Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-06 / 14. szám

1905. április 6.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 14. sz.

Mi is e szent kötelességet teljesítjük akkor, midőn egy ilyen harcosról emlékezünk meg, kinek sírját immár a kegyelet virágai ékítik s a virágok között ellebegő tavaszi langy szellő susogja a lentnyugovónak az eszme győzelmét, szebb jövőnek hajnalhasadását. Immár épen ma (április 5.) két éve, hogy Kálmán Béla, kit oly hosszú időn keresztül láttunk soraink között küzdeni, lehunyta szemeit, anélkül, hogy lelke vágyakozásának teljesedését megérhette volna ’s ma közöttünk örülhetne, kik szerettük és tiszteltük benne a meggyőződés emberét. — Ez emlékezet felidézi lelkűnkben a hevesvérű ifjút, ki az ő lelkének szenvedélyességét a papi pálya csendes, odaadó hivatásával akarja leláncolni. De mégis kitör belőle a nemes, honfiúi hevület ’s a hatvanas évek alkotmányos küzdelmei őt is, mint ifjú theologust, ott találják azok soraiban, kik az ország fővárosában a mozgalmat, mint ifjak vezetik ’s nem törődnek azzal, hogy szabadságukat, jövendő pályájukat és életüket kockáztatják; a cél csak egy: győzzön az eszme ! Ha e miatt meg is kell ismernie a börtön levegőjét: lelkesedését• ez le nem hüti, tollal küzd és szolgálja a hazát és terjeszti az eszmét, midőn a szabad gondolat kimondása veszélyes. — Az álmodott nyugalmas jövő is hányatottá válik sokáig, de azért hiv és igaz marad, ki meg nem alkuszik. Egy csendes szép kis falunak, Alsó-Nyéknek lesz azután lelki- pásztorává, ’s életének főcélja, hogy itt is az maradjon mindvégig, a ki volt ’s ebben nevelje hiveit is. — Itt azután oly szépen egyezteté össze a hazafiui és lelkipásztori hivatást és annyira egybeforrott híveivel, hogy lelkének vágya lett : itt élni és itt meghalni. Az igazi lelkipásztori hivatást mindig kedvvel teljesítette ’s nem csak lelkigyógyitást nyújtott, hanem a testi szenvedésekben is orvos volt, az első segélyt mindig ő nyujtá úgy a betegeknél, mint a szerencsétlen eseményeknél. Irodájában kis házi gyógyszertárt tartott, és ellátta orvossággal hiveit, igen gyakran meglátogatta, a betegeket, mert azt akarta, hogy hívei testileg és lelkileg egészségesek legyenek. Ha azok, kikkel jót tett, ajándékkal keresték fel : sohasem fogadta el, mert szerinte az igazi jótett nem vár jutalmat. Azt hirdette, hogy a hazaszeretetnek is ilyennek kell lenni.

A boldog családi életkörből, melyben élt, csak a gyermek hiányzott. De ha a gondviselés nem adott, keresett azért kárpótlást abban, hogy ő és hű hitvese mások gyermekeibe öntötték szivük nemes szeretetét ’s megragadó volt a kép, a midőn az utca apró seregét maga köré gyűjtötte ’s megvendégelte, majd tréfás játékokkal mulattatta. így nevelte ő egyúttal hazafias szellemben a gyermekeket a hazának és egyházának, mert amit a kicsiny szivek befogadnak, megőrzik nagy korban is.

Az irodalomnak és egyes lapoknak csak csendes és névtelenül szereplő munkatársa akart maradni; a feltűnést mindenben kerülte.

Mi is ily csendben emlékezünk meg róla, kit önzetlen, tiszta jelleméért, igaz meggyőződéséért mindannyian tiszteltünk, és midőn az ország szive megdobban és a régi álmok valóra kezdenek átváltozni : kegyelettel tekintünk sírja felé.*

IRODALMI CSARNOK.

Őszi harmat után...

— Történelmi elbeszélés. —

Irta: SCHULTHEISZ REZSŐ.

(Folytatás.) 15

V.

A szegény kis Boriska, aki csak másnap birt teljes tudatára jönni annak, hogy mi történt vele, hiába várta Tihamér levelét. Nap-nap után múlt el a nélkül, hogy felőle valamit hallott, vagy tőle izenetet vett volna, s már aggódni kezdett, hogy talán valami baja történt, s hogy azok a fegyveres alakok, akik őket ott a kertben megtámadták, megölték, vagy súlyosan megsebesítették. Nem emlékezett vissza tisztán az éjjeli jelenetre, csak azt tudta, hogy szökni akartak, s ezt megakadályozták. Atyjától hiába kérdezett volna valamit Tihamér felől, úgyis megtagadta volna a választ, inkább meg sem kérdezte.

’ Az öreg Tamás, akiben az egész ház népe közül legjobban megbízott, szintén nem tudott felvilágosítást adni, de megígérte, hogy utána jár a dolognak, s ha valamit megtud, rögtön értesíteni fogja.

* köröltük e czikket, mint a való tényállásnak teljesen megfelelőt, mint szép megemlékezést az egyszerű, szerény, de érdemes alsónyóki volt reform, papról. Azt hisszük, hogy ezen megérdemelt szives megemlékezés szellemi hervadhatatlan koszorúja alatt az idveziilt hamvai édesebben fognak nyugodni, bánatos, szerető özvegye pedig, annak könnyettörlő hatását édesen fogja érezni. — B. E.

O

o.

Tamás, mikor egyszer szerét ejthette, elment Markos mesterhez, akinél Tihamér után tudakozódott. Megvolt győződve, hogy ha valaki tud felőle, egyedül Markos mester az. A derék bognár azonban, az öreg Tamás kérdéseire bizalmatlanul végignézte az öreget és kijelentette, hogy ő semmit sem tud. Tamás mindjárt észrevette, hogy Markos mester bizalmatlansággal i viseltetik iránta, azért egész nyíltan felkérte, i hogy mondjon el neki mindent, amit tud, mert ő szegény úrnőjének parancsára kereste lel, hogy az eltűnt Tihamérról mindent megtudjon.

Markos mester, aki az öreg szemeiben csillogó könnyekből megértette, hogy itt nem Sárkány kémjével, hanem Boriska megbízottjával van dolga, rögtön elmondta neki az éjjel összes eseményeit és átadta Tihamér levelét:

— Már magam adtam volna át a levelet, de a homlokomon kapott seb miatt nem hagyhattam el házamat, mert az könnyen árulóm le- I hetett volna.

Az öreg Tamás lelkendezve sietett haza úrnőjéhez s megmondta neki, hogy Tihamér él és hogy biztos helyen van Bottyán apó táborában, — egyúttal átadta neki a levelet is.

Boriska igen megörült a hírnek, s a jó hir hozóját, az öreg Tamást is megölelte örö- i mében.

A levéllel este a kertbe ment s a rózsalugasban, hol utoljára együtt voltak, felbontotta és olvasta. Bent a házban nem volt bátorsága elolvasni, mert minden- pillanatban meglephették, s akkor bajos lett volna elrejteni.

A rózsalugas már nem oly szép, mint mikor utoljára láttuk. Mintha az édes remények meghiúsulását siratta volna az is, oly szomorú képet nyújtott. Egy-két hét alatt pusztulásnak indult; a lehullott sárguló rózsaszirmok elborították a lugas egész környékét. A kert többi részein is mutatkozott már a pusztulás ; az idő már szeptember végére járt. A lehullott sárga levelek elborították a kerti utakat, s néha-néha ; egy hirtelen kerekedett szélroham egy rakásra hordta őket össze. Csak itt-ott bujkál a bokrok ' közt valami csenevész virág; a száraz avar közt, a zizegő őszi szél bűvös meséket suttog a haldokló természetnek a szép téli álomról, mikor fehér lepelbe burkolva oly édes lesz majd pihenni . . .

Boriska könnyeivel áztatta Tihamér levelét.

A biztatások és ígéretek azonban megvigasztalták, mert hitt Tihamér szavaiban. Édes ön- feledtségben ábrándozott, a jövendő szebb napjait varázsolta maga elé . . . A színtelen hervadt rózsaszirmok hullottak, egyre hullottak s már egészen beborították az ábrándozó leánykát . . . Fején egész kis koszorú képződött a ; hervadt rózsalevelekből s ő némán, szótlanul : ült a lugasban fején a múlandóság koszorújával . .

(Folytatjuk.)

K ÜLŐN FÉLEK.

— Március tizenötödike nemzeti ünnep. Rég hozott Tolnavármegye törvény- hatósága olyan hazafias egyhangú határozatot, mint múlt csütörtökön, midőn a pecso- vics hirében álló vármegye riadó lelkesedéssel elfogadta Szabó Károly bizottsági tagnak írásban benyújtott azon indítványát, hogy Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága írjon fel az országgyűléshez és hasonló intézkedés megtétele céljából keresse meg az összes törvényhatóságokat az iránt, hogy március tizenötödike törvényhozásilag nemzeti ünneppé avattassák fel. .Igazi hazafiui örömmel látjuk, hogy Tolnavármegyében is hódit ellenállhatatlan erővel az uj nemzeti irány, mely elsepri mindazokat, akik a mostani válságos helyzetben nem állanak a nemzet jogos követelései mellé.

— Előléptetés. Az igazságügyminiszter Dr. Szabó Gyula szekszárdi kir. törvényszéki bírót a VII. fizetési osztályba léptette elő.

— Nemes alapítvány. Jobaházi Döry József és neje tízezer koronás alapítványt

i tettek a Dombóvárott építendő Erzsébet- kórház alapja javára, A valóban nemes tett nem szorul bővebb kommentárra.

j _ j— Uj jogtudor. Bittér Károly bonyhádi

■ ügyvédjelölt a kolozsvári egyetemen negyedik , kiegészítő jogtudományi szigorlatát kitüntetéssel , letette és múlt szombaton jogtudorrá avattatott.

— Eljegyzés. Stern Gyula pápai föld- birtokos eljegyezte Oppenheim Salamon hőgyé- szi nagykereskedő és takarékpénztári igazgató leányát, Paula kisaszszonyt.

— Bezercdj Pál üdvözlése. Tolna vármegye törvényhatósága is az elismerés babérát nyújtotta Bezerédi Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak és főrendiházi tagnak, a ki negyedszázaddal ezelőtt vette kezébe hazai selyemtenyésztésünk elárvult ügyét, melyet önzetlen munkásságával soha nem remélt magas nívóra emelt. A törvényhatóság ugyanis múlt csütörtökön nagy lelkesedéssel fogadta el Döry Pál alispánnak szépen megindokolt indítványát, mely szerint a vármegye közönsége elismerő iratban fejezze ki Bezerédj Pál iránt érzett tiszteletét és ragaszkodását.

— A választó polgárok figyelmébe.

Most állilják össze Tol n a v árui egy ében is a szavazati joggal bíró polgárok névjegyzékét, mely körülményre felhívjuk a választó polgárok ügyeimét, hogy nézzenek utána, nehogy a szavazók névjegyzékéből kimaradjanak vagy tévesen vétessenek fel.

— A bonyhádi mandátum. Ismét emlegetik, hogy Perczel Dezső országgyűlési képviselőt bankigazgatónak nevezik ki, mely esetI ben le kell köszönnie mandátumáról. A bonyhádi ! függetlenségi és 48-as párt ez esetben valószínűleg dr. Svetz Antal bonyhádi levédet lépteti fel, aki nagy népszerűségnek örvend a bonyhádi kerületben.

Megüresedett szolgabirói állás. A

völgységi járásban Halász Géza tb. főszolgabíró nyugdíjaztatása által megüresedett szolgabirói állást Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a nyári közgyűlésében fogja betölteni. A megüresedett állásra már eddig is ketten reflektálnak : Becht Ödön tb. völgységi járási szolgabiró és báró Fiáth Elemér tb. vármegyei aljegyző. A küzdelem előreláthatólag erős lesz, mert mind a két pályázónak tekintélyes pártja van.

— Anyakönyvi kinevezés. A m. kir. belüg3^miniszter a pincehelyi anyakönyvi kerületbe Hegedűs Mátyás községi aljegyzőt anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki és őt a házassági anyakön^yvvezetésével, valamint 'a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta.

— Államsegély. A bátai r. k. iskolaszék iskoláját 5 tanteremmel és 5 tanítóval szervezvén a m. kir. vallás- és közokt, miniszter ezen 5 tanítói állomás javadalmának 800 koronáig való kiegészítésére 400 és 6000 kor. építési kölcsön törlesztésére 10 évre 300 kor. államsegélyt helyezett kilátásba, ha az állomás oki. tanítóval töltetik be.

Önálló magyar vámterület. Az ellenzéki pártok szövetségéről szóló hírek között egy sem keltett úgy Marországon, mint Ausztriában is oly mélyreható benyomást, mint azon jelentés, hogy Kossuth Ferenc elnöklete alatt egy szíi- kebb bizottság legközelebb hozzálát az önálló magyar vámtarifa tervezetének kidolgozásához, mert az alkudozások alapját, ez a tervezet fogja képezni.

Pótválasztások. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága az egyes megyebizottsági- tag választókerületekben a szükségessé vált pótválasztások napjául folyó évi április hó 26-át tűzte ki.

— Halálozás Súlyos csapás érte Csankó Vilmos ózsáki tanítót, akinek neje sz. Wukelich Málvin fotyó hó 5-én hirtelen elhunyt. A nemes- szivü anya.és hitves halála általános részvétet keltett mindazoknál, akik őt ismerték. A megboldogultat férje és 4 kis gyermeke siratja. — Temetése holnap, pénteken d. e. 10 órakor lesz Ózsákról.

— Nyári menedékház vezetőnői állomások. A tolnanémedii, a györei, a várdombi, a belaci és a varsádi nyári menedékházvezetőnői állásokra kiírták a pályázatokat. A kérvények a községi elöljárósághoz nyújtandók be.

— Magyar uév. Schwarcz Gyula, Ernő és Imre tamásii lakosok nevüket > Székely*-re, — Teldmann Salamon szemcsédi lakos, úgy saját, mint Riza, Irén, Aladár, Margit és Dezső nevét »Földes«-ve, —- Pollák Móric bonyhádi születésű budapesti lakos nevét »Pintér«-re, — Kiskorú Tőke József, Julianna, István és Mária szekszárdi lakosok nevöket »Tamás«-ra, — Somermann József csernédpusztai születésű pécsi lakos maga és kiskorú fiai nevét »Nyári«-ra. — Braun István dunaföldvári lakos nevét belügyminiszteri engedéllyel »Budai«-ra magyarosították.

— Megnyílt iskolák. A vörheny miatt eddig bezárt szálkai iskolák ezen betegség megszűnése folytán újból megnyittattak.