Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-12 / 28. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY . 1906. julius 12 Megkíséreljük annak feltételeit békés utón, türelemmel megszerezni, ha ez nem sikerülne, úgy el leszünk határozva a legalkalmasabb időben annak birtokát minden eszközzel biztosítani a nemzet számára. Boda Vilmos. A tulipán ellenségei. Nem kell Wienbe mennünk, hogy a tulipán ellenségeit halljuk. Találjuk őket itthon olyan számmal, hogy megdöbbenve kérdezzük ennek tulajdonképpeni okát. Van-e még ország — a sovinisztának ki kiálltott Magyarországon kivül, — ahol a nemzeti érdeket, hazai ipart olyan keservesen, lé- pésről-lépésre lehet előrevinni mint nálunk ? Olyan jól sikerült szomszédainknak saját érdekükben évtizedeken át elhitetni velünk, hogy ami nálunk készül nem ér semmit, arra már erősebben hangoztatjuk ezt magunk, mint a külföld. S ha itthon valamely gyártmány boldogulni akart, idegen cégér alatt terjesztették. Közönségünk tekintélyes része ma is azzal véli bebizonyitani műveltségét és intelligenciáját, hogy kórusban szidja mindazt, ami magyar. Én úgy találom, ez, szégyenletes önállót- lanság. Nem volt bátorságunk igazán sovinisztának lenni mint a német, kinek csak az jó, amit ő maga gyárt és termel. Ma mikor a tulipán kiemelt bennünket abból a gyarlóságból, hogy szégyennek tartotta a hazait vásárolni, méltán vártuk minden magyar úriembertől a magyar ügy, a magyar érdek felkarolását. De sajnos, nagyon távol vagyunk még ettől. Megtörtént velem mostanában, hogy a hazai érdekek, fürdők, iparcikkek stb. pártolásáról szóltam igen intelligens urak társaságában és menten letorkoltak, hogy ne politizáljak. Már most én szeretném tudni, nem egyformán kell-e a haza felvirágozásán, a külföldre dobott pénznek itthon maradásán munkálkodni minden igaz érzelmű magyar embernek, bármilyen politikai párthoz tartoznak is ? Ezt a ferde felfogást, csak nálunk találhatjuk. A magyar társadalom nem szereti a fegyelmezettséget s azért nem tud összetartani; nem kedveli az alapjában kezdett munkát sem, nem bir kitartással. Ha itthon kezdünk valamit a legtöbb ember máról hónapra akarja látni a sikert, ellenben évtizedeken át tűri a tespedést és nyomást idegen részről. Mivel a tulipánmozgalom 3—4 hónap alatt szemkápráztató csodákat nem teremtett s még ki nem szorította az összes idegen gyártmányt az országból, társadalmunk nagy része azzal iparkodik segíteni a magyar ügyet, hogy leszólja, kigunyolja az érte küzdőket. Lépten-nyomon találkozunk «jó hazafiakkal» kik kényelmesebbnek találják, ha marad minden a régiben. Némely gazda kétségbeesik, ha egyes terményeiről lemond az eddig rendes osztrák vásárlója és szidja érte a tulipánt, pedig ezzel nem nagy dicsőséget szerez magának. Terményeit egy kis körültekintéssel épp oly jól értékesítheti más piacon is. Ne gyalázzák és gyanúsítsák uraim és hölgyeim a tulipán működését, — hagyják ezt az osztráknak — önök pedig kivétel nélkül, gazdag és szegény, járuljanak a szép célhoz azzal az igazán csekély fáradsággal, hogy szükségleteiket, amiben csak lehet, magyar holmival fedezzék. Ha ezt teszik, meglátja pár rövid év alatt minden kételkedő, hitetlen magyar, milyen változást érünk el a közjóiét és ipar terén. Ne hagyja magát becsapni senki a «hazai gyártmány» általános elnevezés alatt árusított osztrák gyártmánnyal, melyet nagy magyar érzelmű kereskedőink előszeretettel ajánlanak. Csak a magyar gyár címével és védjegyével ellátott cikket követeljen. Vannak nekünk szép, jó vásznunk, de azért rumburgit veszünk ; van kitűnő gyapjúból készült szép szövetünk, de rábeszél a szabónk az angol alatt szereplő osztrák gyártmányra, mert azon talán többet nyer. Van jó pipere szappan és illatszer gyárunk, de ha nem követeljük, az üzletben a gráci gyártmányt teszik elénk; van minden versenyt kiálló szőnyegünk, a keletivel vetélkedő finom fali szőnyegig — de hányán rendelik ezt ? Üveg, porcellán, majolitca a külföldön hires, de mi jobb szeretjük osztrák gyárból, ha silányabb is Talán olcsóbb valamivel. Iparművészeti tárgyaink a külföldi kiállításokon feltűnést keltettek, de itthon az üzletekben idegent árusítanak. A halasi, sóvási és csetneki csipke kiállja a versenyt a külföld legdrágább valódi csipkéivel, de hölgyeink még sem ezt rendelik, vásárolják az értéktelen, drága idegen gyári munkát dísznek. A háziasszony vásárolhat magyar korona rizst, magyar csokoládét, magyar cukrot, Fiúmén át importált gyarmat árut s mennyi pénzt takarítunk meg itthon ! A magyar ipar lassú terjedésének, sajnos, kereskedőink nagyban okozói. Legnagyobb része nem is tart magyar gyártmányt, vagy ha tart is, csak akkor adja elő, ha azt követelünk, magától nem szívesen terjeszti. Kívánatos volna, hogy a fajmagyar családok több fiút nevelnének a szép anyagi előnyt biztositó kereskedői pályára. Ezzel saját jólétüket emelnék és á magyar érdekeknek is sokat szolgálnak. Nem igaz, hogy nem teremthetünk virágzó magyar ipart csak akarat és összetartás kell hozzá. Ezzel legyőzhetjük a tulipán hazai ellenségeit és a majdan kész nyert ügyhöz ők is hozzászegődnek — fáradság nélkül. 2 . « A szekszárdi áll. főgimnázium értesítője. Megjelent a szekszárdi állami főgimnázium i905| 1906. évről szóló értesítője, melyet Wigand János igazgató tett közzé. A bevezetésben rövid visszapillantást vet az intézet 10 éves pályafutására. Kedvezőtlen körülmények között, csaknem úgy kellett megküzdeni a kezdet nehézségeivel, amihez hozzájárultak az akkoriban uralkodó tanárhiány, a szülők és a tanulók tájékozatlansága — s az intézetnek bizony nagyon hiányos felszerelése. Hogy tiz év alatt mivé fejlődött ez az intézet, azt tudja az, aki évről-évre figyelemmel kisérte a megjelenő értesítőket, melyek hü krónikásai az elmúlt 10 évnek. Az intézet rövid pályafutása alatt 4 ízben tartott érettségi vizsgálatot s elég szép számú ifjat bocsátott ki az életbe falai közül. Érettségi vizsgálatra bocsáttatott eddig összesen 80 s ezek közül csak 7 vettetett vissza, akik azonban pótérettségin átesve, nem veszítettek semmit sem. Az ifjúsági segitő-alap ezen idő alatt 3000 koronát adott szegény tanulók segélyezésére s több mint 3100 tankönyvet osztott ki. Az intézet nem szorítkozott ezen a téren adakozásokra, hanem a 4200 koronát meghaladó vagyonát nagyrészt maga szerezte meg, — részint az ifjúság által tartott előadások s részint a tornaversenyek által. De nézzük az elmúlt tanévet: A lefolyt tanév szeptember 1-én kezdődött meg. Beiratkozott összesen 224 tanuló. 6-tal több, mint a múlt évben. történt — esdekelt Klára, miközben piciny kezeit kérésre kulcsolá össze. — Vacsora előtt volt néhány perccel — kezdé Edith az elbeszélést — mikor a kertbe szöktem remélvén, hogy Ákos már várakozik reád. Nem csalódtam. Égő tekintete türelmetlenséget fejezett ki s mikor hallotta a bokrok suhogását a kis kertajtó felé vágtatott s felállván nyergében, nézte a közeledőt. Képzelheted meglepetését, mikor helyetted egy idegen leányt, engem látott . . . — Tovább, tovább — sürgeté Klára az elbeszélőt, mialatt szobor arcát a láz pírja futotta át, — Jöjjön közelebb. Inkább intém, mint mondám neki s ő szótfogadott. — És Klára ? — volt első szava. — Beteg, nem jöhetett s engem kért, hogy adjam át üdvözletét s jelentsem, hogy többé nem akar titkon találkozni önnel. Kéri, legyen ön türelemmel, hisz még csak néhány hét s örökre búcsút mondunk az intézet falainak s akkor szabadon élvezhetik szerelmüket, mely most csak veszélyt hozna mindkettőjükre. — Tágra nyílt szemekkel hallgatta Ákos üzenetedet s arcán a kétségbeesés s csalódás jelei mutatkoztak. — Ha szeretne — mondá kitörve — nem félne. Ismerem Klárát, ő nem riad vissza a veszedelemtől csak akarnia kell. Oh én balga — mondá inkább magának, mint nekem — hogy hihettem szerelmében. Tudhattam volna, hogy csak pillanatokig lángol. Hangja remegett s őszinte fájdalom tükröződött vonásaiban. De megölöm őt és magamat! — Bár megtenné — sóhajtott Klára. — Alig tudtam csendesíteni s nem hallottam a vacsorához hivó harangszót. Hiányoztam s Hyacinta nővér a kertbe jött utánam. Ákos oly hangosan beszélt, kogy a nővér is tisztán meghallotta szavait. — Edith — szólott Hyacinta nővér, holnap 8 órakor a fejedelemasszonynál jelenjék meg Klárával. Edith elhallgatott. Tudták, mi vár reájuk a fejedelemasszony előtt. Szivük hangosan dobogott. Nem, Edithnek nem szabad miattam szenvedni — fűzte gondolatait Klára — én szívesen elszenvedem a büntetést, mert megérdemlem. Képzeletében megjelent szigorú, túlérzé- keny apja is, ki úgy sem jó szemmel nézte a fiatal huszártiszt udvarlását s most ha ezt az incidenst megtudja, kétszeresen fogja tiltani. Legalább ismét szenvedhetek érte, s ha nem enged apa Ákosé lennem, öljön meg, hisz a halál vele csak üdvösséget rejt magában számomra. Ott künn iszonyúan tombolt a szél, őrü- letes táncot járva a zárda minden részén, beleszővén gunykacaját a leányok ama sóhajába, hogy hány álmatlan éjszakát is okoznak ezek a fehér főkötős, világtól elvonult apácák 1 Sirofín Emeli u «»ágyat fa a tertsólyt, siegteBa- teti a köhögést, váladékot,- éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által najionta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „fioeAe" eredeti csomagolást. V. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc), 553^^35 — .• • ,-• -V, *. J '.y '' -"v •ii/'.-iitVsv* A lioehe a 99 Kapható orvoii rendeletre a gyégyanrtfcak- t>an. — Ara Qvageakint 4^—korosa.
