Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-02 / 5. szám
5. szám, XXXIII. évfolyam. Szekszárdi. 1905. február 2. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézeDdők. HORVÁTH, IGNACZ Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. Laptulajdonos: h GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, Va évre 6 kor., i/4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30. fillér. A nemzet ítélete. Soha még nyílt kérdésre határozottabb felelet nem következett be sehol, mint a minőt kapott Tisza István gróf miniszterelnök arra a kérdésre, hogy akarja-e a magyar nemzet, hogy a házszabályok oly módosítást nyerjenek, miszerint 50 képviselő mindenkor kérheti a vita bezárását; hogy a kormánynak alkalmatlankodó — s ilyen lett volna minden kissé temperamentusabb ellenzéki ember — képviselők egyszerűen kivezettessenek az ország tanácskozó terméből, sőt onnan hosszabb vagy rövidebb időre ki is zárassanak; akarja-e? a magyar nemzet, hogy a múlt évi november 18-án szabályellenesen megszavaztatott indítvány az összeülendő országgyűlésen már alkalmazásba vétessék s rendesen létrejöttnek legyen tekinthető ; akarja-e ? a magyar nemzet, hogy a kormányzó hatalom s intézkedési jog továbbra is annak a pártnak legyen kezeibe letéve, mely 37 évi korlátlan uralkodása idejében — Kossuth Ferencz szavaival élve — felfelé mindig gyengének bizonyult az ellentállásban. Azt a feleletet adta erre a kérdésre a magyar nemzet, illetve az a 900,000 választó nagy többsége is, mely ez idő szerint a szavazati jogot gyakorolja, hogy: nem akarja. S hogy feleletének méltó nyomaté- kot kölcsönözzön, az .ennek ellentálló szövetkezett ellenzék féríiait juttatva többségre, rájok bízta a képviseletét. Már most, ha a mi alkotmányosságunk nem agyrém, hanem tényleges valóság.volna, természetszerűleg nem következhetnék más, minthogy a többségre jutott szövetkezett ellenzékből alakittassék a kormány s az az általa vallott, hirdetett elvek megvalósításához fogjon. Ámde nálunk, hol a nemzetnek csak bizonyos korlátok között lehet és van megengedve nyilatkozni, a mint biztosra vehető, ez nem fog bekövetkezni, hanem minden még rendelkezésre álló eszközzel arra fognak törekedni Bécsben, hogy a 67-iki kiegyezés keretében mozgó és működő kormány alakittassék s azt támogató többség némi engedmények árán, összehozható legyen. Hogy ezzel szemben a legnagyobb országgyűlési párt: -a függetlenségi és 48-as párt minő álláspontot fog elfoglalni, természetesen előre megmondani lehetetlen, de arról biztosak vagyunk, hogy ha a november 18-diki törvényellenes határozat hatályon kívül helyeztetik, az alakítandó kormány útjába nem fog akadályokat gördíteni ; sőt ha Andrássy Gyula gróf bízatnék meg kormányalakítással’, tán még a rendes államszükségletek, indemnitás és ujjoncz- jutalék megadásától sem riadna vissza, de résen fog állani és haladéktalanul hozzá fog program inja megvalósításához, a mely természetesen nem lehet más, mint csupán a fejedelem közösségét elismerő állami önállóság és függetlenség. Nem vélünk csalódni, ha állítjuk, hogy erre nézve irányadó lesz Kossuth Ferencz ismeretes fejtegetése, mely szerint az osztrák és magyar birodalom uj államalakulásnak kell, hogy alávettessék. Ám Ausztriában a mostani központosító, németesitő s nemzetiségeket elnyomó rendszer helyébe lépjen az államszövetség — confoederáczio — egy bizonyos neme, melynek keretében az ottani nemzetiségek békésen fejlődhettek s egymással gyűlölködés nélkül élhetnek. Magyar- ország pedig, mint törvényki megállapítják, legyen önálló és független állam, az örökös tartományokkal csupán a közös fejedelem személye által egybekapcsolva s közös védelemre egyesülve. Nem tudjuk megértik-e Bécsben az idők intő jelét s reá!épnek-e az egyedül lehetséges, békét teremtő útra. Valószinünek tartjuk, hogy — nem; hanem újra többrendbeli kísérletekbe fognak belemenni, hogy agyrémnek látszó összbirodalmi terveiket megvalósítsák s a szertehuzó s nemzeti voltukért küzdő nemzetiségeket egy kalap alá hozni megkíséreljék. Ám akkor folyjék Ausztriában tovább a bomlási proczessus s hadd teljék be Ausztria végzete; mi csak arra vigyázzunk, hogy Magyarország, édes hazánk, épen, sértetlenül kerüljön ki az összeomló épület törmelékei alól. b. Magyarország közkormányzati rendszerének újjászervezése a keresztény demokráczia elvei szerint. Irta : Varasdy Lajos ev. ref. leikési, nyugalm. kir. tanfelügyelő. Korunk demokratikus eszméi mindinkább forrongásba hozzák az államot és a; társadalmat s ami csak a közelmúltban is egy ködös jövő utópiájának tetszett, az ma már teljesen előkészített talajra talál. — Mert hisz a demokráczia hármas alapelve: az egyenlőjog, az általános kultúra, s a helyes szocziál politika, s azok szükségszerűsége már teljesen átmentek a köztudatba s valóban legfőbb ideje is annak, hogy a maradi felfogás és intézmények, mint amelyeket az idők vasfoga már teljesen megőrölt és hasznavehetetlenné tett, amaz újabb felfogásnak adjanak helyt, hogy a fentjelzett alapelvekre támaszkodó állani és társadalom lépjen a régi helyébe. Igen érdemes munkát végzett e mü Írója, midőn erős bonczkés alá veszi a mai állami és társadalmi berendezkedést, mely évszázadok, sőt mondhatni egy évezred hagyományain épült; s szerző demokratikus alapon áliva, óhajt irányt mutatni a szükséges átalakulások módjai tekintetében. Érdekkel olvashatjuk különösen a közigazgatás, közoktatás s bíráskodás átalakítására vonatkozó érdekes eszmemenetét. Ami elsősorban a közigazgatást illeti, — szerző az államosítás feltétlen hivének vallja magát. — Szerinte a législatio csak fél munkát végzett akkor, midőn csak a bíráskodást vet e el a rendi vármegyéktől s az államhatalom ke.-ébe adta, holott minden közfunkezió az állam kezében kell, hogy összpontosuljon. Szerző szerint a vármegyék s ezeken belül kisebb körben a járások ig n helyesen teljesítették feladatukat a rendiség korszakában, midőn a nemesség volt minden jog letéteményesse, mig a többi osztály mindebből kizárva volt; s midőn egyébként is az egyes vármegyék s illetve járások aránylag csak igen gyér száma népességet foglaltak magukban, s igy a k">zfunkczionáriusoknak igen könnyű volt az áttekintésük az egyébként is primitiv életviszonyok közepette : — ma azonban, midőn a népesedési statisztika oly magas számarányokat mutat, midőn a rohanó kultúra az életviszonyokat teljesen átalakította és komplikálta: akkor szerinte a rendi államból s társadalamból eredő beosztás s azon alapuló közigazgatás csak nyug ami viszonyaink között s már teljesen leélte magát. A közigazgatás egyszerűsítését. és közvetlenségét tehát akként véli szerző keresztül vihetőnek, hogy mindazon első fokú hatóságok s közigazgatási jogkör, mely eddigelé a megyék s járások székhelyein volt koncentrálva, ezután minden egyes községben decentralizáltassék. — Minden tisztviselő részére a legalacsonyabbtól kezelve, egyenlő egyetemi képzettséget tart feltétlenül szükségesnek. — Minden tisztviselő, miként a bíróságnál s katonaságnál, királyi kinevezés alapján nyerje el hivatalát. A kormány kell, hogy közvetlenül a községekhez s nem á megyei törvényhatóság utján csak közvetve intézze rendeletéit és utasításán. — Ami jelenleg nagyjában a felelős kormány általános beosztása, ugyanez vitessék keresztül a községekben is akként, hogy mint a kormány élén a miniszterelnök, akként a község élén a község vezetője a polgármester álljon, s mellette minden egyes közigazgatási szak egy szakelöljáró vagy tanácsos, tehát katonai, tanügyi, • gazdasági, állategészségügyi stb. tanácsos hatáskörébe utaltassák. »S amint 1 848 ban elfogadtuk a törvényhozás parlamentális és népképviseleti reformját a közvetlen választás által, úgy ezen közvetlenségi elvet a köz* igazgatás összes ágaiban, sőt az igazságszolgáltatás szervezetében ishazánk magyar jellegének ésegységes- ségének szem előtt tartásával kell mielőbb keresztül vinnünk.« A vármegyei szervezet — szerző szerint — az eddigi közigazgatási járások számához képest 420—450-re emelendő, s e járási székhelyeken állitassanak fel a II. fokú hatóságok. — Minthogy az egyes kisebb községek a jelzett czélokat önmagukban szolgálni nem volnának képesek, szerző a községeket e czélból csoportosítani kívánja mint
