Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-19 / 42. szám

2. dékben volt elég erő és elhatározás, hogy azt a legnagyobb áldozatok árán is meg­védél mézzé. Csak a mostani lenne oly gyenge és hitvány, hogy nem volna reá képes? b. ____ TÖVISEK. Fe jelés. Mire e sorokat olvasod kedves polgártárs ! már körülbelől megkapod a drága ajándékot a te jóságos birkatürelmedért. S mi lesz ez ajándék ? . . . . Szezon-szerű ! . . . Bécsből hozza a Fejérváry csizmadia. Egy szép uj csizma, — kényelmes nagy és mégis sikkes, divatos, melyben komótosan gázolhatsz az abszolutiz­mus mélységes őszi sarában, minden nátha, hurut és influenza nélkül. Ez az uj csizma — meglásd — nem szőrit, sőt oly puha lesz, oly kényelmes lesz a benne való járásod, mintha csak selyem-bársony papucsban sétálnál éden- kerti harmatos gyepágyakon. Csak egy hibája van az uj csizmának, hogy * Fejelés*, — nem egészen uj. Node, ha régi is a szára: olcsóbb is az ára ! S e mellett azt ígéri a meiszter ur — hosszú bajuszára — hogy ez a *fejelés*-csizma. oly tartós és elszaggathatatlan lesz, mint Bóday Gusztáv ur művész-keze alkotmánya. Hogy mi­ért: azt is megmondja. Mert sikerült Bécsben is — a felséges ajkakon — s szintigy sikerül Magyarországon is, a népmilliók ajkán végig- huzni a kormányprogramra bájos ígéreteinek mézes madzagát, — és ennek alul-felül: min­denki felül! . . . Hej ! van itt helül (mondja Fejérváry homlokát kopogtatva) : diadalmosoly- lyal sodorgatva hosszú nagy bajuszát. Ezen kívül megalakítja a szaladó — aka­rom mondani a haladó-pártot. — Ez is egy »fejelés» csizma ugyan ; a régi kisebbségi pár­tok vásári véletlen összetömörülése, de ideig­lenesen, az alkotmányossági külső máz, a csa­lóka látszat megmentésének céljából igen prak­tikus gondolat — őszerinte! — — — Hanem hát, az alkotmányos érzelmű ma­gyar nép is beleszól a dologba és azt mondja, hogy : «Szegődött hér —osztott konc !» Nekünk uj csizma kell, még pedig ezüst sarkantyúval 1 Mi 1000 év óta szolgáljuk e hazát, hát köve­teljük oly sokszor elvett örök uj csizmánkat, a magyar alkotmányt! Holmi összetákolt vásári fércelménnyel, hitvány fejeléssel bizony nem érjük be. A tartós sárban a legjobb uj csizma kell, —- s mentül tovább akarjátok kitolni az abszolutizmus őszi és téli zordon idejét s men­tül később datáljátok az alkotmányos szabad­ság szép tavaszának újra felragyogását: annál erősebb lábbelire, valóságos erős kothurnu.sokra, vas-csizmákra, alkotmányos minisztériumra van szükségünk !» így beszél a nemzet. És Fejérváry meisztei ur, alighanem híjába mesterkedik hű első legé­nyével Kristóffy-voX, mostani tervükkel megint csak csizmadiát fognak, felsülnek, mert a fel­buzdult, önérzetes magyar nemzet nem húzható többé az ő bécsi gondolkozásuk avult kapta­fájára, — nem elégszik meg az olcsó fejeléssel, — s a haladó-párt nem sokáig halad, hamar szalad s minden a régiben marad ! . . . Azért uj csizmát kérünk! A régi szent alkotmányt a magyar vezényszó ezüst' sarkan­tyújával, punktum! Paláit TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 42. sz. IN HÁZ. ___ «A ve Szekszárd, morituri te salutant!» Adj Isten Szekszárd, a halálba menők üdvözöl­nek ! Bizonyára igy sóhajtott fel Szilágyi Dezső színigazgató, midőn a bérleteknek ked­vezőnek épen nem mondható ügyéről értesült. De hát a gladiátornak vagy győznie, vagy meg­halnia kellett, már a régi rómaiak idejében is, hát még most, midőn minden ember annak szü­letik a sorssal való kegyetlen küzdelemre. És hát még hányféle eshetőséggel, Ízléssel, szokás­sal, előítélettel kell megküzdenie egy színigaz­gatónak, kinek akarata hajótörést szenvedhet a közönség közönyén. Nálunk pedig ez bőségesen meg volt és igy nem csoda, ha színtársulataink halálmegvetéssel küzdöttek az üres padokkal és rendesen megtépett babérral távoztak városunk­ból, a közönség pedig meg annyit sem tett, mint egykor, midőn legalább megsiratta az elesett hőst. Hál’ Istennek azonban ez ma már nem igy van. Amennyiben a bérletek ügye időközben jobbra fordult és kielégíthetőnek mondható. — Úgy látszik, hogy az anyagi fejlődéssel karöltve jár az erkölcsi-tényezők iránt való nagyobb érdeklődés is. Amidőn ezt örömmel jegyezzük fel, egy­szersmind pártolásra hívjuk fel közönségünk figyelmét Mert manapság már elavult a német List-nek azon nézete, hogy a színészet haszon­talan bohóckodás, sőt nagytekintélyű tudósok mutatták ki, hogy igenis erős nemzetgazdasági tényező, mely habár közvetve is, de kiveszi | részét a gazdasági tényezők összműködésébőí, fejleszti a kultúrát, az erkölcsi közérzést maga­sabb színvonalra emeli, szóval hasznossága kétségtelen. Pártolnunk kell tehát a színészetet, annyi- val is inkább, mert Szilágyi Dezső társulatát 190b. október 19. már tavalyról is előnyösen ösmerjük, de azon­kívül már első előadásaiból is látjuk, hogy vá­rakozásunk minden tekintetben kielégítést nyert és hogy előlegezett bizalmunkat a helyi igények­nek teljesen megfelelő társulat megérdemli. A nemzet jóléte egy piramis, melyet fel­építeni a nemzedékek hosszú sora törekszik. Álljunk zsoldjába a nemes célnak. — Mindenki nemes intencióban filléreivel áldoz, porszem a nemzet jólétének piramisán, mely megszilárdulva büszkén dacol az idők viharaival. De lássuk a heti műsort! A társulat elő­adásainak sorát Czobor Károly: Hajdúk had­nagyával kezdte meg. A szép zenéjü operettben a színpadunkon szokatlan fegyelmezett össz- játék az, amit az összes szereplők kiemelésére felhozhatok. Ami az egyes szereplőket illeti, megállapíthatjuk, hogy Bándi Rózsi még min­dig a regi. Hálás tapsokat kapott a bemutatón megjelent közönségtől, melynek tiszta és kelle­mes hangjával és kitűnő játékával valódi élve­zetet nyújtott. És Lendvai Ferike szintén a régi, ügyes és finom játékával és utánozhatatlan kedvességével. Nem ismertük Kiss Pistát, ki azonban ér­ces baritonjával a maga részére hódított ben­nünket. — A derék igazgatót pedig fölösleges dicsérnünk, mert jó bornak nem kell cégér. — Csak annyit, hogy ahány és bármily sokféle alakítást láttunk tőle, az mind művészi volt. Vasárnap este a Bob herceg volt reper­toáron, igen jó előadással, a régi erők közre­működésével. Ki kell azonban emelnünk Tury Mariskát, az ellenállhatatlan Bob urfit, ki nem­csak Annienek, de számos nézőnek is elcsavarta a fejét, aki rohamot intézvén, mindjárt egysze­riben elfoglalta a közönség szeretetének őt meg­illető helyét. Hétfőn folyó hó 16-án a társulat drámai személyzete mutatkozott be Kazalicky Antal színművében a Tetemrehivásban. Ez estén a tavalyról előnyösen ismert Vágó, V. Ber­zsenyi M., Lőrinczy Erzsi, valamint Si­mon Jenő és Sarkadi igen jó alakításaiban méltán gyönyörködhettünk. Kedden folyó hó 17-én este a fővárosban oly sok szép diadalt aratott s népszerű János vitéz premierje volt, melyre a színház zsúfolá­sig megtelt. Az előadás igen jól sikerült, ebben nagy része van a kiváló rendezésnek, melyért az igazgatót, Szilágyi Dezsőt, illeti a dicséret. A szereplők egytől-egyik derekasan megállották helyüket. Szerdán este «A doktor űr», Molnár Ferenc bohózata kacagtatta meg a közönséget. KÜLÖNFÉLÉK. — (FF.) A tanú, a napidij, meg egy történet. A hivatalos tárgyalásoknál tanúnak lenni nem utolsó dolog, különösen ha «a legjobb tu­domás és lelkiismerete szerint» vallónak még napidij is üti a markát, mivel az ilyen napi­dij — népszerűén diórium — nem megvetendő Ezalatt folyt a tánc javában a nagyterem­ben. Úgy tiz óra tájban Kazár Pista a falu ná- bobja is megjelent egyetlen jó barátjával Lász- lóffy huszárhadnagygyal. Lászlóffy az általános üdvözlések után táncolni kezdett; fürkésző szemei a kis szőke fürtös patyikusnét keresték, a kire csakhamar rá is talált. Hogyne ! A kis szőke asszon}' ma ennivalóan csinos volt, Lász- lóffyt teljesen megigézte. Édes kis babaarcáról csak úgy sugárzott a jókedv és pajzán barát­ság. Lászlóffy zabolázhatlan kitartással udva­rolt neki. Kazár Pista az Ajtóban állott meg. A szo­kott nonchalance-szal nézett végig a termen, aztán átment az ivószobába. Őt a tánc nem érdekelte; azt szokta mondani: már kivénült belőle. A tiszteletes ur erősen gusztálja a kár­tyáját, az öreg doktorról nagy izzadságcseppek hullanak le hosszú szakáidra. A segédtanító még mindig a bajusza helyét tapogatja a sa­rokban. Elérkezvén a sziinóra ideje, a hölgyek ki- pakoltatják a menüt. Titokban mindegyik azt óhajtja legjobban, hogy az ő sütöttjét illesse majd a dicséret; kinálgatják is az urakat, akik köteles udvariasságból minden fogásból esznek és mindegyikre van valami finom, találó meg­jegyzésük. Lászlóffynak legjobban Ízlett a kis pa- tyikusné menüje. Dicsérte is nyakra-főre, látta örül neki. Amig Lászlóffy társaságában imigy örömittasan mullott a kis szőke asszony ideje, addig az öreg patyikus otthon a laboratórium­ban főzte a falu betegjeinek egészséget hozó sokféle medicinát. Mikor aztán a szupécsárdás is kezdé már kimeríteni az idegeket, a Hajnalpir lopva surrant be a bálterem ablakának függönyei mellett. És hogy a terem ürülni kezdett, a kis szőke asz- szony szerelemittasan kacér pillantásokkal bú­csúzott udvarlójától; nagyon sokat lejtettek együtt, de még több kézszoritást váltottak. Aztán Lászlóffy kikisérte a kocsijához, jól bepakolta meleg ruhákba, pedig csak a ne­gyedik házban laktak. No, de ez már igy szo­kás. Bucsuzóra nyújtott kis kacsójára egy forró csókot lehelt: mire a kis szös’zke azt súgta Lászlóffy fülébe, hogy sohasem felejti el ezt ! a báli éjszakát. Aztán hazahajtatott. Úgy vélte a kis asszony, hogy ez csak ártatlan tréfa volt, hiszen a férje úgyis már öreg. Az utcáról a kocsik egyhangú berregése hallatszott be, amint a távozó vendégek haza hajtattak. A bucsuzkodásnál a «holnapi viszont­látásig» váltak el a szépek ; másnap tárgyalták le az elmúlt báli éj emlékeit. A bál után sokat suttogtak úri körökben a szépek a báli éj emlékeiről. A «suttogás» tenorja mindig a kis patyikusné és Lászlóffy hadnagy körül forgott; már azért is, mivel a bál óta folyton tele volt a szőke asszon}’ ab­laka a legszebb és üde tearózsákkal, amelyekre harmatként hullottak a kis babaarcu asszonyka szerelmes könyei. Úgy mondják ezeket a rózsákat a szom­szédos városból egy nyalka huszárfiu vitte volna időnkint ; vitt még ezenkívül a házba ez a kuruc huszárgyerek mást is: az öreg patyikus homlokára — nagy szarvakat! * * * .... Kinn ősz van ! Az ólmos őszi eső nehéz cseppekben hul­lik alá, aztán szétfrecscsen az ablaktáblákon. A falevél is mindsürübben hullik és helyét az esővíz foglalja el. Az őszi szél megrázza a fagalyat, s a vízcsepp leesik az ágról: csipp- csepp -- ősz van. Sirolin 5> 4—4 A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknél influenza után ajánltatik. — Émeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet es meg­szünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4 — koronáért kapható. ,— Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti céggel legyen ellátva : F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents