő rendeletek által okozandó kellemetlenségektől. Más nyomdákban és lapoknál nőttön-nő az izgatottság és a bizonytalan helyzet a türelmetlenségbe kergeti az ott dolgozókat. Gutenberg mesterünk e hatalmas találmánya : a nyomdászat hozza meg a felvilágosodást e szerencsétlen orosz nemzetnek mielőbb, hogy meg legyen mentve a készülődő nagy forradalomtól, emberpusztitástól és a közelgő statáriális állapotoktól. Nik. Eduard. TÖVISEK. A „Traktus“. Azon alkalomból, hogy a tolnai ev. ref. egyházmegye éppen lapunk megjelenése napján (aug. 2.) tartja szokott évi közgyűlését a megyeháza nagytermében: igen kedves és kapóra jött tárgynak tartom egyetmást róla a — Traktusról — beszélni Fent nagy betűvel írtam a nevét, mert hát tudni kell, hogy mi, vagy ki is az a Traktus ?... Ezt igazában csak a kálvinista ember tudja s azért jó lesz egy kissé körülírni, a gyöngébbek kedvéért megmagyarázni. Mikor hajdan a zsidó papok, a farizeusok és írástudók összegyűltek nagy tanácskozásra: ezt elnevezték görögösen «Szynedrion»-nak. Mikor a róm. kath. papok manapság összegyűlnek fontos tanácskozásra : ezt elnevezték «Koronádnak. Mikor pedig sok kálvinista pap összejön, hogy egyházi ügyei felett tanácskozzék: ez a Traktus! . . . Ezért írandó a neve nagy betűvel, mert tulajdonnév, több ezer lélekből álló erkölcsi test megszemélyesítője ! . . . Az ilyen református traktuális gyűlésekre a nép azt szokta mondani egész tisztelettel: «összejöttek az atyák!» Helyes, hisz igazi atyai szeretettel gondoskodnak ott az «atyák» (papi és világi érdemes személyek) az egész Traktus minden ügyei és bajairól. Nem azt nézik tanácskozásaikban : «quid juris ? . . . séd quid con- silii ?» Vagyis, nem a jogost, a törvényest kutatják, hanem az igazságost, a méltányost keresik atyai szeretettel! Ez a ref. Traktus ideális képe! (Engedel- met kérek, az eszményi-kép visszáját, a Praxis nevű Amateur ur pillanatnyi felvételeiből összetákolt torzképet, itt nem akarom a «Cicero pro domo sua» elvénél fogva rögzíteni, sokszorosítani ! . . .) Hajdan ez az ideális Traktus, ez az atyák seregéből álló kicsiny, szent gyülekezet, falusi kis templomokban, iskolákban tartotta igen sokszor országos fontosságú tanácskozásait; ma már —mert legtöbbször jelentéktelenebbek a tárgyak, törpülnek az emberek, veszettül modernizálódik a kor s óriásilag ragadós a nagyzási mánia, sodor az ellenállhatatlan divat — ma már inkább a külsőségekre fektetünk súlyt, mert fő dolog a tekintély, a külső dekórum! «Et vestis facit monarhum!» (Ruha is teszi a barátot!) Példánakokáért: — a ref. traktusi gyűlés nemrégiben még nálunk Tolnamegyében is (mint országszerte legtöbb helyütt ma is!) «vándorgyűlés volt» — évenként helyet cserélt. Később állandó gyülekezési hely lett a szekszárdi ref. egyház tanácsterme. Még később (nem mondom meg : miért ?) a városháza nagyterme. S most ? A vármegyeháza nagyterme ! . . . Szép haladás ! Pártolom! Vajha, ily gyors tempóban érnők el az 1848 XX. t. c. megtestesülését! Node hát, miért ne tanácskozhatnánk mi a megyeházában ? . . . Hiszen ha XIV. Lajos elmondhatta: «Az állam én vagyok!» hogy ne mondhatnók el mi is : «A megye én vagyok ! ?» Még pedig, minthogy a lélek előbbvaló a testnél, az egyház magasabb, szentebb feladatok elérésére vállalkozik, mint a közigazgatás és a politikai állam 'S minthogy a tolnai egyházmegyéhez egy kis darab Fejérmegye (Czecze) és egy nagyobb darab Baranyamegye is (Várkony, Nagypál, Hidas, Pécsvárad) hozzátartozik, hogy ne mondhatnók el : «Én vagyok a megye igazán! ?» Lesznek, kik az eredményt visszavezetik a rövid múltú politikára s azt mondják: «íme Szabó Károly a képviselő, tehát bevitte az egyházmegyét a vármegyére!» A történelmi igazság kedvéért idejegyzem, hogy ez Kátay Endre uj esperesünk egyedüli érdeme! (Már, hogy a terem átengedésének szives hajlandóságában nincs-e egy kis utó-ize a Tekintetes Vármegye Szabó K. iránti nagy érzelmének: bizony, nem tudom! . . .) Egyszóval: református papi tanács ül törvényt s hoz igazságot a vármegyeházában !... Örülök neki s nem félek ennek veszélyes precedenciájától, sőt örömmel látom ott a róm. kath. papi «koronát», a zsidó gyűlést, vagy akár a nazarénus kongresszust. Miért ne ? Hisz a megyeház az: «édes miénk!» (Ilyenformán maholnap bejutunk a budapesti fényes országházba is valamennyien! Szedő.) Különben, ennek az «eretnek megyei gyűlésnek» is meglesz a maga alkotmányos főispánja: Méltóságos Szilassy Aladár ur, a főgondnok, (mint világi elnök); egyenjogú választott elnöke — mint alispán — az egyházmegyei esperes Nagy tiszteletű Kátay Endre ur. Mint már közölve volt az összes hazai és külföldi lapokban — az uj esperes ur ünepélyes (nálunk nem fényes! . . .) beiktatása ugyanekkor fog megtörténni s az egyszerű, puritán aktus lesz annak fénypontja 1 . . . Azaz, hogy — pardon! — majdnem elfelejtkeztem a nők iránti köteles tiszteletről!
