Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
1904. deczetnoer 22. «Igen tisztelt Elnök Ur I Nagy őrömmel és hálás köszönettel vettem Tolnavármegye Alt. Tanítóegyesülete választmányának folyó hó 8-áról kelt üdvözlő iratát, mert szives megemlékezésükből azt látom, hogy a tanítóság méltányolja azokat a törekvéseket, amelyeket Kegyelmes miniszterem intencióihoz képest a hazai népoktatásügy megszilárdítása és föllenditése érdekében megvalósithatni szerencsés vagyok. Nagy és küzdelmes munka vár még azokra, a kik a hazai népoktatásügy szolgálatába szegőd tek ; fok nehéz akadállyal kell még megkü’denünk ; gyakran kell még nemes buzgóságunknak határt szabnunk, mert nem mehetünk el addig, ameddig elmenni szeretnénk, de a végső győzelem mégis a miénk lesz, mivelhogy nemes, hazafias munkát teljesi’ünk. Ebben a nemes és hazafias munkában én mindig számítottam a hazafias tanítóság támogatására s hogy számi ásómban — mint a hogy a Tolna- vármegyei Alt. Tanítóegyesület választmányának üdvözlő irata is tanúsítja — nem csalatkoztam: jól esik s további munkára lelkesít. Fogadja igen tisztelt Elnök Úr és fejezze ki, kérem, a vezetése mellett működő egyesület tisztelt választmányának is nagyrabecsülésem kifejezését, mellyel vagyok Budapest, 1904 deczember 14. igaz tisztelettel: Halász Ferencz s. k. miniszteri tanácsos.« A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ t. előfizetőihez! Tisztelettel értesítjük lapunk t. előfizetőit, hogy a Garay János Nagy Képes Naptárát — mely kiváló szépirodalmi részénél és nagy czimtáránál fogva általános .közkedveltségnek örvend díjmentesen megküldjük. Újonnan belépő előfizetőknek szintén megküldjük a naptárt. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kik előfizetéssel’ hátralékban vannok, hogy az előfizetési összeget mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Előfizetési d[jak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajland ók megküldeni, mivel a „ Tbíname- gyei Közlönyu a „7 ohm megyei Általános Tan Hó-egyesületu -nek hivatalos közlönye. A „Tolnamegyei Közlöny“-t, mely XXXII. évfolyamának utólsó negyedébe lép, vármegyénk hazafias közönségének jóakaraté figyelmébe ajánljuk. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. ____ Mi t csinálnak a lányok éjféli mise előtt ? Közeleg nagy ünnepünk : a karácsony. Örömmel várják ezt a kicsikék, mert ekkor hoz a jóknak a Jézuska sok-rok api óságot: lovat, katonát, babát, edényeket, puskát kardot, süteményeket, aranyozott diót, almát, narancsot, mogyorót és még száz — meg százfélét. De szívesen veszik e fontos ünnep közeledtét a serdülők is, felnőttek is, mert hátha ők is kapnak valami ajándéko', vagyha art nem is, örülnek a kicsikéknek,* kik oly bo'dogok a srép karácsonyfa, — a sok ajándék láttára. Nem is lehet szebb, kedvesebb és örvendetr- sebb jelenet, mint látni a kic-ikéket a tele rakott karácsonyfa előtt, oly boldogok ők, hogy az ember szive csak úgy röpdös örömében E kedves jelenettől meg vannak ugyan fosztva a családtalan szülők, de hát nekik meg öröm a telt bugyellária s mig a családos apák alig várják ar. újévet (I jót), addig ők ravaszul mosolyognak s csak úgy dagad I ezük a telt pénrtárczákon. Nagyon örülnek, alig várják a karácsonyt az eladó, a férjhez menni vágyó kivánc-i lányok, kik éjféli mise előtt mindenféle módot kieszelnek, megcselekednek, hogy azokból következtethessenek, hogy szerintük férjhez mennek e a jövő évben, te hát páro« le'-z-e, mi lesz férjének hivatala, neve Mb. stb. Pers/e, hogy ez legtöbbször nem teljesedik be, de hát a kíváncsiság ördöge addig biztatja a leghitetlenebb leányt is, mig enged és hódul a szokásoknak Olyan mint a vár, addig ostromolják, mig be nem veszik. Node, hogy rövid legyek, felsorolom, mit is csinálnak tehát a leányok éjféli mise előtt: TOLNAMBGYB1 KÖZLÖNY 51. sz. I. Ólmot Untotok. Es abból áll, hogy egy j kanál vízben tütnél az ólmot felolvasztják é< mikor egész folyékonnyá válik, egy tál hrleg vízbe I hirtelen beöntik és alakja után jövendőbe tjüknek l foglalkozásit találgatják. Legtöbbször az árnyékát falra vetik. I’toatf Öntenek, éppen úgy, min' a* ólmot. | Ebből rendkívül szép Öntvényeket kapnak. 3. Egy pohár visbr nyert tojást ütnek. Ebből I szintén úgy találgatnak, mint az első köt öntésnél. 4. Eát kojmnk bt a fdtknnutrábdl. Ezt akkor I lét’ik, mikor éjféli misére e'óixor harangoznak. I Aki párosat hoz, az férjhez megy a következő farsangon, ha nem, lány marad. 5. Oombóeeot főznek. Három darr» ptpirkára a lányok férfi nevet írnak és ezt külön kis tésztába téve, 3 gombóexot csinálnak, ekkor már a I vix forr és bele vetik, mikor atután a legelső a víz I sziliére jött. 6. Almát hejjaxnak. Az almát szépen meg- héjjazzik késsel, úgy, hogy egy darabban maradjon a híj ezt fejük fölött átdobják, abból meglátják jövendőbelijük nevének kezdő betűjét. 7. Papucsot dobnak. Ezt háttal ülve az ajtónak lábukról fejük fölött dobják, ha a papucs előre áll, kiviszik a lányt, vagyis férjhez megy a következő farsangolt, ha pedig sarokkal van kifelé, nem megy férjhez. 8 Midőn éjféli misére harangoznak, egy sötét szobába kézben égő gyertyával egyedül mennek, a tükör elé állva, benne meglátják jövendőbelijüket. 9. Lucza napján egy almát kell valakitől | kapni és rzt karácsonyig magánál «hordani, karácsony este azután keresztutra állva kell megenni, miközben, aki legelőbb arra jön, az lesz a jövendőbelije, ha kutya szalad el mellette, akkor nincs az illető a városban vagy községben. Végre 10. Ejféli miséről haza jött, kocsonyát esznek. A lányok iiyenkor a saját tányérjukról a csőit- jót összeszedik és kiteszik az udvarra, akié'eltűnik, (nem baj ha a kutya viszi is el,) férjhez megy, I akié pedig megmarad, az a lány is megmarad. íme a kíváncsiság szüleménye. De nem vesz- azük rossz néven, hisz isteni rendeltetés a férjhez- menetel, gondozni, ápolni és boldogítani egy férjet I ez a nő hivatása. En szivemből kívánom, hogy hozza meg a kis jézus soknak óhajtott vágyát, mi által legyenek buldogok, hisz úgyis oly kevés I jó jut ez életben az embernek osztályrészül, s rövid az élet, jobb előbb, mint utóbb, vagy sob t. Felvettem itthon’ legszebbik ruhámat. Egy öblös zsébü szalonkabátot. A nadrágja — az igaz, — hogy egy kicsit kopott volt alul, de ezen segilet tem az által, hogy egy ollóval lenyirbáltam a kikopott részeket. A mellény egy kicsit zsirfoltos vo'i. Benzinre nem akartain a pén't pazarolni, hát inkább föléje gomboltam a kabátot, -ha mindjárt egy kicsit szűk is volt az. Megérkeztem. Bejelentettem magamat az inassal, hogy egykori iskola társa óhajt a nagyságos úrral beszélni. A szolga visszajött s jelentette, hogy várjak egy kicsit. Ezt furcsának talál am. Úgy gondoltam, hogy nem gondol majd arra, hogy egy szegény falusi pap látogatja meg, hanem a régi pajtást látja majd bemenni elém jön, átölel s viszonozni fogja szivemben élő pajtási szeretetet. Vártam, vártam Végre megnyílt az ajtó, beeresztettek. Egy nagy városiasán kiollózott ur ült háttal az ajtónak újságot olvasva és illatja után ítélve — igen finom szivart szíva. A mint a szobába léptem, vártam, hogy majd felém fordul, kezét nyújtja, de ő hidegen maradt. Vissza akartam fordulni, de mintha gyökér nőtt volna a lábaimból s az fűzve most szilárdul e helyhez. __ Érte vezetett utam, nem akartam eimulasztani, hogy meg ne látogassam egykoti laktársamat, a kihez kedves emlék fűzött engem, a szegény fiút, a ki gazdag lakótársának czipőjét tisztította, bogy élhessen s féntartbassa magát ... _ ügy, — válaszolta a nagyságos ur — igazán régen lehetett. Már nem emlékszem! Ezt nem vártam volna. — Nagyságos uram! . . . . Itten áldja meg 1 . Sarkon fordultam s elhagytam ezt a helyet, | ahol arról győződtem me/, ho<y csat addig jók j a szegény embere1', mig si*githe»nek valakin, de aztán, aztán elfelejtik őket ... A selyem és bár sony bizony nagy ellentétje a darocz szövetnek, a nagy úri termek fenyőillata a szegény polgár viskó fülled* levegőjének ... Szomorú gondolatokkal távoztam. De az idő fordult. A bősége- napok után következtek a nem szeretem napjai az én Béla I barátomra . . . A második alkalommal kibukott a képviselő- házból. Sok pén/t elköltött, hogy újra hona'yává lehessen, de hiába való volt a szép szó, hiába a sok pénz. Vagyonának nagy r észét elvesztette ekkor. Nagyon fájlalta ezt, mert a pénzt igen szerette. Különböző módon megkisérlette vagyonának visszás-zeizését. Megpróbálta a szerencse játékokat is. Kártyázott, a börzén is játszott. Szenvedélye annyira vitt--, hogy elutazott a Monte carlói játék j barlangba is. De ott sem nyerte vissza az itthon | elveszített vagyont. Mindinkább lejebb szá'lt a lej'őn, mig végre teljesen elbukott. Rokonai nem'voltak. Barátai, a jóbarátok elhagyták. Egyedül állt a nagy világban, egyedül elhagyottan, vagyontalanul, szegényen. A halálra is gondolt, de gyáva nem akart lenni ez által, hogy önkezűleg véget vet életének. Inkább elbujdosott. Sok vidékét bejárt, a jó emberek adományaiból tartván fel nyomorult életét. Mig végre ma ide jutott én hozzám. Én mindjárt megismertem, de ő tagad la elő- j szőr kilétét, később azonban bevallotta Lábaim elé borult s úgy kért bocsánatot azért, amiéit egykor oly gőgösen viselkedett velem I szemben. En a bocsánat kérés nélkül is megbocsáj- tottam volna neki. Felemeltem s mondtam, hogy maradjon nálunk a karácsonyi ünuepek utánig, igy legalább ezeket a napokat tölt-e biztos helyen, de ő nem egyezett bele, azt mondta, hogy neki holnap tovább kell mennie Lássátok édes gyermekeim, ez az ember ■ egy szétencsétlen ember. Kőszívű volt, de megtörte a szegénység, a nyomorúság, aminek gőgje és dac'Ossaga a< egyedüli okozója . . . Késő volt, mire a tisztelete* atya elmondta a kőszívű embei történetét. Nyugalomr tértek hát . . . Másnap délelőtt Ákoska és Gyuricza ismét szánkózni mentek. Édes anyjuk jó puha kenyérkét és szalonnát adott velük ... De ók meg akarták várni, mig az a szegény bácsi elmegy. A bácsi kíczammogott lassan a szobából a folyoróra, nagy botjára támaszkodva. Aztán elbúcsúzott a tisztelendő urtó', megköszönve neki a szívességét. Szegény bácsi, gondolta megában Ákoska, ennek nincs i> apukája, akivel a jézuska szalonnát küldhetné neki karácsony este, hogy hadd örüljön ... A'tán egy gondolat czikkázott át agyán és oda ment lábujj hegyen a bácsi mögé . . .. Eb, beleteszem én az én, meg Gyuricza** szallonaját. Nekünk lesz másik, hadd lakjék jól a bácsi este . . Az ősz tisztelete« látta ezt . . . S'.ivetörült kis gyermekének eme cselekedetén, de nem szólt neki semmit, csak két könycseppet törült ki |ósá- " gos, kék szemeiből és sokáig utánna nézett a szegény, szerencsétlen Bélának . . .
