Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-08 / 49. szám
1904. deczember 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 49. sz. 5. — A czipész szaktanfolyam záró vizsgája, i A m. kir. kereskedelemügyi miniszter által Szék- szárdon díjtalanul lendezett négy hetes czipész szaktanfolyam, mely kizárólag csak önálló mesterek részére volt, novemher hó 30-án záródott be. A záró vizsgán Krazsof János miniszteri szakkiküldött, I a pécsi kereskedelmi és iparkamara képviseletében, megbízásából André István kamarai kül'ag, ipar- ' testületi elnök és számos érdeklődé vett részt. Hogy az ily szak tanfolyamok rendezése a magyar j kisipar érdekében mennyire hasznos és üdvös ; dolog, azt bővebben fejtegetni felesleges. Valóban J meglepő vo t a tanfolyamon készült és kiállított rajzok, minták és lábbelik ügyes elkészítése, tiszt i munkája és csinos ízléses kiállítása, ami pedig mindennél fényesebb tanúbizonysága czipész ipa- 1 Tusainknak, — legalább a tanfolyamon résztvetiek- nek, — szakava'ottsága és a korral haladni kívánó akarat erejüknek. De a szép sikernek főrészese elsősorban a kiküldött szaktanító: Draskócy Bertalan, aki az ő nagy szaktudásával, széleskörű tapasztalatai és ritka jó gyakorlatával a tanfolyamot vezette, a miért is a kiküldöttek méltó elismerésben is részesítették. Ezek után a czipész kisipar fellendítésére, a gyári munkának közönségünk köréből való kiszorítására már előbb megindult küzdelmünk sikere biztosra vehető. Csak összetartsanak! A kiállítottak pedig mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a tanfolyamon részt vett törekvő, most már szak vizsgás 16 mester értelem és ügyes- ség dolgában megállják helyüket, s készítményeik egy cseppet sem álln k hátrább agyárban készülteknél. Épen azért nagyon helyesen cselekednek azok, kik őket és munkájukat megbecsülik és az ország jólétének egyik fontos tényezője a hazai- kisipar felvirágo/la'ására, támogatásukkal közreműködnek. A tanfolyam elvégzéséről, melynek létesítésében -z ipartestü ei tevékeny és fáradhatatlan elnöke, André Istvánnak főéideme van, az iparkamara által bizonyítvány osztatott ki. Resztvettek pedig a tanfol) amon: Albert Mátyás, Bóday Gusztáv, Bitz János, Breier pennát. Csikós Mihály, Fonyó Ferenc?, Geiger Igriáez, Hosszú János, Klein János, Kriszt János, Moizes Károly, Rogozsán Gábor, Strott József, Tóth Pál, Tóth József és Veszt er - gomby Ádám. — Az utcára dobott pénz, amit egy olyan varrógépért adunk, melynek jóságára nincs biztosíték. Olyan varrógépekben, melyek világkiállításokon első dijakat nyertek, megtaláljuk a biztosítékot, taitós.-ágra és munkaképességre egyaránt. Ezen gépeket szakértő kereskedők 10 évi jótálás- sal adják el vevőiknek. Ilyen gépek az eredeti »Afrana* és „Wettina* varrógépek, melyek a divatos mühimzésben, minden más gépet fölülmúlnak. A mühimzés oktatására alanti cég egy budapesti mühimzőnőt szerződtetett, kinek vezetése mellett a mühimzést és áttört (azsur) munkákat a t. vevők ingyen tanulják. Kiválóak a raktáron levő karikahajós Central Bobbin családi Singer és iparos varrópépek, melyek szintén 10 évi jótállással adatnak el. Müller Testvérek mechanikusok varrógép- és kerékpárraktára Szekszárdon, Garay-tér. 14—14 — „Millennium" telep Nagyösz. Egyik gazdasági ág sem fizet úgy, mint a szőlőmivelés. Az állami felügyelet és állami segélylyel létesített „Millennium“-telep a legmegbízhatóbb ojtvány beszerzési forrás; ezen ojtványtelep ma a legnagyobb és legüzemképesebb az országban. Ezen mintatelep Buding Károly tnlajdonos szakavatott vezetése mellett az ország legjobb szervezetű szőlőtelepévé fejlődött, miről tanúskodjék a következő közjegyzőileg hitelesített bizonyítvány. (B. H.) Alulírottak igazoljuk, hogy a pakáczi és knézi Buding-féle birtokon 1904. évben következő szőlészeti terményállományról van tudomásunk: részint távirda-pózna- rendszerü 3-as, póznarendszerü 4-es kötésű amerikai vesszőnevelő anyaiskola, 108 kát. hold Riparia Portalis (Gloire de Mon pellier)/ Vitis Solonis, Rupestris Monticola (Rup du Lot), Gamay Coadercz (Colombeau Rupestris) Solonis-Robusta, Riparia Solonis, Aramon-Rupestris Giozin 2. száma alanyi fajtákkal, körülbelül 295,000 tökével'. llh Äo<. hold j párosítással készült zöldojtványiskola, körülbelül 130.000 darab sima és 2 éves gyökeres zöldojtványnyal; 23 kát. hold ojtvány- és dugványiskola, körülbelül 3,200000 drb. iskolázott fásojtánynyal és 1,500.000 drb. amerikai és európai gy-keresitett dugványnyal. Pa-Pakác?, 1904. évi augu-ztus hó 9 én. Gera Ferencz oki. sző'ész, telep'seéelő. Buding Antal, telepvezető é> oenologus Színeik M.háy, viticzellér. (B. H.) Az által un az alulírott helyen és napon 67 994. ügyszám alatt felvett hitelesítési jegyzőkönyv alapján tanúsítom, hogy Buding Antal úr telepvezető és oenologus, úgy Gera Ferencz oki. s őlész, telepkezelő és Szlavik Mihály vine ellér, knézi Ukosok, kiket mindhármat személyeién ismerek — a tend egy korona bélyeggel ellátott bizonyítványt előttem sajátkezüleg Írták alá. Billéden, ezerkilenczszá>negyedik évi augusztus hó ki!*i czediz napján Dr. Gémes Ignácz s. k. mint Dul:n Károly bil.éJi királyi közjegyzőnek a temesvári királyi közjegyzői kamara 129/604. számú rendelvényével kirendelt helyettese. (P. H.) — Az első leánykiházasltási egyletnek mai számunkban levő nyiltéri közleményére felhívjuk olvasóink figyelmét azzal, hogy véleményét függeszsze fel, míg a támadások ellen indított sajtóperben a független bíróság nem hoz ítéletet. — Görvély kór egy rettegett gyermekbetegség, még pedig nem annyira önönmaga, mint következményei miatt. Dr. Ziemsstn müncheni hires tanár ama kijelentése, hogy * gyermekkorban görvélyes, felnőtt korbau tuberkulózus» nagyon is gyakran érvényesül. A görvélyt tehát minden erővel kell leküzdeni. Friss hegyi és tengeri levegőben hasznos gyógymódokat bírunk, melyek támogatásául szolgál az újonnan felta'ált és orvosilag ajánlott „Sirolin". Ezen kitűnő, gyermekek «1 al szívesen vett és mindig jól emésztett syrup használatánál még a legrosszabb városi levegőben keletkezett daganatok, szemgyuladások stb. is elenyészne < Még a görvély- kór nehéz eseteinél is a „Sirolin“ é íves eredményeket ér el. TÖVISEK. Deczembe r. Szeretnék valami szépet írni a komor, mogorva deczemberről; de — Isten látja lelkem — nem tudok. Hijjába lelkesítem magamat oktroált jó kedvvel, tüzes nedvvel, dúdoló nu-leg kályhával, égő p pávai, forró szerelemmel: nem megy — — nem megy! — — Ha kinézek az ablakomon, lézengve-didergő homályos * ember forma* alakokat Iátok mozogni a földre ereszkedett sürü lomha ködben; ha kimegyek az utczára, nyakig gázolom a förtelmes félig-fagyott sarat, — féltem—jobbik czipőim gyengelő s kopófélben levő talpait, melyek minden pillanatban c-ókolódzván a ronda föld enyves sarával, Bóday Gusztáv ur nevével, vagyis uj czipővétellel, uj kiadással rémitgetnek. A szemtelen verebek éktelen csiripelése az utcza közepén, lábaim előtt, a trágyát hordó kocsik hulladékain, a károgó fekete dogéhes varjú-sereg feleltem a szürke levegőben, mit csak az élelmes rikkancsgyerekek hangos kiabálása szárnyal túl: * Szekszárdi friss újság — 1 krajezár!* — ugyan, hogy szülhetne magasabb eszméket, ideális szép gondolatokat ? hogy lelkesíthetne szép prózairásra ? . . . Van — bizonyos tekintetben — szép deczember is; de c-ak ritkán. Mikor még mosolyog szolid bájjal a haldokló természet, — vagy pedig már egészen meghalt s nyugodt arczczal fekszik hópalást alatt a ravatalon, mint egy szelíd és jóságos édes anya, vagy mint egy szent csatában elesett vitéz hős, a kivívott szabadság véráztatta mezején. De ez a mostani deczember bizony nem ilyen. A mint a nyáron fojtogatott bennünket a nagy természet — mint egy bűnös mostoha — állandó, tartós és forró szárazságával: úgy fojtogat most állandó gyilkos ködével. Nem tud meghalni a nélkül, hogy ne boszantana. Olyan, mint a makacs kormányok, melyek ráülnek a szabadságszerető népek nyakára s utolsó szufláig nem mondanak le, nem lépnek le az oly édes hatalom magaslatáról, megvárva, mig egy hatálmas fel-szél, vagy egy dél, kelet és nyugatról jövő, egyesült al-szél el nem sodorja őket katangkóró módjára a szürke bizonytalanság homályos tájékira. Ilyen a most haldokló természet is. Hát bizony nem lehet róla írni semmi szépet ezidőszerint! Ha talán még javul valamit (mert hiszen, van ideje !) akkor kipótolom, illetve kijavítom mostani moudókámat s úgy megdicsérem, hogy no! Még tán kriszkindlit is veszek neki a Pirnitzer boltban. Van ott minden 1 . . . ö • ü *Hol a boldogság mostanában ? — — Barátságos meleg szobában ?* Ez az igaz. Ez jut most minden magyar embernek az eszébe, úgy általában. Mert részletesen és specziáliter p. 0. csaknem mindenkinek más-más gondolat kavarog az agyában. A gyermek-sereg persze mind látni véli már a szelid arczu kis jézuska szent kezeiben a kedves és szép ajándékokat ; a fiatalság már < lőre a hosszú farsang sok vig örömén és mulatság in mereng, mint egy szép tündér bájos arczulatján; az rpedő hajadonok gyö- nyöiü rózsahokra tavasznyitó forró csók farsangi napjára s még inkább a boldog házasság arany idejére gondol s örömmel reményű, hogy a kitartó szerelem erős evezőjével már a téli far-angon bejuthat kfc'iny sajkája amaz üdvözítő kikötőbe» mely a »fejkötő«-he< van czimezve. A spekutáczió emberei az újabb osztálysorsjegyek húzásába kapaszkodnak kecsegieiő, pedig híjába való reménységük görcsös kúriaival. A kereskedők a karácsonyi já*ék-vásár dús bevételeire számítanak, mely ha c* al: akkor jaj neked tisztelt publikum! mert ez esetben az újévi kontó-özön minden zsilipje kinyílik s úgy el leszsz árasztva, öntve, fizetendő számla-esővel, hogy szinte visszasírod a múlt nyári hosszú szárazságot s irigyled a mandzsuriai és port-arturi harezoló hősök sorsát, kiket a golyózápor, vagy a sárga-tenger hulláma öl, de ily újévi gratulácziók gyilkos özönétól most meglesznek kiméivel És ilyesmiktől nem féle1?. Engem sem a kriszkindli nem csiklandoz, sem a házasodási szerelem tüze nem hevit, sem a spekutáczió nem hajt, sem a nyereségvágy nem kecsegtet I Arikus nyugalommal nézek a jövőbe, mint jólelkiismeretii fiatal ember s végzem a magam szent munkáját jó kedvvel, vig szívvel, — fprédikálok e hónapban 25-ször, — ez bizonyos, — ha más sor jön, azt is végzem, mert Isten a segítségem I Terhes hónap a deczember, de csak eltölti az ember I Mert hát t » Nagy kereskedés az isteni szolgálat az elégséggel /« (1. nm. VI. 6.) Palást IRODALMI CSARNOK. őszi harmat után... — Történe mi elbeszélés. — Irta: SCHULTHEISZ REZSŐ. (Folytatás.) S A fülelő Sárkánynak megrándultak arczizmai ezen nem épen hízelgő szavak hallatára. Nem is lehet nagyon kellemes, hogyha a vőlegény menyasszonyának szájából ilyen dicséretet hall. — Kedves Boiiska, most pedig térjünk a. tárgyra! V<n egy tervem, amit ha elfogad és hogyha kivihető lesz, amit különben hiszek, nem kell már többet töprenkednie azon, hogy miképpen meneküljön Sárkány kezei közül. — Óhl csak mondja, elfogadom bármi lesz is* — Elhatároztam —• monda Tihamér, — hogy még mielőtt a?, esküvő megtörténhetnék, elröpitem az én szegény kis fehér galambomat Érsekújvárról1 és elviszem Fehérmegyébe, ahol majd a pap ránlc adja áldását és az én szegény Boriakéin az én édes kis feleségem lesz, kivel vidáman, mitsem törődve a világgal fogjuk eltölteni napjainkat fehérmegyei vagy baranyai birtokomon, — Óhl ne tovább, édes Tinimért Lehetek-e oly boldog, hogy kimenekülve legutálatosabb ellenségem kezei közül, szivemnek egyedüli vágya teljesüljön s boldogító lázas álmaim valóra váljanak Nem, nem lehet, hogy ■ ngem egyszerre ily naigy boldogság érjen, ezt az én szivem el sem tudna viselni I szólt kitörő örömmel a leányka és szerelmesen simult az ifjú keblére. — Aranyos Boriskám, — engedd, hogy igy nevezzelek — egyedül rajtad áll és a te elhatározásodtól függ, hogy engem kövess és én megmentve téged Sárkánytól, nőmmé teszlek. — Követlek, . . . megyek veled, kedves Tihamér s ha a poklok összes kínszenvedéseit kellene is végig szenvednem; vfgy magaddal, mert nélküled úgysem tudnék élni. — ígéretedet tehát pecsételd meg az első szűzi csókkal! szólt Tihamér és magához vonta Boriskát. Csók csattant most a rózsalugasban, Szende lányka szűzi, tisz a csókja Mély szerelmük tündéri álmának Volt ez feslő, fakadó bimbója, Rózsabimbója. — Most pedig eléd terjesztem a szökési tervet. Mához két hétié, — addig ráérünk, mert az esküvőt előbb úgysem tartják meg és nekem is még egyet-mást el kell intéznem, — ebben az órában itt fogunk ismét találkozni. Innét elviszlek magammal s egy kötélhágcsó segítségével átkelünk valahogy a falon, azután lóháton fogjuk az utat megtenni Fehérmegyébe, ami rád nézve elég fáradságos lesz, mert az ilyen utazásokhoz nem igen igen szoktál. A szökésre hű emberem, a derék Markos mester fog majd mindent előkészíteni.-- Én miudenbe szívesen beleegyezem és Ígérem, hogy nem fogok terhedre lenni a szökésnél. (Folytatása következik.) Megjelent: Garay János Nagy Képes Naptára
