Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-04 / 5. szám

1904. ferbuár 4.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5. sz.

— Meg nem erősített tanitóválasztás. Lapunk január 21-iki számában egy rövid hirt hoztunk a decsi r. kath. kántortanitó választásáról. E hirúnk kapcsán a következők közlésére kértek fel bennünket: A pécsi egyházmegyei tanfelügyelő január 30-án hivatalos-leiratban tudatta a szekszárdi kerület esperes-tanfelügyelőjével és általa a decsi

r. k. iskolaszékkel, hogy K. I. megválasztása körül oly nagymérvű szabálytalanságok, sót a választást megelőzőleg oly törvénybe ütköző cselekmények történtek, melyek egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszik, hogy e választás egyházhatóságilag tnegerősitlessék, illetőteg Ä. I. kineveztessék. Minélfogva uta- sittatik a decsi r. k iskolaszék, hogy a törvényes (régi) dijlevél alapján — K. I. kizárásával — a folyamodók közül válasz- szón kántortanitót annyival inkább, mert K. /, épp a decsi iskolaszékkel előzetesen történt alkudozásai miatt a pécsi egyházmegyében kántorlanitóvá való kinevezést egyáltalán elnyerni nem fog.

— Jegyzöválásztás Bataszéken A bálaszéki képviselőtestület múlt pénteken tartott ülésében töltötte be a Janosits Károly távozásával megüresedett jegyzői állást. A választást Bajó Pál tb főszolgabíró vezette, a ki első helyen Szűcs Fe rencz helyettes jegyzőt, második helyen Öllé Mihály szekszárdi községi nyilvántartót és harmadik helyen Bakán I-tván döbröközi segédjegyzőt jelölte. A képviselőtestület a jelöltek közül közfelkiáltással Öllé Mihályt választotta meg, ki nyomban a tb. főszolgabíró ke>ébe le is tette a hivatali esküt. A megválasztott jegyző folyó hó 8-án foglalja el uj állását.

— Névünnep. Kellemes meglepetésben részesítették f. hó 28-án Vitkovits Ferencz szakcsi plébánost névnapja alkalmából az ő nagyszámú tisztelői úgy helyből, mint a környékből. Megjelenésük által tiszteletöket, ragaszkodásukat nyilvánították, a köztiszteletben és becsülésben álló fáradhatatlan buzgalmu s tevékény plébános iránt. Ebéd közben egyszerre csak felhangzott az iskolás gyermekek éneke, kik Kéty László kántortanitó vezetése mellett szép énekeket adtak elő, majd kis szónokuk: Túrái Bözsike tolmácsolta ártatlan szivecskéjük nagy örömét és jó kivánatait az ő kedves lelki atyjuk névünnepe alkalmából. Az ünnepelt plébános meghatottságtól rezgő hangon köszönte meg úgy a kicsinyeknek, mint a megjelent vendégeknek e lelkes

Azt meg is rajzolták a Kakas Mártonban: Bernrieder és Pichler versenyt futnak. Egymás mellett vannak, de Pichler ajka már a czélig elért, tehát győzőit. —

Sok, sok anekdota származik tőle, melyek országszerte ismeretesek.

Egyszer az utczán megy s egy finánczczal találkozott, aki mélyen talált a pohárba tekinteni;

— Szervusz kolléga! — szól oda borízű kangján Pichlerhez.

— Kollega? Hogy hogy? — csodálkozott a képviselő.

— Hátén is fővigyázó vagyok, vagy mi!

— mondja büszkén a fináncz.

(Arra czélzott ugyanis, hogy kortesfogással használta Pichler azt, hogy Kossuth apánk halála előtt azt mondta volna: Pichler fiam, vigyázz Magyarországra !)

De ki tudná mind ezeket felsorolni? Ezeket az apróságokat, amelyek nem engedik az elfeledés homályába elveszni Pichler nevét.—

Ügyvédi vizsgáját és a jogi doktorátust már mint képviselő tette le.

A képviselőházban gyakran szerepelt. Minden beszédére készült, sokat tanult s igy alapos tudásra tett szert.

Roppant ambitiózus volt. Nem egyszer mondta

— magam is hallottam tőle —, hogy ambitiója nem áll meg — a bársony széken alul.

Utóbbi időben beteges lett. A megtörhetetlen akaraterő, mely akadályt nem akart ismerni, az erőszakolt munka és a sok küzködés végre megtörte az amúgy is gyenge testet. Borzasztó kórság kezdte ki. De ő akkor sem nyugodott. Feláldozta magát — másokért.

Örült, ha másoknak kellemes pillanatot szerezhet. Tudta, hogy a társaságban nagyon szeretik s

ovácziot. Felköszöntőket mondtak az ünnepekre: Paál József dombóvári inspektor, Hrrváth László jegyző, Fetter Gyula káplán, Junkunc< Sándor segédjegyző.- Hírlapirodalom köréből. A »Délsomogy« felelős szerkesztőle, S i u b e n w o h 1 Gyulát, lapunk | munkatársát a nevezeti czimü hetilap munkatársául szerződtette.

— Irnokl állás betöltése. A Bátaszék községben újonnan szervezett trnoki állásra a képviselő-testület Babody János hedeghi segédjegyzőt választotta meg.

— Megjutalmazott jegyző. Az útadók pontos és lelkiismeretes behajtásáért Kardos István al- sónánai községi jegyző 60 korona ju'alomban részesült.

— Január hó 27-én Bécsben elhunyt Pichler GyÖZÖ dr., a kölesdi kerület országgyűlési képviselő hült ütemét a Grand Hotelból, ahova szállt és a hol kilehelte lelkét, a Benczét-ek templomába szállították. A beszente'és 28-án délelőtt 11 órakor volt. Jelen volt ezen az Istenben boldogultunk atyján kívül néhány rokona, M e I h a Armand kisérő társa és Koritsánszky Ottó, egy éves önkéntes. A koporsót délután 3/43 órakor lezárták és beonozták, majd elhelyezték egy nagy, feketével bevont ládába s kiszállították a Staatsbahnhoffra, ahol egy külön kocsiba helyezték.

E kocsi a rendes személyvonattal ment, és csak 11 órakor indul Bécsből. Párkany-Nánától azonban a gyorsított tehervonathoz kapcsolták és igy egy órával előbb érkezett Budapestre a személyvonatnál.

A halottal ment M e I h a orvosnövendék is.

A vonat indulásánál több bécsi magyar volt, hogy utolsó útjára bocsássák a halottat

— Halálozások- A következő gyászjelentést vettük : Korányi Ferencz és neje Gaál Ilona Mária, úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel tudatják a jó apósnak, atyának, illetve jó rokonnak : G a á 1 József urnák f. hó 28-án, életének 64-ik évében történt gyászos elhunytét. A boldogult hült tetemei f. hó 30-án délután 3 órakor fognak az ág. ev. szertartás szerint a gyászházból az evangélikus temetőben örök nyugalomra tétetni. Kelt Dunaföleváron, 1904. évi január hó 29 én. Áldás és béke poraira! — Múlt szerdán a budapesti Lukázs-fürdőben 0 s z o 1 y Ferencz nyug. törvényszéki birót és ügyvédet szivszélhüdés érte és pár perczuyi szenvedés után életének 56-ik évében meghalt. Az elhunytban Szekszárdon 0 s z o 1 y Károly ügyvéd Károly ügyvéd testvérÖcscsét gyászolja.

élvezik, ezért el is járt, hogy szórakoztason, bár a maga rovására. Kötelességét pedig nem mulasztotta el : görnyedt testben hatalmas lélekkel mindvégig ott volt a képviselőház ülésein.

Csak a mikor rettenetes fájdalmai kínozták, akkor bujt el embertársai elől, hogy ne essen terhűkre. S ily ember morphiummal igyekezett csillapítani kinjait . . .

Napról napra gyengébb lett ... De házi orvosa bizalmnt öntött belé, ő nem igen tudott hinni. Végre az igazat akarta megtudni . . .

Irt egy bécsi profeszornak, hogy van neki egy nagyon beteg öcscse, a sze ,ény azonban nem tudja baját. Néhány nap múlva felküldi majd hozzá, vizsgálja meg, de ne mondja meg neki (az öcscsé- nek) az igazat, sőt vigasztalja meg és biztassa. Hanem neki (a képviselőnek) írja meg leplezetlenül az igazat.

Néhány nap múlva aztán feljött ő maga Bécsbe. A profeszor megvizsgálta s vigasztalta, hogy nincs baj I

Haza utazott. Másnap jött egy levél a pro- teszortól, a melyben megírja Pichler Győző képviselőnek :

— Uram I tisztelt öcscse menthetetlen. Legjobb esetben néhány hónapig huzza csak el.

Ezt még maga mondta el képviselőtársainak és — mosolygott hozzá . . .

Aztán tovább dolgozott, hogy a néhány hónapot még felhasználja kötelességének telíesjtésére...

Micsoda lelkierő kellett mind ehhez.

Január 26-án este érkezett Bécsbe egy fiatal orvosnövendék, Melha Armand társaságában, a ki még az egyetemről jó barátom s ismerősöm.

Ügyvédi dologban 3—4 napot akart itt tölteni, és aztán Dél szigetre menni, hogy ott üdülést keressen.

_________________________________________

— Vadászatok. A lar-angot húshagyókor el- szokták temetni sMc helyen, a legszebb sport idényét a vadászember valami kis vadászattal szereti befejezni. Most is két helyről kaptunk ilyen kisebb méretű «záró-vadászat«*ról tudósítást: A döbröközi erdőben dr. Rolf Aladár és Hainrikffy Pál rendeztek január 30-án hajtóvadásza'ot, melyben még részt vettek C s e r y Kálmán, trencsényi K a- s ic s Péter csendőrfőhadnagy, Bruckmann János és a két erdész. Terítékre került 15 nyúl és 5 fáczán. — mágocsi erdőben D ö r y Hugó rendezett ugyanaz nap vadászatot, melyben 21 nyúl,

5 fácán, 3 róka és 13 drb különféle vad esett. Részt vettek a házi gazdán kívül Nagy István főszolgabíró, Reich Árpid huszárkapitány, báró Fiáth Elemér tb. aljegyző és D ö r y Jenő. Ez alkalommal Fiáth báró egy fekete rókát lőtt. A ritka példányt ki fogja töroetni. — Ritka szerencséje volt január 31-én Zerge Zoltán pulai birtokosnak is, a ki, mint értesülünk, dupla lövéssel egy vidrát és egy jeges réczét ejtett el.

Közgyűlés a kath. legényegyletben. A szekszárdi kath. legényegyletben múlt kedden délután rendkívüli közgyűlést tartottak Wölfel Ferencz elnöklete alatt és elhatározták, hogy az egyesületet nem oszlatják fel, hanem alapszabályait megváltoztatva, fentartják az egyesületet, mely azonban más helyiségbe költözik.

— Elhunyt pénztáros Bátán elhunyt Babos János, a közbirtokosság derék pénztárnoka, a kinek temetése múlt vasárnap ment végbe nagy részvét mellett.

— Adományok a szekszárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak : özv. Inzelt Gyuláné 2 zsák burgonya, egy kosár vöröshagyma, 3 fogás fokhagyma. Szekszárd község elöljárósága 2 méter tűzifa. Tolnamegyei takarék- és hitelbank 20 korona. Braun Salamon Dunaszentgyörgy 5 korona. Mut- schenbacher Lipót 5 korona. — Ezen kegyes adományokat számos szegényeink nevében ezennel hálás köszönettel nyugtatom. Szekszárd, 1904. február hó 3-án. Beteridj Pál s. k.

— Figyelmeztetés. Fordulnak elő esetek, hogy a postára adott, különösen külföldre szóló levelek nem kellően 15 grammnyi súly után 25 fillér helyett csak 10 vagy 20 fillérnyi frankójegy- gyel bérmentesittetnek. Ilyen hiányokból úgy címzettekre, mint feladókra a megportózás miatt kellemetlenségek hárulnak. Ennek elejét veendő, ismételten felhivatik a levelező közönség, hogyha külföldre akar feladni levelet és a díjazásban nem bir kellő jártassággal, szíveskedjék leveleit a postára vinni, vagy küldeni, ahol mindenkor készséggel nyernek felvilágosítást és utbaigazitást.

Este még orfeumba akarta vezetni társát, hogy szórakoztassa, nem is használt annak lebeszélése, de mintha az Isten igy akarta volna, már kaptak jegyet. így aztán vissza mentek a Grand Hotelbe. Tiz órakor lefeküdtek.

Éjjel két órakor hörgő hangon szólitotta kísérőjét :

— Melha I Melha 1

És iszonyú fájdalmakról panaszkodott. Jajgatott. Aztán megszállta a halálfélelem és mondta:

— Fiacskám, ez az ultima I

Melha vigasztalta. Aztán a fájdalmat csillapító méreghez nyúlt, ami tényleg könnyebbített fájdalmain.

Aztán elaludt.

Reggel fél 7-kor felébredt, ekkor igen gyengén lélekzett. Melha egy időközben hivott bécsi orvossal mesterséges légzést eszközölt Pichleren.

— Most egészen jól vagyok — mondta.

És egy tiszta ingöt kért még, mert izzadt az éjszaka. Maga vette fel. Azzal lefeküdt s szive mindinkább gyengébben és gyengébben működött.

Tiz óra néhány perczkor felnyitotta szemeit;

— Haddjatok aludni I

És lehunyta elhomályosodó szemeit, karja lehanyatlott, feje besüppedt a puha vánkosba, homlokáról eltűntek a barázdák. Ajkára mosoly ült... arcza megelégedettséget mutatott és ez a sok, sok küzdelmen, küzködésen keresztül ment, munkálkodni soha meg nem szűnő ember végre megnyughatott.

Meghalt . , .

A hir hamar elterjedt a városban. A bécsi esti újságok már közölték életrajzát és igeo szépen megemlékezvén az egyszerű rangról saját ereje folytán felemelkedett Pichler Győzőről I

K.