Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-29 / 52. szám
XXXII. évfolyam. 52. szám. Szekszárd, 1904. deczember 29. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: BODA VILMOS. Főmunkatárs: HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona,’.1^ évre.6 kor., H évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér. 100—200 szóig 5 kor.-74 fill. 200—300 szóig 7 kor. 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyílttérien 3 hasábos petitsor 30 fillér. A1 . A hazfeloszlatás. Olvasóinkhoz. Egy kisséel van csépelve a tétel, melyet fejtegetéseink tárgyává tenni óhajtunk; de hát oly fontos a tárgy, közjogi következményei oly mélyrehatóak s politikai oldala oly kimerithetlen, hogy a »jobb később«. »mint soha« közmondásban megnyilatkozó elvnél fogva, mi is hozzászólunk a képviselőház feloszlatásának kérdéséhez, any- nyival inkáb, mert még maga királyi tény be nem következett s csak Damokles kardként függ fejünk felett. Annyi bizonyos, hogy a magyar országgyűlés feloszlatása kérdésében irányadó 1848. évi IV. és 1867. évi X; törvényczikk egész határozottan ?kként intézkedik, hogy mindaddig, míg a lefolyt év számadásai meg nem vizsgáltatnak s a következő év költségei határozat tárgyává nem tétettek, a képviselőház fel nem oszlatható; már pedig komoly ember nem állíthatja, hogy a mostani képviselőház akár egyik, akár másik irányban bármiféle intézkedést tett volna, tehát törvény szerint fel sem is oszlatható; s ha mégis megtörténik, az világosan törvénytelen és törvénybe ütköző cselekedet. Különben most már Bécsben s a hol magyar ügyeket intézik, nem sokat törődnek azzal, hogy mit mond a törvény s mi az a sokat hangoztatott »jogfolytonosság«; — nekik kitűzött czéljuk egy oly magyar parlamentet hozni össze, mely holmi nemzeti vívmányokat, mint magyar vezényszó, magyar hadsereg s magyar katonai bíráskodási nyelv, még csak emlegetni se mer; ki készséggel megszavazza a korábbi időkben megadva a jog, hogy a kepviselővalasztasok alkalmával szavazatával eljen; a j ho°'ávaló> csak 440 millióra rugó kis költválasztási czenzus nagymérvű leszállítása tehát elodázhatlan szükség, eltekintve 1 séget; s minthogy ily parlament csak uj a népszabadság jogos kiterjesztésének elvétől, már azért is, mert a mindennapi választás utján hozható létre, tehát , IS „ . i , , I , . H ,, választani kell, akár engedi meg a törvény, tapasztalat igazolása szerint, ezredeves, ősi alkotmányunk most is állandóan az nem elkobzás veszedelmében forog s igy azt szélesebb néprétegek erejével körül- j Csakhogy a törvénytelenség lejtő, me- bástyázni elsőrendű hazafias kötelességnek tűnik fel. I S| tne-gállni többé nem lehet s mintA demokratikus elvek alkalmazásának hűséges támogatóiként fogunk szerepelni minden téren s a törvény előtti és jogegyenlőség modern eszméinek leszünk komoly harczosai. Az újabb kori hírlapirodalom komoly és nagy betegsége : a személyeskedés nem fog bennünket hatalmába keríteni s mindég a komoly, tárgyilagos hang fog hasábjainkon uralkodó maradni. Meggyőződésünk szerint a vallás isteni eredetű lévén s már az emberi szív és lélek, a gondviselés intézkedése szerint, annak csiráit magában rejtvén a vallásos érzelmeket különös gonddal ápolni anynyival inkább kötelességünknek fogjuk ismerni, mert a vallástalanságnak, — a tapasztalat szerint — bű kísérője a kozmopolitizmus, mely a nemzeti fejlődésnek egyik legelkeseredetebb s legnagyobb ellensége. Erős elhatározásunkon kívül: a köznek tőlünk telbetőleg, minden időben jó szolgálatot teljesíteni, lesz még egy állandó kísérőnk, mely árnyékként követ bennünket s melyet oldalunkról távozni soha nem engedünk: s ez az irodalmi Az uj év kezdetével lényegesen kibővül nyilvános szereplésünk szintere: nyitva lesz előttünk a naponként más alakulatot öltő s változó eseményekben gazdag politika tág mezeje. A működési szintér változtával elsőrendű kötelességünk, mindjárt megkezdett munkánk első perczeiben, olvasóinkat tájékoztatni aziránt, hogy minő politikai elvek irányítják működésünket, minő párt programm alapján vélünk a köznek hasznos szolgálatot tenni. Hát a mi politikai eszményünk az önálló, független Magyarország, melyet az: örökös tartományokkal csak a közös fejedelem személye kapcsol össze; eszerint a függetlenségi és 48-as Kossuth párt programmj át valljuk magunkénak, a ,maga egész teljességében, önálló pénzügygyei, hadügygyel és önálló külképviselettel. Különös súlyt fogunk helyezni arra, hogy a legaktuálisabb kérdés megoldását Elősegíteni megkíséreljük; a mi nem más, mint az önálló gazdasági berendezkedés nagy problémája. Erre való jogunkat úgy az 1867. évi XII., valamint az 1899. évi XXX. törvényczikk kétségenkivül biztosítja; hitványság volna arról, bármely tekinteteknek hódolva, lemondani akkor, mikor megdönthetetlen akszioma, hogy önálló gazdasági élét' nélkül nincs vagyoni fejlődés, nincs anyagi jólét. Szegény népnél pedig nincs meg az erő, az elhatározás, a vállalkozási kedv a politikai függetlenség nagy harczát eredménnyel megvívni. Messze ragyogó dicsfénytől övezve jelenik meg előttünk a magyar nemzeti állam kiépítésének örök szép eszménye, melyért munkálkodni, dolgozni, fáradni, tűrni, szenvedni, elsőrendű kötelességként lebeg előttünk s melyet mi teljesíteni, magunkra venni el vagyunk határozva. Szívvel, lélekkel azokhoz csatlakozunk, kik tűrhetetlennek mondják, hogy egy alkotmányos állam tizenhét millió lakosa közül csak kilenczszázezernek van tisztesség! Boda Vilmos hogy maga a választás ténye még nem elégséges engedelmes parlament létrehozására. tehát a czél érdekében valószínűleg tovább kell menni s hatalmi eszközökkel: vesztegetés és hivatalos nyomás, szükséges az eredményt biztosítani. Hogy e tekintetben minő felfogás uralkodik, még olyan körökben is, melyek a szövetkezett ellenzék elszánt táborán kívül állanak, mutatja a köretkező eset. A véletlen a múlt napokban a Széli Kálmán kormányának egyik volt népszerű miniszterével hozott össze a képviselőházi felszálló gépen. Hogy áll a kerület? intézte a kérdést hozzám. Az — feleltem — szűz kerület, mely soha mást, mint függetlenségit nem választott. S ha a választókat nem eresztik az urnához ? kérdezte ő mosolyogva. Nem volt időm rá feleletet adni, mert felérkeztünk a tanácskozó terem magasságára s ó elsietett. De azután gondolkoztam a csipós megjegyzés fölött s arra a megállapodásra jutottam, hogy nálunk, Tolnavármegyében, ez nem fog megtörténni.
