Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-17 / 20. szám
XXXIY.évf'olyam 20> szám Szekszárd, 1906 május 17 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/s évre 6 K, |/, évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Apponyi Géza gr. Szétfősz!ottak a sötét fellegek. Hajnalhasadás. Rózsapirral van bevonva hazánk völgye, bérce minden felé. A sötét ország eltűnt; napfény hatol be most mindenhova kastélyba, kunyhóba egyaránt. A sötétben, orozva meglapuló, prédára leső kalózhad elpusztult ; lehet, hogy a bokrok között leselkedik; egy-egy koncot remél még mindig. Talán kivész vagy legalább elerőtlenedve a konchiánytól, alkalomadtán nem meri undok fejét hazaárulásra adni. Félre a sötét képekkel; fürödjünk az isteni napsugárban, a mely elömlik édes hazánk felett. Itt is — ott is a hazában egymás után állítják helyre a törvényes rendet. És nincs szükség darabantra, szuronyra sehol. Jönnek itt is, ott is rendre az uj főispánok. És a nép, az istenadta nép, nem állja utjokat, de sőt virágot hint eléjük. Milyen változás ! Egy-két hónappal ezelőtt még szuronyerdő koszoruzta a főispánok szégyen útját; ma virágtól behintett utakon népek imája, vágya, reménye kiséri őket. Gróf Széchenyi Sándor Tolnamegye főispánja is félre állt, nem akart bárd lenni a nemzet felett. Most, ahogy a parlamentáris kormány a haza kormányzását átvette, a mi vármegyénkben is be kellett a főispáni széket, a kormánynak e bizalmi állását, tölteni. Szerte az egész országban a legelőkelőbb férfiak vállalkoznak a bizalmi állások betöltésére. Nem sötét alakok, hanem fölemelt fejjel járó, kipróbált hazafiak. Nem ők várnak tekintélyt az állástól, hanem inkább az ő személyük ad fényt, díszt az állásnak. Nem koncot keresnek a főispáni szék körül, hanem az emberszeretetet, az igazságot és a jótékonyságot akarják ott meghonosítani. Tolnamegye főispáni székébe gróf Apponyi Gézát ültette a király. A hőgyészi, pálfai, apátii nagybirtokos, a kit mi Tolnamegye székhelyén csak ritkán, a megye gyűléseken láttunk; az Apponyi-családnak e munka biró, tettre vágyó tagja, a kiről csak szépet és nemeset hallottunk; a ki csak hazája iránti szerétéiből vállalkozott a főispáni szék betöltésére: e hó l4én hétfőn foglalta el fényes állását. Polgártársaim 1 Láttátok az uj főispán bevonulását? Nem hullott ki a szemetekből egy örömkönycsepp, látva, hogy se katona, se csendőr nem kell a rend fentartására ? Jó, ez nem inditott meg benneteket. Hiszen ezt tapasztaltátok máskor is; a rend természetes nálunk ilyenkor, ha csak mesterségesen nem csinálnak rendetlenséget illetéktelen, zavarra vágyó kezek. De ha mondanátok sem hiszem, hogy öröm nem fogta el sziveteket, a mikor az ünneplő ruhába öltözött nép százai és ezrei kipirult arccal, virágot szórva üdvözölték a szent alkotmányunk visszaállítását jelző uj főispánt. Mintha a természet is részt követelt volna Tolnavármegye ünnepéből; előzőnapi eső után sehol egy szem por; balzsamot lehelt minden fűszál. Hőgyésztől a vármegyeház nagyterméig hosszú az ut, de virágon, embertársaink szeretetétől kisérve gróf Apponyi Gézának rövid volt az. És Szekszárd, a vármegye székhelye, mint rendezett tanácsú város, a ki mint ilyen először üdvözölt területén főispánt: méltó volt múltjához, önmagához. Oly melegséggel fogadta és üdvözölte Apponyi Gézát, a főispánt, a milyent minden polgártársunk szive mélyéből óhajtott, de nem remélt, mert tudjuk, hogy a múltban a főispánok és Szekszárd egymás iránt közömbösek voltak. Apponyi, az uj főispán és Szekszárd, az iíju Szekszárd ráismertek egymásra. — A kiterjesztett karokat, az örömteli üdvözletei Apponyi Géza örömmel fogadta. Az első lépés megtörtént mind a két részről. Szekszardnak szüksége van fejlődésében hatalmas, erős támogató kézre; Apponyi Géza a főispán pedig nem pazarolja hálátlanra fáradságát, ha Szekszárdot fejlődésében támogatja. Mi is ott voltunk a bevonulás alkalmával az éljenzők, a kísérők között, mert szivünk telve örömmel nemzetünk sorsának jobbra fordulta fölött és örömünk kitört szivünkből. Most e helyen is üdvözöljük Gróf Apponyi Gézát, Tolnavármegye uj főispánját főispáni székének elfoglalása alkalmából s működésére Isten áldását kérjük. K. Főispáni beiktatás. Tolnavármegye főispáni székébe f. hó 14-én iktatták be az alkotmányos kormány által kineveztetett uj főispánt, Apponyi Géza grófot. Ünnepi formát öltött e napon Szekszárd városa, melynek utcáin nemzeti színű lobogó lengett nagy számban. Már napok óta folyt a készülődés, hogy az uj főispánt méltó módon iktat- tassék be hivatalába. Reggel 8 órára volt jelezve a főispán megérkezése, ki hőgyészi kastélyából kíséretével indult el, útközben Hőgyész, Zomba, Kéty községek, melyeken a főispán keresztül vonult, lelkesen megéljenezték. A simontornyai járás határán Jeszenszky György báró, a völgységi járás határán Szentiványi Miklós és a központi járás határán Bajó Pál főszolgabíró üdvözölték a grófot, ki meghatva mondott ezekért köszönetét. Szekszárd városa különösen kitüntette magát a fogadtatásban, a város határában ízléses diszkaput emeltetett, hol dr. Hiding Adám fogadta a főispánt és a következő beszédet intézte hozzá: Méltóságos Főispán ur! Szekszárd város értesülvén Méltóságodnak városunkba való érkezéséről s a mai napon történendő ünnepélyes beiktatásáról, megbízott bennünket, hogy mindjárt az első lépésnél, melyet városunk belterületére tenni méltóztatik, a közönség legmélyebb tis .teleiét és őszinte szeretetét Méltóságod alőtt tolmácsoljuk. Fogadja tehát Méltóságod szivünk azon igaz szeretetét, melyet a közelmúltban is annyi vihart kiállott alkotmányos életünkre most már némi reménynyel sugárzó napfény éleszt s melyet lelkünk egész melegségével körülövezve nyújtjuk át a legnemzetibb kormányunk méltó bizalmi-férfiának. Méltóságos Főispán ur! Még fiatal s haladni vágyó város vagyunk s a múltban azon édesen megnyugtató tudat gyökeresedett meg lelkűnkben, hogy minden nemes törekvéseinkben a vármegye főispánját atyánkul tekintettük, legyen szabad reménylenünk ajövőben is, hogy szerény városunkat atyai jó szivébe fogadja s nemes törekvéseinek megvalósításában gyámolitó kezét tőlünk megvonni nem fogja, hisz a népek haladásán örvendő nagy Isten is kegyes mosoly- lyal tekint a férfiúra, ki a nép üdvös munkájához segítő karjait kinyújtja, E nagy Isten kegyelme s az Ég áldása kisérje Méltóságodat székvárosába. Gróf Apponyi szívből jövő köszönetét mondott a szép fogadtatásért és úgymond csak előlegnek tekinti a bizalmat, amelyre tettekkel kíván rászolgálni. Szekszárd városával mindig rokonszenvezett és ezt mostani állásában bebizonyítani fogja. A tűzoltó zenekar élén gyönyörű képet varázsolt elénk a bevonulás a városba. A főispán négyes fogaton ült fiával Rezső gróf főhadnagygyal, utána Szekszárd város képviselőtestületének tagjai és a megyei notabilitásoknak szebbnél szebb fogatai következtek. A főispánt mindenfelé lelkesen megéljenezték. A megérkező főispánt a vármegyeház földszinti előcsarnokában a tisztikar nevében Döry Pál alispán a következő beszéddel üdvözölte: Méltóságos Főispán Ur! Tolnavármegye képviseletében a törvény- hatósági tisztikarnak élén az ősi vármegye ezen egyszerű, de tisztes székházának előcsarnokában őszinte tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat, mint vármegyénknek ujonan kinevezett alkotmányos főispánját. Tolnavár megye közönségének hagyományos királyhüsége és rendíthetetlen alkotmánytisztelete teremtették meg azt a szokást, hogy a koronás király kegyével s az ország alkotmányos kormányának bizalmával érkező főispánt a vármegye nemcsak teljes tisztelettel, de teljes bizalommal is és tárt karokkal fogadja s székházában nemcsak rideg hivatalos helyiséget bocsájt rendelkezésére, hanem otthont is igyekszik számára biztosítani, «otthont» a családi kör otthonának mintájára, hol a családfő tekintélye, hatalma, szigora s irányt szabó törekvései a családtagok fegyelmezettségével, tiszteletével, bizalmával és szeretetével a közszolgálat egy célra törő sürü érintkezéseiben harmonikusan olvad össze s értékes egységgé szilárdul. Ily otthont ajánlok fel Méltóságodnak törvény- hatóságom képviseletében, hogy abban Méltóságod magas hivatásához képest a korona fényét, tekintélyét, hatalmát, érdekeit, bizodalmát, a vármegye lojális érzületü közönségének hazafias törekvéseivel bizalmával és szeretetével minél tökéletesebb összhangba hozhassa. E célok megvalósulásának reményében üdvözlöm Méltóságodat ezen egyszerű, tisztes hajlékban s ajánlom fel Méltóságodnak már itt a küszöbnél úgy a vezetésem alatt álló tisztikarnak, mint saját csekélységemnek is szolgálatkészségét. Méltóztassék velünk rendelkezni s a törvényhatóság által felajánlott rezidenciát elfoglalni. Érezze magát itt s körünkben otthon s Isten áldása kisérje működését. — Isten éltesse Méltóságodat!
