Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-18 / 3. szám
XXXIV. évfolyam 3. szám , Szekszárdi. 1906 január 18 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények, intézendők Telefon II Kőadóhivatal T el efon 11 Molnár Mór könyvnyomdája., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/, évre 6 K, l/4 évre 3-K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában I Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5'K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond so onkint 30 fillér Valami készül. Az ügyvezető kormány látható feje, mert van egy láthatatlan is, három napon keresztül mindég azzal foglalkozott, hogy a magyarországi eseményeket vázolta ékes német nyelven a. legilletekesebb helyen s tájékoztató jelentésének eredményét a félhivatalos kormánylap adta tudtunkra egy közleményben, mely akképen hangzik, hogy ő felsége kész a békés kibontakozásra segédkezet nyújtani, de egyúttal utasitia a kormányt, nogy a béke, törvénytisztelet és rend helyreállitása érdekében most már erélyesebb eszközöket használjon. A politikusok véleménye a bécsi kihal- gatások ezen eredményere nézve nagyon különböző; vannak, akik azt állítják, hogy a közleményben világosan jelezve van, a nemzet letörését célzó erőszakos kormányzatnak még kíméletlenebb eszközökkel való folytatása s a békés hajlandóságnak tüntető emlegetése csak azért történt, hogy a bekövetkezendő eseményekből folyó felelősséget a küzdő ellenzékre hárítsa Mások i-mét úgy vélik, hogy Bécsben a békés kiegyenlítés kényszere immár bekövetkezett s a fenyegetés csak azt célozza, hogy a visszavonu- I lást fedezze s a béke rájok nézve kedvezőbb feltételek mellett hozassék létre. Hogy a | két vélemény és feltevés között melyik bir | nagyobb valószínűséggel és jogosultsággal, arra a legközelebbi jövő eseményei megfogják adni a feleletet. Annyi bizonyos, hogy a szövetkezett ellenzék vezető elemei s bizonyos közvetítők süriin érintkeznek egymással s mint mondani szokás, valami van a levegőben; de hogy a mozgolódásból az annyira óhajtott tisztességes béke vagy pedig a még elkeseredettebb-harc fog-e kifejlődni, arra a még leg- beavatottabb politikus is alig volna képes határozott feleletet adni. És pedig annál kevésbé, mert a helyzet az első békekisérlet óta lényegesen megváltozott. Akkor még a bécsi körök a katonai téren való követelmények enyhítése ellenértékéül az önnálló vámterületet s a belügyi dolgokban a teljes szabadkezet ajánlhatták ; fel; ma már tudjuk, hogy a katonai tér «ne bánts virág», melynek bolygatása is felségsértés számba megy; de időközben elesett | vagy legalább minden szükséges lépés megtörtént, hogy elessék, az ellenértékek legnagyobbika és legértékesebbje: az önnálló gazdasági élet és berendezkedésre való áttérés lehetősége; végre a belügyi téren való szabadkéz hova fejlődnék a hagyományos osztrák politika behatása alatt, arra megtanít bennünket országunk legutóbbi négyszáz éves történetének azon fejezete, melyben meg van örökítve, hogy Magyarországon,» dacára, hogy büntető törvényünkben erre világos rendelkezés van, nem szabad a lázadásra izgató tót tanítót, vagy a hazaárulást prédikáló oláh pópát becsukatni, mert Bécs a magyarországi nemzetiségeket minden alkalommal oltalmába veszi, hogy szükség esetén azokat a magyarság ellen kijátszhassa. Micsoda téren gondolják tehát vezető államféríiaink, a kik a békés kibontakozás létrehozásán fáradoznak, a nemzetet kárpótolni s nagy és nemes küzdelmének beszün- te ésére reábirni, az olyan talány, melynek megfejtésén hiában törnénk mi a fejünket, de talán még azok is, kik a politika kohójához közelebb állanak. De a nemzet helyesen cselekszik, ha nem futkároz álomképek után, ha nem ábrándozik a békés nemzeti élet s fejlődés lehetőségéről, hanem elszánt lélekkel készülődik a nagy harc lankadatlan folytatására. Mi jót várhatni az olyan, békét hirdető politikától, mely naponként újabb megyefőnökök kinevezésével s fegyveres hatalommal való beiktatásával tüntet a magyarság nemzeti érzelmei ellen; mely magas rendjeleket osztogat azoknak, kik rendőri hatalommal támadnak a hazafiak táborára s őket lökdöséssel szorítják le a térről, hova őket legszentebb érzelmük: hazaszeretetük állította Azt mondja egy keservben született s fájdalommal terjesztett kuruc nóta a németre vonatkozva: adjon bár levelet, mint egy kerek köpönyeg; üssön bár pecsétet rája, mint a holdnak karimája: nincsen abban semmi virtus, verje meg a Jézus, Krisztus! Hol van az az elfogulatlan magyar ember, ki állítani merné, hogy e kurucdal állításának igazsága történelmünkben nem talál támpontot. Am azért fáradozzanak a nemzet bizalmi féríiai a békés kibontakozás létrehozásán. Senki nekik ezt rósz néven nem veszi, mert hisz nem a hazáért harcolunk, hanem törvényen alapuló nemzeti jogainkért; ha nekik ezt, lényeges részeiben, biztosítani sikerül, szívesen áldozzuk fel reményeinket, vágyainkat, eszményeinket egy időre s habár fel nem adiuk, eltesszük őket egy jobb, egy boldogabb jövő számára; de az édes magyar nyelvnek, a törvényben biztosított állami különállásnak s őseinktől szent örökségkép átvett, ezer éves alkotmányunknak sértetlenül kell a küzdelemből kikerülnie. Sem Kossuth Ferenc, sem Apponyi Albert gróf, sem Andrássy Gyula gróf nem fogja a nemzetnek tanácsolni, hogy ezen fő szempontok figyelmen kívül hagyásával könyörögje ki Bécsben az óhajtott békét. Az ilyen béke nem kell senkinek, legkevésbé azoknak, kik már akkor is áldoznak a haza oltárán, mikor a törvényeinket sértő hatalommal szóba állanak. Boda Vilmos. TÖVISEK. A kis doktor. A «Kis Doktor». — Van egy ilyen Operette is; de én most nem erről beszélek, hanem egy örvendetes tényről, hogy t. i. megszületett folyó hó 14-én az a gyermek, ki 30 év múlva igy irja magát: «Dr. Szilágyi Gyula Szekszárd város főorvosa.» — E gyermek, e kis. doktor nem más, mint dr. Komáromy Gyula, városunk főorvosa, az én kedves barátom első fiu-uno- kája, ki Szekszárdon születvén, idevaló illetőségű nagyreményű honpolgár s kiből ekent bajosan lesz valaha győri főispán gróf Lasz- berg után (bár szülei ott laknak!) — Se komáromi vagy debreceni főispán, minthogy e hajdan disz-állást úgy megbetegitették, — egészséges piros arcszinét úgy elhalványították a most divatos főispáni installációk fegyveres beavatkozásai és sárga záptojásai, hogy 1000 orvos sem tudja egyhamar meggyógyítani a nagy láz-beteget s visszaadni arcának egészséges szinét, régi méltóságos tekintetét. Ezért lesz az újszülött — úgy hiszem — inkább egészséges doktor, mint az öreg apja, semhogy beteges pályára lépjen = főispán lenni akarjon !... De mi közöm van nekem e dologhoz ? — kérdik Önök. — Sok! — felelem én. — Először is, meg akarom előzni ügyes riporterünket, hogy ne ő, hanem én közöljem (és pedig nem hideg, száraz tényregisztrálással, hanem bővebben, meleg érdeklődéssel!) az örvendetes »személyi hirt«, hogy megszületett székes-fővárosunknak jövendőbeli főorvosa, a »kis doktor«, ki életét és egészségét fogja áldozni — éppúgy mint öreg apja 1 — 30 év múlva a szekszárdi emberiségért! . . . Másodszor meg akarom előzni a híradásban — ha lehet! — a tulboldog öregapát. Köztudomású, hogy ő lelkiismeretes orvos, ki az ügy szentsége által vezetve, a szenvedő embereken gyorsan segíteni óhajtva, ha beteghez hivatik, komoly — de siető léptekkel — igyekszik a szenvedő beteghez, mint egy buzgó és irgalmas szamaritánus; az utcán senkivel szóba nem áll, időt nem fecsérel, hanem komoly arccal, lesütött fejjel, gyorsan megy a beteg látogatására. Ámde most, ez egyszer, ez egyetlen egyszer (Tiszáék jelszava.) ki ró- hatná fel neki, ki vehetné zokon, ha »házalás közben« (Beteg-látogatás 1) túláradt nagyapai édes öröme mézében is részeltetni kívánja embertársait, a nekik már beadott sok keserű labdacs után, megállítva az utcán mindenkit s mondván: «Boldog öregapa vagyok!» ------Nos, hát e jogosult örömhiradás mia tt megokolt, ha a betegek egy kissé várnak, a haldoklók orvosi segély nélkül (tehát törvény ellenére!) halnak meg, vagy ellenkezőleg a súlyos betegek éppen doktori beavatkozás nélkül és miatt gyógyulnak meg. Az hiszem, hogy e híradással nemcsak az ügyes riportert, hanem a boldog öregapát is lefőztem. De van egy harmadik okom is. — Dr. Komáromy Gy. ur. a boldog nagyapa, nemcsak igen szeretett ■jóbarátom nekem, hanem kedves házi-orvosom is. Képletesen szólva: «Testem roskatag alkotmányának ö a támogató oszlopa; lelkem gyarló porhüvelyének ő a fenntartója.» E mellett, I barátságos szeretetének jóindulatával, aranyos örök jókedvének humoros illatával, úgy megkábitja, az övével rokon, szerető lel- kemet, hogy szinte alig-alig van szükségem testi gyógyítására (Hála Isten 1) Ő sem akarja, hogy részesüljek ily értelemben. Ez a 3-ik ok, amiért azt kivánom, hogy az öregapa jó egészségben érje meg a «kis doktor» ünnepélyes orvossá avatását, — hogy a kitűnő zongora- művésznő Komáromy Mariska (ki még soha az élettelen klariaturán ily kedves élő hangokat nem tudott kicsalni művészi játékával, mint most a férj iránti hűséges szerelme életteljes « melegével, mikor megszülte legszebb saját, — pardon! duett kompozícióját a Ikis doktor» cimü siró operette-ben) nagyon sokáig gyönyörködjék, egy hosszú, boldog életen át, nagy örömmel akkompanyirozó, hűségesen szerető büszkén — boldog jó férjének tapsvihara között, ezen első zenei lyrai drámája felett, — és hogy a kis doktor testben, elmében erő-
