Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-08 / 23. szám
zászló alatt, melynek dicső jelszava: A haza minden előtt! Ez az a véghetetlen nagy hatalom, mely 1000 éves létet, virágzást, boldogulást adott drága szent hazánknak ; ez az a magasztos lelkesedés, melyen — Krisztus szerint — a pokol, vagyis: Bécs és Ausztria, a kamarilla, a nemzetiségek, a hazaárulo gyászmagyarkák és — Pál apostol szerint — «sem magasság, sem mélység, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők és semmi teremtett állata soha- nem ve hetnek diadalmat! Hát azt kérdezem a biblia szavaid ni szép hazánk nagyjaitól, vezérlő dicső fér- íiaitól : «Vettetek-e sz. lelket?'» Vettetek-e igazi pünkösdi lelket, szent lelkesedést hazánk boldogitására, jogainak megöl zéséi e, fentartására? — — Ha igen: nem féltem e hont a gonosz ármánykodás millió gyilkos tüzétől, mert a sz. lélek tüze minden más aljas tüzet kiolt, minden ellentétet szépen kiegyenlít, minden ellenséget fényesen legyőz. Ha nem vettetek volna még ilyen nagy erőt, igaz bátorságot, valódi lelkesedést, akkor letérdelve imádkozom értetek s fölöttetek édes hazám érdekében, mondván : «Jövel szent lélek Úristen ! Töltsd be sziveiket! —» Borzsák EndreTanév végén. Még pár hét s az iskolák kapui két hónapra ismét bezáródnak a tudományszomjas ifjúság előtt; a most még zajos, többnyire izgatott hangulatú tantermekbe siri csönd fog bevonulni. Elnémulnak a csengetyük is, miknek szavára megkezdődött és bevégződött a tanév alatt a tanóra. A zakatoló vonatok a szélrózsa minden , irányában a könyvektől túlterhelt és a rajz- ; szerek cipelése alatt görnyedő tanulósereggel száguld ide-oda, hogy a gyermekeiért aggódó 1 szülők karjaiba röpítse őket, kiket remegve vár- : nak haza szülők, testvérek egyaránt; lesz öröm, . vigság a házban, de lesz sok helyen szomorú- ; ság, bánat és harag is. Amazokból kiveszi magának mindegyik a részét, emezekből legtöbb jut az apának, aki szótlanul aggódik egyetlen fiának sorsa fölött: mi lesz bukott fiából ? 2. kélyén látható. A mi ugyan sokkal költségesebb lenne. Nem kevésbé díszítené, ha megmaradna az Augusz-ház eredeti és jellegzetes lőrés ci- kornyáinál és azok felett télen-nyáron zöld pusz- pángbokrocskák szegélyeznék a láthatárt. llykép, a bazárra tekintve, azon nem látnánk háztetőt, se nagyot, se kicsit, hanem egy sétateret. Tudvalevőleg a mai erődítmények nem mutatnak fellegvárakat, hanem mint példának okáért a komáromi várban egyéb sem látható, mint a Bazárnál nem magasabb kőfalak, némely soron lőrésekkel, de valamennyinek koronája, mindenütt a zöld pázsit. Tehát ezzel egy harmonikus egészet képezne az egész nagykiterjedésíi Kasinó-épület és nem rontaná csak emelné annak jellegzetes eredetiségét: az eddigi lőrés cikornyás voltát. A város nyerne egy látványosságot, a Kaszinó közönsége pedig egy sétateret, amely nyári estéken, a midőn az immár épületek közé szorított park levegője fülledté • válna, szellős voltánál lógva, csakhamar kedveidé lenne. Sőt I ezen a sétányon egy, ugyancsak az Augusz- j ház tornyának mintájára épült, de arányaiban i subtilisabb kis torony emelkedhetnék ki, mint cukrászpavillon egy csigalépcsővel összeköttetésben állva az alatta lévő földszinti cukrászdával (úgy sincs a sétatéren). ! Es mindezt majdnem ugyanazon költséggel. Mert a tervező nevét látván, tudjuk, hogy a bazár fala és lapos teteje csakis szilárd anyagokból és módon készülnének, hogy bízvást szolgálhat sétatér gyanánt. Majd másutt összeül a család és rokonság, tanakodnak, tervezgetnek, rózsaszínben látják a világot, hogy «urnák» taníttatják ki a fiút, mert hisz jó a bizonyítvány, minek adnák a fiút I «inasnak.» Legyen belőle pap, tanár, ügyvéd, orvos vagy mérnök, de mesterember ne legyen, mert azt «lenézik.» így beszélnek a családban többnyire a mamák, kik talán éppen iparos családból valók, s most tensasszonyok, mert egyik-másik szép hozományával «urnák,» — hivatalnoknak lett a felesége. Ezért' tódul a sok ifjú a tudományos kenyérkereseti pályára előkészítő felsőbb osztályú gimnáziumokba és reáliskolákba, a helyett, hogy elvégezve az alsóbb osztályokat, ha nem is bukott meg, menjen a műhelybe az apja, öregapja, keresztapja vagy más ismerőse mellé «inasnak,» hogy legyen belőle művelt, szakképzett iparos, miknek annyira szüleibe van szegény «önállóvámterület» után sóvárgó hazánk. De add ezt tanácsul édes jó uram a mamának, kikaparja a két szemedet és örökös harag lesz belőle. Hej ! pedig, de hibás a számításuk az ilyen elfogult szülőknek, kik mind vagy született lángésznek képzelik gyermekeiket, vagy restellik iparosnak képeztetni fiukat. Hiába ezeknél a tanító vagy tanár jóaka- ratu figyelmeztetése: «Uram! fia szorgalmas, jómagaviseletü, törekvő fiú, de tudományos pályára nem való, neveljen belőle tisztességes iparost vagy kereskedőt.» Látni kellene az ilyen jóakaratul figyelmeztetésre az indignációt, a visszautasítást! — «Tudja is ez a tanító mit beszél; haragé szik a fiamra, azért mondja, hogy ne adjam a gimnáziumba. Miért nem lett ő is iparos, mint az apja ?» — Ily és ehhez hasonló kifakadásokat lehet sokszor hallani a szülőktől, ha azt tanácsolod nekik : neveljék iparosnak fiukat. Es mi lesz ennek következménye : a proletárok és az elégedetlen egzisztenciák szaporodása, a kenyérkeresők kétségbeesett futkozása állás után és sokszor a hivatottak elé helyezése. Napjainkban divatos jelszó lett: «Pártoljuk a hazai ipart;» de vájjon eleget tehetnek-e iparosaink a mai kivánalmaknak, ha kellő alapos képzettségű és műveltségű ifjaink oly tömegesen tódulnak a hivatalnoki pályára s iparossá csak az lesz, kit vagy rossz viselete miatt csaptak ki az iskolából, vagy pedig a sors egyébb szeszélye kergetett a gyalupad és pöröly mellé ? Most, a tanév végén van ideje a pályaválasztás előtt álló ifjúságnak a fölött határoznia, hogy tudományos vagy iparos pályára lépjen-e ? Mert az idő a régihez képest nagyon megváltozott. Manapság a képzett és művelt iparos számottevő tagja és nevezetes tényezője lett a községnek, megyének, sőt még az országos politikának is egyaránt. Ezen pályán a haladásban nincs akadály ; a hivatottak legyűrik, mesz- sze elhagyják a kontárt; itt nincs meg a ranglétra bilincse, mindenki magamagát lépteti elő. Gondolja meg tehát most, a tanév végén, a fia jövőjéért aggódó apa, az előre törekvő fiú, hogy nemcsak a tudományos, hanem az iparos pályán is lehet boldogulni. Mert még mindig fennáll az a bölcs mondás, hogy: «Minden mesterségnek arany a fene-ke!» J{_ TÖVISEK. rüLNAMEGYEI KÖZLÖNY 23. -z. A jövő képe. (Országgyűlési tudósítás 2905. május 7-éről.) — Cyrano. — Ünnepies hangulatban folyt le a legkegyel- mese ' '--a..; zs{nat mai ülése. A zsinatház körn zó huszárság komor színezetet adoti 'ékének. Enyhítette ezt a komor hang tozó ágyuk csövein meg-megcsill« A ház környéke egészen üres még nik a Gellérthegy felett a legkeg} ;ászári kormánv^ónak (kit az Ister son meg) árga díszítésű repi p a k anatban megán i ott és mesebb kormár os lép be rajta. Az ágyuk hatalmas ropogását tizszerezve adják vissza a budai hegyek. Benn a folyosó végén megjelenik a halálmadár, XVIII. Fehérvári Anastasius a katonai főintéző. Közeledtére a képviselők szanaszét szélednek, mert a nagyűr most is kezében tartja a halálraítéltek jegyzékét. Rémes kardcsörgése kísértetiesen hangzik végig a folyosón. Ki tudja kit ítélnek -ssa halálra ?! Részleges tudósításunk az ülésről a következő : Elnök, a főkormányzó Őmagassága XVII. Dunárius István, az ülést megnyitja. — Az ülést megnyitom és már előre is figyelmeztetem Gábort! képviselőt, hogy balhüvelykujjának felső izét ne tartsa oly arcátlanul felém, mert a házszabályok 78 §-ának b.) pontja értelmében azon képviselő, ki a főkormányzó magas személye ellen merényletet követ el, zsákba varratik és a Duna hűs habjai őrizetére bizatik. Ezek után felkérem a katonai főintéző urat, hogy Jajt! Péter képviselő urat, kit fehér-mellényben való megjelenés vétsége miatt egy havi fogházra ítéltem, bocsássa szabadon. Repeső szívvel adom a tisztelt zsinat tudtára, hogy hazánknak, az összbirodalomnak ege derül. Legfelsőbb helyről már is felszólítást kapott a kormány, hogy a tyúkólak építéséről, mint fontos nemzetgazdasági intézményről szóló törvényjavaslatot kidolgozva haladéktalanul terjessze a zsinat elé. Miből kitűnik, hogy gazdasági kérdésekben rohamosan közeledünk az önnállóság felé. És most elnöki és kormányzói hatalmamnál fogva örömujjongást és élénkhelyeslést kérek. (Hatalmas éljenzés egetverő riadalom. Két képviselő az extázisbán a terem közepére gurul.) Elnök (folytatva) : De tisztelt ház, hazafi- ságtól lángoló lelkem ennyivel nem elégedett meg 1 Nyelvkérdésben is önnállóságért dobogós ver szivem! Mondjuk ki tisztelt ház, igenis mondjuk ki, hogy mi nem mongolok, hanem Tacitus kék szemű és szőke hajú germánjainak vagyunk hős utódai. (Nyolc képviselő elájul ! A gyorsírók 500 szótagot írnak percenként.) Elnök (folytatva): Katonai kérdésben pedig t. zsinat tudják, hogy mindig szőröstül-bőröstül hazafi voltam. Kivittem, igenis kikűzdöttem azt, hogy ezentúl a fegyveres erő nem conserveket, hanem lóhust fog enni. A hadiköltségeket, minthogy a nemzet adózási képessége függ a nemzet kulturállapotától, minimális 4-00 millió koronával emeltük. Meghagytuk azonban a zsinat szabad határozási jogát, hogy amennyiben ennél többet akar megajánlani, megteheti. Elnöki jogomnál fogva zúgó tapsvihart kérek. (Fülsiketítő tapsvihar. A terem vakolata téglaalaku cseppekben hulldogál a képviselők nyakába.) Elnök : És most t. zsinatház leborulok a ház nagysága előtt. (Az elnök hátamögötti függöny szétnyílik és vörös görögtiizben feltűnik 12 hatalmas ágyú.) Leborulok! Felszólítom a zsinat tagjait, hogy alkotmányos joguknál fogva nékem bizalmatlanságot szavazhatnak. De mielőtt ezt tennék gondoljanak hozzátartozóikra és tekintsenek végig a hátam mögött álló érckutyák sorfalán és kiáltsák háromszor: éljen XVII. Denárius István. (Dörgő éljenzés közben a legkegyelmesebb elnök lelibben az emelvényről. Majd künn ágyu- dörgés és éljenzés között léghajójába száll és elröpül.) ______________________ 1905. junius 8. A Tolnavármegyei tüzoltó-testületek szövetsége elnökségétől. felhívás a vármegyei tűzoltó szövetség tagtestületeinek Parancsnokságához. Vármegyei tűzoltó szövetségünk 8/1902. sz. határozatával 100 K azaz Egyszáz koronás alapítványt létesített oly célból, hogy ezen összeggel évről-évre kiküldhessenek egyet a tagtestületek működő tagjai közül a Budapesten évenként tartani szokott tűzoltói szaktanfolyamra kiképeztetés végett. Felhívom azért a tagtestületek Parancsnokságait, hogy idevonatkozó kérvényüket a szövetség elnökségénél haladéktalanul nyújtsák be, abban teljes pontossággal kitüntetvén azon egyén nevét, tűzoltói ■ rangját, polgári állását és életkorát, kinek részére a Parancsnokság az alapítványi összeget kéri. Az elnökség — a hivatkozott közgyűlési határozat értelmében — fentartja magának azon jogot, hogy a kiküldendő egyént legjobb belátása szerint megválaszthassa, azon határozott utasítással, hogy kiképeztetését az országos szaktanfolyamon nyert oklevéllel tartozik az illető a szövetségi közgyűlés előtt igazolni. Szekszárd, 1905. évi junius hó 6-án. Boda Vilmos,. szövetségi elnök.
