Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-19 / 29. szám
29. szám Szekszárd. 19U6 julius 19 XXXIY évíolyam ts _______ Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildemények intézendők Felelős szerkesztő BOOA VILMOS Főmunkatars HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS A vajda. Hajdanában, midőn még a függetlenségi párt nem csak, hogy nem volt az országgyűlésen többségben, hanem egyenesen az ország leglenézettebb, legmegvetettebb pártjaként szerepelt s mint nyers, műveletlen, eíavult eszméknek hódoló, e mellett felforgató tervekkel telitett, — mondjuk ki nyíltan a mint nálunk is az uralkodó szabadelvüpárt legtekintélyesebb tagjai nevezték: bandának volt hirdetve és nevezve, történt, hogy egyik elterjedt élclap a párt»közül az ismertebb alakokat, mint cigánycsapatot rajzolta le, melynek közepén az akkori elnök Eötvös Károly cigány vajdaként volt feltüntetve és megörökítve. Ettől az időtől kezdve mondják úgy a hírlapirodalom terén, mint a közéletben Eötvöst vajdának. Hát a mi vajdánk, mint magunk közt is nevezni szoktuk, a mily páratlan sikereket ért el az irodalom mezején fényes tehetségeivel s utánozhatlan magyaros irmodorával; a mily magas polcra emelkedett s az elsők közé jutott fel a szónoklat terén, oly szerencsétlen kezű volt mindenha a politika intézésében, mintha csak egy nehéz átok sulyo- sodott volna reá, melynek rendeltetése az volt: sikertelenségek utján távol tartani őt a politikától, hogy nagy erejét egészben az irodalomnak szentelni legyen kényte en. Az ő hosszas és folt nélküli politikai szereplését kellőleg méltatni egy hírlapi cikkely nagyon szűknek bizonyulna, n^m is kisértem meg tehát, de a közvetlen tapasztalat alapján abból néhány részletet most, hogy ismét képviselőjelöltként szerepel s politizál, felemlíteni szükségesnek tartok. Ezelőtt vagy tiz évvel a budai honvédszobor leleplezésénél való részvétel volt a függetlenségi párt tanácskozásának tárgya. A vajda akkor pártelnök volt s Wekerle Sándorral, az akkori miniszterelnökkel, hosz- szas tanácskozás után megállapodott abban, hogy a párt megelégszik azzal, ha a képviselő ház küldöttség utján vesz részt az ünnepélyen. Mi azonban, mint később kitűnt a szavazásnál, a nagy többség, dicső honvédeink emlékének tartozni véltünk azzal, hogy kimondassák határozatilag, miszerint az ország- gyűlés testületileg jelenik mega leleplezésen. Két órai elkeseredett vita után le- , szavaztuk az elnöki indítványt, minek az lett a következménye, hogy néhány nap múlva Eötvös a pártelnökségről lemondott. A másik nem kevésbé sikertelen szereplése a lezajlott nemzeti küzdelem fényes korszakára esik, midőn az egyesült ellenzék a harc kedvező lefolyása érdekében a sokat emlegetett s nagy szerepet vitt vezérlőbizottságot megalakította. Természetesen őt is beválasztották, hisz az ő nagy erejére ott feltétlen szükség volt. Általános feltűnést keltett Eötvösnek akkori magatartása, ki nyíltan és már előre sikertelennek hirdette a nemzeti jogok érdekében való harcot s azzal a váddal illette a küzdők nagy táborát, hogy katasztrófának vi«zik néki a nemzetet 0, aki mindig bátor volt a harcban, miként lehetett ez alkalommal ilyen kishitű? Mert az volt, különösen akkor, mikor a helyett, hogy kiváló tapasztalatait rendelkezésére bocsátotta volna a bizottságnak, még a tagságról is lemondott. A legnagyobb politikai tévedése azon- ' ban most került felszínre, midőn a buda. pesti VII-ik kerületben mint jelölt pro- grammbeszédet mondott s azt hangoztatta, hogy a feudalismus és klerikalismus leküzdése érdekében okvetlen szükséges, hogy ötven nemzetközi szociálista jusson be a magyar képviselőházba. Ha a vajda ezen kívánsága teljesedésbe menne, akkor az a bomlasztó erő, mely ma huszonöt nemzetiségi képviselő személyében a tárgyalásokat majdnem meghiúsítja, felemelkednék hetvenötre, — mert hogy e két irányzat egyesülne, ahhoz kétség se férhet — vagyis oly erőre, mely minden tevékenységet akkor hiúsítana meg, amikor neki tetszik. Azután meg hol van az a veszélyes feudalismus és klerikalismus ebben az országban, melynek ellensúlyozása érdekében ily nemzetrontó s nagyon veszedelmes mentő eszközhöz szükséges volna folyamodni. Főuraink, hála az égnek, túlnyomó nagy részben ott vannak a szabadelvűek — nem a megszűnt pártot értem — táborában, a katholikus papság pedig sokkal közelebb áll a függetlenségi párthoz, mint akármely más politikai táborhoz. Mig ellenben a nemzetiségek Szent István birodalmának szétdarabolásán dolgoznak, a nemzetközi szocialisták pedig még hazájuknak sem ismerik el Magyar- országot. Végre is ismét bebizonyul annak a röpke mondásnak az igazsága, hogy nagy emberek ha tévednek, nagyot tévednek, mert ha Eötvösnek fentebbi állítása nem vele született agyrém, mely nálunk gyakran elő szokott fordulni, akkor az egy hitvány korteseszköz, melyet kisebb kaliberű emberek elkövetnek ugyan és a közérdek TÁRCA Letört liliom. Szegényes szobában, sziizi nyoszolyán, Mint letört liliom, fekszik egy kis leány. Szemei lecsukva, az arca színtelen, Özvegy édes anyja őt nézi szüntelen. Lesi hullámzását hófehér keblének, Fel-fel pillantását bágyadt két szemének. Ó mennyi szenvedés, mennyi csapás érte ! Mégis küzdött tovább az ő szemefénye. Pedig oly fiaial, mint tavasz virága, Ó mi is érhette, ó mi is bánthatta ? Hit, Remény, Szeretet, ez volt éltetője, Mig most fehér fátyol lesz a szemfedője. Szegény édes anya összekulcsolt kézzel, Könnyező szemekkel, vesztett reménységgel; Utolsó csepp vérét ontaná ki érte, Csakhogy felgyógyulna, csakhogy tovább élne. Két karjára borul, csendesen sirdogál, Hogy meg ne hallja őt az a liliomszál. Megeredhet bátran könnyeid árjai, A leányodnak már nincsenek álmai. P- Takáts Gábor. Pásztorék Pannája. Ahol én születtem Ott a falu végén Szalmaviskó állott — Jól emlékszem rá én — Zöldre festett volt az Ablakának fája, Piros futó rózsa Kúszott fel reája. Holdvilágos este Ahogy arra jártam, Pásztorék Pannáját Jaj de sokszor láttam : Ott üldögélt szépen A rózsalugasba’ S bojtárlegény csókját Kis ajkára rakta. Szirmai Gyula. Herkules, Gábor kutyája. Irta: Piccolo. Féltékeny, mérges kis bestia volt Gábor kutyája, pedig csak olyan borzas, majom- pofáju kis pincsi volt. Nem tűrt meg az senkit az ő drágalátos ura mellett. Ha valaki incselkedett Gáborral, az a kis buta hű pára majd megpukkadt mérgében. — Nyifegett-nyafogott, ide-oda futkosott, csiholt-csaholt, ugatott, mig végre, ha már nem használt semmi sem, igénybe vette bizony még rágószerveit is és holmi sonkacsontnak kezdte nézni felebarátjának lábikráit. Ki is kapott ilyenkor alaposan, de hát erősebben volt őnála a hűség kifejlődve, mint az esze és ismételt alkalommal megint csak elfelejtette a kapott leckét és újra kezdett nyi- fegni-nyafogni, ide-oda futkosni, csihölni-csa- holni, ugatni és a végre harapni és a vége megint csak egy jókora porció — ütleg volt. Aranka nagysága igen jól ismerte a kis Herkules — az volt a kis pincsi csufneve — I tulajdonságait, mert Gábor bizony elégszer lábatlankodott vele őnagysága körül eredménytelenül, mert hát Aranka mintha kissé nagyot- | halló lett volna Gábor közelében. Elég az hozzá, kogy Eleknek több kilátása volt Aranka körül, mint Gábornak, mert ha Gábor tényleg szebb, szellemesebb és kedvesebb gyerek is volt Eleknél, mégis csak utóbbi tetszett neki jobban. A jó Isten fejtheti csak meg ezt a rejtélyt. Hányszor is sóhajtott fel Gábor úgy magában : Rejtély-leány a te neved! De nem lehetett semmit sem csinálni! Denique ez igy volt, van és lesz is. Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további. 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé