Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-23 / 47. szám

1905. november 23. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 47. sz. 5. — «Hol állítsunk Kossuth-szobrokat ?» cim alatt e b. lapok hasábjai közt a 46. szambán egy közlemény jelent meg, melynek t. írója le- c7Xiia a tized- és huszadrangú varosokat, ami­ért «borura-derüre» Kossuth-szobrokat állítanak. Erre - mint mondja - csupán a nagy.es gazdag városok hivatottak, a kisebbek csak ki­vételesen engedhetik meg maguknak azt a fény­űzést, mert a művészi kivitelű szobrok 25-80 ezer koronába kerülnek. Igaz, az volna a eg méltóbb népszerű Halhatatlanunk emlekehez ha minél művésziesebb és drágább szobrokat állí­tanának emlékének megörökítésére. Csakhogy a magyarság zömét a kisvárosok es falvak la­kosai képezik s éppen ezéknd kell Kossuth es más nagyjaink emlékének megőrzése altul a ha­zafias érzést ápolni. Ezt pedig részben úgy ér­jük el ha emlékezetüket szobraik, kepeik áltál (mégha ezek nem művészi kivitelűek is) feltart­juk s maradandóvá tesszük. A lent idézett közle­mény azon részére, hogy táncvigalmak, műked­velői előadásokat gyűjtéseket stb. taitva, Kos- suth-szobrok helyett inkább a tanítók anyagi segélyezésére Kossuth-alapot létesítsenek az illető községek, megjegyzem, hogy a tanitók a fize- tésjavitásnak ezt a módját szívesen elengedik. Ezt törvény által óhajtja a tanítóság rendezgetni, még pedig úgy, hogy tisztességes fizetésűk s egyébb ésszerű intézkedések által hazánk nép­oktatásügye kiemeltessék balkáni állapotából. Ha valami, ez a dolog is bizonyára megért volna — már ezelőtt két évtizeddel — egy obstruc- tiót. A tanítóság ma már morzsákkal be nem éri. Várni tud, mert hiszen a magyar néptanító európaszerte ismeretes türelmes természetéről. Addig is, mig hivatásos munkája utáni megél­hetése biztosítva lesz, illő mellékfoglalkozások által könnyít sanyarú helyzetén. Egy tantérfi. — Kérel m a levélgyűjtő-szekrények védel­mére. Ács Vendel szekszárdi m. kir. postafel­ügyelő, hivatalfőnök az alábbi sorokat küldötte be lapunkhoz: A nagyközönség kényelmére a város különböző helyein kifüggesztett levél­gyűjtő szekrényekből a levelek kiemelését jelző táblácskákat ismeretlen tettesek kihúzzák és elidegenítik, miátal a közönség nincs tájékozva, hogy a levelek hány órakor lesznek begyüjtve, ezenkívül ismeretlen tettesek különféle tárgya kát bedobnak a szekrényekbe, melyek a leve­leket bepiszkitják, megsértik, sőt a szekrény gépezetét eh'ontják. Kérem a nagyközönség jó­indulatát, hogy az ilyen tetteseket a helyszínén nevüx megkérdezése után vagy a postahivatal főnökénél, vagy a rendőrkapitányságnál bejelen­teni szíveskedjék. Ez az eljárás a nagyközön­ség érdekét csak megfogja védelmezni, ellen­esetben kénytelen lennék táblácskákat nem alkalmazni. — Halálozások. E hó 16-án temették báró Jeszenszky József nagybirtokost Alsó-Hidvégen a családi sírboltba. Benne a báró Jeszenszky- család legidősebb tagját vesztette el. A temetés nagy pompával és óriási részvét mellett ment végbe. A temetési szertartást Bereck János, kaj- dacsi plébános végezte Konecsni Ferenc, győr- egyházmegyei áldozópap, a Jeszenszky-család nevelőjének és Hetényi Alajos, kajdacsi káplán­nak assistenciája mellett. A terem díszítése, hol a megboldogultnak tetemét ravatalozták, szo­morúan elragadó látványt tárt fel a belépő előtt. A ravatalt hatalmas gyertyatartók vették körül s a szebbnél-szebb koszorúk egész erdeje övezte. Szertartás után Tolnavármegye négy, festői ru­házatú huszára emelte le az érckoporsót a ra­vatalról s vitte ki a halottas kocsira, melyet a megboldogult négy fekete lova vont. A temetési meneten részt vett az egész környék intelligen­ciája s a közeli puszták cselédsége. Ott láttuk a gyászoló családon kívül br. Jeszenszky Kál­mánt, br. Jeszenszky Jánosnét, br. Jeszenszky , Bélánét, br. Jeszenszky Ilonát, br. Jeszenszky \ Andort, br. Jeszenszky Ignácot, br. Jeszenszky j Ödönt, Gaálnét, Pongrácz grófnét fiával, Széchenyi j Domokos grófot, Schaaffgotsche Ferenc grófot, j Dbry Pált és nejét, Bezerédj Pált és nejét, Bo- csáknét, Huszár Károlyt, Lacit és Dunáit, Sztan- kovánezky Jánost családjával, Kazy Józsefet, Bártól Bélát, Pongrácz Jenőt, Bernát Bélát, Per­cei Lajosnét leányával, Percei Józsefet, Bernrie- der Józsefet családjával, Pintér Józsefet, Zavaros Gyulát, Várkonyi Ivánt stb. stb. Az engesztelő szt. miseáldozat í. hó 17-én volt a kajdacsi rk. plébániatemplomban. A rekviemet Bereck János, kajdacsi plébános végezte Konecsni Ferenc és Hetényi Alajos segédletével. A gyászistentiszte­leten megjelent a gyászoló család teljes szám­ban s a környék főurai közül még sokan. Nyu­godjék békében: -- Pakson folyó hó 17-én e ]­hunyt Hönigsberg Márk paksi polg. iskolai ta­nár életének 64-ik évében. Haláláról a paksi ; polg. iskolai tanári kar a következő jelentést j adta ki: A paksi áll polg. .fiúiskola tanári kara i mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett kar- | társa, Hönigsberg Márk áll. polg. iskolai tanár, szivszélhüdés következtében f. hó 17-én d. u I ö ólakor, életének 64-ik, buzgó tanári mükö- ! késének 12-ik évében elhunyt. A megboldogult ; hűlt teteme f. hó 19-én d. u. 3 órakor az izr. j temetőben helyeztetik nyugvóhelyére. Béke leng- : jen porai felett. Paks, 1( 05 november 13-án. | — Felolvasások. A szekszárdi róni. kath. , Olvasókör az ádventi szent idő- folyamán dec. : 3- 8. és 10. napján felolvasó-estélyeket rendez a következő sorrendben: december 3-án. 1. Két árva. Garay Jánostól, szavalja: Grósz Rozika, 2. A karácsonyi ünnepkörről. Irta és felol­vassa : Szabó Géza főgimn. hittanár, alelnök. 3. Magyar lány Revicky Gyulától. Szavalja; Stir Annuska. 4. Egy kedves ember. Előadja: Bóváry Lajos. 5. Egy ideges ember. Gabányi- tól szavalja: Vincze Imre. 6. Egy lírai költő keservei. Monolog, előadja: Taksonyi János. 7. Falun, jelenet, előadják: Kiss Károlyné és Nedók Teruska. — Bonyhádi hírek. Meg nem tartott gyűlés. Müller János Bonyhád nagyközség ér­demes bírája folyó hó 16-án délután 5 órára az Erdős-féle szállodában tartandó értekezletre hívta meg a község polgárait. — Az értekezlet célja az lett volna, hogy a vasúti állomás Bony­hádihoz közelébb helyeztessék el. Tekintettel az ügy fontosságára, mégis oly kevesen jelentek még, hogy a gyűlést nem lehetett megtartani. A tapasztalt érdeklődésből világosan lehet követ­keztetni, miszerint a bonyhádi állomás továbbra is régi helyén, a községtől mintegy 3 kilo­méternyi távolságban marad. — A bonyhádi nép- gyűlés. Vasárnap délelőtt 11 órakor egy kis lovascsapat érkezése jelzé, ,hogy a Wéber-pusz- ' tán elszállásolt országgyűlési képviselők Bony­hádihoz közelednek. Boda ; Vilmos szekszárdi, j Csányi Sándor dárdai, Thaly László kaposvári és ifj. Wéber János, a völgységi kerület szere­tett és népszerű képvisélője, voltak az érkezők. A szép számmal egybegyült polgárság riadó 1 éljenzéssel fogadta a város szélén kocsijaikról leszálló képviselőket, mire dr. Kanczler Antal j bonyhádi ügyvéd szép, keresett beszéddel üd- ■ vözölte őket. A menet aztán a róm. kath. tem- ' plom melletti Szentháromságtérre vonult, hol | a gyűlés megtartatott. Csik ’József lelkes beszé- ! dével megnyitotta a gyűlést, mire Wéber János : képviselő beszámolóját mondotta el. Wébert a ; nagy tömeg erősen megéljenezte. Utána Thaly László a jelen állapotokról beszélt. Harmadik­nak Csányi Sándor, majd pedig egy jól ismert . népszerű egyén, Boda Vilmos beszélt. Aíindegyik : képviselő jutalma szűnni nem akaró éljenzés volt. Wéber János indítványára Apponyit és Kossuthot táviratilag üdvözölte a gyűlés. Dr. Kanczler Antal iditványára peqig bizalmaztlan- ságot szavazott a gyűlés Fejéjrvárynak és kor­mányának. Csik József ejlnök rövid beszédével azután bezárta a gyűlést. — Meglepő nyugodt­sággal folyt le az egész gyűlés, csak egy pár­szor kiáltották a szociálisták: «Abcug! Éljen Fejérváry és az általános választói jog!» Szá­muk azonban oly kevés volt, fogy szinte sem­minek vehető. Délután 1 órakora Hanstein-féle vendéglőben bankett volt, hol számos felköszöntő hangzott el. — Műkedvelői előadás. Antal István »Falu szépe« cimii szép színműve Tolnán f. hó 12-én került színre. Mely alkalommal az összes be­vétel : 452 kor. 80 fillér, a kiacás : 322 kor 80 fillér volt; maradt tiszta jövedeem: 130 korona. Ebből 60 kor. a Tolnán felállítandó Kossuth szobor alap javára, 35 kor. a tűzoltó egyesület céljaira; 25 kor. a katholikus á; 10 kor az izr. iskolás gyermekek tanszer beszerzésére fordit- tatott. — Felülfizetttek 1 Rozmáger Ferenc 10 kor., Sechrer Sándor 3 kor., Stern Árpád 2 kor., Fekete Ágoston 1 kor 40 fill., Garay Antal 1 kor. 20 fill., Wittinger Károly i kor., Dobrik Lajos 1 kor., Strasser Hermann 40 fill. Perler Ferencz 20 fill, és Nagy Ferenc 20 fillért. Mely adományokért ez utón mond köszönetét a ren­dezőség. — A viharágyuzás megszüntetése. A m. kir. földművelésügyi miniszter Tolnavármegye alispánjához intézett leiratában többek között ezeket mondja: «A mennyi reménnyel fogadta­tott kezdetben a jég ellen viharágyuzással való védekezés lehetőségének gomolata, épp annyira megrendült utóbbi időben a bikalom ezen vé­dekezési eljárás iránt. A viharágyuzás kérdé­sében tartott nemzetközi consxssusok egyetlen mozzanatot nem hoztak napülágra, amely ez eljárás sikerébe való hitet rmgerősitette volna teljesen az ezen eljárásba vetett bizalmat. A szakembeiek újabban odáig mentek el, hogv a viharágyuzást költséges játéknál egyébnek nem tekintik s tényleg napról-napra fogy a hívők száma, akik az eljárástól sikert várnak, úgy hogy az utóbbi időben a legtöbb helyen már tel­jesen felhagytak a viharágyuzás alkalmazásáról. Minthogy ezek szerint ily bizonytalan eredményű és problematikus sikerű, de költséges eljárásnak szószólója nem lehetek s aggályaim vannak abban a tekintetben, hogy egyesületi vagyonnak ily kétséges célra való felhasználását a vihar- ágyúzásra alakult egyesület alapszabályainak jóváhagyásával megerősítsem, felhivom az alis­pán arat, hogy a szekszárdi szőlősgazdák jég ellen védekező egyesülésének összes érdek feleit értekezletre hivassa össze, fennebb érintett aggályaimat velük közöltesse s alkalmas módon hasson reájuk, hogy a vihar ágyúzásnak a bizonyítható vagy igazolható legcsekélyebb sikere hiányát is lássák be s az e célra való egyesülés illetőleg a jelzett védekezési el­járás alkalmazásának szándékú/ól — saját meg­győződésükből — álljanak el. — Elve eltemetve. Gondatlanság következ­tében Ozorán két gyermek esett áldozatul. Ugyanis Horváth Gábor ozorai lakosnak udva­rában, a part alatt játszottak Berniek. Mihály 6 és Berniek Erzsiké 4 éves gyermekek, a kikre a part rászakadt és mindakettőjüket élve eltemette. A szerencsétlen gyermekeket kiásták, de már meghaltak. A vizsgálatot megindították. — Gazdátlan úri ruha. Már napok óta kü­lönös esetről beszél a szekszárdi fáma. Ugyanis arról pletykáznak, hogy a napokban egy szek­szárdi ismeretlen úri ember annyit áldozott Bachus oltárán, hogy végre azt sem tudta, fiu-e vagy leány. Ilyen állapotban hazafelé dülöngött az éj sötét leple alatt, de — óh fátum — laká­sát eltévesztve, más házba jutott, ahol benyitva az egyik szobába, levetkezett és lefeküdt. Ek­kor azután észrevette, hogy idegen helyen van, mire a felső ruháját otthagyva, sietve menekült, nehogy kompromittálja magát. — Másnap nagy volt az eltévesztett házban a meglepetés, midőn egy ember ruháját találták a szobában. Sokáig nézték, vizsgálták, hogy kié lehet az elhagyott ruha s mivel gazdáját nem sikerült felfedezni, bevitték azt a városi rendőrkapitánysághoz. Szokásos módon, dobszóval közhírré tették ugyan, hogy a jogos tulajdonos átveheti a ru­i háját, de ez sehogy se akar jelentkezni. Bizo- i nyosan meg is tartja inkognitóját, ha a vere- ; bek ki nem csiripolják kilétét. — Agyonnyom a a hajó. Müller János tolnai j hajós oly szerencsétlenül került két hajó közé, ; hogy teljesen összezuzódott. Mire haza hozták, j már halva volt. A tragikus végii fiatal ember még csak 26 éves volt s az elmúlt farsangban ■ házasodott. Temetése szombaton óriási részvét ; mellett ment végbe. — Rendőri hírek. Támadás az utcán. Minden ok nélkül Sióagárdon az utcán Sági György ottani lakos megtámadta Grünhut Ig- nácnét és a járdához vágva, háromszor arcul ütötte. Feljelentetett Sági György a büntető bíróságnak. — Félsz dték a hidat. Zsidó Mátyás és Stermeczki József mözsi lakosok csupa duhaj- ságból folyó hó 14-én éjjel felszedték a község tulajdonát képező hidat és a deszkákat össze­törték. A duhajkodó legényeket csendőrség fel­jelentette a szekszárdi kir. járásbírósághoz. — Megzavart lakodalom. Schauber Ferenc mözsi lakos házában folyó hó 14-én lakodalmat tar­tottak, melyet Lernber István boszuból megza­vart az által, hogy az ablakon keresztül egy nagy követ dobott be a lakodalmas nép közé. A kő Méhn Mártonnét sebesitette meg és a kő­dobás által összetört üvegekből pedig egy üveg­szilánk Katzenberger Mártonné szemébe repült. A boszuálló legényt feljelentették . — Tolvaj cseléd. Németh Katalin 18 éves cseléd azzal" hálálta meg gazdájának, Fűzi Mihály döbröközi tanitónak jóságát, hogy tőle 18 drb. szakasztó- ruhát, 2 korona készpénzt és 2 drb tyúkot el­lopott. A tolvaj cseléd folyó hó 5-én azután megszökött Köröztetése elrendeltetett. — Meg­lopta a férjét Bognár Mihály dunaföldvári la­kost saját felesége, szül. Seszták Ilona folyó hó 8-án meglopta és azután megszökött. A hűtlen asszony ugyanis elvitte férjének 1160 korona készpénzét, 4 dunnáját, 2 vánkusát, 2 fazék lekvárját és szalonnáját. A férj feleségét feljelentette a szekszárdi kir. ügyészségnek. — Vízbe fűlt lovak. Tolnai levelezőnk írja: Mánál Lajos tolnai bőrkereskedőnek két iovaf. hó 11-én délután 4 órakor Tolnán a Dunába fuladt. A dolog úgy történt, hogy Mándl ko­csisa a Dunára hajtatott, hogy sáros kocsiját ott lemossa; a kocsis azonban ismeretlen lévén, a Dunaág azon részén hajtatott be, ahol alig egy-két méterre már nagyon mély a viz ; igy történt, hogy a 600 koronát érő két ló odave­szett. Ezer szerencse, hogy a kocsisnak semmi baja sem történt,

Next

/
Thumbnails
Contents