Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-31 / 22. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY — Imássy Károlyné jóhirnevü cukrázdája egészségi okokból az utcai fagylalt árusítást beszüntette s igy mindenkinek kényelmére a kívánt fagylaltot — mélyen leszállított árban — azonnal házhoz szállítja. Ajánljuk a n. é. közönség figyelmébe lapunk utolsó oldalán levő hirdetését. — Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferenc József keserüviz valamennyi hasonló vizet tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja —Kérjünk Ferenc József keserüvizet. — Millióra tehető az a kár, melyet a szőlőtermelő közönség évről évre szenved az által, hogy szőlőjét a lisztharmat (oidium) ellen kellő időben meg nem védi. Mire a bajt észre veszi az már úgy elharapódzott, hogy minden igyekezet csak a kár kevesbitésére, de nem megszüntetésére szolgál. Ezért is ne mulassza el egy szőlősgazda sem szőlőjét májusban dr. Aschenbrand-féle Rézkénporral legalább egyszer beporozni, úgy ha fel is lép másutt a liszt- harmatjárvány, nála kárt nem tehet. Amellett a rézkénporral a szőlő egy másik igen elterjedt, de sokak által még ma is félreismert betegsége az anthraknosis ellen is mentesítjük a szőlőt, már pedig ez a kártétel is rendszerint 5 és több százalékát veszíti a termésnek. Aki tehát mind a két betegség ellen egyszerre és biztosan akar védekezni, az legalább egyszer okvetlenül porozza be tökéit rézkénporral és tartson ebből a kitűnő anyagból egy keveset készletben, hogy járvány esetén a por kéznél legyen. A rézkénporozott szőlő kinézése mindig szebb, a fürtök és vessző érése mindig gyorsabb mint azoké, amelyeket ezen porral nem kezeltek. — Egy megbízható és óvadékképes csapost azonnali belépésre alkalmaz Wolf Arnold Szekszárd. EGYLETEK és TÁRSULATOK. Hegyközségi gyűlés. A Bakta-Bartina hegyközség múlt vasárnap d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a városháza nagytermében Békés Mihály hegyközségi biró elnöklete alatt, melyen az érdekelt szőlőbirtokosok csekély számban jelentek meg. A közgyűlés megnyitása után jegyzőkönyvi hitelesitőkül felkérettek : Dr. Dragics Imre és íHorváth Ignác. Dr. Szentkirályi Mihály jegyző felolvasta a választmánynak a tisztviselőtelephez vezető útnak kiszélesítésére vonatkozó javaslatát, melyet a közgyűlés szótöbbséggel elfogadott. A hegyközség az elfogadott javaslat szerint viseli a 112 korona költséget, amennyibe a 14 Q-öl kiszélesített ut került. Élénk vitára adott okot a baktai útnak folytatólagos kikövezési kérdése. A közgyűlés végül elhatározta, hogy az érdekeltek kérdőíven szólittassanak fel az iránt; vájjon kivánják-e a baktai útnak kikövezését ? A kövezés körülbelül 8—9 ezer koronába kerül. Ferdinánd János panaszt emel az iránt, hogy a tisztviselő telepnél a felső utón a gyalogutat teljesen elfoglalták és igy az ő szőlőjébe is bejárnak. Ezzel a panasszal legközelebb a választmány foglalkozik és megteszi a szükséges intézkedéseket. A jegyzőkönyvet Szigethy Lajos törvényszéki jegyző vezette. A védelmet dr. Beöthy Károly szekszárdi ügyvéd, a vádhatóságot pedig dr. Kozacsék József kir. alügyész képviselte. A bünügy esete a következő : 1905. február 27-én Madocsán estefelé Beregszászi János fiával Beregszászi Józseffel és vejével Sándor Mihállyal áldomás-ivásról hazaérkeztek; odament a házhoz Szabó Sándorné sz. Hajdók Julianna, kit Sándor Mihály «te»-nek szólított. E miatt Sándor Mihály és Beregszászi János, Beregszászi József, úgy Sándor Mihályné szül. Beregszászi Julianna között perlekedés, civako- dás keletkezett, minek következtében Sándor Mihály a háztól eltávozott, Ekecsi Ferenc hívása folytán visszajött s az utcán a kezében volt kapával úgy megütötte, Beregszászi Jánost a karján, hogy. ez 20 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett, ennek láttára az előbbi perlekedés miatt már felindult állapotban levő Beregszászi Julianna férj. Sándor Mihályné és Beregszászi József még erősebben felindult s előbbi a nála levő forgópisztollyal rögtön kétszer rálőtt közvetlen közelről Sándor Mihályra, utóbbi pedig nekiment, ölési szándékból egy késsel hat helyen megszurta s ott hagyta a földön. A lövések közül csak az egyik találta Sándor Mihálynak bal állcsontját, mely 10—15 nap alatt, mig a szúrások életveszélyesek, 20 napon túl gyógyuló sérüléseket okoztak. A kir. törvényszék az esküdtek igazmondása alapján Sándor Mihályné sz. Beregszászi Juliannát 3 hónapi börtönre és 40 korona pénzbírságra, Beregszászi József pedig 1 évi börtönre ítélte. Lövöldöző legények. Múlt szerdán tárgyalta a szekszárdi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság ifj. RáczJózsef, Horváth György és Bencze István szekszárdi polgárlegények bűnügyét, akik szándékos ember ölés büntette miatt kerültek a vádlottak padjára. A főtárgyalás elnöke: Ágoston István tábla- biró, szavazó bírák: Kövessy Ödön és Gyük Ferenc. Ügyész : Beke Ferenc, jegyző : Szunyogh Zoltán. Védők: dr. Beöthy Károly és dr. Spányi Leó. A nyomozás és a vizsgálat adatai szerint a terheltek 1905. évi december hó 3-án délután 6 óra tájban elmentek Székelyi János szekszárdi lakoshoz, ahol házi mulatság volt; onnan fél óra múlva eltávoztak s Kovács János Lukács szekszárdi lakosnak a szomszédságában levő háza felé vették utjokat, ahol Baka Márton a ház falát bepiszkította, amit Kovács János Lukács észrevett s rászólt. A terheltek és Kovács János Lukács között ebből kifolyólag szóváltás keletkezett, melynek folyamán a terheltek több lövést intéztek felé, melynek egyike Kovács János Lukácsot jobb halántékán érte, aki a sérülésből származó agyhüdés következtében 1905. évi december hó 16-án meghalt a szekszárdi Ferenc- közkórházban. Ágoston István kir. táblabiró hirdette ki az ítéletet, mely szerint Rácz József hét évi fegy- házra, Horváth György pedig 10 hónapi börtönre ítéltetett. A harmadik vádlott, Bencze István a fogházban megőrült, akit ki sem hallgattak. A szerencsétlen embert elmegyógyintézetbe fogják szállítani. TÖRVÉNYKEZÉS. Esküdtszéki tárgyalások. Halálos szúrás. A szekszárdi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság múlt hétfőn tartott főtárgyalást ifj. Czá- gány Márton 26 éves róm. kath. vallásu duna- földvári lakos bűnügyében, melyet Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök vezetett. Szavazó bírák voltak: Ágoston István táblabiró és Kiss Károly járásbiró. A vádhatóság nevében dr. Kozacsék József kir. alügyész jelent meg. Jegyző: ifj.- Boda Vilmos. A vádlottat dr. Beöthy Károly szekszárdi ügyvéd védelmezte. Ifj Czágány Márton azzal volt vádolva, hogy Dunaföldvárott 1905. évi október hó 2-ra virradó éjjel Rivnyák József dunaföldvári lakost szándékosan, mely szándékát nem előre fontolta meg, megölte akként, hogy zsebkéssel őt szivén szúrta oly erővel, hogy a rajta levő vastag ruha dacára még az oldalbordáját is átmetszette, minek következtében az belső elvérzés folytán pár perc múlva meghalt. A megtartott tárgyalás után a kir. törvényszék az esküdtek verdiktje alapján ifj. Czágány Mártont 1 1/2 évi börtönre Ítélte. Súlyos testi sértés. Az esküdtszéki főtárgyalás második napján, május 29-én Sándor Mihályné szül. Beregszászi Julianna és társa ültek a vádlottak padján. A főtárgyaláson Kövessy Ödön törvényszéki biró elnökölt. Szavazó bírák voltak Alapi Salamon Iván és Gyük Ferenc törvényszéki ‘birák.s A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL* Nyilatkozat. Tekintetes Szerkesztő ur ! A «Tolnavármegye» ezen évi-május 27-iki számában «Kik a szerzők ?» cimü közleményben. bár a szerkesztőség szives fentartásával — amit hálásan meg is köszönök — de mégis megbízhatónak nevezett helyről vett értesítés alapján, rólam azon minden igazságot és valódi tényállást nélkülöző állítás foglaltatik, hogy «A főispáni diszebéd és a véletlen» címen a «Tolnamegyei Közlöny»-ben is szellőztetett ügynek a «Magyarország»-ban is szóvá tett közleménye tőlem ered. Annak az úgynevezett megbízható helynek nem lévén szerencséje az igazsághoz, az egész hirlelés közönséges gyanúsítássá sülyed. Ezen gyanúsítással szemben egyéni reputációm, jó hírnevem és az igazság érdekében is ezennel kijelentem, hogy a fentjelzett közlemény reám vonatkozó része és azon vakmerő insinu- áció, mintha a «Magyarország» szóban forgó cikkét én írtam volna, minden alapot nélkülöző, ostoba koholmány, közönséges ráfogás, aféle ügyefogyott, kitalált mese, melyet indignációval visszautasítok. Visszautasítom pedig nem azon okból, mintha a polémiára alkalmat adott közleményben foglalt száraz tények leírását magam is a való tényekkel egyezőnek nem tudnám, hanem azon * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmen - 1 közlünk, a felelfssig azonban a bckü/dót terhai A czerk. igazságból kifolyólag, hogy a kérdéses közleményt tényleg nem ón Írtam; nem is írhattam és nem is írnám meg sohasem, mert Apponyi Géza gróf főispán ur általam mindig igen nagyra- becsült egyénisége és családja iránt sokkal régibb és sokkal mélyebb tisztelet honol szivemben, hogy sem egy négy balkezü rendezőjének baklövései és fordított tapintata trükkjd miatt a teljesen jóhiszemű magas megbízónak fájdalmat, kellemetlenséget és keserűséget okozzak. A közélet sajtóközegei által megbírált és ezután önmagát agyonnyilatkozó főjegyző urat még javában lepte az iskola pora, mikor én már illusztris közjogi állásban, országos névvel, a hőgyészi gróf Apponyi kastély szívesen látott vendége voltam, a grófi család egy végtelenül kedves és drága emlékű ünnepélye alkalmával. Elvégre érteni értem az önhibájából kellemetlen helyzetbe jutott főjegyző ur azon törekvését, hogy a bajban valami jótékony önkéntes mentő samaritanus keze után nyúl. Talán még emlékezik arra is, hogy pár év előtt egy ilyen önkéntes vármegyei akciónál derekasan és férfiasán kivettem részemet. Én a főjegyző ur tapasztalt hálátlansága dacára és ellenére is tisztán humanitárius és keresztény, természet feletti charitativ indító okból most is szívesen végezném önkéntes mentői tisztemet, hogyha erre most is megvolna a kellő erkölcsi alap. Erkölcsi alap hiányában a legjobb barátaink sem lehetnek segítségünkre. A személyt magát mindig lehet menteni. A hibát, a tévedést, a rosz- hiszemüséget sohasem. Legnagyobb hiba, mikor valaki a századik hibát a százegyedikkel akarja menteni. Nem, ez egyszerűen lehetetlenség. Error per cororem non corrigitur. Ugyan mi lesz abból a hires nyugati műveltségből, ha a vármegyei főjegyző ur utszéli csapszékek, köpködő vigécék és perelő kofák nyelvezetén per «gazember,» szemtelen stb. ékes szavakkal dobálódzik csupán azért, mert egy közéleti ténykedését hírlapi bírálat tárgyává tették ? Nem, ily módon nem lehet barátokat szerezni, de még megtartani sem. Mert a lebu- jok nyelvezetével, a duhaj marakodó allűrökkel nem vállal szolidaritást egy előkelő gondolkodású úri ember sem. Aki a vármegyei közönség türelmének, elismerésének, nemes jóságának annyi értékes jó indulatát leszámítolta egy év leforgása alatt háromszor is jobbra-balra kacsingató hazafiui pózolásai alkalmából : az ne feledje, hogy egy kis homokszemtől is gyulladásba eshetik az ember szeme, hát a vihar milyen könnyen elseperhet akárkit is, hiszen kitép és legázol kemény tölgyet és nyíló virágot. Nem kell tehát mesterségesen keltegetni a vihart. Békét kell hagyni a jó lelkű és nemes szivü embereknek. Béke és szeretet velünk! Bölcske, 1906 május 29-én. Vajay István plébános, vármegyei bizottsági tag. T A N Ü G Y. 1906. május 31 Szerb iskolák Törökországban. Utóbbi időben a Törökországban levő keresztény iskolákról bolgár és görög források alapján különféle közlemények jelentek meg. — Az ezekhez használt statisztikai adatok bejárták az egész európai sajtót. Minthogy azonban ezek az adatok, könnyen érthető politikai okoknál fogva, többnyire tendenciózusan kiszínezve és ennek következtében helytelenek voltak, kívánatos azoknak helyreigazítása. Nem akarunk a Törökországban levő különféle keresztény iskolák fárasztó összehasonlító táblázatok felsorolásával untatni, mint ez a bolgár és görök közleményekben — mindenesetre azért, hogy az egyik vagy másik nemzetiség túlsúlyát kiemeljék — szokásos és csak arra szorítkozunk hogy a fentemlitett közleményekben a Törökországban levő szerb iskolák számáról felsorolt adatokat helyreigazítsuk. Az adatokat Ivanic Iván közelebb megjelent «Macedónia és macedóniaik» cimü müvéből (megjelent Belgrád- ban 1906-ban) vesszük. E szerint Törökországban a következő szerb iskolák voltak: Az 1901 |2-ik tanévben szerb iskolákban folyt a tanítás: az üszkübi püspökségben 93, Malesban (sztrumai püspökség) 5, a veleszi (kőplülii) püspökségben 14, (itt csak a veleszi kerületben levő iskolák számittáttak, mert e püspökség iskolái a kicsevói, porecsi és debari kerületekben a monasztiri vilajét alá vannak
