Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-24 / 21. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906. május 24 2 A purifikáció munkáját hazafias főispánunk a maga hatáskörében bizonyára jól fogja végezni, — biztosíték erre intakt múltja, okos és nemzeti érzéstől duzzadó programmjának minden szava és politikai elveinek nemessége. De ő egymaga mindent nem végezhet, fel kell szabadulni végre a törvényhatósági bizottságnak is az őt behálózó nyűgöktől és teljesíteni azt a hivatást, melyet a törvény és az országszerte megnyilvánult nemzeti akarat Útmutatásul kijelölt. Nem eshetett volna meg az a föltünést keltő esemény, hogy az installációs ebéd rendezése és egy üdvözlés oly nagy visszatetszést keltsen, ha ezen egymagában jelentéktelen esemény kapcsolatban nem állott volna egyéb nagy jelentőségű dologgal, mely már egymaga is alkalmas volt arra, hogy többeket lelkűkben elkedvetlenitsen. A rombolásban és lelkek vásárjában elzüllött korszakban bármilyen kis szerepet is vivőnek előtérbe kerülni nem lett volna szabad akkor, amidőn éppen a megtisztulás folyamatában az uj rendszer alapozási munkája kezdődik. Mert az emberek mindent elfelejthetnek, de azt, hogy mig egyikre önzetlen és alkotmányos törekvései fejében a meghurcoltatás veszedelme és a börtön leselkedett, addig egy másikra a kényelmes passzivitásban méltóság és hivatal kínálkozott, — ezt elfelejteni nem lehet soha! Az uj rend ellenállhatlanul követeli, hogy a vármegyét is az uralkodó eszmék uralják s ne domináljon ott semmiféle helyzetben más érzés vagy elv, mint amit a törvényhatóság, mint ilyen, a maga törvényes hatáskörében előszab. Távozzék onnan minden felforgató eszme, mely csak az összhangot zavarná s amely a vármegyét még mindig csak arra becsülné, hogy hivatása abban kulmináljon, hogy egyesek vagy szövetkezetek politikai, vagy egyéb törekvéseinek odaadó eszköze maradjon. A közel jövőben megtartandó vármegyei restaurációra jó előre készülni kell tehát minden igaz polgárnak s szervezni már községenkint a koalíció híveit, hogy a mint a törvényhozásba, jgy a vármegye gyűlésébe is csak a nemzeti iránynak tör- hetlen hívei juthassanak és pusztuljon onnan azon elem, melynek megbizhatlansága és bűnös meghunyászkodása csak gátja volt a szabad szellem megnyilatkozásának s csak csak merengő délibáb, csalóka álomkép, mely elmúlik s te mint szerepedet jól végzett kedves vendég, elhagysz minket, de leikeinkben visszamaradunk az édes reminiscenciák és az uj viszontlátás érzete. Szép tavasz! Május, a hónapok királynője, érzéstelt szívvel köszöntünk, hogy midőn a sürü, lombos bokor, az ülésre késztető smaragd- szinü lágy fü, a patak csergése, szellő suttogása és a virágillattal vegyült madárdal lij életre kelt bennünket, elandalogjunk a verőfényes tavaszi napsugár aranyozta felséges természet kies virányain. Hisz úgyis oly sivár az élet! Hadd illatozzék a millió virág, hadd szívjuk be azok andalító mámorillatát, nyíljanak meg a lelkek, az érzelmek egy szebb, egy boldogabb jövő reményében. S ha mindezek elmúlnak is, legalább megmaradnak a kedves emlékek és ezek az emlékek az egyetlen szép valóság maradványai, amiket soha senki el nem vehet tőlünk s amelyek az aggok sziveiben is megújulnak a tavaszi virág- isiéikor, bimbófakadáskor. talapzatát képezte azon káros irányzatnak, mely a közigazgatás kizárólag nemzeti, közgazdasági és kulturális hivatása helyébe az uralkodó politika szolgai utánzását állította és a legjobb erői nem a közérdek istápolásában, hanem abban a törekvésben merültek ki, hogy az uralkodó politikai irányzat minden helyzetben hiven képviselve legyen Nem kell nekünk többé azon a helyen olyan egyén, aki a helyi és állami köz- igazgatás áldást hozó kezelése helyett min- eddig csak a saját politikájának érdekét és célszerűségét figyeli, azt minedenkire ráerőszakolni akarja s e mellett a közjót és nemzeti érdeket lazán kezeli, — hanem álljon mindenki azon programm alapjára, hogy a törvényhatósági bizottság választott tagja nem lehet más, csak az, aki a koa- lició elveinek őszinte hirdetője s aki a vármegye illusztris tisztviselőitől ugyanezen elvek megbecsülésével egyedül és kizárólag a közigazgatás nemzeti, közgazdasági és kulturális hatásainak mennél hatékonyabb és mindig alkotmányos é?vényesitését várja el. H—r. TÖVISEK. Vilmos napjára. Ez a cikkem — Ígéretem szerint — folytatása és vége a «Vihar után» cim alatt meg- irottaknak, csak alkalmilag a feliratot változtattam meg s úgy tettem, mint a kerület, ki megunván a régi képviselőt, — választott újat. Én is meguntam a régi címet és eldobván azt, alkalmasabbnak találtam az uj cim alatt valamit mondani Hozzád! Kedves barátom! «Volt és lesz honatya ur /» b. névnapod elközelgetése alkalmából. Azt hittem, hogy a május 15-iki pótválasztás egetverő «éljen* riadala, csak pompás előjátéka lesz annak az igaz öröm- és lelkesedésnek, mely e hó 28-án (névnapodon) oly sokszor megreszkettette már városunk utcáinak poros levegőjét, harsogtatván sok ezer torok: «Éljen Boda Vilmos!» Az ám! csakhogy most annak a- választási «éljen riadalom» májusi záporának, sajnos, kemény és hideg magva is volt, az ugyanannyi «abcüg» jég-viharában ! . . . Mit se tesz : Te elbuktál itt, nem dicstelen halállal, 1038 szavazó szerető karjai közt, de vigasztalhat a fölemelő gondolat, hogy veled együtt elbukott, meghalt, kiszenvedett ama nagy ellenség, ki ellen 22 évig küzdöttél: az egész szabadelvű párt! . . . Még magja is kiveszett (a volt legkisebb képviselő személyében.) No hát ez is öröm, — ez is bő kárpótlás az egyéni bukás csekély fájdalmáért. Mondok valamit. — Amit a nagy latin költő hajdan oly szépen és igazán megirt: — „Donec félix eris, multos numerabis amicos.“ Jól magyarul: Mig jó sors vezet itt, van is ám sok drága barátod! Ámde ha napod leszállelhagy a talmi-barát!“ ez a közmondás a teljes igazság győző erejével hat ma is. Álbarátok, üres szivek, hitvány lelkek hasonlók a sűlyedő hajót elhagyó patkányokhoz, — mig a valódi nemes szív épp a veszély idején lép a szeretetnek bensőbb viszonyába azzal, akit tisztel és szeret; mert a tisztelet és szeretet érzését csak fokozza az osztozkodni vágyó szives részvét és igaz fájdalom. — így vagyok én s velem annyi sokan. Jób pátriarcha hű_ barátjaiként melléd ülünk a porba s együtt kesergünk veled reményeink májusi szép lombjának szomorú lehervadásán! De komolyan nem busulunk ! Mert reményiünk! . . . Mondok még egyet. — A múlt század közepén, Gyomron (Pestmegyében) volt egy igen jeles pap és esperes (Kiss Lajos). Ezt öreg korában meghívta papjául a rákos-csabai jóval kisebb gyülekezet. A két küldött megjelent Gyomron s a szónok ékes szavakkal kérte az esperest, hogy menjen el papjuknak. Persze, hogy néhai Kiss L. uram az okok egész halmazát hordta feí, hogy miért nem mehet el, mik közt — természetesen — ott volt az is, hogy Rákos-Csaba félannyi fizetést sem ad, mint Gyömrő, hol már 30 év óta pap. A szónok — becsülettudással — kijelenté, hogy nekik eszük ágában sem volt azt hinni, hogy a főtiszt, ur hozzájuk elmegy, — csak éppen, hogy «megakarták tisztelni.» Az esperes meghatva köszönte meg. — Ekkor a másik küldött nagy hetykén egyet vetett a panyókára öltött gubáján s igy szólt: «Igen, a tisztelet! — de meg a hozzá, kérem, hogy hát azt mondják, hogy a legszebb hintós-ló is talyigás-ló lesz vén korába ! . . .» Fiat applicatió ! . . . Hát bizony Jókaiként mindnyájan igy járunk «Mire megvénülünk!» Vigasztaló, hogy becsületünk, jellemünk, erényünk virága nem hull a feledés porába s nem vénül ki soha, — sőt öregbedésen fokozza értékét, illatját, szépségét a valódi nemes keblek tulipánkertjében! Ily érzelmekkel köszöntlek neved napja alkalmából nyilvánosan — ezrek nevében — kívánom, hogy : Felejtsd el a sok abcugot, Mely a választáskor zúgott — Nem buktál — csak más lett követ, De Szekszárd Téged hűn követ! PalástVálaSZ Simontsits Elemér főjegyzőnek és Zoltán Ferenc könyvelőnek. A múlt számunkban «A főispáni diszebéd és a véletlen» cimü cikkünkben tárgyilagos kritikát gyakoroltunk a főispáni diszebéd meghívása körül tapasztalt és az egész társadalomban feltűnést keltett eljárásról. Örömmel konstatáljuk, hogy a közvélemény ritka módon nyilatkozott meg irányunkban, elhalmozva személyes és írásbeli gratulációkkal, helyeselvén kézzel fogható példákkal illusztrált érveinket, melyek bennünket ama cikk megírására késztettek. Cikkünk azonban nem maradt hatástalan a főispáni ebédet teljhatalmulag rendező vármegyei főjegyzőnél sem, ki a «Tolnavármegye» és a «Közérdek» c. helyi heti lapokban a nyílt térben nyilatkozatot tesz közzé, még pedig olyan nyilatkozatot, mely hangjának durvaságánál fogva bátran állítjuk közfelháborodást keltett. Minden férfias hangon megirt tárgyilagos helyreigazítást szívesen vettünk volna, de azon irodalmi színvonalon mélyen alul álló és nyomdafestéket ritkán látott kifejezésekkel spékelt nyilatkozatra, még csak válaszolni sem akarunk, különösen akkor, midőn abban az általunk felhozott sérelmek legtöbbjéről még egy árva mentő szó sincs, mert azokhoz még csak szó sem fér, lévén azok száraz igazságok. A főjegyző ur nyilatkozatára, mely határozott merénylet a sajtószabadság ellen, csak egy válaszunk van és lehet és ez a következő: nem hagyjuk magunkat terrorizálni holmi személyes sértések által, lapunk függetlenségét megőriztük mindig, de meg fogjuk őrizni a jövőben is. Sőt ama kijelentéssel élünk, hogy a jövőben is elmondjuk függetlenül véleményünket nemcsak ilyen kicsinyes dolgokban, mint egy főispáni ebéd és annak rendezője, mert hiszen a főjegyző ur egy kicsi pont a közélet és a nyilvánosság terén és a midőn ismételve a leghatározottabban Siroliit \J EmB ax étvágyat és a testsúlyt, megszQn- M a MMfést, váladékot, éjjeli li«^ Tüdöbetegsegek, nuruum, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen „Roche“ eredeii ctemagoiúeí, F. Ho(Tinaun-L.a Roche A Ca. Basel (SrájfljL
