Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-23 / 12. szám

felköszöntőket mondottak: Szirmay Gyula, Dely Gyula elnökre és az olvasókör tagjaira ; Dely Gyula, Szirmay Gyulára; Kiefer Gyula tanitó a »Tolnamegyei Közlöny« szerkesztőségére és Horváth Ignácz lapunk főmunkatársára. A távollevő Horváth Ignácz főmunkatárs helyett Szirmay Gyula viszonozta a jókívánságokat, ki ugyancsak még dr. Nagy Sándor orvosra és Szigety számtartóra emelte poharát. Dr. Nagy Sándor az ozorai hölgyekért ürítette poharát. Vacsora után a társaság kedélyesen elbeszélgetett, s a jó bor és Fáraó ivadékainak zenéje mellett felperdültek a kedélyek. Szép hazahas nótákra gyújtott a publikum, sőt táncz is volt; igaz, hogy csak egy. Egy honfiúi érzelem hevétől felhangolt honpolgár bemutatta a legki- meritőbb magyar csárdást a közönség nagy gaudiumára. A tánczmiivész urnák általános elismerés szavaztatott. Meg kell még emlékeznünk a jó öreg 48-as honvédekről is: Heinlein Lajos, Szűcs István és Schmidt Józsefről, a szabad- . ságharcz élő katonáiról is, kiket a figyelmes rendezőség ez estélyre vendégekül meghívott, s a kik igen jól érezték magukat. A kedélyes, családias jellegű mulatság a késő éjjeli órákban ért véget, mikor is a közönség haza távozott. Kinn csendes volt az éjszaka, a fagalyak nem zizegtek, a csillagok fénye iinnepies színben ragyogott; mintha azok is ünnepeltek volna; sőt kivételesen ez éjjel viz helyett bor folyt Ozorán a — Sióba.

Tolna váralján a magyar szabadság ujjáébredésének 57-ik évfordulóját, márczius 15-ét nagy lelkesedéssel a következőkép ünnepelték meg: Délelőtt 10 órakor az ev. református templomba istenitisztelet volt, amelyén Dőcziy József alkalmi imát mondott, bemenetkor a közönség a Hymnuszt énekelte Szabacsi István tanitó orgona kísérete mellett; kijövetkor pedig a Szózatot énekelték. Délután 3 órakor a Függetlenségi 48-as Olvasókör tagjai a kör helyiségében gyűltek össze ünnepelni. A kör udvarán nagyszámú néptömeg sereglett össze. Az ünnepélyt a Hymnuszszal kezdették meg, amelyet az ünneplő közönség a Kör tagjaival együtt énekelt. Azután Süveg István alelnök ünnepi beszédet tartott, amely magával ragadta a közönséget úgy, hogy sokan könnyeztek, amikor Süveg István alelnök bészédét befejezte. A szónokot j lelkesen megéljenezték. Majd a Szózatot énekel- ! ték. Csapó József VI. osztályú tanuló mondott í gyönyörű beszédet. Szavaltak: Csapó István, Sipos Isván és Újhelyi János. A kör helyiségében az ünnepély «Tavasz elmúlt» dallal végződött. Azután az elnök vezetése alatt a kör tagjai zászló alatt a nagy közönségtől kisérve ! felvonultak a község pagyvendéglőjébe czigány- zene kiséret mellett. Érdekes, hogy Antal nevíi pécsi fényképész a közönséget lefényképezte. A vendéglő udvarán a lelkes közönség előtt Imrő István, a függetlenségi és 48-as olvasókör jegyzője nagyhatású beszédben ismertette a magyar szabadság kivívásának történetét. A Talpra magyart Imrő János tanpló szavalta el szépen, Sipos Éva 6 éves kisleány pedig egy gyönyörű koszorút tartva kezében ezen felírással: a nagy nap emlékére 1848 márczius 15-ike! — és a ) függetlenségi 48-as olvasókör zászlajára mutatva j elszavalta «Három szinü a nemzeti lobogó» I czimü verset. Midőn befejezte szép szavalatát, \ egy koszorút adott át Duzsi Máté elnöknek, amelyért az elnök köszönetét mondott a kis leánynak. Végül Csapó József megható fohászt mondott. A valóban hazahas ünnepélyt 100 teritékü társasvacsorával és tánczvigalommal fejezték be. A közvacsora alatt többen sikerült pohárköszöntőt mondottak — A község intelligens közönsége Hera vendéglőben a bányatisztekkel márczius 15-én szintén hazahas lakomát tartott. — A szászvári bányatisztikar márczius ; idusát 18-án tartotta meg saját kaszinójában és lelkes hangulatban költötték el a kitűnő halpaprikást. A jelenvoltak között voltak: dr. Dedinszky jogtanácsos Budapestről, Tihanyi rendőrkapitány nejével és dr. Zsolnay ügyvéd Pécsről.

■ Márczius 15-ének megünneplése a tamási-i kath. körben. Nagyon is helyes okoknál «fogva ezúttal a tamási-i kath. kör vezetősége márczius 15-ének emlékére vasárnap, f. hó 19-én tartott ünnepséget, mely alkalommal dr. Früli- virth Jenő, a kör világi elnöke volt az ünnepi szónok, kinek hazafias érzelemtől áthatott beszédét, melylyel az igazi szabadság, egyenlőség és testvériség fenséges eszméjét hirdette, a jelenlevők viharos tapssal fogadták. Szépen kifejtette, hogy ezen magasztos eszmék már az ember teremtésével egykoruak, a világ Megváltója is I ezeket hirdette, de a czezarizmus, a hatalom >

1905. márczius 23

bitorlói foszták meg ettől a népet, hogy az egyes társadalmi kasztok jogtalanul bitorolt hatalmukkal annál jobban visszaélhessenek. A magyar nemzet valamint a múltban, úgy a jelenben is együttérez, ha függetlensége és alkot- | mánya veszélyben van. így nem félti a nemzetet a sötét fenyegető veszélytől, hanem bízva bízik 1 a magyar nemzet szívós kitartásában és hiszi, hogy ezzel kitudja vívni teljes függetlenségét, önállóságát és hazájának boldogságát. Dr. Frühvirth Jenő ünnepi szónoklata után Mozo- lányi István plébános, egyházi elnök emelkedett fel szólásra, ki a nála már szokásos szép előadásával oly meggyőző hatással fejtegette, hogy a magyar szabadság templomát nem any- nyira a kiilellenség, hanem az átkos viszály és a még ennél csúnyább hatalomra vágyódás, rang és czimkórság veszélyezteti. Sajnos, úgymond, vannak napjainkban oly elemek, kik a haza veszedelmére is képesek arra, hogy a hatalmat kezükben tartsák és kik képesek egy kis czimért, rangért oly szolgálatokat tenni, amelyekkel alkotmányunk épségén az irigy ellen csorbát üthet. De hiányzik belőlünk még őseink egyik szép erénye : a vallásosság. Az igazi vallásosság és hazaszeretet hasson át bennünket, akkor jönni fog egy szebb kor, amelyben a szabadságát szerető magyar nép megtalálhatja boldog szép jövőjét. Mindkét hazafias, szép és tartalmas beszédért a szónokoknak, a jelenlevők nevében rögtönzött, de talpraesett szavakkal mondott köszönetét Vargha Kálmán káplán. Ezzel az ünnepség hivatalos része a Hymnusz eléneklé- sével befejeződött volna, de Mozolányi István elnök újólag szólásra emelkedett és méltatta márczius 15-ét. Megemlékezvén sz. Józsefről és annak erényeiről éltette a Józsefeket, kik között volt Tóth József, a község érdemes bírája és Fiola József a hitközség buzgó gondnoka. A felköszöntő beszédét a Józsefek nevében Fiola József köszönte meg, ki ígérte, hogy valameny- nyien együtt érezve, szükebb hazánknak, községünknek érdekeit minél lelkiismeretesebben kívánják szolgálni. Hazafias dalok éneklésével fejeződött be a szép ünnepélh, melyen jelen volt népünk értelmisége és a község érdemes elöljárósága. Vajha az ily ünnepségek szerteszét az országban mindenütt ébresztenék a nemzeti öntudatot. A kath. kör Tamásiban becsületesen eleget tett hazafias kötelességének.

— A medinai polgári olvasókár testületé is megünnepelte a nagy nap emlékét. Arany Antal ref. lelkész, a kör nagyrabecsült elnöke délelőtt isteni tiszteletet tartott híveinek, melyen a nagy nap eseményeiből mondott érdekes és tanulságos részleteket. Szép beszédjével híveit a könnyekig megindította. Délután az olvasókör helyiségeiben felolvasások és szavalatok tartattak, majd később a fiatalság tánczra perdült, mely szép mulatságnak a hajnali négy óra vetett véget.

Hajnalpir.

— Alkalmi költemény —

Irta és a »Tolna-ozorai Polgári Olvasókör« ez idei márczius 15-iki estélyén felolvasta : Szirmai Gyula.

Öröknevü nagy nap Hajnalhasadása,

Derűt hoztál reánk És magyar hazánkra.

Lehullott a bilincs,

S a béklyózott nemzet Szabad lett. S ajakán Hála ima zengett.

Márczius tizenöt,

Szabadság virága,

A te születésed Minden magyar áldja!

Nem ember alkotott;

Nagyobb vagy te ennél,

Mint virágon harmat,

Éppen, úgy születtél.

Áldást hoztál nékünk Telve jóval, széppel;

A krónika néked Háladalt énekel.

Örömköny szemünkben Szent emléked napján :

A hála oltárán lm’ itten áldozván.

Szent István országa Ezeréves szent föld,

Nemzeted e napon Ünnepies szint ölt;

Mert az egész ország Ma nagy ünnepet ül,

Szabadság szelleme Jött hozzánk vendégül.

Márczius idusa!

Te szabadság napja,

Mit nem harcz szerzett, de Béke-angyal hozta.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 12. sz.

0.

Pálmagalya elnyúlt A négy égtáj felé,

S nyomában felhangzott A magyar »Kolnidré«

Magyarok Istene Hozzád esdünk itten, Tudjuk, hol Te nem vagy Áldás ottan nincsen.

Kérünk tehát azért,

— Mint szivünk kivánja — Add szent áldásodat E magyar hazára!

TÖVISEK.

Párbeszéd.

Az idő már enged, mert a tavasz megjött. Megjött a király is, de — azt mondják az újságok, — hogy a király nem enged. Persze, mert hiszen az égi testek felséges királya, a Nap szüli a tavaszt szelíd melegével; ámde a földi király — bármily hatalmas ur legyen is — : kisebb hatalmasság, mint a Nap-király, tehát nem' tartozik oly szelíd lenni, mint az égi felség. Ez a dolog nyitja! . . .

Most a politikai zavaros helyzet kibonyo- litása Budán folyik, — eddig meg Bécsben folyt. Ez a különbség. A többi, lényeges dolog, marad a régiben. Ez egy végtelenre nyúló, már unalmas és csömörletes alkudozási folyamat, melyben (bár a nemzetre nézve ez nagyon szomorú !) van egy igazán kaczagtató komikum is, t. i. az, hogy a király is, a nemzet is ráírták a czég- táblára: »szabott ár!« — mégis alkudoznak a végtelenségig, hogy hát — mit lehetne a jogokból megmenteni, vagy lésarabolni ?! . . . Csiipa vásár biz’ ez, de hát politika és diplomáczia, mely —• úgy tapasztaljuk — olyan két hires dáma, akik iker-nővérek, azért pirulás nélkül eltűrik, ha tisztességtelen magaviseletüeknek tartatnak. Aminthogy azok is !

Nem voltam kihallgatásra hivatalos a királyhoz Bécsbe s igen valószínű, hogy nem leszek Budára se. De nekem úgy tetszik, mintha jól sejtő lelkem röntgen sugaraival világot vethetnék a szomorúan sótét helyzetre : úgy tetszik, mintha jól fegyelmezett füleimben a következő párbeszéd hangjai zsongnának — Petőfi remek verse nyomán —■:

Király :

»Ez a világ, amilyen nagy,

Te galambom ! (magyar nemzet) oly kicsi vagy.

Nemzet:

De ha Téged (óh király) bírhatnálak,

E világért sem adnálak !-*

Király (a nemzethez) :

Te vagy a nap, én az éjjel,

Teles-teli sötétséggel (haraggal jan. 26 miatt.)

Nemzet (a királyhoz):

»Ha szivünk egybeolvadna:

Bánk be szép hajnal hasadna /«

És e szerelmes plátói ömlengésnek, verses párbeszédnek, tessék elhinni utóvégre is a tüzesen szerelmes, király-hü, hiiper-lojális magyar nemzet issza meg a keserű levét, — akkor, mikor majd egy hangzatos — paktumosl —- Ígéretért megint leszerel a szittya-magyar-, s királyhűségi önfeledt diadalmi mámorában, egy felséges királyi kegy szerény »engedékenységi morzsájáért« szent lelkesedéssel kiáltja (mint Mária-Terézia idejében) »vitám et sagvinem /«

Mert hát ilyen jó a magyar ! . . . A pogán}^ japán is gavallér egy nemzet. Megmutatta Port- Arturnál. A muszka czár se enged, de a japán sereg s a Mikádó ^mosolyogva vár, gondolva : majd enged ! . . . És, hogy engedjen, pusztítja, püföli, üti, gyilkolja szép reménykedés szelíd mosolyával a folyton futó muszka hősöket.

Tanuljunk tőlük okszerű politikát, józan honszerelmet. A passzíva rezisztenczia meghozza gyümölcsét. Elvégre az időtől a királyok is tanulnak s miként az,, úgy ők is engednek; enged a muszka czár, enged a mi királyunk ;* Győztek a japánok, győzünk mi is, csak győzzük türelemmel. Nincs oty kemény politikai-dió — Mon-Dió ! — mit a jogosult nemzeti ellenállás »igazság« nevű zúzó kalapácsával megtörni nem lehetne! Tegyük ezt: s az óhajtott siker édes gyümölcse önként ölünkbe hull!

Palást.

Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük, hogy az előfizetési összeget lapunk kiadó- hivatalához beküldeni szíveskedjenek.