Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-10 / 19. szám
XXXIV, évfolyam 19. szám ■ ■ ''-tj'Xi-iu Szekszárd, 1906 május 10 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1jt évre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Az uj választás. Mig nagy Magyarországnak csaknem mind a 413 választókerületében — kevés kivétellel — lezugtak már a választási harcok s nagy az öröm, szent a békesség, mert hát — Petőfiként — «Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség» vagyis most = a testvéri béke és szeretet édes nyugalma: — addig nálunk — fájdalom! — most még erősebb hullámokat ver a politikai pártszenvedély erőszakkal felkavart tengere, dúl a «bellum omnium contra om~ nes» (mindenki harca mindenki ellen !) hogy jelöltjét — törik-szakad — mindenik fél győzelemre vezesse — s ezért a jelszó: «.Fel a zászlót, fel magasra! Egész világ hadd, láthassa!-» Igen, — én folytatom a költő szavait — «hadd lássák és hadd olvassák, rajta szent szó van: Igazság . . (Igen, most a szabadság helyett, mely már meg van, egy mustármagnyi igazság kell nekünk, hogy az óhajtott jó béke ismét helyre álljon! . . .) Hát én kérdem szeretettel: mi az oka e köztünk dúló szomorú testvér-harcnak? . . . Elvi különbség? Politikai más pártállás? Mereven szembenéző nagy vélemény- eltérések? — — — Egyik se. — Ez csupán személyi harc, ugyanazon elv szent zászlója alatt. S mindenik fél — mint az első szavazásnál kitűnt — egyformán erős, egyformán bátor, lelkes és kitartó, mely csaknem fanatizmusig menő Chauvin-rajon- gással csüng jelöltjén. Engedni egyik fél sem akar, — s én, minden érdektől eltekintve, nagyra becsülöm a kitartás e szent erényét, e magyar virtust. A hamisítatlan igaz lelkesedés erénye egész tiszteletet érdemel! . . . Annál véghetetlenebbül sajnálom, hogy a jogosult lelkesedés tiszta lángjába belevegyül most a helyi patriótizmus, a felekezeti érdek, a privát boszu és a jó Isten tudja, hányféle sötéten gomolygó füstkarikája, fekete koromja a széthúzó emberek, elvtársak. testvérek! egymás iránti átkos gyűlöletének. Nem értem e személyi harcot. — Persze, a választó nagy közönség még kevésbé érti. Ez csak megy a vezérek kiadott jelszava után, — ez neki szentirás, — ebből nem enged. — De hát, vessük csak mérlegre a dolgot s illetőleg a személyeket. — Boda Vilmosnak van köztünk egy 40 éves szép múltja, sok érdeme, jogosan megvárható tisztelete. Szabó Károlynak van biztató jövője, mert derék, becsületes papi ember és jó népszónok. Tehát, a múlt érdemének fényes ragyogása — mely hálára kötelez — és á homályos jövő derengő biztatása, mely még csalékony lehet, állanak szemközt. — A múlt érdeme meghatározza a tisztelet mértékét, — a jövő biztató reményének csak szellemi foglalót adhatunk. így bírálva a dolgot és latba vetve a személyeket.* természetes, hogy az elfogulatlan szív és józan ész urnájából a Boda Vilmos neve kerül ki fényes többséggel. De hát sokan nem gondolkoztak és nem éreztek — pardon! — az első választáskor. Világosan mondom: sötétben szavaztak. Egy kis gondolkozás (higgadtan!...), egy parányi érzés (nemesen 1 . . .) azonnal, bölcsen eligazít a választási útvesztőben. Hogy Boda Vilmost miért nem párt- , fogolta az a Tekintetes Vármegye, amelynek érdekében ő tagadhatatlanul oly fel-, tűnő sokat tett, elannyira, hogy sokszor hangzott ellene titkon a vád, hogy ö a pecsovics vármegye tisztikarának érdekszövetségese a Tisza-éra alatt, — hogy O titkos kormánypárti, — stb. — (mit azonban O magaviseletével mindig fényesen megcáfolt!) —: ez, elvégre, Ízlés dolga. « Tempora mutantur etnos mutamur in illis.» Nem akarom a Tekintetes Vármegyét — bírói székbe ülve — kárhoztatni véleménye szabad nyilvánításáért, — sőt, bizonyos tekintetben, mint református ember, nagy örömmel üdvözlöm őt azon a téren, hogy most már eljöttnek látja azt a boldog, arany-időt, amikor «leomlottak a felekezeti válaszfalak!» Az egyszeri jóllakott szolga-ember a gazdag lakoma után ima- szerüleg igy sóhajtott fel: « Mindig igy legyen!» — En isi . . . De fáj gondolnom — én kimondom az igazat 1 — a hálátlanságra. Mert hiszen Boda Vilmos evidens erényeit, érdemeit híven illusztrálja az, hogy O a vármegye egész körében, — választmányokban, bizottságokban, szakosztályokban — évtizedek óta egyik vezéralak!. .. Hogyan lehet ez, dacára függetlenségi párti voltának hosszú évtizedek óta?... Ha igazi függetlenségi párti kuruc vitéz volt: miért nem buktatták ki mindenünnen a jól kipróbált mamelukok?... Ha titkos kormánypárti volt: minek szegülnek most ellene ? ... r En nem hiszem el — legalább szeretem el nem hinni! — a Tekintetes Nemes Vármegyéről azt a sötét és nemtelen vádat, mintha őt — fejétől le a lábujjáig — alaTÁRCA Leánylélek. Csillagfényes este mikor kinn bolyongtam, S gyönyörködtem az Ur csillagos kertjében, Úgy szerettem volna felszállani oda, S teleszedni velők virágos kötényem, — Bohó gyermekésszel . . . Később meg már vágytam, szép koronát fonni Csillagfüzérekből fekete hajamba. S uralkodni büszkén az egész föld felett, Csillagkoronával — szédítő magasba’ . . . — Bohó gyermekésszel . . . S most hogyha bolyongok csillagfényes este, Vágyak nélkül hagy a hideg fény felettem. Lelkem beragyogja két kökényszem fénye, S elfeledem mindazt, miért úgy epedtem, — Bohó gyermekésszel ... Lindtner Vilma. Az én szerelmem.* Az ón szerelmem duzzadt, feslő bimbó: A te szerelmed elnyilt rózsa már; - Az én szivemben most kezd tavaszodni: A te szivedben véget ért a nyár. * Mutató a szerző most megjelent «Gizy» cimü verskötetéből. Oh, miért ébredtem ón ily bus tavaszra ? A bimbó elnyiláskor miért fakadt ? . . . Hiába öntözöm könyharftiatommal A hulló szirmú, sápadt «Ágyakat. Még ifjú vagy — s rózsád mér elvirágzott; Szemed öröm télén jövőbe Iát . . . S a szirmok mind az én szivemre hullnak S elfojtják, elhantolják bimbaját . . . Kacagjatok-* Azt hittem én vagyok a földanyának Eget vívó fia, S előttem majd a zsarnok alkotónak Le kell borulnia . . . De szárnyamat egy gyenge nő lenyeste — S én mégsem átkozom: A templomban mellette hajtok térdet S buzgón imádkozom ... Kacagjatok 1 Azt hittem, kardot fognak a bilincsben Rég sorvadó kezek, S\az eltiprókra rontó millióknak Vezére én leszek : S jólét virit hová majd elvetettem Az áldásos magöt ... De jaj! — egy gyenge nő erős karomra Bilincseket rakott Kacagjatok! . . . Miatta hullt a porba büszkeségem S ő engem meg nem ért: Megsemmisülten hasztalan könyörgök Egy csepp szerelméért. S ki páriáknak üdvén fáradoztam, Most én koldulgatok; Koldulgatok, ki mindig adni vágytam: Ugyan kacagjatok! . . . Kacagjatok! FERKE ÁGOST. Egyedül* Irta: Király Gizy. A perronon áltak. Még két perc és indul a vonat. A férfi az asszony kezét csókolta, az asszony nézte bánatosan. Nagy csizmás paraszt- emberek szálltak be. Egy asszony a vaggon ajtajából beszélgetett egy suhanccal: nyilván a fia volt. Uj ‘ vonat érkezik s kiáltják: «beszállni!» A férfi és az asszony szorosabban simulnak egymáshoz. Majd ‘ felriadnák' a kalauzsürgetésére: «beszállni, beszállni’!» A férfi felsiet a másodosztályú kocsi lépcsőjén s a becsapódó ajtó mögül nézi az asszonyt. Az pedig áll, mig-a vonat egy éles füttyel elindul. S a vonat lömha teste már'messze száguld, üvöltve a vastag éjben, mikor végre magához tér. Fel* Mutatóba szerző szeptemberben «Gyónás» cimme^ megjelenő novellakötetéből.
