Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-26 / 17. szám
XXXIV. évfolyam 17. szám Szekszárd, 1906 április 26 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, l/« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 1 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Választások. A központi választmány a vármegyénk területén megejtendő képviselőválasztások idejét ez évi április hó 30-kára tűzte ki; de már ezen megállapodást előző'eg nyakig voltunk az úgynevezett választási mozgalomban. Hiába mondta ki a központi vezetőség, I hogy részint a méltányosság, részint a párt arányok sértetlen fentartása érdekében, nagyon indokolt, hogy az egy év és néhány hónappal ezelőtt megválasztott országgyűlési képviselők, miután a képviselőház feloszlatásának törvényességéhez is sok szó fér és ők még most is minden tulhajtás nélkül tekinthetik magukat kerületeik megválasztott képviselőinek, újra elfoglalják helyeiket, a múlt választások azon tanúsága folytán, hogy a választó közönség mindenáron szabadulni kívánván a Tisza csoport uralmától, nem kereste a szerencsét próbáló jelölt ur erkölcsi minőségét és lezajlott múltját, hanem elég volt ellenzékinek, különösen függetlenségi és 48-as pártinak vallani magát, hogy a szavazatok nagy sokaságával győzelemre segit- tessék, egy csomó nem egészen arra való embert juttatott a megbizó levélhez, nem maradt hatás nélkül a most megindult mozgalomra sem, teljesen ismeretlen, a közéletben eddig semmiféle szerepet nem vitt kétes múltú egyének ostromolják naponként a központ jelölő bizottságát, hogy adjanak nekik kerületet; tehát nem is a kerület véleménye, nem is az illető minősége, hanem csak a vállalkozás játszanék szerepet a bizalmi állás elnyerésénél. Hát ennél szomorúbb, végzetesebb és veszedelmesebb irányzat még sohasem ostromolta a képviselőház szintjét és függetlenségét Minő biztosítékot nyújthatnak ilyen ismeretlen múltú egyének arra nézve, hogy a nemsokára bekövetkezhető uj harcban a nemzeti jogos követelések mellett helyt állanak s azt el nem alkudják? Hová sülyedne a képvi'előház nagyon is szükséges tekintélye és ellentállási képessége, ha annak fele vagy csak nagy része is olyan egyénekből állana, kik hozzáférhetők vagy befolyásolhatók lennének| Mikor ilyen kockázatos kísérletezésre szükség egyáltalán nincs. Alig akad választó- kerület az országban, hol ne volna fölös számban tisztességes múlttal biró, kitapasztalt s becsületességében folt nélkül való egyén, kikre bátran rá lehet bízni az ország nagy kincseinek: az alkotmánynak és nemzeti jogoknak védelmét és támogatását. A központ miért ment bele az ily hivatalos jelölések útvesztőibe, mikor arra semmi szükség nem volt s mi a legutóbbi időkben felszínre került és divatba vett helytelen gyakorlatnak kétes értékű folyománya. Minden választókerületnek van magához való esze s bizonyára képességgel is bír jelöltjeit megválasztani. Ám egy esetben indokolt csak a központnak a választásokba való ily nagymérvű beavatkozása, ha tudniillik a kerületnek nincs alkalmas jelöltje s ő maga folyamodik egy ilyen ajánlásáért és kiszemeléséért. Akkor tegye meg a központ az irányitást, különben, mint eddig mindég -zo- I kásbau és gyakorlatban volt, hagyja a kentetekre a jelöltek állítását. Vagy nem országos botrányszámba 1 niegy-e, hogy a függetlenségi és 48-as part j helyiségeinek ajtajára ki kellett függeszteni egy táblát, hogy az összes termeket elárasztó, I jelölést óhajtók seregét elriasszák, melyszerint minden kerület elfogyott már s nincs többé ajánlás utján elnyerhető. Ha ez a helytelen gyakorlat jpfg tovább fejlődik, egyszerre csak oda jutunk, hogy a helyzet ura: a választókerület, másodrangu tényezővé sülyed s az első helyet pedig elfoglalja az utálatos protekció, melyet már éppen veszedelmes elterjedése miatt, törvény utján is korlátozni szükséges volt. Végre nem ijesztő-e a stréberség, — nálunk annyira szokatlan volt a régen múltban, hogy nincs reá magyar szó — ily nagy arányú terjedése. A választókerületeknek erre a helytelen tünetre csak egy felelete lehet s ez igy hangozhatik: le a stréberekkel! Beda Vilm§s. Örömmel értesültünk, hogy vármegyénk alispánjának a decsi jegyzőhöz intézett levelét alaposan félreértették és kortescélokra használták fel. Nem is késett az ily célzatoknak útját vágni s illető helyen kijelenteni, hogy az ő álláspontja az, miszerint mindenki minden pressintol menten teljesen a maga meggyőződése szerint adja le szavazatai. Intézkedett az iránt is, hogy ezen álláspontja tudomására hozassék mindazoknak, akiket illet. A decsi jegyzőhöz intézett sorainak célzatát nagyon félreértené az, ki abban arra találna alapot, hogy az ő nevében folytattassék korteskedés akár az egyik, akár a másik jelölt érdekében. Nem késett azt sem kijelenteni, hogy a decsi köves ut kiépítésének eszméje az ő igazságérzetének, meggyőződésének az eredménye s a decsi választók állásfoglalásának arra befolyása egyáltalán nincs. T Á D P A 1A rtl A Én született balpárti vagyok! Irta: Borzsák Endre. Török Pált megbuktatá Vidats János gépgyárossal szemben s mely dal igy hangzott: «Reverenda nem kelendő, Nem kell a főtisztelendő! Bő a szava, mint a dara, Kétfejű sas a madara — Éljen a Vidats!» Tartozom kijelenteni — a történelmi igazság érdekében ! — hogy a fenti szavakat, büszke politikai jelszóként, nem én vettem először ajkaimra, hanem én előttem a budapesti ev. ref. theológiai tanításokon,— anno 1863—-67 ! — még halóporában is áldott és kedves tanárom, dr. Ballagi Mór (Ballagi Aladár «volt és lesz képviselő ur» szerető édes atyja) vette először közhasználatba, mikor egy lecke alkalmával komolyan meginterjúvoltuk: «Hogy lehet az, hogy Nagy tiszteletű ur, ki oly végtelenül, hogy ne mondjuk féktélenül szabad dogmetikai magyarázatokat tart a tanári kathedrán, az életben meg kormánypártinak vallja magát ?!» Ekkor mondotta ő: «Én született balpárti vagyok!» S kifejtette, miben áll ez ? Honnan a látszat, mintha ő jobbpárti volna — mint volt ó-mora- vicai balpárti képviselő — ? Megtudtuk e kijelentéséből, hogy csakis a néhai kedves püspökünk, Török Pál iránti mélységes tisztelet és szeretet tette őt mérsékelten engedékenynyé — ad hoc! — de különben szabad és szilaj lelkének szent sugalma szerint, velünk együtt énéklé (bensőleg! . . .) a frappáns kortes-dalt, mely Nohát aztán, mikor ez infámis nóta folytán (melyet éppen egy ref. theologus irt!) és a balpárti igazság nagy erejénél fogva fényesen győzött Vidats, eszünkben forgattuk — mi theoiógusok — nagy professzorunk, Ballagi Mór szavát s csekély kivétellel (a kivételek raár el is haltak ! . . .) mind ezt váltottuk : «Én született balpárti vagyok !» Nem tudom, hogy még élő kollegáim miként vélekednek; nem tudom, hogy a Tisza- kormányok megtévesztő és mételyező hatása, no meg a «Magyar Szó» cimü égetni való balga férc-lap politikai szélhámossága folytán nem estek-e bele sokan a politikai nirvánába s van* nak-e még, kik dr. Ballagi Mórral s én velem együtt elmondhatják: «Én született balpárti vagyok !» ■ - - -----De én elmondhatom. — Most ugyan egy rövidke kis időre (38 évig, — mert ennyi időt jóslók a nagy minisztériumnak, a nemzeti dicső kormánynak, — hisz a bitó-(!)-féle kormányok fis uralkodtak eddig?!?) 38 évig 100 éves kóromig, lévén most .még csak 62, — kormány- I párti leszek, de ez időn túl vagy ezen belül is, ■■uw»un rím niinu—imr—nmimhhi——m——— i—u——u—m' amint — magyarul szólva, — egy kis misku- lánciát látok, amint a most fényeskedő és dicsőséges magyar nemzeti kormány tetteiben lényeges «forma-hibát» találnék — á la nov. 18, — szóval, amint nem váltatnának be a nagy Ígéretek onnan felülről: «én megint csak született balpárti vagyok !» Igaz, hogy most — csekély kivétellel — az egész nemzet jobbpárti = kormánypárti és igy — mondhatja valaki — «könnyű úszni az árral!» — De én nem igy gondolkozom. Az én okoskodásom ez: — Ki lesz mostanában ellenzék, balpárt ? . . . Legfeljebb a csúfosan bukottak, a szégyenteljesen futottak, a húsos fazekaktól elütöttek, a konc nélkül, hivatal, - rendjel, mandátum nélkül maradottak, szóval a «kenyérmezei harc» újabb fajtájú, önző, kapaszkodó, irigykedő, hitvány stréberei, kik maguk hivatalosan és tényleg meghaltak, de lelketlen gonosz szellemük fenmaradt a sajtójukban s gyors feltámadást szeretnének valami őrdöngös csuda mesterkedéssel (p. o Bécscsel való szokásos paktálással!) produkálni, hogy ismét «övék legyen a hatalom és a dicsőség.» — De a «mérges illúziók mámorából» rettenetesen kijó.zanult magyar nem fut többé öngyilkos módon, halál-vágygyal a Tisza’zavaros hullámainak kéjjel-ölelő puha polyp-karjai közé, hanem híven megáll a tisztes vezérek oldalán s pártolja, támogatja a nagy minisztériumot, a nemzeti kormányt.
