Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-26 / 30. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906. jul'us 26 javitani, abba a pedagógia szempontot beállítani, avagy az egész alkotmányt érveikkkel halomra dönteni (ha ugyan érdemesnek találják rá) a pedagógus szakkörök hivatottak. íme: 1. A polgári fiúiskola felsőbb osztályai (5-, 6-ik osztály) megszüntettetnek. 2. A polgári fiúiskola négy alsó osztálya képezi a szakiskola négy alsó osztályát, amelynek sikeres elvégzése kötelező mindazon tanulókra, akik a szakiskola felsőbb osztályaiba átlépni óhajtanak. 3. A szakiskola felsőbb osztályai szakokra oszlanak meg és pedig: I Kereskedelmi szak, három évi tanfolyammal (és kereskedelmi éiettségi vizsga kötelezettségével). II. Iparszak, az egyes iparágak szerint külön-külön tanfolyamokra osztva; például: a) faipar három évi, b) fémipar négy évi tanfolyammal (és képesítő vizsga kötelezettségével) stb. 4. Az iparszakosztály szakmái az egyes szakiskoláknál, az illető vidék jellegének figyelembe vétele mellett, a szükségletnek meg- felelőleg állittanak fel, tehát egy-egy szakiskolánál annak iparszakosztálya kereteben annyi különböző szakmáju tanfolyam lehet, mint amennyire szükség van, mig a kereskedelmi tanfolyamok a szükséghez képest, de mindenesetre a gócpontokon létesittetnek. 5. A polgári fiúiskola négy alsó osztályának tanterve a szakiskola négy alsó osztályában (polgári fiúiskolái is) érvényesen marad. 6. A szakiskola felsőbb osztályainak, vagyis a különböző szakoknak tanterve az ipar- és kereskedelmi iskoláknál érvényben levő tantervek összevonásával akként állapittatik meg, hogy az általános kötelező tantárgyak a különböző szakbeli tanulóknak osztályonként való összevonásával adatnak elő, mig a szakoktatás szak- és osztályonként külön-külön történik. 7. A szakiskola a polgári fiúiskola eddigi igazgatójának vezetése alatt áll, akinek — lényegesen szélesedett ügykörére való tekintettel — az irodai teendők ellátására megfelelő irodai munkaerő áll rendelkezésére. 8. A szakiskolánál a polgári fiúiskola eddigi tanári karának létszáma megfelelően emeltetik és azonfölül kellő szakerők alkalmaztatnak. 9. Az intézmény gyakorlati értékének a hozzáférhetőség szempontjából való fokozására, minden egyes szakiskola mellett megfelelő berendezésű internátus (tápintézet) létesittetik, amelyben a vidéki tanulók méltányos díjért, szegénysorsu vidéki tanulók pedig államköltségen ingyenes lakás- és ellátásban részesülnek. 10. A szakiskola költségeit s illetve városi és községi polgári fiúiskolákból fejlesztett szakiskolák költségtöbbletét az államkincstár viseli. Ez volna tehát a keret, amelybe a pedagógiai vonatkozású szempontokat — megfelelő jóakarattal — talán be lehet állítani. De különben bármily irányú legyen is a megoldás, Tolnavármegyét közelebbről érintő lényeg csak az, hogy Szekszárd mihamarabb kapjon ipar- és kereskedelmi iskolát! Laikus. Parcellázás. (Zs.) A statisztikának van egy igen. szomorú lapja, mely évenkint a magyar munkásnép fogyatkozását hirdeti. Rideg számok beszélik el, hogy évenkint hány ezer ember hagyja el a hazát, ezt a magyar hazát, melyet tejjel és mézzel folyó országnak szoktunk nevezni. Azt nem mondj: k el a számok, hogy minő lelki harcot ví meg önmagával az a magyar ember, aki idegen világba vándorol, mig el tud szakadni hazájától, szülőföldjétől, családjától. Azt nem mondják el, hogy álmatlan éjszakáin könnyet morzsol el szemében a családjától elszakadni készülő férfi s milyen keserű töprengés adja az asszonyok ajkára ezt a fohászt: mi lesz velünk és gyermekeinkkel a jövőben . . . ? Ezer és ezer ember száll a hajóra, induláskor levett kalappal eléneklik, hogy: Isten áldd meg a magyart . . s aki énekli, az is könnyezik, aki hallgatja, ainak is elfacsarodik a szive . . . Olyan rosszul esik a távozók után küldeni ezt az imát: Isten, áldd meg a magyart . . . ott az idegenben is. Bizony nehéz, mikor az is irva vagyon, hogy «Itt élned s halnod kell! . . .» Miért köti össze annyi ezer ember évenkint batyuját, miért vesz kezébe vándorbotot, miért rohan neki az ismeretlen világnak és sorsnak ? . . . Hát a magyart, kinek hazaszeretete ismert az egész világon, ki századokon keresztül azt vallotta, hogy Magyarországon kívül nincs élet, nem köti már semmi e földhöz, megingott sz:- vében az a nagy szeretet, mely ezredéven keresztül vérrel öntözte e vérrel szerzett hazának minden rögét ? Azok a szomorú arcok, azok a féríiszembe is feltolakodó, titokban elmorzsolt könnyek még azt bizonyítják, hogy a szeretet él, — azért nehéz az elszakadás a hazai földről. Egy Amerikába induló, búcsúzó embertől kérdeztem: Barátom, miért megy el oda ? — Azért uram, mert itthon nincsen földem, a má:ét túrom, kaparom, de alig tudok megélni. Oda kinn sok a pénz, jól fizetnek, én megyek! Ezt mondja a második, a tizedik, az ezredik : Otthonn nincsen földem, — megyek. És elmegy, ott kinn .is a másét túrja ; dolgozik úgy és annyit, ahogy s amennyit itthon nem dolgozott ... és ott marad s ott pusztul el Isten tudja hány! Nagyon jól tudjuk, hogy nekünk magyaroknak elfecsérelni való erőnk nincs, hogy minden kivándorlóval megrakott hajó a nemzet szivéből, karjából, izmaiból visz el nagyon sokat s töprengünk, hogy hogyan lehetne ennek útját vágni ? Egy módját már kitaláltuk. Parcellázzuk a nagybirtokokat s vagy olcsó bérletekkel, vagy olcsón eladott földdel kössük ide a magyar ember szivét lelkét, akkor aztán nem viszi el idegen világrészekbe semmiféle csábítás sem. Hogy milyen igaz ez, azt csak az tudja, aki látta már a magyar paraszt szeméből kisugárzó büszkeséget, amidőn végigtekint egy búzatáblán s odavágja, hogy ez az enyém és megemelinti kalapját ezzel a szóval: hála az Ur Istennek, aki áldást adott a munkámnak. Ha mindenki igy beszélhetne, az is, akinek most még nincsen buzakalásztól hullámos földje!? Ebbe a magyar nép boldogitását Célzó titkos vágyba belekapaszkodunk, parcellázunk ; sok ezer hold földet feldaraboltunk már, . . . hadd örüljön István is, János is, Péter is 1 és a végén nem az örül, aki vett, hanem az, aki eladott! Az uj földesgazda, ki a törlesztéses kölcsönnek csak szép oldalát látta, de nehézségeivel számolni nem tudott, azon töpreng, ha megfizetem a rátát, miből élek meg . . ., az eladó boldogan csinálja meg évi zárlatát . . . a nyereség 50—100 százalék s mit törődik azzal, hogy a másiknak hogy fáj a feje a sok gondtól! . . . ha nem tud fizetni, majd eladjuk újra 1 Parcellázás sok történt . . . sokhoz most készülődik a boldog tulajdonos, ki előre kiszámította, mennyi lesz az összes nyereség, mennyi az egyes részvények után az osztalék; a nép éhesen nézi a földet s várja, mikor állnak vele szóba ? Az egyik fél hidegen számit — a másik számítás nélkül vesz — és bizony alig fog boldogulni, épen azért, mert nem jól számított. Az eddigi parcellázások nagyrésze a ncp földéhességére és a magas számvetésben való járatlanságára alapított hideg spekuláció volt, üzérkedés, melyben sem a magyar faj, sem a magyar föld szeretetének része nincs. A bank, melynek kezében van a birtok, magas haszonra spekulál; a nép, mely az üzletbe beugrik, jólétében nem gyarapszik, hanem talán egészen tönkremegy. Arra, hogy népünknek földet adjunk és itthon megelégedetté tegyük, szükség van, de azon iránytól, melyen az eddigi parcellázások nagy része történt, akár egyesek, akár bankok részéről, el kell térnünk épen a magyar nép érdekében. A segítséget, a mentőkezet a kormánytól várjuk. Örömmel üdvözöljük Darányi m. kir. földmivelésiigyi minisztert, aki eddig is megmutatta, hogy I magyar nép iránt van szive. A legutóbbi országgyűlési beszédében kilátásba helyezte a parcellázás kérdésének rendezését. Lehetőleg olyan törvényt kell alkotni, hogy ezen parcellázások pénzügyi keresztülvitele tétessék le oly pénzintézet kezébe, amely szövetkezeti alapon áll és nem számit nyereségre. A mi népünk megérdemli, hogy ne nyerjenek rajta 50 és 100 százalékot. Arany szavak ezek, melyek ha megvalósulnak, üresebben mennek majd a Cunard Line hajói az uj világ felé. TÖVISEK. Séta a Tisztviselői Telepen. ii. Valamint hogy a fizika örök törvényei szerint a meleg a testeket kiterjeszti, azonkép- pen kellett ezen én sétaleiró tövisemnek is megnyúlnia ebben a nagy melegben — Ígéretem szerint. Mondjunk tehát el egy pár «részletdolgot» a Tisztviselői Telepről va^y helyesebben Éry- telepről, sőt tán leghelyesebben és legdivatosabban «Tulipán-város»-ról. Bárki bármit mondjon kicsinylő rosszakarattal városunk ezen uj telepéről, én erős kontrát mondok az illetőnek. Rám e kedves kis uj városrész határozottan igen kellemes benyomást tett, minden — alább kitüntetendő — fogyatkozásai, szépséghibái dacára. A hajdani Genezáreth tava körüli vidék bájos szépségét leiró papi ember igy szól: «Olyan e pompás táj, mint a földi élet kietlen sivatagába odadobott éden, minden tündéri bájaival!» — Nohát én ennyit nem mondok, de annyit igenis, hogy igen kedves hely ez nyáron (!) és nappal (!) Azt mondják ugyanis, hogy télen kissé tul- zordon, éjjel pedig tul-sötét mert a Telepen még a petróleum-lámpa sincs feltalálva, a villanyról meg még nem is álmodnak! No de, annál regényesebb az állapot! . . . Ártatlan fénybogárkák -^.-Szent János bogarak — éjjeli kedves mécse mellett szundikálni, csillag-ragyogás, ezüst hold sugár-ömlés vagy éppen szép szemek tüz-szikrái mellett ábrándozni mi pompás, mi költői, mi isteni dolog! . . . Miért kellene lámpa a Tulipán-városnak ! Gondolja a nemes tanács s a költői állapot marad tovább. Ez még nem nagy szépség-hiba Hanemhát e díszes kis úri lakókhoz az a rövid kanyarodó feljáró ut: igazán piszkos és dísztelen ; tele van (mint egy öreg ur mondá) kofa-csigákkal, szeméttel, piszokkal s e mellett — mert hirtelen kanyarodó s keskeny sikátor — még veszélyes is, azon esetben, ha szilaj lovak ragadnak a hegyről alá kocsit tán épp részeg vagy gondatlan kocsis által kormányozva. Ez már nagy szépség-hiba 1 Ezen bármiképp és gyorsan segíteni kell, mig a baj meg nem történik. Szóljunk még másról is, p. o. az épületekről. Már annyit mondtam, hogy a Tulipánváros minden háza (11 ház 1) csinos úri lakás, célszerű berendezéssel, kellő kényelemmel. Van 3 sor ház. Az első — alsó — sorban laknak: Kovács Dávid, Holub János, Kövessy Ödön ; a második — középső — sorban Máthis Kálmán, Schneider János, Horváth József, Schwirián AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES"HASHAJTÓSZER.
