Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-13 / 15. szám
190ö. április 13. egyesülve a kitűnő könnyű kuruc lovasággal elég dolgot adhattak az érsek-újvári őrségnek, s ehhez járult, hogy az akkori kor legkitűnőbb tüzérsége, a franciái tüzérség támogatta őket. Rákóczi tüzérségét egész bátran francia tüzérségnek nevezhetjük, mert tisztjei úgyszólván mind franciák voltak, kiket szövetségese XIV. Lajos, bocsátott rendelkezésére, Hosszú sorban vonultak fel Rákóczi zászlói alatt a nyalka kurucok s félhold alakban helyezkedik el a tábor Érsek-Újvár körül. Nagy sürgés-forgás van az egész táborban, serényen dolgoznak a katonák. A tábor védelmére árkot ásnak és földsánccal veszik körül, hogy a császáriak kirohanása ellen védve legyen. A sánckosarak közt az ágyukat helyezik el, s ezek haláltokádó érctorkukat fenyegetően tátogatják Érsek-Újvár bástyái felé. A társzekereket a tábor leghátsó részében helyezik el, hol legnagyobb biztonságban vannak s legkevésbbé akadályozhatják az ostromlók mozdulatait. A táborbaszállásra különösen Bottyán apó ügyel fel nagy gonddal s «félszemével» mindent figyelemmel kisér. Az előkészületekből is lehet már látni, hogy hosszabb ostromra készülnek, mert tudják, hogy ‘Érsek-Újvárt, mint egyik legerősebb császári erődöt nem vehetik be oly könnyen. Igaz, hogy most már korántsem oly erős, mint a törökök ideje alatt, mert a törököktől való visszafoglaláskor falai erősen megrongálódtak s bár ezt lehetőleg kijavították, még sem voltak teljesen megbízhatók. Egyes helyeken úgy tatarozták ki a falakon lőtt hézagokat, hogy párhuzamos vesszőfonadékot készítettek és azt földdel tömték ki. Ezen hiányok mellett is tekintélyes erőd volt Érsek-Újvár, melynek különösen a Nyitra mocsarai szolgáltak jó védelmei! s azonkívül szép számú őrség is volt a várban. (Folytatása köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — Küldöttség a miniszternél. Lapunk múlt számában már megírtuk, hogy a m. kir. közalapítvány tulajdonát képező Ágoston és Palánk pusztákat a szekszárdi, mözsi és sióagárdi kisgazdák részére parcellázzák. A k..t puszta területe 1500 hold. Ebben az ügyben tegnap egy küldöttség volt a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, melyet Boda Vilmos országgyűlési képviselő vezetett a miniszter elé és előadta a szekszárdi, mözsi és sióagárdi gazdák kérelmét. A miniszter szívesen fogadta a küldöttséget és kilátásba helyezte a kérelem teljesítését. — Öreg, hajja-e ? — Öreg az apád! — Ne izéjen, gyüjön má’, a zurak akar- gyák bekünnyi trafikér'! — Nem urak azok, halom végrehajtók ! — Nem végrehajtók, halom igazi urak. Semmi válasz. Kevés idő múlva. — Izé, Pista bácsi, siessen, mer’ a zurak nem akarnak várnyi! — Hát alckó ne várgyanak! — De dufla tringeld lesz ! Erre ugyan Illést senki sem hatalmazta fel^ de hát tudta, hogy urakkal van dolga. Talán még most is alkudnának, mert Illés rendkívül belejött az ígéretekbe, a »kódisbiró« pedig nagyon rátartós volt. Végre a lódoktornak egy jó ötlete mentett ki bennünket. — No, várjanak az urak, majd idehivom én mindjárt. Evvel felállt a pince mellett egy hordó tetejére. A távolból látszott, a mint a tó partján sötétben a »kódisbiró« épen pipára gyújtott. Aztán áttülkölt a lódoktor. — Pista bácsi, haj ! Mi kő má’ mögest, te kormos pofáju ? (A szólót a fűtőnek vélte.) — B . . . ur azt parancsolja, hogy rögtön jöjjön ide! — Gyüvök má’ ! Hja ! Ez a név nyomós volt. A czél el volt érve, nemsokára jött a kül- döncz. Mindjárt azzal mentegetődzött, hogy tréfának vélte Illés fütő hivogatását, azért alázattal meg is kért bennünket, hogy ne haragudjunk. —- Április 11. Hiába tette a törvény nemzeti ünneppé április 11-ét, mert a magyarnemzet csupán március 15-ét tartja nemzeti ünnepnek. A most lefolyt kényszerünnep és az idén megtartott március tizenötödikének megünneplése között kirívó volt az ellentét. Március 15-ét az egész nemzet különösen az idén felbuzdult lelkesedéssel ülte meg, mig április 11-én csakis a hivatalos személyek ünnepeltek minden lelkesedés nélkül. Hisszük, hogy jövőben teljesen el fog maradni a kényszerünnep. — Szekszár- don április 11-én d. e. 9 órakor istentisztelet volt a belvárosi rk. templomban, melyet Wosinsky Mór apát-plebános végzett. Az istentiszteleten a vármegye, törvényszék, a pénzügyigazgatóság, a város tisztviselői testületileg jelentek meg. A tanuló ifjúság szintén részt vett a misén, melynek végeztével elénekelte a Hymnust. A főgimnáziumban és a polgári iskolákban iskolai ünnepély volt. Az előadások valamennyi iskolában szüneteltek. A hercegprímás aranymiséje. Vaszari Kolos, Magyarország hercegprímása folyó évi május hó 26-án tartja meg aranymiséjét. Az egyházfejedelem jubileumát az esztergomi főegyházmegyében nagy fénnyel fogják megülni. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 15-én d. e 9 órakor tartja meg a vármegye székházában, melyen Döry Pál alispán fog elnökölni. — Képviselő Vcálasztók Szekszárdim. Az 1906. évre érvényes orszgy. választók névjegyzéke a kiküldött bizottság által március 6-án kiigazittatván, az eredmény a következő : 1905. évre felvettek földadó alapján 338, házadó alapján 34, jövedelem alapján 345, értelmiség alapján 123, összesen 840 választót ; 1906-ra ebből kimaradt földadó alapján 20, házadó alapján 2, jövedelem alapján 34, értelmiség- alapján 11, összesen 67. 1906-ra belejön földadó alapján 41, házadó alapján 9, jövedelem alapján 55, értelmiség alapján 15, összesen 120, levonva a kimaradtakat 67, tényleges szaporodás 53, vagyis 1906-ra lesz 893 választó. — Eljegyzések. Ács Mihály gyógyszerész, fővárosi drogéria tulajdonosa, Acs Vendel szekszárdi posta- és távirdafőnök fia, Budapesten eljegyezte Jambrikovits Irén kisasszonyt. Waldmann Dávid eljegyezte Goldschmied Samu dombóvári kereskedő leányát, Olga kisasszonyt. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 15. sz. — Méltatlan támadás. A »Magyar- ország« múlt csütörtökön megjelent számának »A politikai szintérről« című rovatában többek között méltatlan és igazságtalan támadás intéztetett Tolnavármegye főispánja és alispánja: Döry Pál ellen. A jelzett cikkben a következő sorok foglaltatnak: »S a felszabadult becsületet s a független ségi hazaszeretetei le nem igázhatják többé se Széchenyi főispán, se Döry alispán.« Tolnavármegye közönsége méltó megütközéssel olvasta ezen igaztalan sorokat; mert igaz ugyan, hogy gr. Széchenyi Sándor főispán a szabadelvű pártnak most is erős hive és a megváltozott politikai viszonyok miatt beadta állásáról való lemondását; de nem hive a szabadelvüpártnak Döry Pál alispán, aki a november 18-iki alkotmány- sértés miatt ki is lépett a szabadelvüpártból és disszidensnek vallja magát. Döry Pál alispán politikai szereplése különben is mindig hazafias volt és a közpályán eltöltött hosszú tevékenysége alatt sohasem törekedett a becsületes és hazafias érzés leigázására. Kiváló érdemeinél fogva Tolnavármegye közönsége pártkülönbség nélkül, a mint a hangulatot ismerjük, őt szeretné gróf Széchenyi főispán örökében látni. — Megyebizottsági tagok választása. A pincehelyi, paksi és nagyszokolyi választó- kerületekben folyó hó 26-án töltik be választás utján a megüresedett megyebizottsági tagsági helyeket. Uj posta- és távirdapalota Szek- szárdon. Szépen fejlődő városunkban örvendetesen megindultak az építkezések. Most épül ugyanis a pénzügyi palota, a tisztviselői telep és a kaszinó is felépitteti a tervezett bazárokat. Mint értesülünk, özv. Martin Antalné úrnő pedig a Széchenyi-utcában levő emeletes háza helyén a posta- és távirdahivatal részére palotát fog építtetni, amint a postaigazgatósággal megegyezésre jut. A palota tervezetét Dicenty László építész készíti el. — Képviselő testületi Ülé§. Szekszárd kép- viselő-testülete folyó hó 20-án délután 2 órakor ülést tart a városháza nagytermében. — Gyermektelepek. A pécsi állami gyermekmenhely igazgatósága, Tamásiban és Gyönkön gyermektelepet óhajt létesíteni. Ilyen gyermektelep már van Dombóváron is. __ ______ 3. Av val a viczenótárius hamar lesrájbolta egy papírlapra, hogjr kinek milyen szivar után vágyódik a szája, a kódisbiró markába leolvasta a pénzt, mely után az másodpercenkint sebe- sedő — lassúsággal vánszorgott be a »Jámbor zsidóhoz.« A mig a viczenótárius a kiildönczöt bocsáj- totta útnak, az idő alatt már a második csöbör nedű került az asztalra. Az első is kitűnőnek bizonyult, a menüdben a község érdemes adó- executora annak szeszétől annyira felstimmelő- dött, hogy kedélyhangulata megnyilvánulásának magasabb tónusokban adott kifejezést, mefp zen- geményhez klassikus akkordot fújtak a Büdöstó partján ábrándozó békák. Később azután, hogy a jókedv közvéleménnyé nőtte ki köztünk magát — in corpore belefogtunk a nótázásba. A jól öntözött torkok erős danáját kellemesen visszhangozták a vén vár falai a nyári éjben. Egyszer csak sarkantyu- pengés és czigányzene hangjai ütötték meg a füleinket. A kulai »huszárok« leptek meg bennünket a szilasi Fáraó-ivadékkal. Nagy gaudium tört ki erre a Karok és Rendek között, nem annyira a gyomrokban feszengő szeszek hatásától, mint inkább a jóképű és víg kedélyű vendégek, a huszárcsemeték megérkezése miatt. Az adóexecutor örömében a víztartó kádat gyom- rozta, autosuggerálva a czigányzene által. Hála neked, ó Kula, a honi méntelep méhének, ki csakugyan »első hazai kanálgyár« voltál a minden lében levő evőeszköznek. Sajnos azonban, hogy azóta »huszári« mivoltod »letárgyaltatok« s tehenészetté vedlettéi. Innenonnan ezt az uniformist is lerántják elsatnyult testedről, s csak a lé marad meg, de Te megmaradsz kanálnak a kavargó lében ! .. . És a hogy szólt a zene, úgy fogyott a bor is; az előbbi csiklandozta a talpakat, az utóbbi a kedélyeket. Pengett a sarkantyú, zengett a dal. Majd visszaérkezett a kódisbiró, meghozta a szivarokat, de mást is hozott: Táviratot. Az volt benne, hogy benn a kaszinóban a pincehelyiek mulatnak. Evvel minden meg volt magyarázva, mert mikor a pinczehetyiek jöttek át mulatni, akkor fecerunt magnum áldomás és volt nagy ivás Soroksáron. — Fel hát uraim ! — szólott a fő fővitéz hadfi — előre, nincs perc vesztegetni való, mert kozmás lesz a — pezsgő ! A lelkesedés ragadott, mindnyájan talpra Ugráltunk, a szándék és a kivitelre való buzgalom oly fokra hágott, hogy a cihelődés bevált kisebb méretű bábeli zavarnak. Útközben egy incidens is volt. Az adóexecutor bírókra ment a plébániákért falával. Azt kiabálta : be van falazva ! Ez volt az incidens és finis, minek folytán a társaságtól elkallódott. Benn a kaszinóban aztán — a többek között — letárgyaltatott a tervezett gőzmalmi kirándulás, helyesebben gőzmalmi értekezlet, melyről majd közkívánatra legközelebb értekezünk. (Folytatása következik.)
