Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-02 / 44. szám
1905. november 1. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 44. sz. 3. Több se kellett a parázstüzü diákseregnek. Elfelejtette azt is, hogy mit evett. Felugrált helyéről, eljenzett, tapsolt az a 400 lelkes magyar diák. S mialatt a szeretet ünnepe valósággal tombolt, azalatt egy sereg diák vállára kapta Zichy Gyula grófot s vállán hordozta mindaddig, mig a «Himnuszt» elénekeltük. A szeretet tüntetésének csillapultával emelkedett szavakkal szólt hozzánk Zichy Gyula gróf, mintegy utravaló gyanánt sziveinkbe vésve: «Szeressétek kedves magyar ifjú barátaim a drága magyar hazát, melynek földjéért apáink vére folyt». Ezek voltak hozzánk intézett utolsó szavai az örök városban. Azután velünk együtt kihajtatott az örök város pályaudvarára. Nem távozott el tőlünk mig csak az utolsó diák a vasúti kocsikba be nem szállott. Végre éjjel 1/412 órakor megindult vonatunk s mig a pályaudvarról kirobogott, folyton harsogott a hálás ifjúság ajkáról : «Éljen Gróf Zichy Gyula!...» A mit akkor meg nem sejtettünk, hála a jó Istennek, bekövetkezett. Azt hittük, nem látjuk őt többé. De látni fogjuk Őt 1 Bírni fogjuk Őt! Nekünk adta a jóságos Isten Őt, ki már akkor a műnk lett! Hozza Isten minél előbb hü nyája körébe! Sokan, nagyon sokan epedve várjuk érkezését! Várják papjai, hisz’ főpapjuk közeleg! «Ecce sacerdos magnus!» Várják a szegények, h sz’ atyjukat várják! Várják a jámbor lelkek, hisz vezérük jő! Várják a gyermekek, hisz’ jó mesterük érkezik! Várja az egész tanuló ifjúság, hisz’ vele szivét az örök városban jegyezte el! Jöjj hát szegények édes atyja! Jöjj nemzetünk lelkes apostola! Jöjj ifjúság szerető barátja! Pálmaágakkal kezünkben, diadalutadra a szeretet virágait hintve, lelkesülten kiáltjuk feléd: «Benedictus, qui venit in nomine Domini!» Áldott, ki az Úr nevében jő!» Szekszárd, 1905 november 1. Szabó Géza, fögimn. és polgr. isk. hittanár. Választások a városnál. Szekszárd r. t. város képviselő-testülete múlt hétfőn d. e. 9 órakor tartott gyűlést Dőry Pál alispán elnöklete alatt, hogy választás utján betöltse a főjegyzői, a mérnök-számvevői és az állatorvosi állásokat. A választás iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés; a 136 városi képviselő közül csak 16 nem jelent meg. A gyűlésen jelen voltak : Virilisek: Tomcsányi Lajos Őrffy Lajos Dr. Leopold Kornél Tóth Károly Dr. Steiner Lajos Mayer János Dr. Hangéi Ignác Mehrwerth Ferenc Dr. Káldi Gyula Leicht Lajos Schneiderbauer József Dr. Drágíts Imre Szondy István Totth Ödön Pirnitzer Manó Pirnitzer Antal Dr. Pirnitzer Béla Stann István Ágoston István Szeghy Sándor Boda Vilmos Dr Máritn József Ujfalussy Imre Bognár Albert Hauk Antal Adler N. János Goldberger J. Mór László Lajos Diczenty László Török Béla Leopold Sándor Stockinger János Róth Ferenc Kiss Károly Salamon Jakab Singer Viktor Mayer Antal Kunczer János Dr. Hilbert István Fekete Mihály Reich Ármin Dr. Spányi Leó Őrffy Lajos (tkptár) Fischhof Károly Strausz Mór Bodnár István Szászi Antal Friedmann Mór Salamon Ármin Heidt Gábor Dr. Fent Ferenc Tihanyi Domokos Fischhof Mór Dr. Herczeg Gyula Mehrwerth Lajos Dr. Szászy Endre Dr. Horváth Jenő Dr. Müller Ferenc Választottak: Vesztergombi 1. Grósz Uj János Grósz Nagy János Prantner Vaczek László Janosits Károly Nikitits Imre Molnár Lajos rkapitány Dr. Török Ottó Konstanczer László Székelyi József Takler Ferenc Bóvári Békés Mihály Klézli Steiner János Békés Eszterbauer János Tóth Vilhelm Ede Ribling József Horváth Vince Ferger Mihály Púk Steiner Ferenc Frei Pollermann F, Föglein Vesztergombi A. Föglein » F Kovácsovics Pekari János Prantner Antal Pöndör Prantner Márton Dorogi Horvát Szabó József Vesztergombi Steiner József Markvart Tóth Ferenc Vörös Ignác Ferger Mátyás Taksonyi Mucsenbacher Lipót Dorogi István Orbán Józset Csárdás Föglein Ferenc Föglein Márton Mészáros Károly Sipos Márton Czank Ferenc Föglein TlZTZTZL-J ___TZH7i_ ■ ■■.■■■■■ .jj______'. to k között járkál; tűnődik a lélek sorsa fölött; az ég titka érdekli, midőn «a halk temető mo- rajtalan ölében» él komoly álmainak. A költőt jobban, erősebben ragadják meg ezek a szomorú percek, az c érzelmei hevesebbek, szokatlanabb, de mindenesetre költőiek. Nem akarjuk a múlandóság költészetét fejtegetni, hanem inkább megismertetjük olvasóinkkal azokat az érdekes szokásokat, melyeket mostanában egy írancia iró gyűjtött egybe. A halottak tisztelete visszanyulík az ókorba. Akkor is ismerték már ezt a kegyeletes szokást, mely azonban különböző helyeken, más-más személyeknél, különféle módon nyilvánult meg. A halál fái voltak a Tiszafa és a ciprus. A Tiszafát sötét, fekete lombja miatt választották ki a gyász fájául. A ciprus a megszakadt, letörött élet jelképe, mert tudjuk, hogy a ciprus egyszer letörött, többé soha ki nem hajt. A jó ember sírját kőrisfával diszitették. A kőrisfát nem bántja a kígyó, mert a jóság fájának árnyékában az álnokság meg nem élhet. A bátorság jelképe a téli magyal s igy ezt természetesen hősök és vitézek sirhantjára ültették el. , A nyírfa a tudós sírjára való, mert ennek a fának a háncsából készítették a könyveket. A tudomány ezeket a bájos mítoszokat, hagyományokat évezredek hosszú sora alatt sem tudta elejteni. A szeretet erősebb lesz mindenhol a tudománynál s a kegyeletet semmiféle radikális eszme nem lógja kiirthatni. Mert végig tekintve a különböző népek hagyományain, bizony-bizony nagyot fognak nézni eme fura szokásokon, önkénytelenül is élénkbe tóiul az a kérdés: a XX. századnak még mindig nincs annyi ereje, hogy ezeket a nevetséges hagyományokat kiirtsa ? A világért sem tartjuk a halottak napját, nevezetesen a katholikus egyház eme lélekemelő és fenséges ünnepét holmi fölösleges ceremóniának. A keleti nevezetesen a Budha vallását követő népek halottas ünnepeit értjük. Az olasz és spanyol falvakban igen szép és díszes ünnepségeket rendeznek ilyenkor. A harangok kora reggeltől késő estig búgnak s az utcákon folyton halljuk az ájtatos hívők szomorú egyhangú templomidalát. A föld népe ilyenkor ünneplőjét ölti magára s megterhelt szamaraikkal, öszvéreikkel indulnak el a templom felé. Isten képe előtt azután megkötik az állatokat, a terhet leveszik s zsákjaik tartalmát (gabona, árpa vagy kukorica) beviszik a templomba s annak kövezetére kiöntik. A templom igy hamarosan holmi kis fedett piaccá alakul át, hol mindjárt megkezdődik az árverés. Árvereznek a gabonafélékre s a befolyó pénzt az elhunytak lelki üdvéért tartandó misére forditják. Este azután, nagyon régi időbe visszanyúló hagyomány szerint, kivilágitották a temetőt. Eredete a déli latin országokban lel he tő fel. Igen érdekes a japánok halotti ünnepe. Ez a legvidámabb ünnepnapok egyike. Minden esetre szokatlan, de a japánok ennek is megadják a magyarázatát. Hauszknecht F. Föglein Haudinger Károly Dorogi Mihály Ditrich János Ditrich József Frei János Piszter Bors József Hangonyl Volher Mihály Csötönyi István Bálint Décsházi György Haya Béla Schneider János Grószbauer Ferencz Horváth Ignác Föglein János Nyéki Nyéki István Steiner Kovács Dávid Hornok József Kovács János Szászi id. Csépi Sándor Grüner János Csótönyi Török Pál Majsai Csötönyi Antal Borzsák Endre Kalmár János Sárközi Majsai István Töttös Kovács József Szászi Szászi Imre id. Török J. Csötönyi Nagy György Hangonyi Az elnöklő alispán röviden üdvözölte a megjelenteket és megnyitotta a gyűlést. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a megüresedett állásokat a törvény szerint kihirdették és hogy csak azon pátyázókra lehet szavazni, akiket a kiküldendő bizottság jelöl. A kijelölő választmányba az alispán Őrffy Lajost és Boda Vilmost, a közgyűlés pedig Török Bélát és Totth Ödönt választotta meg. Bizalmi férfiak lettek: Bodnár István, László Lajos, Nagy János Prantner és Watzek László. Szavazatszedő bizottsági elnökül l-<oda Vilmos, tagjaiul pedig Tóth Károly és Hauk Antal választattak meg. Ekkor az alispán felfüggesztette a gyűlést és a kijelölő választmány félrevonult, hogy a jelöléseket megtegye. — Az alispán újból megnyitván az ülést, jelenti, hogy a főjegyzői állásra négyen pályáztak, akik közül azonban ketten visszaléptek. A kijelölő választmány a főjegyzői állásra első helyen Janosits Károlyt, második helyen pedig Matzon Béla szekszárdi aljegyzőket jelölte. A mérnök-számvevői állásra csupán egy oki. mérnök pályázott Nagyszalontáról, akit azonban nem jelöltek, mivel még nem érte el a nagykorúságát. A közgyűlés tehát úgy határozott, hogy a mérnök-számvevői állást most nem tölti be, hanem a polgármester helyettesül megbízza a voit Bencsik Kálmán számvevőt. Az állatorvosi állásra hárman pályáztak, akik közül az első helyre Halász Gyula eddigi helyettes állatorvost, a második helyre pedig Eisler Manó honvédhuszár állatorvost jelölte a bizottság. A főjegyzői állásra Nagy János Prantner, az állatorvosi állásra meg Salamon Ármin 10 aláírással ellátott ivén névszerinti szavazást kért, melyet az alispán el is rendelt úgy, hogy a szavazás két urnánál egyszerre történjék. A szavazás idejére az elnök a gyűlést felfüggesztette. • .ni.■■■■■■ .I. i i a. — Miért lakmározunk mi rokonaink sírjánál, színes lámpák derüsfénye alatt? — kérdi a japán s mindjárt meg is adja kérdésére a feleletet. — Megnyugtatjuk a túlvilágra költözött kedveseinket, hogy utódaik, fiaik boldogok. * Mindenszentek napját, mint a név is mutatja (Aller Heiligen) valamennyi szentnek az emlékezetére ülték meg. Hivatalosan 609-ben lett igazi ünneppé, mikor IV. Bonifác rendeletileg ilyennek jelentette ki. II. Sylvester pápa 999-ben november másodikára tűzte ki a halottak napját s az egész római egyházba kiterjeszté. A tengerparti vidékeken mindenszentek napja, a babonaés néphitszerintszerencsétlennap. Bretagneban még ma sem találnak halászt, ki bárminő pénzért is kimerne vitorlázni ezen a szent napon a szabad tengerre, mert nyugtalan ami a halottak serege, mely lenn a tenger mélyében kíméletet nem ismerve a tenger fenekére vonszolja a határtalan vakmerőt. Az északi hit rege azt tartja, hogy a tenger fenekén temető van. Ennek a temetőnek a lakói halottak napján feltámadnak. Feltámadnak! A mi lelkűnkben is feltámad ilyenkor a a szomorú emlékezés keserű pillanata. A mostoha sors könyörtelen karja egyikünket sem hagy érintetlenül. Mindenikünknek van kedves halottja, kinek sírjához elpanaszolunk s igaz áhítattal fohászkodunk az ég felé : Feltámadunk.
