Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-07 / 23. szám
XXXIV évfolyam 23. szám Szekszárd, 1906 junius 7 Függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/s évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér ® B ® „Ecce Sacerdos magnus!“ # fitiftililifftiii Ünnepi lobogódiszbe öltözött piros pünkösd nyolcadában Tolnavármegye székhelye. A szőlőkoszorus Bartina tövében egy közös ünnepi érzésben találkoznak e napokban a hivek ezreinek szivei. «Felderült a várva-várt nap» — hangzik fel kis gyermekek, serdülő ifjak és megtört öregek ajkain. Örvendez a hivő nyáj, mert körébe érkezett szeretett főpásztora. Lelkendez a gyermeksereg s az ifjúság, mert megjött a kedves apostol-utód, hogy a Szentlélek égi ajándékait híveivel közölje. Ez az ifjúság, ez édes mindnyájunk örömének oka. Ezért fogadtuk szeretett Főpásztorunkat szivünk egész melegségével; ezért szórtuk be útját a szeretet rózsáival. Ezért hangzott fel megérkezésekor az öreg templom 100 év viharát átélt falai között oly lelkesülten az alkalmi üdvözlő ének: «Ecce JSacerdos magnus!» íme a nagy íőpásztor!» Valóban nagy főpásztor a mi szeretett megyéspüspökünk, Zichy Gyula gróf, kit e napokban Szekszárdon, az Ő második székhelyén üdvözölhetünk. Eddig tett rövid bérmakörutjában ezrek és ezrek bámuló tisztelettel merítettek szent lelkesedést apostoli lelkének, jóságos szivének izzó szeretetéből, úgy, hogy körútja valóságos diadalut volt mindenfelé. Hisszük, hogy ez lesz szekszárdi útja is. Ezért szivünk igaz örömével köszöntjük Őt ez egyszerű, de őszinte magyar üdvözléssel: — Isten hozott! Eljöttél közénk, hogy híveidet a bérmálás szentségével a hitben erősítsd, a reményben szilárdítsd s a szeret tüzével összeforrazd. Hármas munkádra égető szüksége van nyájadnak! A Szentlélek égi tüze kell, hogy fényt hozzon az elmékbe s a hit világát gyújtsa meg kiolthatlan örök fénysugarával azok lelkében is, kikben e fény már alig szendereg, avagy rég kialudt. Hintsd az igazság aranyesőjét! A remény isteni érzelmeit éleszd fel és varázsold azoknak földi röghöz tapadt szivébe, kiket a hitközöny divatos járványa, a szellemi zsibbadtság s a laza erkölcsök már-már az erkölcsi tönk szélére s a kétségbeesés örvénye felé sodornak. Hintsd ezek elborult lelki világába a reménynek égi fénysugarát! S mert a szentlélek nem csupán tüzes nyelvek alakját, hanem a szelíd galamb alakját is ölté magára csodás megjelenésekor, a szelid szeretet apostolaként kérj híveidnek a pásztorok pásztorától galambszivet, melyben az erkölcsi tisztaság és szelid szeretet egymással elválaszthatatlanul egyesüljenek. A rettegett Vezúv már csendes . . . Isten keze nyugalomra inté. A föld fiainak szive — fájdalom — vészthozóan háborog. Kérd a szivek Urát, hogy a Szentlélek örök szeretetével némitsa el a lelkek világát dúló viharok zaját. Verjen mély gyökereket a szivekben a hit életerős fája s zöldelő lombjainak feslő reménybimbaiból pattanjanak ki a szeretet piros rózsái. Ezek jelezzék kegyes főpásztorunk apostoli utadat, ezek viruljanak lábaid nyomában, ezek legyenek ittlétednek hervadhatatlan emlékei! Apostoli utad fáradalmait enyhítsék és feledtessék veled azoknak égbeszárnyaló hálaimái, kiket ma Krisztus bajnokaivá avattál. Másfélezernyi gyermek- és ifjusereg arcán boldogságtól és örömtől elömlő rózsa- pirral, szivében liliomtiszta érzéssel csoportosul ma köréd. Immár nemcsak főpásztorát látja, hanem egyúttal lelki vezérét tiszteli Benned. Csak intésedre, parancsszavadra vár, hogy bölcs vezérleted alatt hős lélekkel meginduljon a nagy lelki csatába, melynek végigküzdésére ma égi erőt nyert és ^ent esküt tett. E kis lelkes apostolsereg lesz hivatva szivé- I ben a jéghideg világba szétvinni azt a szent tüzet, mely pünkösd ünnepén Jeruzsálem ősi falai közt gyűlt ki először. Hadd terjedjen el futótűzként e tiszta I égi láng édes hazánk minden fiának szívé ben s a beteges korszellem nehéz, nyomasztó, fojtó légkörét frissítse fel az élő, eleven hitből táplálkozó egészséges közszellem, mely imára kulcsolt kézzel munkálkodik, midőn nagy alkotásokhoz fog s mely minden téren kifejtendő tevékenységéhez erős hitében keres és talál támaszt és biztos alapot. Eképp valóban «renovabitur TÁRCA Velencei levél. Velence, 1906 junius 3. Tehát megérkeztünk szerencsésen a citrommal, olaj-ciprus és cédrus fákkal övezett haragos kék vizű Garda tón át a mesébe illő pompában úszó lagunavárosba: Venecziába. Menstretől egy három és félkilométer hosssu hídon át robog a vonat. Minden fej kivácsian hajlik ki az olasz vasúti kocsinak alulról fölfelé, tehát a miéinkkel ellentett irányban nyíló ablakán. ... Látjuk már a várost. Nincs ködbe burkolva, nincs felette füstfelhő, mint az minden nagyobb városnál tapasztalható. . . . Sok-sok torony integet az érkező felé, mig néhány perc múltán megérkezik és minden teketória nélkül, nem is prüszkölve, szuszogva megáll. A sok angol, francia, német- országi s egyébb nemzetbeli idegen jobbra- balra tekint kiszállása után, és csak mikor meggyőződött róla, hogy itt benn nem erdemes késni, siet végig a hosszú peronon, melynek végén ott van a «Grand kanal». Hullámai gondolákat ringatnak ... ott a «Re poste». Ugyancsak gondola képezi a királyi posta szállító eszközét. Két délceg pos- tásfiu hajtja a gondolát. Néhány vitorlás bárka inog a partok között, azután egy fütty és jön a vaporetti. Beszállunk, aztán neki indulunk a városnak. Klasszikus szépségű épületek között vezet utunk a Márkus-térig. Itt egyszerre kiszélesedik a kanális és valósággal felveszi a tenger képét. De ez ä szabad Adria még csak a hosszú nyelvalakban húzódó hídon kívül kezdődik. Ez is a lagúnákhoz tartozik. S ott oldalunkról látjuk a Gindecca és S. Gingio Maggore szigeteket. Ez utóbbin egy igen érdekes templom van. Kapucinus kolostor volt azelőtt. Egy nagy torony emelkedik a templom északi oldalán, amelyre való fölmászást senki el ne mulassza. Leírhatatlan az ami innét látható, különösen napnyugtakor. Egész Velence a környékező szigetekkel együtt. . . . Messze a tiroli alpok úsznak ezüst fényben. *Errébb kéklő hegyek látszanak a Páduától délre húzódó hegylánc csúcsai. Aztán az a szinpompa! Előbb kék az ég, majd narancssárgából fokonként vérvörösre festődik. Aztán ismét Jhalvá- nyabb, és halványabb lesz, mig szürke szint ölt magára. A tengerben pedig önérzetesen fürdik a nagy tüzoszlop, a kötelességét pontosan teljesítette e nap képe. Egy vonal az egész tüzkép. De azután jön egy vaporetti és útja nyomán ezer darabkára szakad a kép. Az aranycsik millió íodrocs- kára válik. . . . Amirit a Kampanileről e szép képben gyönyörködtünk ismerős hangok ütik meg a füleinket. Hogy egy a magasságba felszabadult akord volt az. Mi lehet ez ? De ismerős. Jobban fülelünk. Cigányzene hangjai A Rákóczy- indulót játsza. ... A Rákóczy-induló. . . . Hosszú idők óta az első magyar zene, s mindjárt a Rákóczy-induló hangjai................ Honnét hozza felénk e naplenyugta nyomán keletkezett enyhe szellő. — Egy hajó jön. Az amelyiket egy félóra előtt a szemhatáron láttunk közeledni. Hátul piros-fehér-zöld, piros-fehér- piros szinü zászló leng. A város felőli felén egy magyar zászlót lengetnek, üdvözölvén a parton állókat. Mellette egy másikat, Fiume város színeit jelképező zászlót. A hajó lassan megfordulva elhelyezkedik. A bárkák, gondolák százai veszik körül. Mi is sietünk gondolánkra, hogy aztán átérve a velenczei partra, üdvözölhessük honfitársainkat. Hamar túl vagyunk. Már jön az első gondola a hajóról. Ott leng rajta a magyar trikolor. Partra szállnak, nagy éljenzés. Kölcsönös üdvözlés. A fiumei magyar társaskör pünkösdi kiránduló társaságát hozta ez a hajó a «Hungária». A zászlón tulipáncsokor, a mellett nemzetir szinü kokárda, közepén a tulipán. Mindenfelé magyar szót hallani, mindenfelé látni egy-egy virágát a terjedelmes tulipánkertnek. Ráismerünk erről egymásra, hogy magyarok vagyunk, honfitársak. S igy szives szeretettel üdvözöljük egymást. .... Most aztán folytatása következett a délelőtti nagy ünnepségnek. Ugyanis a pünkösd, de főleg a hős és vitézlő Garibaldi tábornok halála évfordulójának alkalmából az egész város díszbe öltözött. — A házakon olasz zászlók, az ablakokban drága szőnyegek. A királyi palotának egyik ablakában
