Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-28 / 52. szám
XXXIII. évfolyam. 52. szám. Szekszárd, 1905. deci inber függetlenség és 48-as Kossuth-parti politika Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. hetilap Szerkesztőség : Bezeré'ij István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal : Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, ho\;í a. lap részére mindennemű hirdetések fi.« pénzküklemé.nj'ek intézendők. I' elel ős szerkesztő: Főmunkatnrs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. L:i[ tulajdonos; GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, évre b kor. 14 évre 3 kor. Számonként 24 fillér c lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—2UU szóig 5 kor. 74 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyílttérijén 3 hasábos petitsor ;>Ü fillér. Lapunk t. előfizetőihez! A Tolnamegyei Közlöny január hó 1-én fennállásának hannineneg-yedik 'évfolyamába lép. A lap alapításától fogva mind e mai napig a közérdeket szolgálta igazságosan, menten minden egyéni érdekek befolyásától. Munkatársai, mint a függetlenségi és 4:8-as eszmék lelkes hiúkéi, önzetlen munkásságukkal oda törekedtek, hogy a haza javát csekély erejhkhez mérten előmozdítsák. Bizalommal fordulunk tehát az év befejeztével olvasóközönségünkhöz, kérve a jövőben is jóindulatú támogatásukat és előfizetéseik szives megujifásátT\^ Mai számunkhoz mellékelve küldjük a díszesen kiállított s bő tartalommal megjelent Garay János Képes Naptárát 190b. évre mindazoknak, kik előfizetéseiket negyed évre beküldik lapunk kiadóhivatalába. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket. a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Kegyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért, küldjük meg, mi' vei a „ Tolnám egyet Közlönyu a „ Tolna- megyei Al told nos Tanító-egy es illetu -nek hivatalos közi ön ve. A j,Tolna-megyei Közlöny“-t, mely XXXJY. évfolyamának T-ső negyedébe lép, vármegyénk hazafias közönségének jóakaratéi figyelmébe ajánljuk. Hazafias tisztelettel : A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. 1906. Egy küzdelemteljes év áll a nemzet háta mögött s nyomban utánna következik a másik, ádáz harci kilátásokkal. Hiában egyesült a törvényhozás két háza egy közös határozatban, mely kimondotta, hogy a kép- viselőház folytonos elnapolása a törvénybe ütközik, mert sem a múlt évi záró számadások, sem a folyó évi költségvetés intézkedés tárgyát nem képezték; hiába csatlakozott a szabadelviipárt a maga egészében a tiltakozó határozathoz; hiába mondotta Tisza István gróf az udvari politikát nyílt törvénysértésnek, — azért Bécsben el vannak határozva a -megkezdett utón tovább haladni, mert meg akarják mutatni a magyar nemzetnek, hogy neki nincs joga önnálló államként szerepelni, hanem csak néptörzs és tartomány, melynek csak az a feladata, hogy vér és pénz adóban hozzájáruljon Ausztria nagyhatalmi állásának fentartáuí- hbz és megerősítéséhez'. Hiába űzeti a magyar nemzet, dacára, hogy népessége Ausztria mögött jóval visszamarad, hogy területe kisebb s hogy az osztrák politika 400 év óta Ausztria gazdagítására és Magyarország elszegényitésére rendszeresen tör, 38 év óta az udvartartási költség felét; hiába épített Budán fényes királyi palotát, mélynek költségeit részletekben visszafizetni,ígérték, de nem teljesítették, — azért Magyarországnak nincs királyi udvartartása Budán,* hanem a 10.200,000 korona évi hozzájárulás mindig Bécsbe vándorol, hogy osztrák alattvalók gondtalan élet módját biztosítsa. Hiába járul Magyarország ötvenkét százalékkal a véradóhoz,. mert, faji tulajdonságai erre képesítik, azért a besorozott Üragyar fiú csak enjberanyagot képez, melyet idegen nyelv tanulására kényszerítenek s nem hagynak semmi' eszközt megkisérletle- nül, hogy azokat nemzeti mivoltukból kiforgassák, hogy hüséjhb oktassák nem a magyar király, hanem . á néki közjogilag idegen osztrák császár iránt. Hiába fizet hazánk 34 hattized százalékot a közösügyi költségekhez, azért Magyarország törvényben biztosított állami külön állása a külföldön el van sikkasztva. Ott függ a nagykövetségek és konzulátusok közös költségen épített palotáin a kétfejű sas s a sárgafekete zászló, — a mi négy folyóval és hármas hegygyei ékesített címerünknek és nemzetiszinü zászlónknak azonban semmi nyoma. Hiába biztosítottuk nagy küzdelemmel s óriási véráldozattal azon törvénybe iktatott jogunkat, hogy az önnálló vámterületet felállíthatjuk s külön gazdasági életet folytathatunk, a becstelen osztrák politika talál reá utat és módot, hogy ezen jogunk érvényesítését kijátszhassa és megsemmisítse. Szóval a helyzet mit sem változott a lefolyt évben s nincs kilátás, hogy változzék a következőben. Az osztrák — osztrák marad ezután is. Ami annyit jelent, hogy minden követ megmozgat, még a nyílt törvény- sértéstől sem riadva vissza', miszerint Magyar- ország mostani lelkes fellángolását elfojtsa s bennünket gyarmati helyzetünkbe visszaszorítson. S mi a mi teendőnk a következő évben? az, hogy szilárd elhatározással, lankadatlan kitartással haladjunk az utón, melyet a nemzet nagy többsége számunkra kijelölt. Itt nincs helye megalkuvásnak, nines helye ingadozásnak. Ha becsületes békét ajánlanak fel nekünk, szives készséggel járulunk annak maradandó megalkotásához; de hazánk törvényben biztosított és szent örökségkép reánk maradt, állami különállását, dicsőséges nemzeti jelvényeinket s zengzetes nyelvünket fel nem áldozzuk — soha! Jöjjön reánk a furfangos osztrák politika minden rendelkezésére álló hatalmi eszközzel; árasszon el bennünket minden még ezután kigondolható nyomorral és szenvedéssel; pusztítsa bár tervszerüleg még hosszú ideig gazdasági erőnket, — azért kitűzött célját hogy a-magyar nemzetet letöri s osztrák járomba hajtja, soha el nem érheti. Nem pedig azért, mert mint a legutóbbi országgyűlési egyakaratu állásfoglalás mutatja, ha a magyar szabadságszerető lelkének folyományaként könnyen terelhető is a pártviszályok útvesztőjébe, azért, ha legdrágább kincse: alkotmánya forog veszedelemben, elfeledve minden torzsalkodást, minden egyéni véleményt, minden pártoskodást, mint egy ember, vállvetve, törhetlen erővel siet annak védelmére és megmentésére. De még nem érheti el azért sem, mert a magyarság, mint ezeréves állami léte tanúsítja, rendelkezik azon faji tulajdonokkal, melyek egy nemzet életének kinyujtására alkalmasak; mig kérlelhetetlen ellensége, egy mesterségesen összetákolt és fentartott, elcsenevészesedett, tízféle törzsre tagolt zagyvalék, melynek jövő sorsa előreláthatólag az lesz, hogy a legelső kültámadás nyomása alatt alkatrészeire foszlik szét s a szomszédos államok faji vonzása folytán, azokba olvad be. Azért csak kitartás és határozottság, lesz még önnálló magyar állam; lesz magyar királyi udvartartás, magyar címer, nemzeti zászló s. mindez Budán, a hol a népétől szeretett és védett nagyhatalmú magyar király székel és dicsőségesen uralkodik. Boda Vilmos. Újévre. Boldog uj évet kívánnak az emberek egymásnak.-. Olyanok is, a kik nein is ismerik egymást. Szinte érezzük, hogy az esztendők sok csalódással jönnek-mennek, az élet harcában, pedig nagyon elkelne már egy kis boldogság is. Az elmúlt esztendőre követ hajítanak az emberek s az uj esztendőben csupa rózsákat lát a reménykedő társadalom. Bár ugv volna, hogy a rosszabb után ne következzék még rosz- szabb. Igaz, hogy az esztendők sorsát nem a gyarló ember intézi: «mert ember tervez, Isten végez.« De sok függ az embertől, hogy sorsán könyitsen, az esztendő is békességetekben folyjék ie előttünk. Boldog uj esztendőt csak akkor tog látni az ország, ha az emberek sokaságát a teremtés utáni vágy nagy cselekvésekre sarkalja. A tehetségek azonban csak akkor vezethetnek a boldogság, a haladás útjára, ha emberi szeretettel becsüljük meg a cselekvő embert, ha gazdag javaink kincsestárából bátorító szavakat tudunk osztogatni a gyöngéknek is, ha nem áskálódik testvér a testvérre, rokon a rokonra, barát a barátra, idegen az idegenre, ha az ország bol- dogitásának előbbre való emelkedésében az ösze- tartozandóeág. erejével szolgálná az államot, egyházat, kultúrát, ipart, kereskedelmet, társadalmi intézményeket. A mig azonban azzal a szokott udvariaság sablonával köszöntünk Újévet, melylyel ma elénk áll az üzleti érdek is s a mig a szokás csak azért ád ki üdvözlő kártyákra ezreket, mert egyébbel ügy sem járulhattunk embertársaink boldog újévéhez, addig amúgy sem lesz igazi boldog uj esztendő. Ezreket ölünk gratulációkba, ami bántó és haszontalan kiadás is. Mert a gratuláció:'udvarias hazugsága egy lépéssel sem viszi előre boldogságunkat és bizonyos, hogy az a modern koldus aki elém áll a nyomtatott szivbéli kívánságával, az én uj esztendőmmel nem törődik, legfeljebb az érdekli, hogy azért a konvenciális hazugságáért mit űzetek neki. —iri-mn
