Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-19 / 3. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖMY 3. sz. 1905. január 19. 2. kéziében koczkáztatnók zászlónk diadalát s magunk tépnők szét a kerület nymbuszát, melyet kitartó, megingathatlan elvhűségeért «szűz-kerület» névvel tisztelt meg a közvélemény. 2. Elmondottam, hogy én, mint szerény java- dalmu kálvinista pap, nem vagyok abban az anyagi helyzetben, hogy az immár törvényhozás lag is megengedett és föltétlenül szükséges «alkotmányos költségek» czime alatt áldozatot hozzak, a nélkül, hogy e miatt a családom ellen elkövetett bűn vádjával ne illethetne — ha más nem is — saját lelkiismeretem, ezzel pedig békességben akarok élni! 3. Reá muta tam végül arra, hogy meg akarom czáfolni azt a hiedelmet, mely nemcsak Pakson, hanem megyeszerte sokak leikében tartotta és tartja mao-át, hogy t. i. engem nem az alsónyéki lelkészi állás vonzott ide, hanem az a törekvés, hogy képviselő legyek. Indokaim elmondása után kértem a küldöttséget, hogy sorakozzanak az edd gi képviselő, Boda Vifmos zászlója alá s vigyék 20 évi fennen lobog- tatás után most is diadalra, felajánlva szolgálatomat, hogy a mit a párt érdekében csekély erőmtől tel- hetőleg megtehetek, mindent megteszek, a mint hasonló szellemben nyilatkoztam a f. hó 14-iki vármegyei közgyűlés alkalmával mindazok előtt, a kikkel csak ez ügyben beszélhettem. A sárközi küldöttség érveim elmondása után is ragaszkodott jelöltetésemhez, mígnem hosszabb eszmecsere után arra kért, hogy hát legalább azon esetre, ha Boda Vilmos — számolva a kerület nagy részének általa is jól tudott elégedetlenségével, mely politikai tevékenységét sem az országgyűlésen, 'em a vármegyén nem látja a kerület hazafias érzelmeivel és a függetlenségi eszmékhez való ragaszkodásával arányban állónak — önként visszavonul, ígérjem meg, hogy elfogadom a jelöltséget. Velem született őszinteségemnél fogva nem tagadom el, hogy féltréfásan kijelentettem, hogy ezen esetben rendelkezésükre állok; de ezt a kijelentést abban a biztos tudatban, illetve erős meggyőződésben lettem, hogy ez a conditio sine qua non semmi körülmények között nem fog bekövetkezni A mint — a tények bizonyítják — nem is következett be Búcsúzóul megint az összetartást és a Boda mellett való megmaradást kötöttem a küldöttség szivére, jelezve, hogy ajelölő értekezletre már csak azért sem megyek be, nehogy az a gyanú érjen, hogy kinálgatom magamat, hogy provokálom az «éljen »-t. És ha mégis a jelölés alkalmával sárközi polgártársaim érdekemben síkra szálltak és nem 20—22-en, hanem nagy tömegben és lelkesedéssel jelöltetésemet kívánt.k. airó én nem tehetek, felelősséget érte nem vállalhttok, mert nyugodt, tiszta öntudattal, fölemelt fővel merem bá kivel szemben állítani, hogy abban s. m i yilván, sem titkon nekem részem nem volt Ha a «hű Sárköz» «töredéke» csekélységemet bizalmával érdemem n felül megtisztelte s hozzám való ragaszkodásának kifejezést adni Boda Vilmos j. lenleteben is volt erkölcsi bátorsága, azt én koha meg nem rzünő hálával fogad tam, de azért nem é zem magamat bűnösnek, sem a történtekért felelősnek! És mégis bűnhődöm A mint értesültem s ma a «Tolnavármegyé»-bői is olvastam, azt mondotta Boda a jelölő értekezleten, hogy a sárköziek nem sokat nyernének velem, ha képviselőjük lennék, mert szenvedélyes temperamentumom miatt 8—10 nap múlva kivezetnének az országházból. Hogy ezt ^ megszégyenít est czelzo nyilatkozatot Boda Vilmos részéről megerdemeltem-e ? ezt, a fentiek után, a közönségre bizom. Én csak azt tudom, hogy vármegyei csekély szereplésem a más nézeten levők részéről is hálás szívvel tapasztalt elismerésben részesült, a mit szükség esetén adatokkal is igazolni tudok, a mint hbzem, hogy ez a nyilatkozat is nem reám vet homályt, hanem arra, a ki engem méltat lanul azzal megszégyeníteni akart. Hát én nem szégyenlem kijelenteni, hogy ha valaha teljesülne is rajtam Boda Vilmos prófécziája s meggyőződésem nyílt, őszinte, férfias nyilvánításáért a karhatalom, az erőszak velem szemben használná fegyverét: azzal a megnyugtató öntudattal jelennék meg megbízóim előtt, hogy köteles ségemet teljesítettem. Dixi et salvavi animam meam ! Alsónyék, 1905. jan. 16. Szabó Károly ev. ref. lelkész. # Tisztelt Barátom! Nem volnék őszinte irányodban, ha a>t állítanám, hogy levelednek egész terjedelmében való közlés, a mint kívántad, nem b’zonyos fokú önlegyőzés után történhetett csak meg; mert hát nem kedves dolog kinyomatni az embernek magáról azt, hogy választókerületének nagy része elégedetlen a politikai tevékenységével s sem az országgyűlésen, sem a vármegyén nem látja a kerület hazafias érzelmével és a függetlenségi eszmékhez való ragaszkodásával arányban állónak. Hátha ez igy volna — nekem ezt eddig ily alakban még senki sem mondotta — úgy módjában állott volna a központnak, kinek az egyes képviselők viselkedésére vonatkozólag tapasztalatokat gyűjteni leginkább alkalma van, engem a hivatalos jelöltek sorából törölni s a vá asztókerületnek még most is módjában áll viselkedésem fölött ité etet monda; i s azt rajiam kérlelhetni lenül végrehajtani. Még csak c gyet. Igaz, a jelölő pártgyülésen én jelen voltam, m< rt ez edd'g is igy történt s elmaradásom félremagyarázásokra nyújtott volna alkalmat de ott reád vonatkozólag nem úgy nyilatkoztam, mint leveledben említve van. Nekem leirt beszédem ioha sincs s gy a t bizonyságul fel nem mutathatom, de hivatkozom olvasóköri barátaimra, kik elett a pártgyülés utáni napon kije'entettem : hogy távol állott tőlem személyedet sérteni akarni s a há/.szabálymó iositásra vonatkozó Dániel-féle indítvány káros voltát lejteg-tve, hoztam fel, hogy ha ez a módosi ott házs abály alkalmaztatnék, olyan kissé hevest-bb vé; alkatú férfiú, mint te vagy, ki különben erre sunmi t kintetben rá nem szolgálnál, könnyen ilyen m gtorlá>ban részesü hetne. Ha ez sértés vagy hiba volt — bocsánatot kérek érte. Szekszárdon, 1905 január 18. Hived Boda Vilmos. Tolnavármegye közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága múlt szombaton d. e. 10 órákkor rendkívüli közgyűlést tartott gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt, melyen a megyebizottsági tagok csekély számban jelentek meg. A főispán 10 óra után pár szóval nyitotta meg a közgyűlést és felhívta Forster Zoltán tb. főjegyzőt a királyi kézirat felolvasására, melyet az összes bizottsági tagok állva hallgattak meg. Ezzal kapcsolatban Forster Zoltán felolvasta az állandó választmány javaslatát, hogy a közgyűlés hódolattal vegye tudomásul a királyi leiratot és tegye meg a választások megejtésérc a szükséges intézkedéseket. Ezzel a javaslattal szemben Szabó Károly alsónyéki ev. ref. lelkész, megyebizottsági tag haza- szeretettől áthatott szép beszédben kijelentette, hogy az országgyűlésnek ex-lexben történt feloszlatását törvénytelennek tartja, és elitéli a miniszterelnök cselekedetét, hogy ebbe az ősz királyt belevitte. Nagy bűne ez a miniszterelnöknek, hogy megingatta a nemzetnek a király esküjébe vetett ősi bizal- mál. Ékes szavakkal dicsőítette gróf Apponvi Albert bölcs államférfim nagy elhatározását, hogy az ingatag 67-es alapról a 48-as alapra lépett és hivatkozva gróf Andrássy Gyula levelére, abból egy részt felolvasott. A neves magyar gróf nyilatkozata után mindenkinek öcsze^kell tartani, hogy a törvénytelenség megtoroltassék és a jogfolytonosság helyre állíttassák. Végül kijelentette, hogy a király iránti hódoló tisztelettel ugyan tudomásul veszi a képviselőháznak ex-lexben történt (eloszlatását; de a magyar alkotmány irát ti tiszt-létből indítványt tesz, hogy manifesztálja azt, miszerint Tolnavármegye törvényhatósági bizottságában is vannak, akik a képviselőház föloszlatását törvénytelennek tartják. (Éljenzés ) Beszédje elején a szónok kijelentette, hogy midőn a legutóbb megtartott megyei közgyűlés többsége bizalmat szavazott Tiszának és Perczel- nek, ő kifejezést adott azon sajnálatának, hogy nevezettek államférfim tehetségüket nem használják a nemzet javára. Szabó Károly írásban benyújtott indítványa a következő : Mondja ki Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága, hogy az 1901. évi okt. 24-éré egybehívott országgyűlés feloszlatását az 1867. évi X. törvényezikkbe ütközőnek és igy törvényellenesnek nyilvánítja. S hí mégis az uj ország- gyűlésre küldendő képviselők választása czéfiából a szükséges intézkedéseket megteszi, az azért történik, mert a törvényhatóság közre akar munkálkodni abban, hogy hazánk alkományos jogai az Katón adol^ok. A visszafelé sült puska — A »Tolname.gyei Közlöny« eredeti tárczája. — Irta: Koritsánszky Ottó. A nevére már nem is igen emlékszem. Pedig ismertem én is, mint többi önkéntestársaim is. Ismerte mindenki, az egész — garnison. Ped g a garnison nem volt ám valami kicsiny, sőt! Egy tiszti bálon ismerkedtem meg vele. Szép, égkék, suhogó ruhában volt. Semmi különös czi- ezoma, semmi nyakék, vagy mellcsokor. Minek is ?! A virágot nem kell díszíteni, pompázik az magában is. Mi volna egy fiatal lánykán, aki angyali ártatlansága amit leplezni kellene nyakékkel, csipkével, virággal. Ez fölösleges. Ez csak elvonná az ember figyelmét az ő kedves szépségéről. Elhomályosítaná mosolygó arczát. A csipke meg arany csak annak való, akinek lelki ékessége hiányos és igy az pótlásra szorul valamiképpen. Ekkor jó az arany. Ennek fénye talán — elfelejteti viselője lelkének szegénységét . . . Olyan volt ebben az egyszerű kék ruhácskájában, mint ha egy angyal öltött volna magára löldi köntöst és eljött szét nézni az emberek közé ... Nyomában jártunk, mert ő szebb tájakat varázsolt elénk közelségével . . . Te'szett is neki a »tarka udvar«. Mert tarka volt nagyon az istenadta, úgy minőség, mint kor tekintetében . . . Volt udvarának huszár, gyalogos tisztek, mindenféle »aufschlaggal«. szekerész, uhlanus, dzsidás, tüzér, tengerész tagja, meg a jó ég tudja micsoda egyéb fegyvernemhez tartozó urak. Fiatal fess, fölfelé kunkorodott bajuszu hadnagyocskák, főhadnagyok angolosan nyirottt bajuszszal, kopaszodó fejű kapitányok, sahmat őrnagyok . . . Mindnek volt szava ő nagysága számára. És mindegyik boldog volt, ha ő nagysága mosolyával tüntette ki azt, aki neki bókot mondott . . * így volt ez a farsangban ... De csak az első bálon. Mert hogy többnek megtetszett komolyan is a lányka, érdeklődni kezdtek — az anyagiak iránt. És ekkor kisült, hogy nincsen kauezió. Ez pedig baj, nagy baj ! Egy egyszerű hivatalnok volt a papája Bécsben. A papa nem is igen szerette, hogy lássa, el ment a tiszti bálba. — Nem neki való hely az — mondogatta. De hát a bátyja vadász hadnagyocska volt és hát totumfaktuma. Az biztatta : — Gyere csak, gyere, jól fogsz mulatni, meglásd ! És addig, addig beszélt, mig a lány is, mamája is beLegye ett. A lányka jól is mulatott, szó sincs róla. De mit tehet róla, hogy szivét elvesztette ott a bálban ... És nem is valami magas rangú tiszt, vagy valami arany sujtásos hódított i meg, hanem egy szerény ruhában meghúzódó — önkéntes. Az igaz, hogy végzett ember volt már. A diploma a zsebébon. De ezt nem tudta a lány, neki csak az az ártatlan, de szivig ható nézés és azok az édes szók tetszettek, amit az önkéntes neki mondott. Észre vette az önkéntes, hogy vele sziveseb ben tánczol a lányka, talán szívesebben, mint egy tisztecskével ; ő is sokkal nagyobb lelkesedéssel kérte (el szép hősnőnket, mint valami vén tisztnek Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek üurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárüurnt és különösen lábbadozóknái influenza ntán ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. —-■■■ Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: —= F. Hoflmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 29—35
