Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-21 / 51. szám
1905. december 21. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 51. sz. 3. Salétromos, meszes, mágnéziás vizünk ivásra nem alkalmas. Ipari célra is hasznavehetetlen, főleg nagy mágnézia tartalma miatt. Népünk jólétét nem emelhetjük, ipart nem teremthetünk., ha elemi föltételeiről: a használható vízről nem gondoskodunk. Most egy szekszárdi iparos, ha előre törekszik és beszerez egy kazánt: tönkre megy, három év alatt megeszi a mágnézia kazánostul! Ezért nem vehetjük át a vállalkozótól városi kezelésbe a villamos telepet, ezért kellett a selyemfonó gyártelepnek tőlünk elvándorolni Tolnára. De még ez a rossz vizünk is csak volna •elég ! Tűzveszély esetén egész város pusztulhat, mint 100 év előtt történt a vízhiány folytán. Hiszen még annyi vizünk sincs, hogy az utcákat öntözhetnénk ! Szekszárdnak nincs jövője, ha csak meg nem oldjuk a vizkérdést. Igyekezzünk a vizkérdést megérteni, tárgyaljuk a köztéren, vitassuk meg magán társaságban, győzzük meg a képviselőtestület minden tagját az ügy életbe vágó fontosságáról és kezdjünk hozzá mielőbb a létesítéshez. Szekszárd helyszíni viszonyai szerint a vizkérdés alapos megoldására három módot tudok : 1. Artézi kutak fúrása. 2. A bödői és remetei források felfogása és levezetése. 3. A Sárvíz csatornából való vizszerzés. Lássuk mindegyiket. I. Artézi kút. A vízhiányban szenvedő nagy magyar alföld ivóvizkérdését a múlt század közepén ár- tézi kutak létesítése., mondhatni, gyökeresen megoldotta. Ma már nagyon gyatra község az, melynek egy-két ártézi kútja ne volna. A halá- lálozási arány leszállása, a mocsárláz (hideglelés) s egyébb járványok apadása szintén az ártézi kutak korszakától számítható. Egy európai hirü, nagy magyar mérnök, Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik az érdem : a magyarság megerősödésének érdeme. Mintha az eocén korszakbeli magyar beltenger ma is meg volna a Dunától a Királyhágóig, mintha az arany kalászt ringató nagy rónaság nem volna más, mint e beltengeren úszó 100—200 méter vastag lápföld, melyen bárhol fúrjanak keresztül, rögtön szökőkút módjára tör elő a legtisztább, legíiditőbb forrás ; •a bacillusmentes ártézi viz ! Boldog karácsonyt! Boldog karácsonyt! ... Igazi boldogság Van-e vájjon e kerek ég alatt? Ki boldog is, nem félti boldogságát Hogy elrabolja egy rossz pillanat? Ki biztos róla, bogy minek örül ma, Nem szerez-e majd holnap bánalot ? Ki tudja, hogy a Sors könyvében Írva Mi van felöle, hogy mi állhat ott?! Boldog karácsonyt! ... E nagy ünnepen bár Ne légyen ember, a ki szomorú. Titkos bánatot ne lásson az oltár S ne födje senki homlokát ború ! A palotákba' s kunyhók hideg álján Legyen ma minden, a ki él, vidám ; Megváltást hozó Messiásra várván, Rabok ajkán se szóljon ma siram! Boldog karácsonyt! ... Ha múlik az ünnep, Újra ránk jönnek a hétköznapok : A Sors korbácsa újra üt bennünket, 3 bánat száll oda, hol öröm lakott; A gázdagnak sok gondja újra támad, Kenyér se lesz a szegény asztalán- Újra megyünk az élet viharának — S boldog karácsony több se lesz talán?! H0NTHY ISTVÁN. Sőt néhol 100 méterre se kell fúrni. A halasi ártézi kút csak 50 méter mély, ugyanott a vasúti 80, egy másik közel hozzá 143 méter mély furatu. A nyíregyházai ártézi kút 90 méter, a szegedi 217 méter. De vannak mélyebb furatu, 3—400 méter mély kutak is. Szabadkán 600 méter mélységben találták meg a bő forrást. A budapesti városligeti ártézi kút csaknem egy kilométer mély! A fúrás nem okoz nehézséget. Az agyag és homok talajban ritkán találkozik egy pala réteg, melyet át kell törni. Egy 2—300 . méter mély kút 2—3 hó alatt meg van fúrva. A városligetit ugj-an tiz esztendeig fúrta Zsigmondy és 435.000 koronába került. De ez kivétel. Általában a fúrás költségei mérsékeltek. Az államvasutaknak több, mint 200 ártézi kútja van. 70—80 koronába került folyó méterje. Nagy mélységben a költségek is hatványozód- nak, a szabadkainak utolsó 100 métere már 32.000 koronát nyelt el. A szolgáltatott vízmennyiség is különböző. A mi vízszükségletünk 14.000 lakos után fejenként és naponként 50 litert számítva 700 köbméterre tehető. Ily bővizű ártézi kútra ne számítsunk. Az államvasutak fent említett 200 kútja közöl csak egy van, amelyik 500 köbmétert ad naponta. A többi bő vizű kutak, mint a kisújszállási, szabadkai 200—250 köbmétert szolgáltatnak. De van sok félig sikerült vagy éppen nem sikerült ártézi kút is, melyek nem adják fél a vizet, hanem szivatyura szorulnak, mint a közönséges kutak. A dunántúliak többnyire ilyenek 1 Nem jó jel ránk nézve. De ez azért ne riasszon el bennünket, hiszen nem messze tőlünk, Kalocsán, Baján jól sikerült ártézi kutak vannak. Zsigmondy szakvéleménye szerint, melyet a múlt század 60-as éveiben adott, van kilátásunk eredményes ártézi kút fúrásra. El is kezdte a fúrást a Bélatéren, de fúrója betörött s a munkát abbahagyta: a község további áldozatokra hajlandó nervi volt. Pár év előtt az államvasutaknak is beletörött a fúrója a szekszárdi állomáson megkezdett ártézi fúrásba, pedig már 172 méterre lehatoltak és 10.000 koronát költöttek — bár a művezető mérnök személyes észlelései alapján azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy 200, legfeljebb 250 méter mélységben megkapható az ártézi forrás ! Meg kell tehát kisérleni és lefurni legalább 300 méterre ! Meglehet, hogy akkor sem sikerül — aminthogy nem láthatunk bele a föld gyomBál után. Együtt ültünk a kaszinó társalgójában egy- néhányan fiatalok. Bámultunk kifelé az éjszakába, a természetbe. Olyan jól esik az ilyenkor. Négy óra felé járhatott az idő éjjel. Alig néhány perccel azelőtt hangzott el a zenekar utolsó akkordja. És utána mindjárt eltűntek a kacér, jókedvű leányok. Az előbbi fényes, mosolygó jelenetből nem maradt egyéb, mint az össze-vissza csuszkáit parket és a néma falak. A csillogó gázizzókat pedig álmos szolgák diinnyögve csavargatják le. Nem marad az egészből semmi. Egy-egy elhullott virág, hiú képzelődések játékszere. Ma még kincs a rajongóknak, holnap már semmi. Haszontalan giz-gaz. Csak a társalgóban van még némi élet. Mi vagyunk ott. A lelkünkre ránehezedik valami irgalmatlan fojtó teher. Fáradt emberek érzése. Amit el kell titkolni. Ülünk szanaszét a pamlagokon. A háttérben egy-egy sóhajtás, valami nagyon fiatal ember önkénytelen gondolata. Most nem ügyel rá senki. Hallgattunk. És a hallgatás többet fejez ki a legékesebb beszédnél is. Amit zajjal, szóval, nem lehet elmondani, a lelkeknek igazi, burkolatlan érzését. rába és nem fúrhatunk le 1000 méterig, mint a főváros: akkor a vizbeszerzésnek más módját kell megtalálnunk. II. A bödői és remetei források. A Hegyvidéki városok vízvezetéke úgy a Szepességben, mint Erdélyben a közeli hegyek forrásvizeiből táplálkozik. Úgy van ez a Dunántúl is, ahol hegység van a közelben. Fehérvár a tetem völgyi, Pécs a Tetve forrásait fogta fel és vezette be a városba. Nálunk itt van a város szélén 2 üde forrás, a bödői és remetei, melyeket már a rómaiak felfogtak, sőt a törökök is levezettek ivásra és fürdési célra. Nekünk ugyan azon felszínre jutó 2 kis forrás vize kevés, legfeljebb 1— 2 kutat táplálhatna a város közepén, de az ilyen szabadon kibugyogó források többnyire csak kicsordult csöppjei a völgy belsejében rejlő nagyobb víztömegnek. Ha úgy van, akkor vízgyűjtő galleriákkal és aknákkal fel kell fogni az egész tömeget, ha csak 50 köbméter volna is igy nyerhető : azzal már a belváros legsűrűbben lakott részét, az emeletes paloták modern vízvezetékekkel láthatók el! Ez volna — ha sikerül — a legideálisabb és legolcsóbb vizszerzés 1 A természetes gravi- tatio ingyen nyomná fel a vizet, az emeleti lakosztályokban is egy csapforditással a legüdébb remetei forrás bugyogna ki, a fizetendő vizdijak pedig a létesítendő vízvezeték költségeinek amortizatióját esetleg teljesen fedeznék 1 Tanulmányozza a városi mérnök ezeket a hegyi forrásainkat, ásasson próba kutakat, kutassa ki a tárolható viz mennyiségét és ha netalán az tűnnék ki, hogy itt sem nyerhetünk vizet: akkor még egy módja van a vízszerzésinek, ez pedig : III. A Sió Sárvíz csatorna. Ebben van viz elég, adja a Balaton télen nyáron bőven. A folyóvizek melletti városok Pozsony, Győr, Budapest, Szeged mind a folyóból táplálják vízvezetéküket. Ez a legegyszerűbb és legbiztosabb módja a vizszerzésnek, de egyúttal a legdrágább is 1 A viz megszűréséhez kellő berendezések, a hosszú csővezeték, a víztorony építése és a viz emeléséhez szükséges szivattyútelep létesítése és működése — még ha dynamóval, villamos művünk felhasználásával terveznénk is — oly költségeket igényelne, melyhez Szekszárd mai fejlettsége még gyöngének látszik. Mégis szükséges, hogy a város mérnöke ezen irányban is tegyen tanulmányt. Valamelyikünk megszólalt. Ásító, tompa hangon. — Mit szóltok a Veszperéni Déneshez meg a menyasszonyához ? Felelet nélkül maradt a kérdés. Mindnyájunk előtt megjelent a daliás férfi és a szőke halvány lány képe. Mintaképei a szerető házastársaknak. Erélyes, büszke férfi és a gyenge nő, aki eltántorithatatlanul csügg a bálványán, a mocsoktalan félistenen. — Mit akarsz velük? kérdezte végül valaki. — Nem vettetek észre a Dénesen valami különöset ? Tovább gondolkoztunk. Az álmos ember agya lassan, lustán működik. Csendesen. Nem szóltunk semmit. Hanem azért csak elkezdte az előbbi hang az elbeszélést. A régi, kopott nótát. Két leány egy legény . . . Nem is néztük meg, hogy ki beszél, közönyösen, fásultan hallgattuk. — Talán három hete vőlegény a Veszpe- rényi Dini. A Dorogi Nina a menyasszonya, az öreg tőkepénzes lánya. Hiszen ismeritek 1 Ismertük. Ábrándos, magábavonult teremtés. Ami a szenvedő, vagy szerető lelkek tulajdonsága. O talán mind a kettő. Talán egyik sem. — A Dinit is ismeritek. Jobban mint a lányt. Es azt is tudjátok, hogy a Tétényi Eliz nevét emlegették az övével. Nem is olyan régen ... . . . Eszünkbe futott az a másik halavánv Ne vegyen senki i ■ pénzért naptárt, mert aki lapunkra legalább egy negyedévre előfizet, az ingyen megkapja a gazdag tartalmú —■ = Garay János Képes Naptárát. =====
