Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-27 / 30. szám
6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY. 30. sz. 1905. julius 27. kelne egy kis több tudomány és jó balpárti magyar érzelem lapunk . csatornáján keresztül is! Mert ha Istenben elnyugodott Hazafi Verái János még élne, rájuk olvasná »megrovási kalandját* s tán idézné is az egykori nyéki diákra irt (pofonvágással fenyegető) eme diák verset: »Nyéki! nyakon nyomlak, — nyavalyás nyakadon nyalakodnak Nyálkás-nyelvű nyüvek! — Nyéki! nyerenász nyavalyát!«) IRODALOM. — A «Zenélő Magyarország> zongora és hegedű zenemű folyirat most megjelent XII. évfolyamú 13. füzetének tartalma: 1. «Kiskertemben újra nyílott mindenik virág» és «Magyar földön magyar anya szült engem a világra» legújabb népszerű baka nóták Bogdán Istvántól. II. Holzmann A. «Tüzelj !» (Blaze Away) angol induló, Ős-Budavára közkedvelt műsoráról. III. Dr. Schwimmer Aurél «A méhecske» — Das Bienelein — Dalkeringő — Valzerlied. E minden zenekedvelőnek fontosságú zenemű folyóirat minden egyes füzete hasonló gazdag tartalommal jelenik meg, úgy, hogy előfizetői a legújabb — jelesebb zenetermékeket kapják a havonta kétszer — mindenkor 12 oldalon — megjelenő füzetekben. Előfizetési ára: egész évre (24 füzetre) 12 k, félévre (12 f.) 6 k, negyedévre (6 f.) 3 k. Egyes füzet ára 60 fill. Előfizethetni az e számmal meginduló III. évnegyedre, valamint az előző évnegyeedkre is, a «Zenélő Magyar- ország» (Köhner Ede) zeneműkiadóhivatalában Budapest VIII. Józsefkörut 22.24. Ugyanitt jelenik meg a népszerű <Banzáj !» japán győzelmi induló Sattelma}m Jenőtől. A ritka hatásos induló a mindenütt megnyilatkozó japán sympá- thia folytán és a legtöbb európai zenekarok leg- kivántabb műsorszáma — belőle 3 hetes megjelenése óta 10000 példányon felül fogyott el. Ara 1 k. 50 fill, és Klöhner Ede budapesti zeneműkiadóhivatalától megrendelhető. TANÜGY. Gyermektanulmányozás. ErdődI Lípót (Folytatás.) L. ) Társadalmi dolgok. Mi az apja neve és foglalkozása; ismeri-e a bírót; hallotta-e hirdetni a kisbirót; látott-e csendőröket; hallott-e a királyról ; ismeri-e a pénzeket ? M. ) Egyebek. Volt-e már beteg; tud-e mesét; kimondott szót helyesen utánamondani, minden hangot helyesen kiejteni, a tanítónak egy hangot utánénekelni, dalolni, verset mondani ? Összesen 100 kérdés. A kikérdezést ne mindjárt a tanév elején, hanem később, mikor már a gyermek bizalmát megnyertük, kezdjük el. Ajánlatos továbbá a vizsgálatnál : 1. ) A kérdéseket csoportosítani, hogy a gyermeknél az egyik képzet közreműködjék, elősegítse a másik reprodukcióját. 2. ) Nem elég csupán annak megállapítása, megvan-e a gyermeknek a tárgyról való képzete. Ezt behatóbb vizsgálat alá kell venni. Meg kell vizsgálnunk, mily világos az a képzet, mely a gyermek gondolatkörében megvan, meg tudja-e bőven magyarázni, tud-e róla ismertető jegyeket mondani, mikor és hol látta az illető tárgyat, mily gondolatokat ébreszt az benne. A képzettartalom megfigyelésénél azonban nem állapodhatunk meg, miután a gyermek egyéniségének kiismerésénél érzelem és akaratvilágra is kell tekintettel lennünk. A gyermektől erre nézve fetvilágositást nem nyerhetünk, a szülőkhöz kell fordulnunk. Meglátogatjuk a gyermek szüleit és elmondjuk előttük, hogy az iskola nemcsak arra való, hogy a gyermeket a különböző ismeretekre megtanítsa, hanem arra is, hogy belőle jóravaló embert neveljen. De, hogy tehesse, szükséges, hogy a tanító a gyermeket lehetőleg jól ismerje. Ezért kérdez egyet és mást a gyermekről. A szülők nagy része igen szívesen felel a tanító kérdezgetésére. A kérdések, melyeket a gyermek testi fejlődése, értelmi, érzelmi és akaratvilágára vonatkozólag a szülőkhöz intézhetünk, a következők lehetnek. Mikor kezdett a gyermek járni (korán, későn)? „ Mikor kezdett beszélni ? Volt-e a gyermeknek nagyobb betegsége és nem maradt-e ennek valami nyoma hátra (látásnál, hallásnál stb.) ? Volt-e sokat a szabadban ? Volt-e már más községben és hol ? Ki foglalkozott a családban a gyermekkel legtöbbet ? , Szeret-e kérdezősködni ? Összefér-e testvéreivel, játszótársaival ? Nem szokott-e nagyon mérges lenni ? Engedelmeskedik-e az első szóra ? Szeret-e magánosán játszani és foglalkozni? Hosszasabban foglalkozik-e valamivel, vagy minduntalan másba akar kapni ? Szeret-e utánozni és mit ? Mikor másokkal játszik nem mindig ő akar-e parancsolni ? Társai közt kezdeményező-e vagy csak utánzó ? Ha valamit megígértek neki, tud-e türelmesen várni? (Folyt, köv.) — Iskolaszéki elnökök és tanítók figyelmébe. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1905. évi julius hó 4-én 56000. szám alatt körrendeletében rámutat arra, hogy a tüdő- gümőkor (tüdővész) hazánkban, különösen a szegényebb néprétegekben óriási módon pusztít. Kötelessége tehát minden embernek, de különösen a tanítóknak e veszedelmes kór ellen küzdeni. Sokat tehetnek e téren az iskolaszéki és gondnoksági elnökök is. A tüdővész fertőzése az esetek igen nagy számában a gyermekkorban való fertőzésre vezethető vissza. A leghatalmasabb fegyver a felvilágosítás, amellyel a népiskola a gümőkor, a tüdővész ellen síkra szállhat, ezért fordulok az iskolaszéki-, gondnoksági elnök- és a tanító urakhoz, szíveskedjenek a tüdővész káros hatásáról és annak védekezéséről a népet és a tanuló ifjúságot felvilágosítani. Szoktassák a tanítók a gyermekeket arra, hogy zsebkendőt hozzanak magukkal, az iskolában a köpőcsészébe köpjenek és ne szanaszét a földre. Továbbá intézkedjenek aziránt, hogy az iskolai tantermek mindennap szellőztetve, kiseperve, leporolva és évenkint kétszer alaposan kimeszelve legyenek. A padlókat pormentesitő anyaggal vonassák be. A seprést, a poroltatást a tanulókkal végeztetni nem szabad mert ezeknek gyenge tüdeje azt könnyen meg- szenvedif Felkérem a tanító urakat, hogy ezen ügyben a népnél és az iskolában tett eljárásukról és annak eredményéről hozzám 1906. május 1-ig kimentő jelentést tegyenek. Szekszárd, 1905. jul. 9. — Tihanyi Domokos, kir. tanfelügyelő. KÖZGAZDASÁG.: — Jégeső és viharágyu. Most, amidőn még mindig aggódva tekintünk a vészteljes felhők felé, melyből gyakran fenyegeti szép kilátású j szőlőinket az a nagy veszedelem, mit jégesésnek nevezünk, nem lesz érdektelen a következő időszerű közlemény, mely a viharágyuról szól. Vagy kilenc esztendő múlhatott el azóta, hogy a jégfelhők birodalmával az ellenségeskedések megkezdődtek és eldördültek az első ágyuk, j Egy kis stájer városkának erélyes polgármestere nem volt hajlandó békén tovább tűrni az elemek garázdálkodását a város birtokán, megizente tehát a háborút. A mozgalom terjedt és néhány év alatt átlépte határait nemcsak a várdsnak, hanem az országnak is. A nagy háborúnak immáron vége. Csak gerillaharc az, a mi még folyik ; a vezérkar lerakta a fegyvert Grácban. Ágyúval jégverés ellen védekezni olyan esbme, mely már régebben kisért, most csak úgy támaot föl újból a nagyközönség soraiban és eleinte csak ott is terjedt tovább. Gazdák, akik közvetetlenül érezték rettentő súlyát ama veszedelemnek, mely még az aratás, avagy szüret előtt való nepon is valóságos Damokles kardjaként lebeg vagyonunk fölött; mindenképpen vévekezni próbáltak e veszedelem ellen. De honnan tudjuk hát meg, hogy vala- | mely védekezés, kísérlet, vagy mondjuk, orvosság beválik-e vagy sem ? Plrre két mód volna. Először, ha tökéletesen ismerjük a bajt, vagy ' veszedelmet, annak előidéző okát és lefolyását — akkor esetleg találhatunk olyan óvószert, amelytől a priori, remélhetjük, hogy be fog válni, hogy sikeres lesz a védekezés. Egészen bizonyosat azonban a legtöbb esetben csak a kísérlet megtörténte után mondhatunk. Ez utóbbi volna tehát a második, keüésbbé tudományos ugyan, de praktikusabb és tökéletesebb megoldása a kérdésnek és e megoldás azonfelül azért is értékes, mert feleletet ad akkor is, ha ha a baj eredete, lefolyása előttünk egészen ismeretlen. Ama számtalan jégeső-teória közül, a melyeket eddig fölállítottak, egy sincs, a melynek sokkal több létjoga lenne, mint a másiknak ; legföljebb azt mondhatjuk, hogy vannak elfogadható, alig elfogadható és rossz teóriák a jégesőről, de köztük a legjobb is csak teória, a szónak a legbizalmatlanabb értelmében. Mivel előre nem tudjuk megmondani, hogy lesz-e sikere a viharágyuval való védekezésnek vagy sem, erre a kérdésre egyes egyedül a kísérletektől remélhetünk határozott feleletet. Igen csakhogy e kísérleteket szigorú lelkiismeretességgel, a legnagyobb tárgyilagossággal, nagyobb területeken és hosszabb időn keresztül kell véghez vinni. A vélt siker nem mindig siker. Egy zivataridény alatt igen sok, nagyobbára ártatlan felhőre lövünk. Szerencsére sok év eltelik, mig egy bizonyos területet a jégeső alaposan tönkrever. Az évek legöbbjében nincs is a környéken számbavehető jégeső és ha van is, szerencsére nem szokott ,mindig mindnyájunkat fölkeresni hanem talán csak a harmadik szomszédot. Hiszen ha ez nem igy volna, nem szabhatnák a biztosító-intézetek olyan alacsonyra a jég- biztositási díjtételeket sem. Lövünk tehát százszor is addig, mig egy eset akad, a melyben a védelemre szükség lett volna. Igen könnyen hajlandók vagyunk azonban minden egyes esetet, midőn valamely gyanús sötétebb külsejű felhő békességben elvonult ágyúink javára elkönyvelni. Még olyan esetben is, mikor kárt tesz a jég, készek vagyunk a mentséggel: kevés volt az ágyú, vagy későn kezdtük a lövést; hanem ha egyáltalán nem lőttünk volna, bízóimra igen sokkal nagyobb lett volna a kár és igy tovább. Éveken át folytak a védekezések európa- szerte. Ez óriási méretű kísérletezés eredménye a legtöbb helyen — főleg ahol szigorúbb volt a kritika — negativ volt, vagyis számbavehető hatás egyáltalán nem volt konstatálható. Néhol kétes, néhol kedvező volt ugyan az eredmény ; e kísérletek megbízhatóságához azonban — a mint kifejtettük — sok kétség férhet és ha egyes helyeken sikerült is valóban feltűnő eseteket fölmutatni — például, hogy a jégeső hatása közvetetlen az ágyuk rajvonala előtt megszűnt — azért ez esetek ily óriási mennyiség között igen kis százalékot képviselnek, úgy hogy bízvást a puszta véletlennek tulajdoníthatjuk őket. De a szakértők, akik elé a megfigjmlések eredményét terjesztették, megelőző beható tanulmányozás után szótöbbséggel ama meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a viharágyuzás hatása a jégfelhőkre legalább is fölötte kétséges. Ezzel megkezdődött a nagy leszerelés, bár ma is tartanak még a kísérletek és sok helyen folyik a védekezés. A makacs híveknek csakugyan sikerült is az éneklő madarakat elriasztani, egyéb pozitív eredményt azonban, sajnos, nem konstatálhatunk. Valljuk be hát, hogy bizony kissé messzire mentünk. Nem : messze a jövőbe, hanem: messze a múltba, őseink, táltosaink és időcsinálóink boszorkánykonyhájába. Egy kis atavizmus volt ez, mely minden fejlődésnél megnyilatkozik és legyünk rá büszkék, hogy sikerült mihamar megszabadulni tőle. A természeti erők irányítását hatalmasabb kéz tartotta fönn magának. És ha forró nyári napokon az azúrkék eget tornyosuló sötét fellegek lepik el, bizony ezután is csak összetett kézzel függesztheti a gazda aggódó szemeit az égre, hogy áld-e az a kéz vagy pedig ökölbe szorul.
