Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-10 / 10. szám
XXXII. évfolyam. 10. szám. Szekszárd, 1904. márczius 10. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre..... Fél évre .......................... Ne gyed évre .... Számonként 24 fill, e 12 kor. — fill. 6 „ 3 „ >1 9> lap nyomdájában Szerkesztőség : Bozorádj Istváu-utcza 0. sz., hová a lap szellemi részfit illető minden közlemények intézendök. Kiadóhivatalt Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkQldomények intér ondók. Megjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii, 100—200 ....................................S „ 74 „ 20 0—300 ., „ 74 M minden további 100 szó 2 koronával több. Jp Márczius 15. §£ A nemzeti önvédelmi és szabadság- harcz kezdetének ötvenhatodik évfordulója küszöbön van s a magyar nemzet nem kevesebb örömmel, nem kisebb lelkesedéssel, mind korábban tette, készül megülni ujra- születésének emlékét. Azok, kik a 48-iki nagy eseményekben tevékeny részt vettek, kik annak kezdeményezői, intézői s vívmányainak védelmezői voltak, már nagyobb részt az anyaföld méhében pihenik babér- koszoruzottan örök álmukat. Az osztrák hatalom kezelői, kiknek négyszáz éven keresztül állandó törekvésük mindig az volt, hogy Magyarországot önálló állami mivoltából kiforgassák s vérrel szerzett nemzeti jogainak elkobzásával osztrák tartománynyá sülyesszék alá, azon reményben ringatództak, hogy ha az a nemzedék, mely hazája jogainak védelmére és visszaszerzésére ezelőtt 56 évvel lelkesedéssel helyt állt, kihal, az utánnuk következők elernyedve, megpuhulva, törődötten engedni fognak a szakadatlan nyomásnak s Ausztria soha fel nem adott, következetesen folytatott törekvéseit végre is siker fogja koronázni. • Otromba hit, hiú ábránd, esztelen álom 1 Az 1848-ban hősi halált szenvedett, részint a harcztéren elesett, vagy a bitófán kivégzett vértanuk koszoruzott sírjait ma is egy nem kevésbé határozott uj nemzedék állja körül, mely el van tökélve, hogy a nagynevű elődök példáját követve, békében a törvénykönyvvel kezében, háborúban hősi elszántsággal fog el nem évülhető, ezredéves jogainak védelmére kelni s a hízelgő szavaknak éppen úgy, mint a fenyegető tetteknek meg nem ingatható erélylyel fog ellenállani. Jó és nemes a mi magyar népünk, csak bánni kell vele tudni. Ha valaki jó indulattal közeledik feléje, szívesen osztja meg vele amije van. Az ő háza nyitott, szive hozzáférhető. De abban nem ismer tréfát, ha idegenek ahhoz kívánnak nyúlni, ami legszentebb örökségét képezi: önálló államiságát s szenvedések tengerével megváltott ősi. alkotmányát. Ez olyan hagyomány, melyből nem engedhet, melyhez ragaszkodik, melyet megvédelmez. Hát nem ismernek erről az oldalról bennünket folyton ellenünk törő ellenségeink? Hát nem forgatják a magyar történelmet, melybe ki nem törölhető lángbetük- kel van feljegyezve, hogy a magyar, ősei hagyományait megvédelmezni akarja és tudja? Hát nem tudják feladni végre vala- hára azt a reménytelen harczot, mely kudarczczal végződött a múltban s azzal fog végződni a jövőben is. Ez a beolvasztásra törekvő ádáz harcz ma is folyik ellenünk. A czél ma is az, mi volt 400 év óta mindenha. Ausztriának szüksége van egy a természettől megáldott területre, mely őt táplálja és melyet önállóságától, ellentállási képességétől megfosztani s gazdaságilag kihasználni el van határozva. Csak a használt eszközök különbözők. Néha a hízelgés, a lekötelezés járja, máskor szinleges engedményekkel kísérleteznek; ismét máskor, mint ezelőtt 56 évvel belekergették a magyar nemzetet az önvédelmi harczba, hogy a hódítás czimén foszthassák meg jogaitól. Ily nagy veszedelemmel szemben kötelességünk elfeledni magunk között minden torzsalkodást, ellenszenvet, véleménykülönbséget és egyesülnünk kell az imádott haza, szeretetében. Készülnünk kell egyértelmüleg, teljes elhatározottsággal a fegyver nélküli harczra, hogy a támadó fél világosan lássa, hogy itt egy egységes, nagy nemzeti akarattal áll szemben, mely nem ismer megalkuvást. Ha ily elhatározással, igy egyesülve ünnepeljük dicső szabadságharczunk 56-ik évfordulóját, akkor áldás fakad viselkedésünk nyomán; akkor minden támadásnak, TAR CZ A. A szabadság hajnalhasadásának jő emléknapjára. Í3 .{n — 1904 márczius IS. — In ÁJ 6“ Kihasadt a hajnal elűzte az éjjet: Felderült hát végre édes hazám néked! . . . Eloszlott I homály, mely lelked boritá, Meleg sugáraival szivünket feloldá. Ötvenhat év szállt el e dicső nap óta, Mely nekünk ujéletet — szabadságot adta ! — Felszabadult a pór százados igából, Bilincse lehullott, testvér lett urával. Szebb jövőt vár most millióknak lelke . . . Rózsás lesz az arcza, öröm pírral telve; Áhítattal mereng, még a múltra gondol, — Szive ég az örömtől s lelkében felujul! ... Óh te nagy Isten, magyarok Istene! . . . Ki édes hazánkat mindenkor megvédted, — Most is elküldted hát szent angyalaidat, Hogy nagyjaink lelkét nemesre sarkaljad. Mert csak igy lehetett, igy történhetett, Hogy a szabadság fája egyszerre nagygyá lett 1... Hatalmas lett törzse, erős lett az ága, Annyi ellenség közt világ csodájára 1 Ezt bámuljuk ma is égő szemeinkkel, Lelkűnkbe e tündérkor arany napja tűn fel. — Lelkes ifjú sereg vonul fel előttük, — Dicső vezéreitől mi sokat reményiünk. Mert akaratuk erős, szilárd mint a szikla, — így lett szabadsajtónk első hírmondója! — Gyönyörű gyümölcs termett most, nap-nap után És tápláló nedűjétől mámoros lett hazánk! . . . Soká vártuk keltét e tündöklő napnak; Lett is Mesiása mindjárt a magyarnak 1 — Mily boldog volt az, ki akkor ott lehetett S a haza oltárára valamit is feltett. Óh te lángszellem, nagyjaink legnagyobbja I — A te csodás elméd, de sokat alkota. — Óh ti fénylő csillagok, bátor szivü hősök I . . . Emlékteket szivünk legmélyére véstük. — Tekintsetek le ránk ma ezen a napon, Boldog honotokból — ott a más világon I . .. Oltsátok szivünkbe a szabadság szent elvét, — Egyenlőség, testvériség magasztos eszméjét 1 .. . Hogy szivünk, lelkünk igy minden széppel telve, Boldog remény között nézzünk a jövőbe. —■ Mindig helyes utón járva, arról le ne térjünk — Nagy hatalmú Isten küld áldásod nékünk 1 ... Antal István áll. aoyakönywezetű. Kávétársaságok és teaestélyek. A »Tolnamegyei Közlöny, eredeti tárczája. Mi szép szavak: kávétársaság, teaestély l A nagyvárosi urihölgy szán kozva mosolyog a társas összejövetelek e túlhaladt formáin. A kisvárosi nők fülében mint édes zene hangzanak s emlékeztetnek a tél egyedüli örömeire, a kalácsok hegységeire és a fagylaltok és a creme-k gletse- reire. És végtelen, bájteli trécselésekre cselédekről, nagymosásról és kedves szomszéd asszonyokról. A férfiak vállat vonnak és néma megadással hallgatják e rettenetes szavakat, mintha holmi zivatar vagy más elhárithatlan elemi csapás zúdulna reájuk. Nekik viharos napokat jeleznek, a mikor tisztogatják a házat, mintha a szigorú kritikai tekintete áthatolhatna fán és vason és három méter magas almáriumok fölé emelkedhetnék. Emlékeztetik őket az ingerlékeny házissszonyokra, kiknek közelebe nem szabad férkőznie sem gyermeknek, sem lánynak, mindaddig, mig az egész ház nem tündöklik a legfényesebb parádéban. Szóval, első rendű kritikus naptól kell tartaniok. Azután megvan az asszonyoknak egy egész nagy osztálya, mely sem nem mosolyog, sem nem nevet. Halkan sóhajtoznak, ha az ismert lány meg- hivási lobogóval, fehér kötényben megjelenik; sóhajtoznak, ha megkezdődik a mulatság és sóhajtoznak, ha túlesnek rajta. Néha valamely nagyon megviselő ülés után, eltökélik: «Nem, soha többé el nem megyek, a jövő télen egészen távol tartom
