Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-20 / 29. szám
1905. julius 20. TOLNAMEGYEI KÖZUÓNY 29. sz. ha se édes hajnali álmodat feláldozni nem akarod uri-Jcényelemből, se hűvös pincéd boldogító öblébe nem vonulhatsz szegénységből (mert nincs pincéd !) akkor pompás ments-várad a Csörgétég kies vidéke, báj-hulláma, gyógyfürdője, hol Etl Pepi barátom szelíd mosolyának jótékony árnyában felüdülsz, fürdőjének — e szekszárdi Genezáreth tavának, vagy tán inkább Bethes- dájának — gyógyító habjai közt visszanyered egészségedet, munka- és életkedvedet, ifjú erődet, gyermeki étvágyadat ! . . . Mint már az első levelemben is írtam, a a kies világfürdőt sok országos világhírű nagy emberek látogatták és látogatják. A norvég tudósok, a japán-orosz békeközvetitők Rooseiveltli parancsára már eltávoztak, de most várják oda Tógát a japán nagy admirálist, az orosz hadi flotta dicső tönkretevőjét s ő bizton mondhatom, ott lesz a napokban, hiván az édes apja az én szép, erős és okos első unokámat tréfásan Tógának De ott lesz falán a Mikádó is. (Szomszédom, faragó Csötönyi Ádám ilyennevü pá- kosztos kutyája, aki sokház-ebe, nálunk is többször vendég ebéd idején ! Tehát, lehet, hogy ő is csatlakozik hozzánk egy kéjfürdői kirándulásra ! . . .) Szóval a szekszárdi Betliesda tava, a bájos Csörgétég mindig emelkedik fényben, mint a törökök félholdja, mindig nő dicsőségben, látogatottságban, hírnévben, népszerűségben, — aminthogy meg is érdemli. Mert hires a gyógyhatású vize, üdítő a levegője, vonzó a barátsága, pompás a halpaprikása, kitűnő a bora, ingyenes a köpölyözése (szúnyogok által!) A mi illeti különösen e báj-fürdő hűsítő hatását, ennek bebizonyítására nem kell több argumentumot felhoznom, mint azt, hogy a közismert szegény török cukrászlegény nemrégiben még az önkészitett hiteles fagylaltokkal sem bírván lehűteni ifjan pezsgő forró tüzes török vérét: a Csörgétég habjaiban találta meg kívánt testi enyhülését s oly sikeresen lehüté magát, hogy — fájdalom! — megdermedt, belehalt a hiis tó édes mennyei gyönyörének mohó élvezetébe ! Azóta a viz — e nagy darab emberi fagylalttól — még kellemesebb hideg. Nohát, ez csak biztos reklám a Csörgetégnek, — hogy ott az emberek megfagynak s nem égnek, — és ha tán azt mondod, hogy hát nincsen hal ott : megcáfol hetenként egy pár ember-halott! Hát ismét így'- szólok : ki mulatni akar, csak a Csörgetégnek tengerére magyar! Palást. türhetővé teszi ugyan rájok nézve a nélkülözésteljes életet, de egyúttal el is öli bennök az élet igazi kovászát: munkásságot és iparkodást, melylyel egyedül kiizdhetnének még ki maguknak némi jólétet. Van köztük egy-két ember, akik megfordulnak a nagyvilágban, spekulálnak, szereznek s ezek jómódúak is, de csak ritka kivételek. A többi ott guggol naphosszat a primitiv kávéházban, amig tart azon pár ezer franknyi segélyből, melyet nekik évenként a szultán nagylelkűsége juttat. A nők ma is lefátyolozott arccal suhannak tova, mint árnyak a férfi szem elöl — vigasztalan hajlékukba. — Csak itt-ott kandikál ki egy-egy üregből egy- egy üde török gyermekarc, hasonlítva a síron fakadt virághoz. A Duna mindkét partján, köröskörül nagyot változott a világ, átalakult minden: a török — legkisebb átalakulás nélkül — megmaradt Adakaléhn is töröknek, mohamedánnak és fatalistának. Kellős-közepén a Dunának, mely annyi kincset és vagyont hord a hátán s mely annyi jólétnek a kiapadhatatlan forrása: megmaradt szegénynek; éppen a sodrában egy nagy nemzetközi folyónak, mely egymással érintkezésbe hozza a népeket: kétszeresen elszigetelte magát; közepén a hatalmas folyamnak, mely vonz és sodor a mozgásra, pezsgő életelevenségre, megmaradt mozdulatlannak. Mint maga e szigetvár dacol a folyó árjaival, úgy dacol annak lakossága is a kor s a megváltozott életö . Egy nap Sodomában. (Szürkeség. Amerre a szem ellát, mindenütt kavargó porfelhők. E pillanatban egy rémes reccsenés hallatszik, majd utána ádáz, hosszan elnyújtott üvöltés. A szürkeségből két még szürkébb alak bontakozik ki élesen.) I. alak : (Sziszegve.) Jaj a fejem ! II. alak: (Elkeseredettén üvölt.) I. alak : (Hebegve.) Ezer bocsánat! Nagyon sietős volt az utam és kissé már gyengék is a szemeim! II. alak : (Nagylelkűen.) MegbocsájtokÖnnek egy föltétel alatt. I. alak: Halljuk. II. alak : Uram, reggel óta keresem a lakásomat és nem tudok ráakadni ! (Siró hangon.) Feleségem és gyermekeim otthon, kétségbeesetten várnak haza! Már délutáni két óra és én még mindig nem vagyok otthon ! Szegény családom talán már éhen is halt azóta! (Zsebkendőjével törli véres fejét.) Két nap óta száraz kenyéren éltünk, mert nem mertem kimozdulni, félve az eltévelyedéstől. Ma végre egyhangúlag engem bízott meg a családi tanács a piaci bevásárlással. És ime, ilyen sorsra jutottam. Meg- bocsájtok Önnek azon feltétel alatt, ha haza vezet. I. alak : (Sírva.) Uram, hisz én is épen a lakásomat keresem ! (Mindketten hallgatnak.) I. alak : (Folyhatva.) Tegnap estefelé szállottam ki lakásomból. Feleségem a kezembe nyomta hús- és zsemle-kosárkáját és pitymregve szólott: — Vagy ezzel, vagy ezen ! — Négy apró gyermekem bőgött torka- szakadtából . . . Oly megható jelenet volt ez ! Hősiesen vágtam neki a portengernek ! Időnként elkeseredetten gyömöszöltem a magammal hozott vizes szivacsot a számba, hogy meg ne fulladjak. Nem tudom mennyi ideig haladhattam igy óvatosan, amidőn reménygerjesztő tehénbőgéseket hallottam. Itt vagyok tehát a mészárszéknél?! Szivem aggodalmasan vert. Lépéseimet meg- kettőztettem. És uram, ekkor oly tragédia főhőse lettem, mely csaknem végzetessé lett reám nézve. Ugyanis delej tűm elromlott és én nyugat helyett éppen ellenkező irányban haladtam. A hazatérő tehéncsorda útjára, tévedtem ! És a fújó barmok keresztül robogtak fejem fölött! Nem tudom, meddig fekhettem ott eszméletlenül! Végre feltápászkodtam és találomra elindultam. Megyek, ameddig mehetek, de érzem, hogy sokáig nem bírom ki! . . . (Sejtelmesen.) Érzem, hogy nemsokára meghalok! Soha sem hittem a lélekvándorlásban, de most hiszek rendületlenül. . . . Úgy van Uram, hiszek, mert érzem, hogy teve lesz belőlem. A sivatag hajója leszek, mely baromi türelemmel hordozza a kiváncsi utazó tömeget. (A két alak sírva borul egymás nyakába. Őrült szélroham. Az eget és a földet sötét gomolyogó porfelhő takarja be és a két szerencsétlen város lakó eltűnik a szem elől.) Cyrano. KÜLÖNFÉLÉK. — Tolnavarmegye állasfog alása. Most már biztosra vesszük, hogy Tolnavármegye törvényhatósága is azon hazafias vármegyék közé sorakozik, a melyek védelembe vették ezredéves alkotmányunkat. — Ezt annál is inkább hisszük, mert — a mint köztudomású dolog - gróf Széchényi Sándor főispán már bizalmatlanságot szavazott a főrendiházban a kormánynak, alispánunk pedig kilepett a szabadelvüpánból, a mely még most sem áll a nemzeti ügy mellé, hanem szolgálja az osztrák érdekeket. Tolnavármegye közgyűlését valószínűleg augusztus első felében hívja össze a főispán, amelyen — amint hírlik — maga akar elnökölni. A közgyűlésen minden bizottsági tagnak erkölcsi kötelessége megjelenni, mert az igazolatlanul elmaradottak elmaradásukkal azt a látszatot keltik fel, hogy vagy nem akarnak, vagy félnek megnyilatkozni az alkotmányellenes kormány iránt, amely már az abszolutizmus terére lépett és megindította a nemzet ellen a háborút. — A magyarnemzet minden hű fiának akcióba kell lépni és visszaverni a vármegye termeiből a támadásokat. Merítsünk erre erőt, lelkesedést és kitartást eseményekben gazdag történetünkből, midőn a memzet tűrt, szenvedett; de soha meg nem adta magát. A Fehérváry-féle rendelet, hogy a törvényhatóságok rendeletét megsemmisíti, csak megfélemlítés, csak arra való, hogy a kishitüeket megingassa. A nemzetnek megnyilatkozott méltóságteljes hangulatát ez nem fogja megzavarhatni, de nem lógják megzavarhatni azok az álpróféták sem, akik a nemzet egyetértése közé éket akarnak ütni. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Fodor Peter dunaföldvári adóhivatali segélydijas gyakornokot a szászrégeni m. kir. adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki. Az igy megüresedett adóhivatali segélydijas gyakornoki állásra a pályázatot már ki is írták. viszonyok áramlataival, — mig a hullámok össze nem csapnak fölötte. Orsován és Adakaleh szigetén két igen nevezetes és tanulságos fejlődési, azaz átalakulási momentumot lehet megkülönböztetni. Ott a török mecset (rom. .kath.) templommá lett és Orsóvá ma fejlődésnek indult városka ; a szigeten ellenben a keresztény (egykor ferencrendi zárda) templomból mecset lett és Adakaleh pusztulásnak indult. Van azonban Adakaleh lakosainak egy olyan előnyük és kiváltságuk, aminőt nem élvez a mai civilizált világban egy nép sem, tudniillik : nem fizetnek adót senkinek és nem állit- nak katonát. Adó- és katonamentesség, nagy szó a mi viszonyaink között! »Boldog és irigylendő szigetlakok !« fogja mondani tán egyikmásik elkeseredett hazafi, akit nem éppen glasé kesztyűs módon megegzekváltak az adóért, vagy akit hajlamai ellenére odaállítanak a mérték alá! De ne, ne irigyeljük ezt az Adakaleh lakosaitól, mert mit ér e kiváltság, mit ér maga az élet is — oly helyzetben mint az övék'! ? Nekünk, hála Isten, van miért és minek viselnünk bár nagy és nehéz terheinket: államunkért, hazánkért viseljük azokat és hadd viseljük még ezer esztendeig, ha kell, hogysem Adakaleh sorsára jussunk. íme egy darab Törökországból. Nem a hatalom és fény, hanem a »beteg embere Törökországából való töredék ez. Azok az érzelmek és szenvedélyek, melyek hajdan a végső harcra tüzelték őseinket a török ellen, réJf kialudtak es meghidegültek bennünk. Ma már megüietődve állunk meg e kép előtt, melyet Adakaleh szemünk elé tár: megviselt félromok között egy tespedő, sorvadó nép ! Az 'enyészet fuvalta rá sorvasztó lehét e képre, mely megdöbbent és melancholussá tesz. El innen, el a szigetről más légkörbe! De vigyük el aztán magunkkal Adakaleh és környékének benyomásaival a tanulságokat is. A római birodalom, melynek Orsóvá táján s az egész Aldunán számtalan rom-maradványa van, épp úgy világhatalom volt, mint egykor a török, melynek sorsát Adakaleh szigetén látjuk. Mindkettő kiválóan és túlnyomóan katonai hatalom volt; mindkettő három világrészre terjesztő ki határit. De mit a fegyverek hódítottak, az széthullott, fegyver által veszett el. — Sem világrészekre terjedő nagy határok, sem a katonai hatalom nem biztosítják tehát az államok fennmaradását. Az állam igazi erőforrása — és erre int különösen Adakaleh, polgárainak műveltsége, szellemi és munkaerejében van. Amit az ősök fegyverrel szerzőnek, azt csak alkotó, ujjáteremtő munkával szilárdíthatjuk meg. Azért ne feledjük a költőnek intő szózatát: »Hass, alkoss, gyarapits ! . . .« Sz. Gy.
