Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-03 / 44. szám

4

TOLNÁM EG YEI KÖZLÖNY 44. sz.

1904. november 3\

már eleve észlelhető érdeklődés arra enged követ* keztelni, hogy a Gyöngyösön rendezendő ezen borvásár egyike lesz az eddig tartott borvásárok leg* látogatoftabbjainak. A borvásáron megjelenni óhajtó vidéki közönség részére a kereskedelmi minisztérium mérsékelt áru meoettérti jegyeket bocsájt rendelkezésre és azt mindenki megkapja, a ki ezen óhaját a »Hevesmegyei Gazdasági Egyesület « titkári hivatalával akárcsak egy levelezőlapon is közli, úgyszintén az elszállásolásról is a titkári hivatal gondoskodik.

— Bonyhádi küldöttség Budapesten. Múlt héten küldöttség tisztelgett Budapesten Sekwets Antal dr. ügyvéd vezetése mellett, melyet a képviselőházban délelőtt 10 órakor fogadott Hteronymi Károly kereskedelemügyi miniszter. A küldöttség arra kérle a minisztert, hogy a Bonjrhád—Hidas elnevezés alatt ismert vasúti állomást, azon alkalomból, hogy most átalakítják a dombóvár—báta- stikt vasútvonalat elsőrendű vasuttá, helyeztesse el újból közvetlenül a község határába Bonyhád állomását, mivel az most a nagy távolság miatt a bonyhádiaknak éppenséggel semmit sem basznál és ha az átalakitásból az a haszna nem lenne Bonyhádnak, hogy a nagyközséghez közel jut az állomás, akkor annak helyzete még rosszabbodnék. A küldöttség szónoka kijelentette, hogy kérelmüknek teljesítése Bonyhád községre oly fontos, hogy szükség esetén erejükhöz mért áldozattól sem riadnának vissza. A küldötség, melyben Pente' Dezső, a képviselőház elnöke is is részt vett, égen stives fogadtatásra talált és a miniszter kijelentette, hogy a kérelmet sürgősen tanulmányozni és hogyha azt a viszonyok megengedik, teljesíteni is fogja. Tényleg az állomás megfelelő elhelyezése Bonyhádnak existencziális kérdése.

—* Szigorú ítélet Kellemetlenül érintette a megszűnt szekszárdi Gardák és Iparosok Bankjának volt tisztviselőit és választmányát azon ítélet, mely 1300 korona megtérítésére Ítélte el őket. A szigorú Ítélet ellen az érdekeltek felebbezéasel élnek, mert szerintük nem kötelezhetők egyetemlegesen a nagy összeg megfizetésére.

A mértókhitolesitós államosítása. Már elkészült a kereskedelemügyi minisztériumban a mir ük hitt lest tis államosítására vonatkozó javaslat, mely szerint a vármegyék székhelyein levő mérték- hitelesítő hivatalokat állami kezelésbe veszik.

Pótvásár engódélyezés. A kereskedelemügyi miniszter megenged, hogy Tolnavármegye területéhez. tartozó Hátasaik községben a f. évi szeptember hó 19-ére esett, de elmaradt országos vásár helyett folyó évi november ho 33-én pótvásár tartassák.

— A pécsi egyházmegye gyásza. Október hó 29-én este fél 6 órakor hunyt el csendesen sok kin és szenvedés után késmárki Kismárky József vásárosdombói plébános, a gödrei esperesi kerület jegyzője Vasárosdombón, eleiének 42-ik, áldozó papságának 21 -ik évében. Szekszárdon született 1863. év márczius hó 20-én. 1884. év őszén szenteltetett pappá és 1896. év október 3-án nyerte el a jó javadaimazásu vásárosdombói plébániát hgl Eszterházy kegyurtól. Temetése óriási részvét mellett folyt le október 31-én d. u. 3 órakor. A hivők nagy seregéi kívül ott látható volt az egész Dombóvár vidéke intelligeotiája, a kér. papság teljes számban. A nagy Késmárky család is nagy részben megjelent. A temetési szertartást Gundy Miklós sásdi esperes plébános végezte fényes segédlet mellett. Haláláról a következő gyászjelentést vettük: Alulírottak mélyen megszomorodott szívvel, de Isten akaratán való megnyugvással jelentik, hogy szeretett testvérök, sógoruk illetve nagybátyjuk késmárki Kismárky József vásárosdombói plébános, a gödrei alesperesi kerület jegyzője folyo évi október hó 29-ík napján d. u. fél 6 órakor az utolsó kenet szentségének ájutos felvétele és hosz- szas szenvedés után életének 43 ik, áldozó papságának 21-ik évében elhunyt az Urban. A boldoguljak hült tetemeit folyó évi október hó 31-ik napján délután 3 órakor fogjuk eltemetni a vásárosdombói temetőben. Az engesztelő szentmise áldozat ugyancsak a vásárosdombói plébánia templomban október hó 31-ik napján délelőtt 10 órakor fog bemutattatni a Mindenhetónak. Az örök világosság fényeskedjék neki I Vásárosdombó, 1904. október hó 30-án. Késmárky Iván, Kézmárky Katalin fájj: Pátaky Lászlóné Dr. Késmárky István tast- vérei. özv. Késmárky Györgyné szül. Szenes Janka, özv. Késmárky Károlyné szül. Scbulof Paula. Késmárky Ivánné szül. Németh Teréz sógornői. Pataky László sógora. Késmárky Vilma férj: Ábra- hám Gyuláné. Késmárky Erzsiké, Késmárky Margit, Késmárky Irén térj; Dr. Angyal Pálné. Késmárky Jolán férj; Fürd ős Gyuláné unokahugai. Késmárky Dezső neje Téry Mariska. Késmárky Béla neje Eckentberger Ilona. Késmárky Károly unokaöcscsei.

— Eltiltották a gomba árusítását. Nem ugyan nálunk, hanem Kaposvárott történt a/on helyes intézkedés, hogy a gyakori gombamérgezések folytán a hatóság eltiltotta a kaposvári piaczon a gomba árulást. Szekszárdon is szükség volna hasonlói intézkedésre, mert piaciunkat a falusiak, különösen a bogyiszlói asszonyok elárasztják gyanús gombákkal, melyek ártalmasak az egészségre.

— Kik lesznek a város uj tisztviselői ? Erre a kérdésre ugyan még nem lehet biztos feleletet adni, annyit azonban Írhatunk, hogy a közhangulat szerint Szék szárd rendezett tanácsának élére az aj városi képviselő-testület dr. Hirling Ádám jelenlegi főjegyzőt fogja polgármesterré megválasztani, aki teljes mértékben bírja Szekszárd közönségének osztatlan bizalmát. A rendőrkapitányt gr. Stéchenyi Sándor főispán nevezi ki a pályázók közül. Éti az állásra Rács József szekszárdi pénzügyi számellenőr, volt vármegyei főkönyvelő reflektál. A jogügyi tanácsosi állásra dr. Hilbert István szekszárdi ügyvéd, a gazdasági tanácsosi állasra pedig Nagy György Hangonyi jelenlegi első biró fognak pályázni, akiknek választása a városi képviselő- testület hatáskörébe esik.

— Iskolalátogatás- Pártos Zsigmond szek- szárd-kerületi esperes s tanfelügyelő okt. 25 én meglátogató délelőtt az őcsényi, délután pedig a decsi rk. iskolákat. A tapasztaltakkal mindkét helyen nagyon meg volt elégedve s arról győződött meg, hogy a református Sárköz ezen két községében a a katholikus tanügy jó kezekben van. Mindkét iskolában a jelesebb növendékeket meg is jutalmazta s igy tette látogatását a gyermekek előtt még emlékezetesebbé. Sok ily nemeslelkü papot, pláne tanfelügyelőt adjon az ég ura, akivel teljes I izalommal lehet elbeszélgetni, aki a nemes sziveket és egyenes telküeket meg tudja érteni s nemcsak tanácscsal, de tettel is gyámolitja az arra érdemeseket. Az Isten sokáig éltesse 11

— Római sírok- Várdomb község határában a munkások ásás közben egész nagy római temetőre bukkantak, melyeknek kősirjait a tudatlan munkások összetörték és a csontokat halomra rakták, a sírokban talált régiségeket pedig széthordták. Az esetről Wosinsky Mór szekszárdi apát-plébános, hírneves arheologus értesülvén, a helyszínre utazott és még sikerült neki több értékes régiséget a szekszárdi muzeum részére megvenni.

— A pécsi kir. főügyész meghalt- Szomorú hir érkezett folyó hó 1 -én Pécsről. Phlepsz Ferenci pécsi kir. főügyész halálhírét táviratozták meg Ssekszárdra a kir. törvényszéknek és a kir. ügyészségnek. Csakhamar kitűzték a gyászhirre a kir. ügyészség hivatalos helyiségére a fekete-zászlót..— A hirtelen elhunyt kir. főügyész folyó évi október 4-én vette nőül Sándor János belügyminiszteri államtitkár nővérét és halála előtt csak pár nappal

I tért vissza nászút járói Pécsre, ahol tüdőgyulladásba esett, mely életét rövid szenvedés után kioltotta

biaonyos rezgésbe ment át, a mint viszont megnevezte magát.

Pár rövid szóváltás után az ezredes tovább

ment.

— Ne vegye szerénytelenségnek kérdésemet, szólt ezután a tanár a leányhoz fordulva, — nem Budapesten laknak Nagysádtok ?

— De igen, — Borz-utcza 12., második emelet.

A tanár legott tisztába jött kritikus helyzetével, mely most teljesen zavarba hozta.

— E szerint első és legfőbb kötelességemnek tartom bocsánatot kérni nagysádtól . . . szólt lángoló arczctal.

— Ugyan miért ? kérdé Irma csodálkozva.

— A szomszédság miatt . . .

Irma egy pillanatra a tanárra szegzé tekintetét, majd csengő kaczajt hallatott.

— Ah I Nó lám, mit nem mivel néha a véletlen — helyesebben a Gondviselés 1 (gazán most emlékszem vissza a szomszédságra, a mikor is csak annyit tudtunk haragos szomszédainkról, hogy tanár.

— Sajnálom, hogy eme fölfedezés megrontá ismeretségünket . . . feleié Halmay lesütött fővel.

— Azt hiszi ön ? kérdé a leány egy vizsga tekintettel.

— Talán nincs okom ezt hinni ?

— Önnek legkevésbbé, miután a bocsánatkérés jobbau engem, illetve minket illet, mint bosszúságának okozóit.

— Hiába állítanám az ellenkezőjét, mivel elég kíméletlen valék az akkori fölháborodásomat

nyilvánvalóvá tenni. Pedig most szives örömest adnám bocsánatomat, ha ebből kifolyólag magam nem estem volna ama hibába.

— Oh, higyje el, én örömest hallgattam játékát I

— Az istenért . . . nagysád 1 Ne mondjon ilyent, mert igazán elsülyedek még csak a gondolatától is, mely akkor — megvallom — örömmel töhé el önző telkemet.

— Ne értset^, félre, tanár ur, én örvendtem e felett, hogy ön megtalálta az eszközt, mellyel ön magának megnyugvást és mintegy elégtételt szerzett és nem is alaptalanul.

— Csak azt ne mondja kegyed, hogy jogom volt hozzá.

— No, valamelyest. Hanem azért hegedülhetett volna ám egy kis érzéssel isi

— Pirulva vallom be kegyed előtt, hogy akkor volt legelőször a kezemben a hegedű.

— < Akkor egy kis tanulás, gondosabb gyakorlás föltétlenül szükséges lenne, mely által még szép eredményt érhetne el*

— Eu nagysád ? — Dehogy veszem a kezem be többet! Amint haza megyek tüstént, a tűzre tezsem azt az ócska alkotmányt.

— Igen, és vesz helyette egy jobbat, ugy e? Tegye meg az én kedvemért! Lássa a zene csak emeli a lélek fonségét, nemesíti annak érzelmeit.

Halmay a leány arczára tekintett, kinek ábrándos kék szemei oly sokatmondó hévvel függtek az övén.

— Le vagyok győzve, nagysád . . . kapi- I tulálok I viszonzá kis szünet után. Csak attól tartok |

I hogy az eredmény egyőnkre nézve sem lesz ki" I elégítő. Mi tagadás benne — biz én vén gyerek vagyok már ahhoz, hogy valamit elejéről kezdjek.

— Ugyan menjen a vénségével! — feleié a leány csintalan mosolylyal.

Harmadnapra már megtette Halmay tanár első látogatását a második emeleten, És ettől kezdve mindennapos vendég volt az ezredeséknél.

A zongora és a nagydob teljesen kibékültek a — hegedűvel . . . társul szegődtek egymáshoz.

Tanárunk szépen haladt előre a hegedű-játékban. Hogy is ne, mikor olyan kedves szép j tanítója volt, mint Irma ?1

— Mond csak édes Béla, — szólt egyszer | Irma tréfás mosolylyal, hogyan is megy az ac —

első nóta ? — Majd én kisérlek a zongorán.

Halmay erre komor arezot öltve letette hegedűjét, és helyette fogta kalapját.

— Ha te gúnyolódol velem, akkor megyek, mondá.

És komolyan az ajtó felé tartott. Ámbár lehet, hogy ezt csak amolyan — édesdaczból tévé. Mert az ember lélekvilágában ilyen is akad — olykor.

Irma erre gyorsan felszökött a zongora mellől, és mindkét karjával átfogva a tanár nyakát, hevesen megcsókolta annak arciát.

— Haragszol?

— Nem.

És szent lett a béke.

Oh, hiszen a jegyesek között olyan könnyen- | megy ez! . . .