Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-20 / 29. szám

XXXIII. évfolyam. 29. szám.

______________Szekszátvl, 11)05. július 20.

fü

ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap.

Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön.

Szea'ütesztőség :

Bezeré'lj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. _

üáadéiSiivaíiall s Telefon: 11.

Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők.

Felelős szerkesztő: Főmunkatárs:

BUDA W S L O S. HORVÁTH 1GSHÁCZ.

Laptulajdonos :

GRüKWALD LAJOS.

Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, */a évre 6 kői , 1/4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 'illér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—3ü0 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér.

hitesse, hogy a mostani kormány törvényes j és alkotmányos s hogy a törvényhatóságok úgy szolgálják hazájuk ügyét, ha a törvény- ellenes kormánynak a megélhetésére szükséges eszközöket rendelkezésére bocsátják. — Ily körülmények között azt kell feltételeznünk, hogy az egész mostani kormány tevékenykedés nem a komoly elhatározás, hanem inkább a nagy hőség folyománya.

De bármennyire befolyásolja is az ab- normis meleg az agy rendes működését, Tolnavármegyének tiszta fejjel kell magatartására nézve a legrövidebb idő alatt megállapodásra jutni. Tekintve régi, hazafias múltját, — a legutóbbi idők eseményeire fátyolt borítunk — nem hallgathat akkor, mikor édes testvérei mind sűrűbben szavaznak bizalmatlanságot a kormánynak, tagadják meg az adó beszedését s az önkéntesen fizetett adók beszolgáltatását, nem különben az ujoncállitásnál való közreműködést. Sőt nem egy helyen, hogy minél előbb szint val ihassanak, rendkívül! közgyűlés összehívásához folyamodnak s ott adnak minden kétséget kizáró módon kifejezést annak, hogy a nemzeti álláshoz csatlakoznak s készek minden áldozatra, hogy az ország törvényen alapuló, igazságos követelései békés utón megvalósíthatók legyenek.

A ki most hallgat, vagy a színvallással késedelmeskedik, — az méltán annak a gyanúnak teszi ki magát, hogy el akarja terelni magát az esetleges jövőre s nem tudva magában megállapodásra jutni aziránt, hogy a nemzeti ügy, vagy ellenségei győzedelmeskednek-e a vívott harcban, később akar ahhoz a részhez csatlakozni, mely győztesként jelenik meg a porondon.

Hát ez a szerep, hisszük, távol áll Tolnavármegye törvényhatóságától és vezető elemeitől, azért a nyilvánosság előtt intézzük hozzájok a kérést, hogy a netán {elmerülő gyanú alapos megcáfolhatása érdekében, tegyék minél előbb lehetővé a vármegyének. hazafias megnyilatkozását, mely, hogy a rég múltban elfoglalt állá-ponthoz hajszálnyira hasonlítani fog, arra nézve egy percig sem vagyunk kétségben.

Azokat pedig, kik a nemzeti küzdelemmel rokonszenveznek, szinte felkérjük, hogy a közgyűlés napján, félretéve mindenféle magán foglalkozást, mint egy ember jeleljenek meg a színtéren, hogy a történelem lapjain Tolnavármegye törvényhatósága is azok között szerepelhessen, kik mindég ott voltak, hol az ország érdeke őket tettre hívta.

Senki sem gondol nálunk az uralkodói jogok csorbítására, vagy Ausztriától való elszakadásra, vagy mint Eötvös Károly és nehány társa legújabban hirdeti, — forradalomra; mi a törvénykönyvvel kezünkben védjük nemzeti jogainkat, államiságunkat s nyelvünket.

Ez a háromság az, mely bennünket küzdelemre késztet, melytől elüthet bennünket az erőszak és hatalom, de azokat önként feláldozni nem foghatjuk soha!

^3«

A mií»y hősé*».

Ha mostanában valaki, egyébb teendő hiányában, fáradságot vesz magának, hogy a külföldről beszivárgó híreket, különösen az időjárás tekintetéből, figyelemre méltassa, úgy csakhamar rájön, hogy nemcsak Európában, hanem az egész világon a nagy hőségről panaszkodnak s a hírlapok naponta jelen- tévSt tesznek a sok napszurási eset folytán beállt halálozásokról, sőt nem ritkán elmezavarokról.

Annyi kétségtelen dolog, hogy a nagy hőség az agyban abnormis állapotokat teremt s igy annak kánikulai szüleményei is nem ritkán magukon hordják eredetük évszaki bélyegét, Vagy nem ennek tulajdonithatjuk-e, hogy a mostani alkotmányellenes magyar kormány igazságimyminisztere minden alkalmat felhasznál arra, hogy a napnál fényesebben bebizonyítsa, miszerint a Fehérváry kormány törvényes és alkotmányos, csak egy kis etikai hibában szenved? S váljon nem a nagy hőség folyománya-e, a táborszernagyminiszterelnöknek a törvényhatóságokhoz küldött intő szózata, melyben elismeri a szövetkezett ellenzék ha-afiságát s küzdelmének jogosságát, de még is arra akarja rábírni a vármegyéket, hogy önként dobják el magoktól az eszközöket, melyekkel a nemzet jogos és törvényes kívánalmainak teljesítését, ha másként nem lehet, kierőszakolják.

Pedig hát nincs körmöntfont okoskodás, mely a nemzeti ellentállás egyetlen egy hazafias lelkesedéstől tüzelt közkatonájával elTÁR CZ A,

A Sándor szó'llejében.

— A «Toluameg-yei Közlöny» eredeti tárcája. —

Irta: Sió.

Mottó: «Ha e’kkis bor nem véna, Ez a világ mi vóna !»

(Göre Gábor.j

A múlt napokban fent jártam a szülőfalumban, ahol a volt iskolás pajtásaimmal húsz éves találkozón kellett részt vennem ; azokkal a fiukkal találkoztam, kikkel annak idején együtt és egymás fején tanulmányoztuk a cviculó- quadraturát a Kulahegyen s a kertészkertből utánozhatlan praecisióval emeltük el az uraság asztalára szánt, de a kiviteli szándékban célt tévesztett görögdinnyéket, mely átkos művelet után elkeseredett harcba keveredtünk a kert éber őrével.

De hát azóta nagyot változott a világ, vagy legalább is mi változtunk meg benne. Húsz esztendő mégis csak nagy idő ezen a hitvány sárgömböcön, különösen ha az élet tánciskolájában Fortuna-asszony nótájára kell végig táncolnunk a küzdés Kreutz-polkáját. Összejöttünk hát 20 év után megint. Először is az volt a dolgunk, hogy megbámuljuk egymást agyba- fejbe, elül-hátul, aztán rátértünk a régi §-ra: igyunk !

Később pedig, hogy a vig hangulat általános közvéleménnyé nőtte ki magát köztünk,

Sándor barátunkat e hangulat már magasabb röptű cselekedetre ösztökélte. Sodorintott egyet deresedő bajuszán, aztán azt mondta, hogy menjünk ki a szőllőbe. Eme világot rengető szörnyű nagy okosságra általános öröm tört ki • az örömünnepet ülő, jó bor után lámentáló torkú magyarok között s bár az indulásra szánt akarat mindenkinél meg volt, mégis az örömmámor következtében az egyöntetű gondolkodás egy kissé megbillent s igy a cihelődés és össze- gyülekezés nélkülözte a katonai formaságot. Hol az egyik, hol a másik kallódott el a kompániából.

Végre, midőn már mind egyáitt voltunk, útnak indultunk. A vén nap fékvesztett dühvei öntötte le reánk forró sugarait. A kriminális forróság miatt sirtunk-rittunk, mint a vadpo- poroszlók. Egyik-másikunknak a forróságszülte izzadság kisebb kaliberű csatornákat baráz- dázott a hátára, úgy — hogy valóságos haditérképnek nézett ki a kabátunk hátulja. Mindezekből leszámítva az elöl ficánkoló gyermeksereg által felvert két araszos port, melyet díjmentesen gőzfürdőül használhattunk, utunk veszettül kellemes volt.

Hat óra tájban kiérkeztünk a helyszínére. A gy.ermekhad mindenekelőtt a pince előtt álló vén ke "tefának indított rohamot. Féltéglákkal és fad. abokkal vertek arról mindent, ami leverhető volt. Eme nemes művelet alatt mi «öregek» az asztal mellé telepedtünk, azaz, hogy csak telep 'dtünk volna, mivel kellő szék hiányában egymásra pestünk, hogy aki közülünk fel- '

■ \

áll, a másik nyomban okkupálhassa a helyét. Csakhamar azonban segítve lön a helyzeten egy kezünkbe akadt paddal, melyet az asztal alsó felénél helyeztünk el. Szerencsétlenségükre azonban a fizikai támpontot nem találván meg, az agyonkinzott pad elkeseredett dühében lábaival az égfelé fordult, elrettentő például a hibásan ’felállító vendégseregnek.

Sándor barátunk ezalatt korsó számra hordta fel a hegylevét s oly komolysággal igyekezett a teli és nem teli poharak tartalmát egyenletességbe hozni, mintha legalább is a 2000 koronás leányának menyasszonyi szerződése megkötése felett elmélkednék nagy és fontos dolgokban.

Aztán, mint aki jól végezte a dolgát, sarkon fordult és Vica néninek, a Sár-utcai szőlők viharedzett idejű hegyi tündérének kiadta a parancsot, hogy zsurolja ki a lábosokat, mert paprikást akar főzni. A Vica néninek szólított dagadó keblíi honleány utánozhatlan csigalassúsággal kézbe vett egy most már meg nem állapítható szinü és Szvatopluk lenhaju ivadékai által már több’ízben agyon drótozott lábost, s oly erővel igyekezett azt tiszta állapotba juttatni, mintha legalább is gyilkossági kísérletet akart volna előttünk produkálni.

Hosszú bajlódás után kicsiszolt parádéjában tündökölt a lábos a tűzhelyen, benne főtt a gulyás, melybe Sándor barátunk kanálszámra rakta a szegedi paprikát, bár becsületszavunkra kijelentettük, hogy egyűkünk sem jött öngyilkossági szándékkal a pincébe.