Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-03 / 44. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 44. sz. 1904. november 3. veto jogot gyakorolhat. Ezen vizsga az intézet oktatási nyelvén folyik. Magyar nemzeti szempontból sokkal fontosabb a szak- vizsgálat, melynek czélja a jelölt tanítói és nevelői készségét kipuhatolni, mely vizsga az alapvizsgát követő egy, legfölebb két év múlva leteendő. Tárgyai közt csakis a nemzeti tárgyak és a tanítási gyakorlatok foglalnak helyet. A vizsgálat nyelve magyar, bár a neveléstani tárgyakból anyanyelvén is felelhet olyan növendék, ki idegen ajkú képzőben végezte tanulmányait. A vizsgálatot vegyes bizottság (a kormány és az egyházi főhatóság által kinevezett biztosok) élén a kir. tanfelügyelő vezeti. TÖVISEK. öröm és bánat. E hét története e két szóba foglalható ősszel: töröm és bánáti. Voltaképp az egész emberi élet e két szó egyike, vsigy másika - illetőleg ezek egymást felváltása és összekeveredése között folyik le. Mert zavartalan öröm, teljes boldogság nem osztályrésze a halandónak, De az üröm-pohár sem Örök a sorsüldözött, bánatos ember reszkető kezében ! — — És ez igy van a legjobban! — — Nézd az őszi, oly sokszor könyező eget, a hűvös, sötét borúlátót, — a sárgán hervadozó lombok, illattalan kóróvá változó kedves virágok szomorú haldoklását, vagy az olykor fel-felragyogó kék ég mosolygó ábrázatát, mely magára erőszakolja — mintegy a haldoklás meghatóan szomorú pillanataiban is — a vidám derültség csalóka, látszatát : a te életed hű képe ez óh embertársam, kinek rövid földi napjaid az öröm és bánat folytonos kicserélődésében telnek el! . Vájjon melyik leste el egymástól e változatosságot, ez örökös arcz-cserét? A magas ég-e a kicsiny embertől,r vagy az alacsony por-ember a magas égtől ? . . . Bizonyára ez utóbbi eset áll. Mert az ég jóval vénebb, mint a parányi, halandó ember. S ha sok bölcseséget tanulhat az ifjú még a tapasztalt — bár gyarló — jó öregtől is: menynyivel többre taníthatja az öreg örök-ég a múló porfiát! . .-. S mit olvashatunk le az örök-ég ábrázatáról? — — Most ártatlan, szende mosolygást, az anyai édes szeretet szelid, éltető melegét. (Kivált virágfakasztó szép tavaszszal!) Majd szigorú fegyelmezést, dorgáló erélyt, büntető zordonságot, szilaj haragot. (Kivált nyári nagy szárazságkor, vagy pusztító viharok villámcsattogása s rémitő menydörgése idején 1) Most fájdalmas zokogást, bánatos levertséget, sötét gyászt. (Az ősz napjaiban/) Majd fagyos közönyt, dermedt nembánomságot, tunya tétlenséget, (Télen!) És az ember, a parányi ember, mindeme fővonásokat elleste, leolvasta a magas ég szent ábrázatáról s oly kitűnő majomisággal utánozza, hogy szinte túl-lő a czélon ’ nem egyszer, tökélye- sebb lévén az ocsmány haragban, a hideg közönyben, a zordon szigorban, a tunya tétlenségben — stb., — mint maga a nagy tanítómester, az örök-ég! — — Mig e tpéldány-arcz* szép és nemes vonásait nem bírja ellesni s magáévá tenni csak megközelitőleg sem az ő véghetetlen nagy gyarlósága miatt! . . . * De e szükségesnek véltem s tollamhegyére jött rövid kitérés után, menjünk vissza czikkem cziméhez : töröm és bánat.* —Hát e hétnek története is e két érzelem váltakozását mutatja. Örömünk volt e héten mindnyájunknak a sokszor látott aranyos napsugárban, mely mostanában már ritka s épp azért kedves jelenség. — Igazi szent, vallásos örömünk volt e héten (okt. 31-én) a két prot. felekezet sok millióinak urbi et orbi, itt és a kerek világon. Örömük volt a tanulóknak, hogy három napot egymásután szépen elpasszolhattak. (Vasárnap, hétfő, kedd.) A tanulók örömét — részben — a tanitók és tanárok is szívesen megosztották. Öröme volt a gyermek-seregnek a Mindenszentek kalácsának oly kívánatos élvezetében. De legkiváltkép magasztos öröm-élvet nyújtott a különféle rendű- és rangú- és hivatalu tisztviselőknek kedden (november 1-én) az adóhivatal és más pédzosztogató intézet, a havi-gázsi pontos kiszolgáltatásával Ez vplt a fénye és koronája a hét öröm-napjainak* mely — ha szinte a magas ég úgy borongott, úgy sirt volna is. mint (gy könyek- ben telhetetlen örök-pityergő vén asszony — szép tavasznak báj-derüjét, felhőtelen égnek szinarany- sugarát lopta volna oda a keblek benső világába! Mert hát, szép — szép az a ragyogó költészet, a tavasz szinpompája, az ősz méla gyásza, a fülemile dala, a hervadó virág haldoklása — stb., — mint ezt a lyrikusok megírják, elzengik ; gyönyörű szép a magas ideálizmus, de ha elénk mered, mint egy száraz kóró, mint egy szomorú smemento*, a kenyér-kérdése, hogy hát: >it fagámén, ti piámén}<l (Mit együnk* mit igyunk ?) —: akkor tűnik ki, hogy minden csillogó költészetnél többet ér az a I boldogító valóság, amit az dsején fizető pénztárak prózai nyelven igy feieznek ki : ttessék, itt a havi gázsit* — —■ — — De a folyó hétnek van egy nagy szomorúsága is : a halottak estéje, mit általános kegyelettel szoktak megülni az érző szivü emberek ilyenkor széles e világon.. Szép ünnep a kegyelet ünnepe ! — — Én is osztom a siró kedvesek ilyenkori keserű bánatát, mert bár az én megsbatott és eltemetett kedveseim messze földeken nyugosz- nak, egymástól is, éntőlem is távol, tehát nem koszoruzhatom fel sirhalmaikat könyeim gyémántjaitól ragyogó élővirágaival az én kis kertemnek, de azért felékesitem őket sok-sok lehervadt, elhalt reményeim szellemi virágaival csak úgy eszményileg, képzeletben, — s úgy gondolom, úgy érzem, hogy ez eszményi virágok édes súlyú koszorúja alatt szivem is, kedveseim is boldogabban nyu- gosznak. Palást. Lapúnk előfizetői közül még számosán nem küldték be lejárt előfizetéseiket. Tekintve azt a munkásságot, melyet lapunk már több mint három évtizeden át a hazafias eszmék érdekében kifejt, hisszük, hogy tisztelt hátrálékos előfizetőink ezen újabb figyelmeztetésünk, illetve kérelmünk után nem fognak késni megújítani előfizetéseiket. A »Tokiamegyei Közlöny«-t, . — mely e vármegye legrégibb lapja, — ajánljuk a hazafias közönség szives pártfogásába s terjesztésére. KÜLÖNFÉLÉK. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 7-én délelőtt 9 órakor tartja meg a vármegye székházában. •- Egyházmegyei hir. Dr. Walter Antal pécsi káptalani helynök Szilvássy Mihály elhunyt esperes helyett az esperesi teendők ellátásával Halvax József mágocsai plébánost bízta meg. — Ki az az ur ? — Kérdé Jenő a házmesterfordulva. — Egy tanár, feleié a kérdett, — igen csendes, jó ember, már három éve lakik itt. — Fiatal, vagy öreg? kérdé pajzán mosoly- lyal a leány. — Ó, még elég fiatal, alig 36 éves — És már is olyan zsémbes, marózus és ellenszenves a zene iránt ? — Mint a féle tanár, a ki csak bogarainak él és folyton a könyveket bújja, rágja, akár a moly, — veté oda némi bosszankodással a fiatal ember. — Különben pedig semmi közünk egymáshoz, tévé hozzá legott. Mi nem fogadjuk el senki illetlen üzenetét. A saját lakásán tehet mindenki, a mit akar. Itt külömben sem lett kikötve, hogy hangszeren játszani nem szabad. — Ez esetben be sem költöztünk volna. Érti házmester ? Megmond • hatja válaszunkat a tanár urnák. — A házmester meghajtá magát és szótlanul távozott. Hanem ezúttal eszébe sem volt a tanárhoz menni ő bizony nem veszíti össze a ház lakóit egymással, — gondolá. Szerinte a tanárnak i s igaza volt, meg az ezredes fiának is. Ilyen esetben hogyan biráskodhassék egy szegény házmester ?. . . — Mit gondolsz Jenő, — szólta leány bátyjához a mint magukra maradtak, talán engedhetnék valamelyest a tanárnak. Végre is nem egészen méltatlan a boszankodása, ha az ő szakmája csendes nyugodtságot igényel. — Ugyan Irma, hát ismerjük mi őt? — Nem, de még is .... ne mondja, hogy miveletlen népség vagyunk, kik nem ismernek kíméletet. Ezzel lecsukva a zongora födelét, fölkelt helyéről. Jenő szótlan boszankodással ütött a nagydobra — csak úgy kotta nélkül — és ő is elhagyta a szobát. E napon nem folytatták a zenepróbát. A tanár pedig azon meggyőződésre jutott, hogy a házmester által közvetített föllépése megtette a kívánt hatást. Hanem bizony másnap reggel újra kezdődött a kedves mulatság, — mire Halmay tanárnak mindén hajaszála égfelé meredt boszankodásábau. Ezúttal már azért mérgelődött leginkább, hogy mért nem hurczolták át másik szobába azokat az ördöngös hangszereket, ha már hivatásukban áll azoknak gyakorlása. Újra nem volt nyugta a lakásán. Bár reggel kilencz órától tizenegyig tsrtott a tanórája az iskolában, nyolcz órakor már elhagyta lakását, egész délelőtt azon törvén fejét, hogy mivel boszanthatná ő is viszont felső szomszédjait. Szokása ellenére még délután két órakor is- az utczán járt-kelt, minden czél nélkül. E közben egy hangszerkirakatra pillantva, legott megállott. Fanatikus ötlete támadt. Belépett az üzletbe. Mintegy negyedóra elteltével arczán diadal- mosolylyal lépdelt hazafelé, hóna alatt meglehetős nagyságú csomagot szorongatva. A mint lakására ért, a csomagot asztalára téve, gondosan felbontá és csakhamar láthatóvá lett egy sárgafényü, teljesen fölszerelt -— tuczat — hegedű. A felső-lakóknál minden csendes volt. Halmay hanyagul veté magát a kerevetre, mint a ki jól végezte dolgát és mosolyogva szemlélte ui és — legelső hangszerét. Ezúttal nem volt kedve búvárkodni sem déli álomra hajtani le fejét. ^ 9 g 9 Stroltn A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hnrntos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. ——— Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: -ar F. Eoffmann-La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 18—35