Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-01 / 48. szám

1904. deczeraber 1. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 48 sz. 3 — A ra mög-mög nőm lőhessen biznyi az becsületet. ;— No* Mt tisztőtt atyafiak, akkor kifottuhk a kandikálásbu’, mivé’, hogy nincs több embör, a ki e’foganná az csőszi hivatalt. Ha pejig min­dönkinek az böcsületibe’ gázulunk: akkor nem találunk böcsiiletes embört az falunkba ögygyet se. — É’mffiá’ üghfc! — hagyjá nelyben a közgyűlés. — Így hát — folytatja a hegybíró, — más alkalmatos embör rifem vóna, mind a KukaczszfedŐ Pöttendi Jóska. E’ legalább nem lopott még. — A’jifc ügaz! — Hangzik újból a válasz. — Akkor mögválasszuk íitet, — Mög hát, a kilenc-napos hidéglölés tör- gyön ki rajta, — kiálltja el magát felugbrvt a közgyűlés elején beszélő atyafi, miközben bunda- ■ipkáját az asztalra csapja. Ezekután a Kukaczszedő Pöttfendi Jóska elő- hivódik. Meg lesz neki magyarázva, hogy a bére évi harmincz forint, hét melles kötény, egy pár fejelés csizma és egy a község tulajdonát képező szűr, melyet a kisbiró télen visel, ő pedig nyáron használhat. Továbbá megengedtetik, hogy mikor a hegyet őrzi, a csősz kunyhóban alhatik. Majd aztán átment az egész község a »Dagadt- fejű* korcsmároshoz, a hol az ujonan megválasz­tott csősz áldomást fizetett. Az áldomás reggelig tartott, ráment a harmincz forint, az uj csősz egész évi bére; azonkívül, — midőn már jól »beszopo­gattak, kisült, hogy az uj csősz a mult télen a papnak az egyik süldőmalaczát ellopta. Ebből ravasz összekülönbözés lett; a csőszt félholtra verték, a hegybírónak három helyen beütötték a fejét, azonkívül tele lett dagadt kék foltokkal. A választást megsemmisítették s az uj vá­lasztást a következő vasárnapra tűzték ki, ha ugyan kibirja a hegybíró feje. így folyt le a csőszválasztás Sárállásfalván. KÜLÖNFÉLÉK. — Névünnep. A mi szellemes, eredeti és aranyos kedélyű »Tövis« Írónk, Borzsák Endre szekszárdi nagyérdemű ev. ref. lel­kész tegnap ülte meg csendben névünnepét, mely alkalomból régi jó barátai felkeres­ték, hogy melegen üdvözöljék őt. Mi, az ő munkatársai azt kívánjuk neki, hogy még sokáig forgathassa azt a tollat, melylyel közel 30 év óta oly sokszor kedves és humoros dolgokat tájíblt a ttii olvasó kö­zönségünk szelletei élvezetére. — Helyettes tisztiügyész. Tolnavártaegye törvényhatósági bizottsága á Vármegyei tisztiügyész helyetteséül Török Béla vármegyei tb. tisztiügyészt jelölte ki. — Népgyülések. A képviselőházban Tisza István miniszterelnök és Perezel Dezső képviselőházi elnök által elkövetett alkotmánysértés miatt az egész országban megmozdult a közvélemény, hogy népgyü- léseken tiltakozzék. Tolnavármegye több községében is lesz tiltakozó népgyulés, me­lyeket az ellenzéki választópolgárok fognak egybehívni. — Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter az 1905. évre e-küdtbirósági elnökül dr. Sélez József törvényszéki elnököt, helyettes elnökül pedig Ágoston István kir. fábíabirót nevette ki. — Alapítvány. Bokszai Antal pécsi kananok, aki középiskoláit Szegeden végezte, 4000 koronás alapítványt tett a szegedi városi főgimnázium szegény tanulóinak segélyezésére. — Jubileumi ünnepély. A hold szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló ősi hit ünnepélyes kihirdetésének ötvenedik évfordulója alkalmából a szekszárd-belvárosi plébánia templomban decZembet 5-én, 6 án 7-én és 8-án este 5 */» órakor szent­beszéd és iiiánia szentségkitétellel fog tartatni. Deczember 8 án 10 órakor ünnepélyes szentmise, amely klatt áldoznak azok, kik a bucsukegyelmek- ben óhajtanak részesülni. Deczember 7-én délben és este az őrangyala harangszó után negyedórán keresztülaz összes harangok hirdetik a nagy ün­nep elérkezését. — Ösztöndíj. Tolnavármegye alispánja ki irta a pályázatot folyó évi deczember hó 10-ig terjedd határidővel a közigazgatási tanfolyamot hallgató tolnavármegyei ifjak részére alapított 200 koronás ösztöndíjra. A kérvények az illetőségi és vagyoni, nemkülönben a legutóbb nyert iskolai, úgy a tanfolyam hallgatását igazoló bizonyítványok­kal felszerelve az alispáni hivatalhoz nyújtandók be. — Miniszteri kOszönet.A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Schall Mi­hály váraljai elaggott ág. hitv. ev. tanító­nak a tanítói pályán félszázadon túl kifej­tett buzgó és sikerdus működéséért nyug­díjaztatása alkalmából elismerését és köszö­netét fejezte ki. — Áthelyezett kir. tanfelügyelő. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Gulyás Férencz somogyvármegyei kir. tanfelügyelőt Krassó Szörény vármegyébe helyezte át. — Az Országos Magy. Kereskedelmi Egyesület f. é. deczfember hó 4-én alakuló köagyüiésén érdeklődő vendégeket szívesen lát a rendezésig. — JÖÉÖéf Ágost főhet czeg vártiegyénk va­dászaihoz á kovfetkezó sótokat intézte : Vadá&ztárvak! ÉÜék atyám névét viselő sanatorium egyesület ■temen czéljainak valósítására sorsjátékot tendet s ebben a vadászokra gondolt. Azok között egy művészi értékű vadászfelszerelést fog ki­sorsolni. Seregeljünk össze a nemes czélra. Siessünk a tüdővész ellen való oly fönséges ' harc/ban I Legyünk mi is azok között, kik beteg testvéreink honfitársaink életéi megmenteni törekszenek. Mutassuk meg, hogy vadászszivei ükben szent érzelmek honolnak, hiszen minden vásárolt sorsjegy (ágy-két tégláját síerzi a szanatóriuma ik, melyben Szegény betegeink enyhülést és tán gyógyulást is fognak lelni. őszinte vadászüdvvel. József Ágost főherceeg s. k. — A magyar selyemtermelés és selyemfcnó- ipar. Nagy kitüntetés érte a magyar sélycmterme- lést és selyemfonóipart Amerikában, a hol St.-Louis- ban tartott világkiállításon a legnagyobb kitünte­tést: a »Grand JFVi^i-t nyerte el. — A kiállítási bíráló-bizottság azt a véleményét is közölte a m. kir. föidmivelésügyi miniszterrel, hogy a magyar selyemfonál kitűnő tulajdonságainál fogva a világ legjobb selyemfonalaival kiállja a versenyt. A m. kir. állami selyemfonodak technikai berendezéséről pláne az a b'rálatuk, hogy azok minden tekintet­ben felülmúlják az összes európai selyemfonodákat. — Választmányi Ülés. A «Tolnavármegye Által ános Tanítóegyesület» választmánya folyó hó 8-án délelőtt 9 órakor Szekszárdon, a polgári fiú­iskola tanácstermében ülést tart, melyen Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő fog elnökölni. — Eljegyzések. W i r t h István Máriakéménd- ról eljegyezte Herr Mariska kisasszonyt. Neumann Zsigmond izsépi kereskedő el­jegyezte Läufer Frida kisasszonyt, Läufer Antal dombóvári kereskedő leányát. Hochstädter Simon faddi kereskedő fia, Samu, gálszécsi lakos eljegyezte özv. Wirt­schafter Samuné leányát, Rezsinkét Kassáról. — Eltávoztak a színészek. Szilágyi Dezső színigazgató társulata mult vasárnap játszott utoljára Szekszárdon. A társulat tagjai hétfőn utaztak el Váczra, ahol több hétig fognak játszani. Szilágyi társulatával közönségünk teljesen meg volt elégedve és ezért jövőben is szívesen látjuk őket városunkban. anyjuk, Nagyságos uram meg meséljen valamit. Hát hogyan is múlott az idő a káptalanságtól a kanonokságig! Hej, ugy-e, még is csak boldog idők voltak azok, mikor még Nagyságod is ke­reszt nélkül járt e földön ? Mi ? — Boldogak bizony és ha mégegyszer vissza­tudnám varázsolni, szívesen odaadnám ezt az arany­keresztemet, de még egyébb keresztjeimet is. — Az ám, hogy újra kezdje a harezot az aranykeresztért? Sohse bánja! Jól van az úgy — filozofált az öreg. — Én pl. nem lennék már falusi nótárius, azért hogy fiatal lennék. Elég volt egyszer is élni. Kijut az embernek mindenből elég ! Kell a szösznek még egyszer belőle! — Igaza is van Káldor bácsinak. De hát — i ápropos — mondja csak, hol van Imre fia ? Hat a kis baba 1 Hogy is hívták hamarjában ? — A végén kezdem Nagyságos uram, meit akkor előbb végzek. — A kis baba, akit Dudusnak hívtak, újab­ban azonban Jolánnak neveznek, férjnél van ab­ban a városban, hol Nagyságos ur kanonok. — Mit nem mond ! Es az ura kicsoda ? — Az becsületes, de szegény és szerény jegyző a törvényszéknél. — Neve ? — Dr. Szilárd Károly. — És jól megy sora? — Nagyon jól, csak az ura várva várja bírói kinevezését, de nincs protekeziója és anélkül még a menyországba is nehezen jut az ember. — Lesz rá gondom. — A’ már beszéd. Segítsen szegénynek Dudus — akarom mondani — Jolán miatt is. — De nem érdemlik meg, mert még meg sem látogattak — Nem ám, mert nem merték. Tudja Nagy­ságos uram, nem jó a nagy urakkal egy tálból cseresnyét enni. — Tölts anyjuk ! ügy ni 1 Isten hozott Nagyságos uram! — szólt koczintva. — Isten éltesse Káldor bácsit! No majd megmutatom, hegy még is jó a nagyokhoz dör- zsölősködni, ha nem is cseresnyét enni velük egy tálból, — szólt nevetve Csuklay kanonok. Hát aztán Imre fia ? Mi van avval ? — Hogy mi van vele, neui tudom, csak annyit tudok, hogy az százados a honvédségnél és most .... — Katona lett? — Az lett, csakhogy most, nem tudom mi okból, barát akar lenni. — Barát? — Az bizony és pedig a javából: jezsuita. Nem tudom mi csuklott meg a torkán, hogy je­zsuita akar lenni, de valószínűleg nagyot csalat­kozhatott a gyönyörű világ férgeiben, az úgyne­vezett felebarátjaiban. — Apjuk! szólt most Káldorné belépve a szobába, irt Imte. — No látja, ha megengedi Nagyságos uram, el is olvasom a levelet. — Csak tessék. Magam is kiváncsi vagyok. Káldor kinyitá a levelet, de el- el csukló han­gon olvasott: — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott jó Szüleim ! A mindenhatónak legyen ezerszer hála, hogy befogadott szolgájának. A kardot felcseréltem a I kereszttel, a katonai ruhát az egyszerű papi csu­hával, az élet lármáját a zárda csendjével, a hiú­ságot Jézus Krisztus szellemével. És most boldog vagyok. Boldog vagyok, mert megtaláltam a nyu­galmat, mi után lelkem oly hőn vágyódott. Mához egy évre felszentelnek és akkor talán leghőbb vágyam teljesedni fog, mely abban áll, hogy a vadak közé mehessek, szenvedhessek az én Ud- vözitőmért. Oh mily boldogság lakik a zárda csen­des falai között I A világ ezt nem érti és nem hiszi, én pedig nem írhatom azt le, mert ezt érezni kell. Bár édes jó áldott szüleim is boldogok len­nének 1 Imádkozom naponként ezen boldogságu­kért. — A jezsuita congregátióba léptem és azóta boldog vagyok. Áldassék az Ur szent neve mind­örökké. Magamat ájtatos imáikba ajálva, csókolja kezüket boldog fiuk : Imre. Káldor hangja elcsuklott. Sirt. Káldorné is. Csuklay nem háborgatta a csendet. Ő is mély gondolatokba merült. Hadd sírjanak a boldog szü­lők 1 Hisz az ember úgy is olyan szegény, hogy nagy örömének és nagy fájdalmának kifejezésére csak könnyek állanak rendelkezésére. Csuklay felkelt, kezet nyújtott Káldornak és azt mondá: — Boldog szülők, kiknek ilyen áldott jó fiuk van. Az ő példáját talán én is követem, mert boldog akarok lenni, de előbb Duduskán .k, illetve urának segítek — ha lehet. Egy év múlva megváltozott minden. Káldor a túlvilágon van már. Káldorné leá­nyánál van, ki törvényszéki biróné és Csuklay kanonok — egyszerű jezsuita páter azon zárdában, hol Káldor Imre most készül a felszentelésre. Piccolo-

Next

/
Thumbnails
Contents