Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-16 / 46. szám
2, kára, mely fejlődésükét hátráltatja . és melynél sokszor az életet a haláltól csak egy lépés- vá- I lasztja el. Erről tanúskodnak a kórházak és or- j vosi jelentések. A gyermek olcsó munkás lévén, j tehát szívesen alkalmazza szülő, mester egy- j aránt. A nehéz mezei munka nem való . 12—15 , éves gyermeknek. Az úgynevezett «hanglange- j rek» és kőmives inasok a mellett, hogy súlyos ' fizikai munkát végeznek, — még gyakran egész- ! ségüket, sőt életüket is kockára teszik, Hogy I ez nincs rendjén, azt mindenki tudja; de én ; most e helyen csak egy ügyről akarok szólani 1 s ez a tolnai selyemfonóban dolgozó gyennekelc j ügye Nálunk Tolnán százával dolgoznak a | 12—15 éves leánykák a gyárban. Igaz, munká- j juk nem olyan súlyos, de azért ilyen fiatal te- 1 remtésnek naponta 12 órát szobában ülni, még sem lehet egészségi szempontból előnyös. Hazánkban sok mindennel törődnek, de legkevesebbet azzal, ami az embernek légdrágább kincse: az egészséggel. Minek az a sok törvény és rendelet, mely csak arra jó, hogy az emberek ki- játszhassáJc s igy az ügyvédeket es bíróságokat haszontalan perekkel foglalkoztassák? Az államnak egyik főérdekét képezze : polgárainak egészségi állapota. Bármennyi vagyont kaparjon össze valaki, mit sem használ, ha ez egészségének rovására tönténik. «Egészséges testben lakik az egészséges lélek» — mondja a közmondás. Mivé fejlődhetik azon fiatal test, mely már 12 éves korában állandó komoly munkához lesz fogva ? Hisz az ilyennek még az iskolában volna a helye ! Ausztriában 14 éves korig kötelező a mindennapi iskolába járás; nálunk már 12 éves korában gyárimunkás lesz a gyermekleány. Persze a szegénység viszi reá, mert szüleinek segít jövedelmet teremteni. Csakhogy ez a jövedelem nincs ám arányban a szükséges erők veszteségével 1 Az ilyen szegény gyermek gyengén fejlődik és satnya marad még akkor is, midőn legszebb virágjában kellene lennie. Ifjú gyermekkorát egyhangú munkával tölti el s később sem ereje, sem kedve nincs a dologhoz. Keresi a könnyű megélhetést, elégedetlenkedik és gyakran rossz útra is téved. — A kiben van egy parányi szeretet népünk iránt, ezt vegye fontolóra és hasson oda, hogy szegény gyermekeink testi fejlődése a korai munkával ne hátráltassák ! A tolnai 12—15 éves leánykák, kik a gyárba járnak, naponta 6 órától esti 7 óráig le vannak kötve ; vasárnapon meg fél 2-től 5-ig az isméUő iskolában ülnek. Tehát mozgásra, játszásra alig jut idejük. Pedig minden ember tudja, hogy a gyermeknek szabad levegőre, mozgásra sok időt kell engedni, hogy fejlődésében és erősödésében vissza ne maradjon. Ezen leánykák 5-kor kelnek naponta s csak jó későn térnek nyugalomra, mivel már 6-kor munkába állanak s csak este 7-kor szabadulnak ki. így aztán 8 óra lesz, mire megvacsorálnak s ha vacsora után még kissé fönn maradnak sétálni vagy játszani, (mit vérük folytonos ülés következtében megkíván), úgy bizony lesz tiz óra is, mire ágyba kerülnek ; tehát a szükséges alvástól is elvonatnak. Hogy ez nem jól van igy, azt fölösleges bizonyítanom. Azért tehát kisérletet teszek olyan módozatok proponálására, melyek hivatva lesznek az ilyen visszás és nemzetrontó állapotok csökkentésére. Megjegyzem, hogy csak saját egyéni véleményemet tolmácsolom s meghajlom, sőt szívesen fogadom a jobb érveket és hozzászólásokat. Az ügy fontossága megérdemli hogy minél többet és minél szélesebb mederben foglalkozzunk vele ! Szerény nézetem az volna, hogy a 15-ik évét még be nem töltött gyermeket, különösen leányt, rendszeres munkába bocsájtani nem szabad. Ha a gyermek olyan szegény, hogy reá van utalva a korai kenyérkeresetre, menjen jó házba cselédnek. Itt eleget mozoghat, jó táplálkozásban részesül, keresményét megtakaríthatja, (mert mindennel el lesz látva) s némi műveltségre is tehet szert. Az persze a hatóság dolga volna, hogy az ilyen fiatal cselédeket kellő védelemben részesítené. Különben a jó cselédet mindenütt szeretik s jól is bánnak vele ; testi fejlődésének rovására erőit túlságosan ki nem használják. Olyan gazda, vagy gazdasszony, ki cselédjével embertelenül bánik, nyerje el méltó büntetését. Helyet meg minden leány kap, ha megbecsüli magát, hisz cselédhiány miatt úgy általános a panasz. A selyemgyár sem veszítené el munkásait, mert van Tolnán 15 éven felüli leány bőségesen, sőt asszonyok is szívesen mennének dologba. Ezek közül is csak azokat kellene alkalmazni, kik igazán rá vannak szorulva. A jobbmóduak találnak más foglalkozást is, mert ezek gyári keresményük legnagyobb részét úgy is «puccra» fordítják. Éneikül pedig megélhetünk. Addig, mig gyermek a gyermek, ne kívánjunk tőle olyan komoly munkát, mely csak föl- nőtteknek való. Hagyjuk meg a gyermeket az ő játszi kedvében s az iskolai tanuláson kívül ne terheljük meg korát fölülhaladó napi munTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 46, sz. 1905. november 16. kával. A fizikai munkát bízzuk a fölnőttekre, kiknek szent kötelességük övéikről gondoskodni még akkor is, ha nagy ünmegtagadásukba és terhes munkájukba kerül. Ők könyebben viselik a terhet, mint szegény, fejletlen gyermekeik. Majd ha ezek fölnőnek és megerősödnek, kétszeresen pótolhatják fokozottabb munkakedvvel a szülőknek értük szenvedett nélkülözéseit. Egy tolnai népnevelő. TÖVISEK: Böngészet a hirlapirkászat mezején. Egy csomó iskola-kerülő, léhütő sürgyán gyerekkel találkozom az utcán. A szőlőhegyeken csatangoltak iskolába-menés helyett böngészni. Onnan jönnek most, egy kisebb fajta nemzetközi cucilista csoportot alkotva s röhögve beszélik el egymásnak «böngészed élményeiket» s én őket titkon kihallgatom. Ez ad ösztönt cikkem írására. — Tehát én is böngészek egy kicsit a hirlapirkászat szellemi mezején s a talált hitvány biliingeket «önkéntes adóként» in natura leteszem az ex-lexes, ügyvezető, megfejelt ad hoc magyar kormány adó-oltárára jóillatu áldozatul, — reménylvén, hogy ilynemű önkéntes adózástól nem tilt el sem a honfi becsület, sem az alkotmányvédő megyék szigorú határozata, sem a koalíció. * Elolvastam türelemmel, végig, Vörös László és Lukács György urak ezer-rőfös budapesti kortes beszédeiket, csillogó-billogó frázisokban mindent megígérő fényes szónoklataikat, mikben nincs egy makula igazság, de amik úgy tetszenek a köd-vágó, az üres semmit markoló, mindent váró hazátlan honfiaknak, a sárga-fekete szárnyú kétfejű sas jótékony árnyában meghúzódni akaró vörösöknek és a nemzet testébe léket vágni törekvő luk-ácsoknak, — na meg: a hamar halandó haladó-szaladó párt egy pár gyász magyarkájának ! — — S mikor elolvassam a Kárpátoktól Adriáig, Brassótól Bécsig nyúló hosszú kortes beszédeket, hát eszembe jutott a közmondás: «Sok beszédnek sok az alja!» Hát Lukács ur! — kérem — hallja, tán arra is gondolna már, miből él a vallás-tanár ? ! . . . Bizonyosan ön felveszi fizetését — s ezt jól teszi! — ; dehát — utalja már kérem nékem is ki csekély bérem ! így szól minden vallás-tanár, mert az mégis nem járja már, hogy morzsát se kapjon a pap, mig ön egész kenyeret kap ! . . . Jobb volna a csalóka hosszú programm helyett ilyen praktikus gondolatokkal foglalkozni ! (A magyarországi áll. intézetek vallástanárai.) * Olvasom a Tolnamegyei Közlönyből, hogy országosan pecsovitsnak nevezett *Perczel-vár- megyénk» ősi székházában olyan esett, aminő még sohasem esett: Hallatlan! elénekelték a Kossuth-nótát! «Ismerd meg az idők jeleit!» — mondja az írás. — Biz úgy, édes jó Uraim ! Ha felülről oly erős lesz a megokolhatatlan renitencia, hát biz erre elvégre majd az lesz a kadencia, hogy az a szent nóta még a templomokban is hangzik-------s úgy örül majd a Magyarok Istene, hogy no ! Önökön áll, t. nagy Uraim ! hogy ez arany-idő, a politikailag oly rozsdás talmi-réz korszaktól még messze essék. * Olvasom a Tolnav ármegy éboi, hogy: «a megyei közgyűlésen a magyarositó bizottság- tagjaiul megválasztattak — ezek és ezek.» — Összesen 13-an. Nézem a névsort s -- Isten bocsá! — jót nevetek. Nem, mintha ezek az urak, kik megválasztattak, egytől-egyig mind jó magyarok ne lennének, hanem az idegen neveik miatt. Mert a 13 ember között tényleg csak 5 visel magyar hangzású nevet, a többi 8 idegen, legtöbbnyire német név. íme a magyar nevek : Boda Vilmos, örffy Lajos, Perczel József, Magyar Zsigmond, Sass László; a többiek: Wosinszky Mór, dr. Fent Ferenc, Jeszenszky Andor, Bern- rieder János, Forster István, Marhauser Imre, Tirvüger Vilmos, Singer Bálint. Tisztelet a nevek derék viselőinek, dehát nem furcsa-e, hogy igy alakult össze a névmagyarositó bizottság ? . . . Eszembe jut az egyszeri papról mondott adoma : * Vizet prédikál, 'pedig bort iszik I» No meg az írás szava: «Vesd ki először a gerendát, mely a le szemedben vagyon s azután nézd a szálkát a te felebarátod szemében /» Vagy, hogy a fent tisztelt urak először a saját nevük megmagyarositásával kezdik meg áldásos működésüket?! Isten éltesse őket! . . . Palást. Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 13-án tartott ülést, melyen Döry Pál alispán elnökölt. Jelen voltak : Döry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző, Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos kir. tan- felügyelő, Reisz József kir. főmérnök, Boda Vilmos, Perczel József, Török Béla, Krcsmarih Pál kir. főügyészhe'yettes, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Totth Ödön tiszti ügyész, örffy Lajos, Wosinsky Mór, Jeszenszky Andor és dr. Hangéi Ignác t. főorvos. Elmaradásukat igazolták: Kovács S. Endre, Bernrieder József. Az alispán jelentése. Döry Pál alispán jelentése szerint az al~ ispáni hivatalhoz a múlt hó folyamán beérkezett 1181 ügydarab, az előző hóról hátralékként áthozatott 551, elintézendő volt tehát ösz- szesen 1732 drb, ebből elintéztetett 1270, közgyűlési tárgyalásra fenhagyatott 94, elintézetlenül maradt 368 drb. A közbiztonság állapota kielégítő volt. Fegyelmi eljárás a múlt hóban 4 esetben rendeltetett el, rendbirságolás pedig kisebb mérvű mulasztások miatt két község ellen alkalmaztatott. A tiszti főorvos jelentése. Dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos jelentette,, hogy a közegészségi állapot kevésbé kedvezőnek mondható, az előző szeptember hónaphoz visszaesést mutat. A légzőszervek nagyobb számú hurutos és lobos megbetegedései s a hasi hagymáz nagyobb elterjedése, végre a vörhe^mek Dombóvárott járványszerü fellépése, mely utóbbi bajnak lefolyása súlyosabb s hosszan tartó egészségi zavart okoz. A hevenyfertőző betegségek közül legnagyobb számban a hasi hagymáz fordult elő, 18 községben 69 esettel, difteritisz volt 19, vörheny 31, kanyaró 12, hökhurut 12, gyermekágyiláz 2. — Őcsény községhez tartozó Ózsák-pusztán a tanító családjában fellépett hökhurut folyton, Dombóváron pedig a járványszerüen mutatkozó vörheny folytán az elemi iskolát és ovódát be kellett zárni. Orvosrendőri hullavizsgálat 7, törvényszéki boncolás 4 teljesittetett. A himlőoltási jegyzőkönyvek szerint beoltatott 1905 évben 6356, ujraoltatott 6684, összesen 13040. — Élelmi szerek s italok vizsgálata tartatott 37 esetben, szikvizgyárak 12 esetben, közhelyiségek 24 esetben. Iskolavizsgálat és szemvizsgálatok a központi és simontornyai járásban tartattak. Dr. Schall Kálmán gyönki körorvos a főispán által tb. járási orvossá neveztetett ki. Uj okleveles szülésznő is telepedett le az elmúlt október hó alatt. A szekszárdi Ferenc közkórházban szeptember hóról ápolás alatt maradt 295, októberben felvétetett 131, ápoltatott összesen 426 ; elbocsáttatott gyógyultan 67, javultan 45, gyógyulatlanul 6, meghalt 16. A pénzügyigazgató Jelentése. Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint folyó évi október hóban befolyt: Egyenesadókban Hadmentességi díjban Szeszfogyasztási adóban Bor- és husfogyasztási adóban Ellenőrzési illetékben Bélyegjövedékben Dijjövedékben Bélyeges jogilletékben Dohányeladásból __ Összesen 1 14.383*22 K 2.665'— » 31.463'66 » 41.008-62 » 260*28 » 1.784'— > 834'57 » 31.126*- » 99.868*39 » 323.39974 K. Mely bevételt összehasonlítva a múlt évi' hason időszakban befolyt 496.640 koroi lérrel, kedvezőtlenebb 113 240 korona 28 A kir. tanfelüyyelő jelentése. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő tette, hogy október hóban 2 iskolát és 3 látogatott meg. Nevezetesen megvizsg, szekszárdi róm. kath. belvárosi elemi fi szekszárdi izr. elemi vegyes iskolát. Azo /
