Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-25 / 8. szám

4.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 8. sz.

1904. február 25.

— Nyugdíjigény felemelés. Bienssak Ede hőgyészi r. k. tanító nyugdíjigénye 720 koronáról 820 koronára, Bauer Antal némedii ág. ev. tanítóé 1070 koronára, Erdödi Lipót tamásii izr. tanítóé 1000 koronája, Horváth Ferencz tengődi r. k. tanítóé 876 koronára, Molnár István decsi ev. ref. tanítóé 1330 koronára, Kiss Béla István őcsényi r. k. tanítóé 750 koronára és Hemice Jenő gyánt-pusztai r. k. tanítóé 872 koronára emeltetett fel.

— Köszönetnyilvánítás. A «Szekszárdi Takarékpénztár* 20 koronát volt szives adományozni az »Egyesült szekszárd tolnamegye i nőegylet» részére, miért is ezen jótékony adományért forró köszönetét szavaz a nőegylet elnöksége.

— A nem okleveles gazdatisztek gyűlése.

Múlt vasárnap délelőtt 11 órakor tartották meg Szekszárdon a városháza nagytermében a nem okleveles gazdatisztek vándorgyűlésüket. A megjelent gazdatisztek kimondották a tolnamegyei nem okleveles gazdatisztek egyesületének megalakulását, melynek elnökévé C z i r j é k J. ózsáki kasznárt választották meg.

— Hangverseny. Lató János dombóvári czi- gányprimás néhány heti zürichi vendégszereplése után hazaérkezett és múlt vasárnap a dombóvári Korona kávéházban nagy hangversenyt tartott teljes zenekarával. Bemutatta a jeles prímás azt a válogatott zenei műsort, melylyél olyan szép sikert és babért aratott Zürichben.

— A kis Mariska 'mandulája. Az öt éves . Mariska manduláiról esett szó a múlt héten a büntető járásbíróság előtt. Azokról a mandulákról, amiket kiégetve és megczukrozva árulnak a boltban. A kis baba a múlt év deczember 7-én maga vásárolta a mandulákat s jókedvűen tipegett haza felé. Egy ismeretlen fiatal ember elébe lépett s megszólította:

— Kinek viszed a mandulákat?

— Nem viszem én senkinek, magam eszem meg, válaszolt a kicsike.

— Adok neked két krajczárt, ha a mamádat is megkínálod belőle.

Az üzletet legott megkötötték, de közben az ismeretlen fiatal. ember a Mariska manduláit egy zsebéből kihúzott szerelmes levélbe csomagolta. A bizalmas hangú levél természetesen a mamának volt szánva, ezer ezer csókkal, ugyanannyi öleléssel, aláírva pedig »Romeo« vala. A levél szerencsésen a mama kezébe jutott, de hogy a papa is meglátta, ez már nem mondható szerencsés körülménynek. V. hirtelen haragú ember, akiben Othelló vére pezsdült fel, amikor elolvasta a nejének szóló levélkét és felorditott:

— Asszony! Ki irta ezt a levelet?

— Tudom is én. A Mariska manduláit csomagolta bele a boltos.

V.-nek több se kellett, a boltoshoz rohant s kikelt arczczal a tulajdonosra támadt:

— Ki adott Mariska leányomnak mandulát?

— Talán csak nem volt megmérgezve ? ria- dozott a kereskedő.

A férj őrjöngött dühében:

— De igen, meg volt mérgezve, válaszolja fogcsikorgatva.

— Jézus, Mária! jajdul fel kétségbeesett rémülettel egy kereskedő segéd, én adtam a kis leánynak, még ettem is belőle.

A féltékeny férj, se szólt, se beszélt, — az inzultus terére lépett. A kereskedő segéd ártatlanságának tudatában a járásbíróság előtt kapott elégtételt, mert V. urat a biró 10 korona pénzbírságra ítélte.

— Uj rendelet a vasárnapi munkaszünet

tárgyában. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, a vasárnapi munkaszünet tárgyában uj rendeletet dolgoztat ki a minisztérium illetékes szakosztálya által s abban az eddig fel nem merült összes okadatolt sérelmeket lehetőleg orvosolni fogja. A rendelet tervezetét a miniszter vélemény- adás végett meg fogja küldeni az országos ipartanácsnak és az összes érdekelt testületeknek s igy nem fog megismétlődői a legutóbbi rendelet kibocsátásakor is észlelt az az eset, hogy a miI

I

I

I

I

niszterium ily nagyfontosságu ügyben az érdekeltek meghallgatása nélkül dönt.

— Tanú a XVIII. században. Sálamon Zsigmond tolnamegyei földbirtokosnak valami pere volt Baranyavármegyében. E perben tanúképp kihallgattak egy faddi embert, az 1786. esztendőben.

— Mi a neved ? — kérdi az akkori baranyai esküdt a tanútól.

Kis János — feleié amaz s elmondja egyúttal mindazt, mi a tényálladék megvilágítására szükséges, de ez alkalommal Salamon Zsigmondról úgy emlékezik meg, mint az ő uráról.

A megyei esküdt ebből azt gyanítja, hogy Kis János tanú szolgálati viszonyban áll a pereskedő Salamon Zsigmonddal.

— Miért mondod mindig: Salamon Zsigmond uram ? — kérdi az esküdt.

i ' ‘ '

— Hát nem mondhatom kérem, hogy asz- j szonyom!

Az esküdt urat úgy meglepte a felelet, hogy érdemesnek találta a feljegyzésre. Ma is ott van az Baranyavármegye levéltárában.

— Átköltöző iparosok iparigazolványa. Mi- j lyen érvénye van az iparigazolványnak, országos e [ vagy lakóhelyhez kötött ? Fontos kérdés az egyik

községből a másikba most meglehetős gyakran költöző iparosok szempontjából. Az ipartörvény értelmében az iparigazolvány egy iparhatósági területre, járásra, városra, illetve fővárosi területre szól. Ha tehát az iparos más törvényhatósági területhez tartozó községbe költözik át, uj iparigazolványt kell váltania. De ha képesítéshez kötött iparról van szó, a képesítést az uj iparhatóságnál nem kell igazolni, mert— mint a «Vállalkozók és Iparosok Lapja« Írja — a régi iparigazolvány a' képesítést is igazolja.

— A pusztai gyerek Bécsben. (Érdekes találkozás gróf Andrássy Gyulával.) Hiába viszik a magyart Bécsbe! Nem lesz abból német még ott sem, soha.

Belőlem is kitört a magyar, de még inkább a pusztai gyermek, az ezernyolczszázhetvenhar- madiki bécsi világkiállításon.

Pedig csak akkora voltam még akkor, mint most az öklöm.

De azért úgy emlékszem az alábbi kis epizódra, mint a tegnapi napra.

A lappok kiállítását nézegettük, szegény, megboldogult jó anyámmal.

Bámultam, de nagyon, a sok mindenféle furcsa vadász és halász eszközökön, amik ott fel halmozva voltak.

Mint aféle gyerek, jó ideig csendesen visel tem magamat. Órák hosszat nem szóltam egy szót sem.

Nem értette abban a csúnya vagy német városban senki az én nemzetem nyelvét soha.

Tán még most sem érti.

Egyszer aztán szemembe ötlött egy szánkázó lappus lappouus, amint egy gyönyörű iram-gimet hajt nagy büszkén.

A szarvas láttára aztán nem állhattam tovább a hallgatást.

Elkezdtem kiabálni torkom szakadtából :

— Csáli Szarvas ne I Hő ide ! Hejsz no 1

Lapponiai ökörnek véltem e szarvast.

Egysser csak, amint igy javában kiabálnék,

felkap ám az ölébe egy nyúlánk, göndör, fekete hajú úri ember mondván:

— No ugyan meglátszik rajtad fiam, hogy falusi, magyar gyermek vagy. Hogy hivnak édes kis öcsém?

A kondorhaju ur igy szólt barotságosan :

— Ismerem atyádat. Most is oly buzgó még ?

— De az ám, — felellem büszkén: még mindig magyar ruhát hord.

A barátságos ur, ki ölébe vett, gróf Andrássy Gyula, az akkori hires miniszter volt.

— A tolnai kereskedő ifjak 1904. márc/ius 5-én a »Fehér-Ló« szálloda nagyiermében, mindkét helybeli nőegylet javára zártkörű tmczestélyt rendeznek. Belépö-dij: Személyjegy 1 K. Családjegy 2 K. 50 f. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések a jótékonyczél érdekében köszönettel fogadtatnak.

— Nagy havazás. Már azt hittük, hogy tél apó végleg elbúcsúzott tőlünk. E reményünkre a mogorva tél apó ugyancsak ráczafolt; mert anynyira megrázta fehér szakállát, hogy hegyet, völgyet, mezőt és mindent ma virradóra magas hólepel borította el.

— Mezőgazdasági munkásviszonyaink. (Oly mezőgazdaságban, melyben az évi munka rosszul oszlik meg és vagy megtorlódik vagy hiányzik, mint mezőgazdaságaink legtöbbjén az egyik vagy másik eset fennáll, nem nagy szerepet játszik az állandó cselédség. Ott, hol gabonatermelésnél nincs egyéb, tehát egyöntetű a gazdálkodás, külterjes a gazdaság, mely vetés és aratásnál voltaképpen egyebet nem ismer, a szántóföldet a vetésre elő alig készíti, a zsendülő növényzetre kevésnél kevesebb gondot fordít és aratás után a nyers termények feldolgozására alkalmat nem nyújt, ugyan mit tehetne ott az ember nagyszámú gazdasági cselédséggel az egész hosszú éven át ? A marhára ügyelésen kívül alig szükségei a magyar mezőgazdaság állandó szolgálatot. S ha mégis fölös számú cselédséget találunk Magyarországszerte, ez nem mezőgazdasági, hanem személyi szolgálatra fogadott. Szolgákban tulgazdag Magyarország, minek a fény- * űző életmódban rejlik az oka ; e szokás azonban a mezőgazdaságban dolgozó kezek érezhető szűke s az ezen inasoktól elfogyasztott magas bér mellett nemcsak szembeötlő, hanem káros is. Legüdvösebb volna a magyar mezőgazdaságra nézve olyan független napszámos osztály, melynél be lehetne kopogtatnia, valahányszor idegen segélyre szorul s mely nem verné költségbe, mikor a mezőgazdaságban a munka szünetel. De miként élhetne még másfelől e napszámos osztály ? Iparos munka, melyből a snezőgazgasági szünidő alatt fentarthatuá magát, alig van ; a dologtalan időközben tehát vagy parlagul kénytelen a munkás heverni s ez ' esetben a dolgoztató gazda a munkaidőt oly busásan megfizetni, hogy a napszámos az év többi szakában is megélhessen belőle; mikor aztán a mezőgazda megint nem lát abból hasznot, hogy a munkást csak koronkint foglalkoztatja : vagy a munkás kénytelen mellesleg foglalkozást keresni, mi nagyban csak valamely kisebb gazdaság folytatásában lehetséges, már aztán akár a kisebb gazdaság a napszámosé, akár haszonbérben bírja dolgoztató urától, ki e haszonbér fejében fentartja magának az első szót a bérlő munkára megfoga- I dásánál. De akár tulajdonos, akár bérlő a munkás, világos, hogy ilyen napszámos a mezőgazdának csak félig lehet napszámosa, mert éppen mikor leginkább szorult segítségére, annyi a dolga saját gazdaságában is, hogy alig győzi, az ő termése is csak akkor érvén sarló alá, mikor a nagyobb birtokosé. A mezőgazdának azonban nagy oka van megelégedni, ha csak- ilyen félnapszámosokat is kap, mert pénzen, ha még oly bőkezüleg osztogatja nem egyhamar talál elngendő munkást. Minthogy továbbá a napszámosok, kiknek valamicské- jök is van, jobbadán falvakban, tehát a külön külön fekvő javadalmaktól gyakran jó távol tanyáznak, a nagy birtokosság kénytelen arra törekedni, hogy saját jószágán egy-egy darabot kihasogatva, napszámos családokat telepítsen meg évek egész sorára. Mert hiába tetemes a munkabér, nem rendelkezhet elég számos munkással a gazdaember, ha más utón módon nem tudja őket lebilincselni. Magyar embert pénz nem igen csábit, de annál inkább a szántóföld s mig a legdusabb bérért sem köti le magát, egy darabka saját keze alá bocsátott földdel sokkal könnyebben lehet őt szegődtetni.

— AZ Influenza, feltűnésekor — körülbelül 10 év élőit — divatbetegségnek látszott és nevettek rajta. Idővel azonban ezt a kéretlen vendéget alattomos és veszélyesnek kellett megismernünk. Veszélyes különüsen ama utóbajok végett, amelyekkel jár. Ezen utóbajok legrosszabb ika a légutak és légzőszervek tartós hurutja, mely gyakran súlyos tüdőbajjá fej ődik. Ajánlatos tehái minden hurutnál, mely iiifluenzából fej ődik, oly szert használni, mely minden hátrányos következményeknek elejét veszi. Ilynemű kiváló szer a »Sirolin«, kellemes izü, jól emésztheiő és jótékony hatású syrup, melynek alapelemei: Thioeol és naranc-héj syrup. Ezen kitűnő gyógypifiparatum minden hurutnál fényesen beválik, mert a legrövidebb idő alatt megszünteti s igy nem eléggé ajánlható.