Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-18 / 7. szám
XXXII. évfolyam. 7. szám. Szekszárd, 1904. február 18. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Epész évre .........................12 kof. — fill. Fé l évre.................... fi _ Ne gyed évre 3 _, Sz ámonként 24 fill, é lap nyomdájában' Szerkeszt# ség: Bezerédj Istvin-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Hegjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig....................3 kor. 5* ol 10 0—200 „ ...... 5 „ 7« 200—300 ., . . . 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával tóbt. A szekszárdi Sédpatak. A hány séd, patak vagy vadvizárok van az országban, mind egy forma; a mit az egyikről el lehet mondani, az a másikra is alkalmazható. A mi kárt tesz az egyik, az a többinél is mértani pontossággal bekövetkezik. Eredete, nagy anyagi károkat okozó minősége is azonos. A legtöbb egyenlően nagy veszedelmeknek az okozója. Még a külső alakulása is egyenlő tényezőkre vezethető vissza: valami hosszan lejtős hegyoldalban egy keletkezésénél még átléphető keskeny árok jön létre. A hegyekben gyakran előforduló záporozások ezt az árkot elkezdik mélyíteni és szélesbiteni. Az oldalakról lezuhogó vizár mind az árokban gyü- lemlik össze s sebessége folytán mind nagyobb földrétegeket ragad magával s igy, ha sohasem javítják, szabályozzák, vagy gátakat nem emelnek neki, óriási mélységű szakadékokat képez, melybe azután lassanként beomlik nemcsak a szántóföld, hanem a hozzá közel fekvő lakház vagy épület. Kártevéseinek azonban ez csak az egyik része, mert ha már a tartalma leér a völgybe, ott meg elöntéssel, eliszapolással fenyegeti a veteményeket. Ilyen vadvizárok, vagy mint nálunk nevezik : sédpatak van itt is Szekszárdon kellő mennyiségben, mert városunk hegy lábánál fekszik s igy a hegyekből leomló vízmennyiség minden völgykatlanban váj magának egyet. A legveszedelmesebb azonban köztük az, mely a remetei hegyoldalból indul ki s a várost majdnem közepén ketté szeli. Ez már nem árok, hanem egy széles, tátongó mélység, melybe házak omlanak be s vagyonok pusztulnak el miatta. Sőt nagyobb esőzés alkalmával egész városrészeket fenyeget elöntéssel, mint történt 1896. augusztus hó 6-án éjjeli 12 órakor, midőn medréből kilépve, azokat az utczákat, melyek merőlegesen ráfekszenek, félméteres víztömeggel árasztotta el, betört a lakházakba, ellepte a szobákat s csak a gyors segítségnek volt köszönhető, hogy több emberélet is nem esett áldozatul. Másnap egy egész városrész úgy nézett ki, mintha ellenség pusztította volna el s hetekig tartott, mig a lakosság a rombolás nyomait eltávolítani képes volt. Már ekkor világos volt rendkívül veszedelmes volta, azonban vajmi kevesen gondoltak arra, hogy tán itt kellene valami óvrendszabályokat is életbe léptetni, hogy a rakonczátlan meder esetleges még nagyobb pusztításai megakadályozhatók legyenek. Történt is annyi, hogy a sédpatak azon részeit, hol a vizár kiszokott törni, nyul- gátakkal erősítették meg. E közben múltak az évek s a patak oldalai folyton távolabb estek egymástól s a két hosszú utczasor házai, melyek partjain emelkedtek, mind közelebb jutottak a mederhez. Egyszer azután csak elkezdtek előbb a házak végeiben levő kertek, majd maguk a házak is szépen belemenni a sédpatakba. A fenyegetett utczasor lakossága mind hangosabban kérte a patak szabályozását, hogy vagyona pusztulását megakadályozza. Meg is indult a hivatalos eljárás s a kultur- mérnökség tervet is dolgozott ki, mely szerint a patak szabályozható s a további pusztulás elhárítható lesz; csakhogy ez a nagyobb szabású munkálat keresztülvitele kerek 30.000 koronába kerül. Az lett tehát most a fogas kérdés, hogy ki viselje ennek a csinos összegnek a terheit. A város nem akarta, a lakosság még kevésbé s a szinte érdekelt dunai védgáttársulat legkevésbé. Mig végre.a hatóság döntésére került a sor s az kimondotta, hogy a tetemes költségből 16,000 koronát a város, 10,000 koronát az érdekelt városrész lakossága, 4,000 koronát pedig a védgáttársulat tartozik viselni. A város és az érdekeltség megnyugodott ezen intézkedésben, de a védgát társulat fellebbezett ellene. Ezzel az ügygyei foglalkozott, a többek között, vármegyénk közigazgatási bizottsága múlt szerdán tartott ülésében s a védgáttársulatot fellebbezésével elutasította s a 4000 koronával való hozzájárulási kötelezettségét megállapította. Mi meg azért foglalkozunk ily részletesen a szekszárdi sédpatak ügyével, mert ilyen veszedelmes árok igen sok van a vármegye területén s a 30,000 korona, mit. mi az árokba betemetni leszünk kénytelenek, tán intő példa lesz azok számára, kik hasonló sebezhető oldallal bírván, azzal foglalkozni még nem tartották időszerűnek. Pedig a vizárok olyan természetű, hogu keletkezésénél kevés költséggel rendben tartható, később azonban tetemes összegeket szokott elnyelni. Példa reá Szekszárd. 1 ' y b. Állandó borvásár Budapesten, A szőlők rekonstruálása folytán beállott fokozott termelés éVie-évre szaporítja a borkészleteket, melyek eladássá várnak. A termelő pedig magára hagyva, biztos támasz hiányában lesi a jószerencsét, mely őt munkája jól megérdemelt gyümölcséhez juttatja. Pedig ezt a czélt elérni nem oly könnyű feladat. A külföldön csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk borainkat elhelyezni, mert képviseletünk ott szervezetlen, mig a konkurrenczia mindenütt megvetette erősen a lábát. Ma már túlhaladott álláspont az, hogy a jó bornak nem kell czégér; kell bizony czégér, mutatós és hangos, hát még az olyan bornak, melynek hirét vétkes módon alaposan megrontották. És hogy a bajt még baj tetőzze — nyakunkon az olasz borözön, melynek gátat vetni szívós, makacs munkát igényel. A magyar bortermelők minden igaz hívét kell, hogy gondolkozóba ejtsék ezek az állapotok, melyek orvoslása immár sürgős szükséggé vált. S nem ragadhatott volna meg alkalmasabb pillanatot a «Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete,» hogy megvalósitsa azt a tervet, miszerint az illetékes tényezők hozzájárulásával, megfelelő erkölcsi alapon létesítsen egy oly vállalatot, mely a bortermelők érdekeinek istápolása mellett helyreállítja a megingott bizalmat és a rendelkezésére álló eszközökkel állandó, biztos piaczot teremt a magyar bor részére, nemcsak a helyi piaczokon, hanem az ország határain túl is. A «Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövekezete» 7 év előtt alakult az Országos Magyar Gazdasági Egyesület védnöksége alatt és fontos közgazdasági feladatánál fogva élvezi úgy ennek, mint a m. kir. kormánynak állandó erkölcsi és részben anyagi támogatását. Komoly, küzdelemteljes tevékenységre visszatekintve, közel van im a szövetkezet ahhoz, hogy valódi hivatásának megfelelően az összes gazdasági termékek, különösen az élelmi czikkek értékesítésénél a gazda hasznos segítője legyen. Közvetitő faktor a termelő és|a fogyasztó között. A szövetkezet, mely mint a Központi Vásárcsarnok hatósági közvetitője is szerepel, bizományilag eladja az élelmi czikkek minden faját. Van husosztdlya, mely levágott állapotban értékesit marhát, sertést, borjut, bárány, továbbá füstölt húst, szallonát, olvasztott zsirt stb. Ezen osztály öleli fel a vadéríékesiíést is, mely részben export utján bonyolittatik le. Baromfi élő s leölt állapotban nagyobb meny- nyiségben talál a szövetkezet utján vevőre. A gyv- mölcsosztdlynak nagy, széleskörű klientúrája van minden vidéken és pld. 1903. évben 1.208,238 kg. gyümölcsöt adott el a szövetkezet. A vajértékesités kiterjesztésére most folynak a munkálatok s e czikk- ben eddig is szép eredmények érettek el. A tojásközpont gyűjtőhálózata az egész országra kiterjed és nem túlozunk, ha a szövetkezetben látjuk a szolid magyar tojáskereskedelem megteremtőjét. JMesz- sze vezetne, ha elsorolnók mindazon czikkeket, melyek évente nagy mennyiségben .nyernek a «Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkeze’e* utján elhelyezést. Az iA vázolt tevékenység keretébe természetes módján jlleszkedik bele a szövetkezet hordó- értékesttö osztálya, mely a folyó év márczius havában keMi^meg. működését. Hog^ e téren eddig nagy hiány volt, az tagadhatatlan. A bajt orvoslandó létesítette a »Bortermelők Országos Szövetsége« a bortőzsdét, melyről döntő birákiti t mondani ezidőszerint korai volna. ■* V Mig a bortőzsüén az adás-vétel minta alapján kell, hogy történjék, a »Magyar Gazdák Vásár- csarnok Ellátó Szövetkezete« egy lépéssel tovább ment. Állandó vásárt teremt a bor részére olyké- pen, hogy a vevő az átveendő egész bormennyiséget felleli a szövetkezet pinczeraktárában, de másrészt a termelő is nyugodt lehet az eladásra beszállított bort illetőleg, amennyiben az szükség esetén a szövetkezet által gondos és megbízható kezelésben részesül.
