Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-25 / 8. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 8. sz. 1904. február 25. mások megrontására törő önző czéljaikat megvalósith ássák. Bizony nagyon éber figyelemmel kell kisérni a magyar bortermelőknek a dolgok menetét, mert egyszer csak arra ébrednek fel, hogy az olaszok előbb velők oktalanul megkötött szerződésük alapján, most pedig hatóságaink lanyha maguktartása folytán tesznek bennünket tönkre. b. Az öcsényi ifjúság olvasóköre. Az őcsényi fiatalság külön olvasókört akar. — Arra törekszik, hogy olyan közös társalkodó helye legyen, hol minden hasznos, nemes és szép ügyért, — melyért az ifjú szív csak megdobbanhat, ami után a tudni vágyó lélek csak sóvárog, — egyenként és közösen fiatal vérének lüktető erejét vigye abba a vér nélküli harczba, amit úgy hívunk : magyar művelődés. Itt álljunk meg egy kis ideig ! Konok fej volna az, amelyik egyes embernek vagy szövetkező csoportnak művelődését meg akarná akadályozni ; akkor pedig, mikor magyar művelődésről szólunk, saját nemzete, saját faja ellen követne el bűnt az, aki útját állaná. Már most az a kérdés, vájjon művelődni, csak valamely kiváltságos osztálynak, felsőbb iskolába járó, pantalló nadrágos, városban lakozó ifjúnak és ifjú embernek szabad-e ? igen fu?csa, keveredett lelki állapottal bíró ember lehet csak az, ki a nemzet virágjának igen nagy részét, azt a fiatal tetterős vért akarná a művelődéstől visszatartani, melynek nagy rendeltetése, hogy ősi erényeinek minél tágasabb körben való terjesztésével a nemzet fajbeli erejét megtartsa, megmutassa és növelje ; mely — bár falujának határán az ekeszarvát tartja, de égő vággyal, magyar fajának őserejével kívánkozik, hogy tovább láthasson ökrei szarvánál; mert az a természetes ösztön, mely egykor az ősök kezébe kardor adott, hogy hazájukat és fajukat az ivadék számára megtartsák, ugyanaz az ösztön él most az ivadék lelkében s ez azt súgja, hogy a népek és fajok mai nagy harczában nem a nyers vas, hanem az, hogy ki tud többet f tartja meg a a hazát és fajt a jövendő nemzedék számára ; tehát így küldjünk nemzetünkért, magyar fajunkért. A régi apák, — amikor még olyan idő járt a nemzet fölött, — fiaikat arra tanították, hogyan vágják súlyos karddal az ellenséget, hogyan üssék a csákányt vagy buzogányt annak oldalába vagy hátába. — Más nemzetnek más fajbelieknek is ez volt az életiskola, csakhogy mig a magyar még jó sokáig fegyvert forgatott, más nemzetek rég letették s a vas helyett, az előhaladás, a közművelődés békés fegyvereit forgatták ; a magyar apa ilyenre már nem tudta tanítani a falusi iskolából kinőtt serdülő fiát, mert ilyent ő még nem tanult: ma is még kevés van olyan, ki a fiatalságot a neki szükséges közművelődésre taníthatná. Azt akarja hát az őcsényi fiatalság, hogy minden hasznosat, nemest és szépet-! amire életviszonyainál fogva a mai korban okvetlen szüksége van, — megismerhesse, megtanulhassa : azt akarja, hogy a mai kor előhaladásának, közművelődésének azon fegyvereit, melyek a magyar polgárt joggal megilletik s a melyeket maga részére joggal követelhet, — forgatni tudja első sorban, azért, hogy amint ősei a haza szolgálatában számot tevő köz- harczosok voltak, úgy ő maga most az általános magyar közművelődés tetterős közharczosa lehessen ; — másodsorban azért, hogy mint egykor az apák fiaikat arra tanitották, amire a haza védelmében szükségük volt, most ő áz ivadék taníthassa majd a fiaikat és unokákat arra, amire a magyar polgári közművelődésben szükségük lesz. — Amint egykor az apák véres harczok dicsőségének emlékezetét hagyták fiaikra szellemi örökségül, úgy ők most a közművelődés békés harczainak emlékét óhajtják fiaikra hagyni ez lesz ezentúl az apák szellemi hagyománya, a fiák és unokák szellemi öröksége. Most egy második kérdés áll előttünk : kikből áll az őcsényi fiatalság ? Úgy tudjuk, hogy az őcsényi polgárság szine, java, nem csupán felserdült nőtelen ifjak, hanem nős, családos fiatal emberek is, tehát életerőtől duzzadó férfiak, életük legszebb idejében, ezek kívánnak művelődni. Harmadik kérdés ez, vájjon van-e falujukban már olyan társaskör, melynek kebelében vágyaikat kielégíthetnék, s ha van, mi az oka, hogy azok, pedig, kik még nem tagjai, oda belépni vonakodnak ? Úgy tudjuk, hogy Ocsényben van egy polgári olvasókör, melynek az őcsényi fiatalság nagy részben tagja is. — De éppen az a baj, az a nagy hiba, hogy ott az ő szellemi vezetésükkel senki sem törődik, szivük és lelkűk vágyait senki meg nem érti. — Rajtuk kivül az olvasókör tagjainak egy része tisztességben, becsületben megöregedett olyan apák, kik részint abból az időből valók, mikor karddal kellett kivívni igazunkat, részint pedig abból az időből, mikor a nemzet még a közművelődésre való átmeneti idejét élte. — Tisztes öregek, de nem a haladó kornak szülöttei, ők az elmúlt időkből valók, a jelen korba csak életük végső szakában jutottak, a jövőbe pedig nem kerülnek. — Az az idő, melyben ők fiatalságuk és férfi koruk szép idejét élték, egészen másra tanította őket, más volt lelkűk vágya, ennek hasznát fiaik és unokáik már nem vehetik, ős kenyerük javát megették, nem lehet tőlük kívánni sem, de legjobb akaratukkal sem tudhatnak a fiatalok leikével együtt érezni; az ő szivük már nem fog szikrát azért, amiért a mai kor fiatalsága vágyódik és lelkesül. — A tagok más része pedig sajnos, — úgy mondják, — csak önnön magának él, elzárkózott társadalmi remete s az ifjúsággal egyszerűen egyáltalán semmit sem törődik. — Az őcsényi fiatalságnak ez a nem törődés fáj legjobban. — Nincs senki, aki az olvasókörben levő lapokból olvasott czikkek azon részeit, melyet ők előképzettségük hiányában meg nem értenek, az ő egyszerű nyelvükön nekik megmagyarázza, nincs senki aki, akár gazdasági, akár más szellemi dolgokban őket felvilágosítsa ; nincs aki ferde nézeteiket barátságos érintkezéssel helyre igazítsa; nincs aki szivüket és lelkűket a jó, a hasznos, a nemes felé irányítsa, nincs aki barátságos beszélgetés közben, jó, hasznos, léleknemesitő dolog felől velük együtt eszmét cserélne ; egy szóval, — úgy mondják, — teljesen háttérbe vannak szorítva a polgári olvasókör tespedő, tétlen szellemi élete miatt. Ha ez igy van, akkor ez nagy, igen nagy hiba és éppen nem csodálkozunk, ha minden jóra és nemesre vágyódó, fogékony, tettre kész lelkűkkel külön olvasókört akarnak alakítani, — hol lelki vágyaikat megértő, velük együtt érző vezetők mellett majd útját, módját ksresik, hogy óhajtásaik teljesüljenek. Első kísérletük ugyan balul ütött ki, mert teljesen magukra hagyatva, helytelenül választották igy a legkritikusabb időben is (mikor a bóra dühöng) kedves tartózkodási helye a gyermekeknek. Hogy mennyire modern berendezósü az intézmény, fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, miszerint a legvonzóbb játékszerek, elkülönítésre szolgáló helyek, villamos csengők, ventillátorok, jól berendezett mosó, vasaló helyiségek nem hiányzanak. Főleg az intézet személyzete nyújt teljes képet a «László Gyermek Otthonáról« : Az igazgató orvos, a helyi főnöknő, a szükséges számú irgalmas nővérek, a házi szolgálók és egy szolga, mely utóbbi kapus és kertész-szolgálatot is teljesít. Az igazgató orvos felügyel az egész intézetre; az orvos naponta délelőtt a főnöknő és melléje rendelt nővérek kíséretében meglátogatja a betegeket, megteszi rendeléseit, megszabja az étrendet. Súlyos betegedések esetében este is látogat. Az igazgató orvos minden gyermekről vezet kortörténetet. Az igazgató orvos továbbá minden év végén tartozik az illetékes hatóságok által előirt statisztikai kimutatásokon kivül a betegségi változásokat előiüntető, valamint tudományos jelentést szerkeszteni. Hí az igazgató orvos szükségesnek véli, szabadságában áll más orvosok tanácsait is kikérni, esetleg specifisták segítségét igénybe venni. (Lásd a 17. 18. §. a L. Gy. 0. alapszabályaiból.) A László-Gyermek-Otthonban szabadhelyett kapnak szent I-tvan koronája országaiból az 5 évet betöltött, de 15 életévet még el nem ért gyermekek, ha orvosi bizonyítvánnyal igazolják, hogy tengeri fürdőt igényelnek. A fizetéses gyermekekért a tártási dij havonta 60 korona, miben teljes ellátás, ápolás, orvosi kezelés és fürdőzés benfoglal- latik. (Alapsz. 12. §.) A gyermekek rendesen öt hétre való fehérneműt tartoznak vinni, hozzá még két pár lábbelit, nagy szalma kalapot és két matrózinget. A gyermek-otthon vagyonát 0 császári és királyi fensége udvari titkári hivatala kezeli, honnan a könyvek és számadások havi átszolgáltatása után a szükséges összegek a helyi főnöknő kezeihez kiutaltatnak. Az újabb jótevők, pártolók és alapittók ő Felsége udvari titkári hivatala, valamint a helyi igazgatóság által jegyeztetnek be. Pénzösszegeket közvetlenül ő Felsége udvari titkárságához, a természetbeni adományokat pedig helyi főuöknőhöz Cirkvenicába kel küldeni. (Alapsz. 22. 23. §) Az alapszabályokat magyar, horváth, német és román nyelven adták ki; Cirkvenicán beszerezhetők. Az alapszabályok utolsó paragrafusában minden emberbarát felkéretik az alapszabályok terjesztésére, tekintettel a L. Gy. 0, magasztos jótékony czéljára. * MDCCCXCV. Serenissimus princeps Josephus archidux Austriae restauravit et valetudinario infan- teum ajándékozá és rendelé, amit egykor Frange- pán a pálosi barátoknak emelt vala. Nem is lehet csodálni e nagylelkűséget, ha meggondoljuk, hogy Isten László főherczegben mily nagy áldozatot kívánt, hogy a gyászoló fenséges szülők szivét még- jobban magához bilincselje.... S ha mégis sajog a feledni nem tudó, fenséges szülők keble, elmennek Cirkvenicába, a László Gyermek-Otthonba, hol feltalálják az angyali ifjú balzsamos emlékét; mert hisz felette, nevében és érette virraszt a keresztény szeretet mécsese, melynek derengő fénye egy az örök világosság honából kiszökelő sugár. Ott, a hol a »magyar-szerzet« fiai hajdan urukat szolgálták, — csendben, feltűnés nélkül munkálkodtak, az Adria partján, hogy másokat is az örökkévalóság révpartjára segítsenek, — ma honleányaink szűzi kezekkel, az irgalmas szív melegével, fáradságát nem ismerő buzgalommal, égi jutalomért ápolnak egy eszmét, a felejthetetlen László Főherczegünk emlékét. A «László Gyermek Otthon« ő császári és királyi Fensége Klotild kir. herczegnő védnöksége alatt áll. Nem csak a fenséges szülőknek, hanem minden magyarnak is jól esik ezen «aere perennius« (ércznél maradandóbb) emléknél időzni, hogy a nem várt fájdalom özönből feleszmélhessünk. Mert hiszen úgy lepett meg bennünket e virághullás, oly hirtelen, «mint bércztetőt a vészes fergeteg!« Felelete a «néma feledés koszorutlan alakjai« nem lebeghetnek 1 Éber Géza. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamärhurnt és különösen lábbadozóknái Influenza ntá.n ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáradban üvegenként 4.— koronáért kapható. =s ___: Figyeljünk, hogy minden üveg áz alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz).
