Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-03 / 18. szám

Ci e * ellenzék, különösen * 48-asOknák a mámoros örömet, ammennyjben Rátkay Lászlót most már negyedízben küldi fel az országházba a -pince­helyi választókerület. A választás pont 9 órakor kezdődött és minthogy az újjászervezett szociáldemokrata- párt jelöltje, Baress Károly, bár tudta, hogy alig lesz néhány szavazata, makacskodásból -nem lépett vissza, hanem kitartott mindvégig és igy a szavazás eltartott félhárom óráig, a mikor Sass László választási elnök kitűzte a Zárórát. A szavazás eredménye a következő: Rátkay 1491 Baress 23, igy 1468 szavazattal Rátkay László lett a kép­viselő. A költői lelkű képviselő útja a kihirdetés­kor valóságos diadalmi menet volt. Hű választói vállra kapták és úgy vitték a kihirdetés helyére. "Virágzápor hullott rá, még pedig a legszebb kezekből, mert hát az uj alkotmányos életünk derengő hajnalán, a népakarat igazi megnyil- 'Vanulása napján, a jogot gyakorló állampolgá­rok mellett mély érdeklődéssel és örömmel 'ünnepelt *a gyöngédébb nem'is. A nép piros- 'pozsgás arcú leányain és menyecskéin kivül ott; lebegtek, imbolyogtak urihölgyfek is és ők is *ki -akarták venni részüket a választókerület ^ünnepéből és a győzelem mámoritó öröméből. Mint a hátalmas tölgyet a hogy keresztül fonja a folyondár és a pompás színezetű virágaival "a hatalmas tölgyet széppé és még pompásabbá; teszi, úgy a választó polgártársak között gyö- rnyör volt nézni az örömtől kipirult gyöngéd Arcokat, kik velünk éljenezve, kendőlobogtatá- ’Síikkal még kedvesebb képet adtak a gyönyörű és hatalmas menetnek. Tündér Ilonkákat, arárry- tíaju Bözsikéket és Féihő Klárikákat nap-1 ‘ ’sugaras nevető szivárvány vette körül. Nem. Csoda, mert ők a közszeretetben részesülő kép­viselőben csodálattal és elismeréssel -’adóznak a | költőnek, az országos hirü «Felhő Klári» szer­kőjének’isi . - ‘ iíi-'Ci iiH < Rátkay László lendületes szép beszédben 'köszönte meg az átadott mégbizó-levélet és -'választóinak tántoríthatatlan ragaszkodásából uj .erőt merítve megy küzdeni a nemzeti jobblétért. Kisérje őt minden utain a nép imája és az Isten áldása! A választás különben a legszebb rendben folyt, le, bár .sokan haragudtak Baress urra, ki makacsul .ragaszkodott a jelöltséghez és igy a választóknak egész napjuk oda lett és még sem tettek neki szemrehányást sem, bár bőven meg­érdemelte volna azt, hisz szavazati joga sem volt neki. Rátkay- László bizalmiférfiai voltak az I. gzavazatszedő bizottságnál id. Parragh Béla és . Kindl Vilmos, a másodiknál Frühwirth Jenő dr. és Kovartz József. Baress Károly ur bizalmi- ;,férfiai pedig,.Gsibor István, Németh Miklós, ■Rajna Mór és-Miklós Vendel ozorai lakosok, ^földmivelők,:; Kölesd. A kölesdi i.yálasztó kerületben csendes , választás volt. A -.választók egyhangú lelkese- . dessel gróf Benyovszky Rezső „tengelici nagy- birtokost kiáltották, ki képviselőnek, aki. rendü­letlen hive a Kossuth- és 48-as pártnak, Paks. Egyhangú Választás volt Pakson is, ahol I Szluha Istvápt választották meg, aki a kerületet már több,cikluson.át képviselte és rendületlen kitartással küzdött a nemzet megtámadott alkot­mányáért,. TQJUNAI4EGYJSI ECXZLONY 1906. május 3 Szítai. A szakcsi kerületben a hivatalos jelölt, Ssluha Jánossal szemben Lipkay Kálmán sze­gedi ügyvéd is szerencsét próbált függetlenségi programmal, de a választás napján — látva «lőre bukását — visszalépett és ennek követ­keztében egyhangúlag Szluha János volt kép­viselőt választották meg. TÖVISEK. Vihar után. A bolondos április hónap utolsó napja nálunk igazán tréfás huncutsággal hanyatlott alá. Országszerte híresebbé lettünk állítólag egy Kondor (nem Fondör ? . . .) szociálista jelöltre leadott .3 = három szavazat kövének a folyóba dobása által, mely megakasztotta a dolgok ren­des folyamát, vagyis az egyik küzdő fél abszo­lút többségét i uj választás szükségességét tette törvény szerint elodázhatatlanná. Tehát, mig országszerte nagy az öröm és most már édes a nyugalom a megválasztott (legtöbb helyütt egyhangúlag kikiáltott) kép­viselők hazafias ügyében: addig a mi csendes, jó kerületünkben — bár egy pillanatra vihar után vagyunk s beállt a fegyverszünet — uj harcok ádáz, sötét vihara fenyeget bennünket. Szóval: ott vágyunk, á hol a mádi zsidó! ... Uj" választás lesz! ... Nagy öröm ez a vendéglősöknek, a korteseknek és a katonák- nák, kik azt hiszik, hogy ismét őket küldik ki Budapestről (mert már jól ismerik a terepviszo­nyokat'! -T- — ízlelték jó. és olcsó borunkat, barátságunkat! — 1— Helyes és jogos is;a re­mény! \ . .); de nem öröm a szavazó nagy kö­zönségnek, — még kevésbé a -jelölteknek.-. A, biblia* szerint: «egy. ember által jött lé1x&a bűn és halál’». y's’.'A,, vú . ; ) • Most is csak egy' szavazat kellett, volna Boda-Vilmosnak áz; álíálánös‘többséghez. De a fondorlatos Kondor szociálisták. 10 szavazó, be­nyújtotta kérvénye folytán előállt nevetséges 3 -szavazat,— botrányköve, Mefisztója, paradicsomi ,kígyója lett a. békés kibontakozásnak. Ez az eset az, amikor mindenik fél még erősebben remél. Jelölt úgy, mint a választók. Mert mindenik igy szól Józsuával: «Állj meg Nap, még nincsen befejezve.!» Ez az állapot az, amikor «Az erős megütközött az erősbe és mind a kettő egyszerre elesett!» (Jerem. XLVI. 12) a biztos felkelés és győzelem reményében. Ez az állapot az, amit a kuglizók magyarul igy fejeznek ki: «eingstellt!» ; a billiardisták ekkép: «parti egál !» a sakkozók igy: «patt!» — Szó­val a bolondos április hó utolsó napja április elsőt járatott velünk, — csak viharos porfelhő söpörte végig utcáinkat, csak a sok millió «él­jen!» és. i «abczug» gyönyörűen összecsengő - osztrák-magyar, közösügyes harci kiálltásának rémitő zaja reszketteté meg a levegőeget, de — hála Isten ! — nagyobb baj nem esett. Az igazi döntő csata ' -május 15-én lesz, amikor már nem bolondoskodik'a hóbortos április, sőt túlesünk a fagyos szentek szokásos gorom­baságán is — és szeretem hinni, népünk hig­gadt józansága, önmérséklete, az ellenvéleményt is tisztelő testvéri .szeretőiének melege meghozza a jó egyetértés májusi langyos esőjét, vagyis a béke áldását és 'a budapesti bakák megint vig dalszóval viszik vissza azt a -100—100 éles töltényt ^ használatlanul — a tarsolyukban, amint elhozták! 1 Sokat gondolkoztam e dolgon hétfő óta. Mondok: — «Nem jobb lett volna-e az elnök­nek — szavazatával — eldönteni'a csata sor­sát !?^.:. . Minek- ez a'borzasztó sok uj! állami Jciadás, — ez a prolongált testvérharc! r? . . . Nem jobb volna-«, hogy a jelöltek (mint hajdan Dávid és Góliáth) ketten intéznék el magúit közt a nagy sort?! . . . Vagy, hogy kockát húznának, ki legyen a vivát ? 1 . . . No de ezek csak gondolatok, majd május 15 dönt a nép szavával, mely, szeretem hinni, most is Isten szava lesz, melyen meg kell nyugodnunk. Addig is béke velünk 1 Palást. j Geyer Ádám f J • CUíi * ® v, A világ szemében igénytelen, de saját hi­vatása körében s a kultúra emberei előtt im­ponáló élet aludt k: Geyer Ádám paksi r. kath. kántortanitó személyében. Csendes, zajtalan élet volt puritán egyszerűségében. Távol az élet nagy mozgalmaitól, londoni vásárjától nem ter­jesztett tenger dicsőséget, tenger hirt. A nagy világ dobjára sem került neve és mégis száz és ezer élő szive hevesebben dobbant, mégis százak szeméből köny csordult, mégis ezrek szivében ébredt föl a résztvevő kegyelet fájdalmas érzete, midőn futó árként morajlott végig Pakson a a gyászos hir, hogy «Geyer bácsi» meghalt. Nem tűnt föl mint vákitó, sziporkázó me­teor,, mely századok homályára szórja fényét, de világitó fáklya volt éLete kartársainak azon a pályán, ,a melyen annyi tövis között foly kevés rózsa terem; oly egyéniség, a milyenekre a tár­sadalomnak szüksége van: betöltötte becsület­tel, szorgalommal s lelkesedéssel szeredét, a ;melyre az isteni Gondviselés kijelölte ’ imponáló jelenség volt ő, hisz a ,leg- magasztosabb pályának félszázados; harcosa volt', ki ogytóv rhiány egy 50 esztendős nem­zedék Valláseaikölcsi és hazafias nevelése mellett kulturális kiképzését' is' képviseltél' "49 esztendő :azö'n aT'p'ályáfi, a' mély "az rercí Bér iség Tegbecse- sébb, legdrágább , kincsét: lelkét, szivét és eszét van hivatva kiképezni; 49 esztendő azon apá­lyán, & melyen a megélhetés légmostohább viszo­nyai között is önfeláldozással, lelkesedéssel kell működni, midőn a népnevelés oly nagy munká­jában oly hamár ellankad, kifárad még a tevé­keny lelkesedés is; 49 esztendőn át gyermekek­kel foglalkozni, apákát, öregapákat s azok uno­káit is képezni és ily hosszú idő alatt nevelése, fáradozása s nemes, törekvése • gyümölcsét fej­lődni, érlelődni sőt lehullani látni: vájjon ez nem imponáló élet, nem nagyszerű jelenség-e ? Igen ! magasztos felemelő jelenség ez, eb­ben a modern, fáradt, blazirt világban, mert egy ily múlt s egy ily .életpálya: az életnek eszmé­nyi felfogását jelzi, a mely pedig csak magasabb rendű eszmék,- érdekek szolgálatában fejük ki az emberiség boldogitására. . egy életnek ily eszményi felfogása nem­csak ideálizmus, de a legnagyobb realizmus is, mert csak ezen felfogás mellett lehetünk az embeii társadalom boldogitasanak tényezői, mert csak ily felfogás mellett fogjuk önzetlenül be­tölteni azon hivatást, amelyre az isteni gond­viselés vezérelt. ., Átérzi minden gondolkodó, fő, hogy nem az a nagy, aki nagy koncepciók árnyában tűnt el, aki talán, korát is fölülmúlta, de mert nem értette meg a kor szükségleteit, idegen utakat taposott és nem használt semmit sem, hanem az a nagy és fenkölt, .aki az élet eszményi fel­fogásából s természetfölötti rendeltetéséből in­dulva ki' 'önfeláldozással, nemes, törekvéssel, lelkesedéssel és; kitartással tölti be élethivatását. I , Ily élet volt boldogult Geyer Ádám élete. '© 'valóban népnevelő • volt, aki átérezte ama Tüdebet itatás 'Ööe rnl;0‘| Vftl aaámkáaateftárésonrc Kiig szamár' ás, influenza állal naponta ajánlva. íiftieé ■ ae étréCT*! é* • testsáljrt, megszfl»-' .: .iW,«, t, WteMkot.^icU izud^ct ártékteln utánzatófeot is t.ináInak, kérjen CTCü-.it’ t j ’/mgoUÍSf. M Sfr éf W. Mféflmftc iM arvMf rendeletre a gyAgyszertM* • tv a ; t**®. Ovegunkinl 4.— }c'.>ron«u : ri Co. Basel (StíJHi I

Next

/
Thumbnails
Contents